A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 4. szám - Néhány szó a kir. járásbíróságok előtt folyamatban levő polgári ügyek évi kimutatásáról

28 A JOG kezeti anyakönyvekre vonatkozóan az utólagos bejegyzések és kiigazítások tekintetében milyen eljárás követtessék, az 1894. évi XXXIII. t.'C. változtatást nem tett és mert az állami anyakönyvvezető az 1895. évi október 1-je előtt kötött hásasságok felbontása iránt a megfelelő anyakönyvi feljegyzést nem teljesítheti, miután az illető házassági eset nála bejegyezve nincs, a törvény szerint (az 1894. évi XXXIII. t.-c. 67. §-a) pedig a házasság felbontását nem alapbejegyzés, hanem feljegyzés alakjában kell az anyakönyvben kitüntetni, mely bejegyzés az alapbejegyzést feltételezi és az alapbejeg/zést tartalmazó lapon eszközlendő». A Curia azonban erre mit sem felel, hanem egyszerűen a 67. §-ra való hivatkozással, bővebb indokolás nélkül változtatja az alsóbiróságok jelzett intézkedését. Felsőbiróságaink emez egymással ellentétes gyakorlata a törvényszékeket is zavarba hozza s az első fokon a legingadozóbb intézkedéseket szüli. így például azok a tszékek, melyek nem hajlandók a Curiának csupán tekintélye előtt meghajolni és a tábla indokolt álláspontját fogadják el helyesnek, ugy lakatják jól a kecskét is s tartják meg a káposztát is, hogy nemcsak az állami anyakönyvvezetővel közlik a bontó Ítéleteket, hanem kiadói utasításba adják, miszerint az ítéletek a felekezeti anyakönyvvezetőknek is megküldessenek. Nézzük most már tüzetesen, hogy a kassai Tábla álláspontja helyesebb-e, vagy a Curiáé. S miután a Tábla indokolásában benne van a Curia indokára is a felelet, vegyük sorba a Tábla indokait. 1. Tény. hogy az 1894. évi XXXIII. t.-c. 67. §-a csupán anyakönyvi feljegyzést rendel, a mi természetszerűleg alapbejegyzést feltételez. Miután pedig azok a házasságok, a melyek 1895. október 1-je előtt köttettek, az állami anyakönyvbe bevezetve nem is lehetnek, nyilvánvaló, hogy lehetetlent kiván az, a ki nem létező bejegyzéshez feljegyzés eszközlését rendeli ép ugy, mintha egy nem létező zálogjoghoz akarná valaki a végrehajtási jogot feljegyeztetni. És én meg is kérdeztem több állami anyakönyvvezetőt nagyobb városokban, hogy mit csinálnak azokkal a/. ítéletekkel, a melyeket a Curia általuk feljegyeztetni rendel a náluk bejegyezve nem lévő házasságokra vonatkozólag, azonban némelyik ide nem irható tréfás feleletet adott, de egyben mindegyiknek a felelete megegyezett, abban t. i., hogy sehova sem jegyzik be, mert be nem jegyezhető, nem lévén rá az állami anyakönyvben sem lap, sem rovat, hanem irattáraik mélyére temetik el. íme tehát! Van egy birói intézkedés, a mely végre nem hajtható annak lehetetlensége miatt. 2. Tény az is, hogy az 1894. évi XXXIII. t.-c. nem tett változtatást a tekintetben, hogy az 1895. évi október 1-je előtt tervezett anyakönyvekre vonatkozóan az utólagos bejegyzések és kiigazítások tekintetében milyen eljárás követtessék. Es'igy nincs elfogadható indoka annak, hogy miért ne je gyeztessék fel ott a bontó Ítélet, a hol az illető házasság bevezetve van. Hiszen a dolog természete szerint ott kell a házasság fennállásának vagy megszűntének nyilvántartatnia, a hol az megkötésekor bevezettetett. Vagy talán nem bizik a kir. Curia a lelkészekben ? Hiszen a születésekről vezetett anyakönyveket szintén felekezeti lelkészek vezették az 1894. évi XXXIII. t.-c. életbelépte előtt s mégis, ha egy 1895. október 1-je előtt született egyén születésére vonatkozólag birói határozat alapján valamely feljegyzés foganatosítandó, annak eszközléséül a kir. Curia az alapbejegyzést teljesített felekezeti anyakönyvvezetőt bízza meg. Miért nem az állami anyakönyvvezetőt, mint a bontó ítéletekkel ? Mert érezte, hogy az beláthatatlan bonyodalmakra vezetne. Csak az a meglepő, hogy a házasságokra v -natkozó feljegyzések tekintetében elkerülte a figyelmet az, hogy ha a feljegyzés nem az alapbejegyzést eszközlő felekezeti anyakönyvbe vezettetik be, az még több bonyodalomnak, több visszaélésnek, kárnak, költségnek lesz forrásává. 3. Az anyakönyv közokirat. Az abból vett kivonatok feltétlen bizonyító erejűek, a mig az ellenkező nincs bizonyítva. Azt hiszem, felesleges bővebben fejtegetni, hogy minő komplikációkra vezet az. ha egy az 1895. évi október 1-je előtt kötött házasság a felekezeti anyakönyvben mint fennálló házasság tartatik nyilván s mint ilyenről az illető lelkész az 1894. évi XXXIII. t.-c. 93. és 94. §-ai értelmében a legjobb lelkiismerettel ad közhitelű kivonatot, holott az az 1894 évi XXXI. t.-c. alapján felbontatott s az Ítélet az állami anyakönyvvezetővel közöltetett Az állami anyakönyvvezetőnél, meg a törvényszékek irattáraiban az a bontó ítélet papirosa nagyon könnyen elkallódhatik. Ép azért vezettetik egy befűzött, kemény I kötéssel óvott, számozott lapokkal ellátott könyvben a házasság, születés és haláleset, hogy megbízható és maradandó okmány legyen, a mely nagy idők multán is biztos bizonyíték forrásul szolgáljon, nem pedig szétszórható, sokszor alig olvasható s nem ritkán hibás, lithografált papírlapokon, mint a minő bizonyítékai lesznek az 1895. október 1-je előtt kötött házasságok felbontásáról szóló Ítéletek az anyakönyvvezető irattáraiban. De ha pótolható lesz is az egyéb bizonyítékokkal, hogy nem az anyakönyvbe vezettetnek be a bontó Ítéletek, mennyi pernek, időveszteségnek és költségnek lesz az okozója. Arról nem is szólok, hogy a csalásoknak egész uj tere nyílik, ha a felekezeti anyakönyvek fennállónak fogják bizonyítani a felbontott házasságokat. Mily fontos például egy örökösödési perben annak a megállapítása, hogy a peres felek vagy az örökhagyók házassága mely napon szűnt meg. Es ha az csupán egy ócska válóper csomójára, vagy az állami anyakönyvvezető irattárára van bízva, megnyugvással senki sem fog egy ilyen per sorsa elé nézni, a ki ismeri az irattárak gyarlóságait. 4. Vannak, a kik azt mondják, hogy az állam nem ismer többé felekezeti anyakönyvet, csak államit. Neki nincs többé köze a felekezeti anyakönyvekhez. Ezek a jogászok azt vélik, hogy a Curiának is ez a nézete, s ez okból intézkedik a kassai Táblával ellentétesen Én azonban ezt a felfogást nem osztom, mert nem felel meg a valóságnak. Igen is, az államnak van köze a felekezeti anyakönyvekhez. Ezt a törvény 93. és 94-ik §-ai nyíltan ki is fejezik. Az 1895. október 1-éig vezetett anyakönyvek örökre közokiratok maradnak. Azokból közhitelességü kivonatokat ezután is tartoznak adni és pedig pénzbüntetés terhe alatt a mindenkori felekezeti lelkészek. Éz oldalról sem látom tehát a Curia álláspontját megerősítve. S miután a kifejtettekből megállapítható, hogy ugy a törvény, mint a gyakorlatiasság, valamint a közérdek a kassai kir. Tábla álláspontja mellett döntenek, remélhető, hogy a Curia sem fog soká eddigi álláspontján megmaradni, vagy legalább megnyugtatásunkra, álláspontjának érveit bővebben kifejti, miután azokat idáig nélkülöztük. Néhány szó a kir. járásbíróságok előtt folyamatban levő polgári ügyek évi kimutatásáról. Irta: Dr. HAMAR GYULA kir. járásbiró, Szakolca. Az igazságügyi igazgatás ezen fontos kérdéséhez azért óhajtok néhány szót szólni, mert az évi kimutatások elkészítésénél a teljes egyöntetűséget nem látom. Hogy a kimutatások tömkelegében a birák közül sokan egyben-másban tévedünk, annak sok esetben nem csak a kellő gondossághiány, hanem az a körülmény is az oka, hogy a kimutatások rovatai nem elég érthetők. Igazolja ezt egy ministeri rendelet is, mely a S. E. T. é'etbe lépte után készített kimutatások felterjesztését követőleg jelent meg, melyben a gyakoribb hibák egyenként felsorolvák. Nagyon igaz ezen rendeletnek azon része, hogy a kimutatás pontasan csak ugy készíthető el, ha a biró a tárgyalási naplót pontosan vezeti s annak egyes rovatait a tárgyalások befejezte után nyomban kitölti. Es mégis, ily eljárás mellett is az évi kimutatások összeállítása fáradságos munka, mert a tárgyalási napló és a készítendő kimutatás rovatai nem azonosak. Nem ütközik nehézségbe a kimutatás 3 — 11. rovatainak kitöltése, mert a perkönyv adatait kell csak összeadni, de a 12-ik rovat, mely az egész évben befejezett perek számát kívánja kitüntetni, már homályos. Vájjon a szünetelők befejezettek-e, vagy pedig folyamatban levőknek tekintendők? Véleményem szerint mert a folyamatban levők közt csak azok tüntetendők ki, melyek tárgyalás alatt vagy nyilvántartásban vannak, befejezetteknek veendők a szünetelők is. A kimutatás 14 — 18- rovata a contradictorius tárgyalás alapján hozott ítéletek tartamát kívánja. Miért csak az Ítéleteket? Hiszen nem ritka, hogy az egyezség oly sokáig vajúdik, mint egy-egy Ítélet. Vagy harmadik, negyedik tárgyalás után kijelentik a felek, hogy meg nem jelennek. Ez is eltarthat fél évig. Ezen rovatok megalkotásának nagy gyakorlati jelentősége nincs. Helyettük kívánatosabb volna azt kitüntetni, hogy a folyamatban levő perek közül hány 3 vagy 6 hónapos, hány egy-két éves. tár£yalási naP10 9-> 10- r°vata megegyez a kimutatás -0.. 21. rovatával, melyekben a contradictorius tárgyalások és