A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 4. szám - Távollét miatti gondnoki képviseletről

29 a halasztási - itéletkihirdetési — határnapok tüntetendők ki. Ámde nincs meg a tárgyalási naplóban a kimutatás 19-ik rovata, mely az összes tárgyalások számát foglalja magában. Ezen rovat kitöltésénél a tárgyalási napló legpontosabb vezetése mellett is nehézség áll elő, mert az ebben kitünte tendő szám nagyobb mint a tárgyalási napló 9., 10. rovatáé, másrészt a tárgyalási napló 11—17. rovatai sem felelnek meg e számnak. A S. E. T. 17. S-a alapján hozott pert befejező végzés a 11. rovatban kitüntetendő, mett a per, melyet a biró a limine elutasított, a perkönyvből kivezetendő, pedig tárgyalás nem volt. Az egy tárgyalás folyamán hozott két határozat rész-ítélet, bizonyitásfelvételt rendelő végzés két rovatba van foglalva, s csak egy tárgyalás volt. Kivánatos volna tehát, hogy a tárgyalások összszámára a tárgyalási naplóban is nyittassék egy rovat, melyet ha biró naponként betölt s az év elejéről kezdődő folyó számmal vezet, akkor az összeállításnál a fentebb jelzett nehézség megszűnik. Könnyen tévedésbe ejt a kimutatásoknál az a körülmény, hogy az újra felvett ügyek részére külön rovat nincs. Ha ezek valamely évben nagyobb számmal fordulnak elő, akkor megesik, hogy a tárgyalási napló 11., 13.. 15., 16. és 18. rovatai, illetve a kimutatás 22., 24., 26., 27. és a szünetelő perek száma, — melyekre a kimutatásban rovat nincs — nagyobb számot adnak mint a mult évről folyamatban maradt s az ez évben meginditott perek összszáma. A contradictorius tárgyalások rovatába nem lehet felvenni, csak az illető kir. jbiróság előtt folyamatban levő perre vonatkozó tárgyalásokat. Már pedig ha a biró egész évi működésének tükre akar lenni a kimutatás, akkor a megkeresések folytán elrendelt tanúkihallgatásokra vagy szemlékre szinte kellene rovattal bírnunk, mert e megkeresések nem ritkán több napi tárgyalást és fáradságos munkát igényelnek. Az örökösödési ügyekre a mult évben a XXV. mintától eltérő kimutatás volt készítendő. E kimutatásban hiányzik az örökösödési ügyek elintézését feltüntető egy rovat, mely az «egyéb módon befejezett» örökösödési ügyeknek van szánva. Azt hiszem, hogy e rovat továbbra is szükséges. Mert a hagyatéki ügy a jegyzékbe akkor lesz bevezetve mikor a bírósága leltározást elrendeli. Már pedig nem ritka eset, hogy a haláleset felvételi ivet beterjesztő közeg a jelentésben vagyont jelez s csak a tárgyalás folyamán tűnik ki. hogy vagyon nem maradt. A jegyzékbe vezetett ily örökösödési ügy valamiképen elintézendő, s onnan ki is vezetendő. Már pedig sem átadás sem perre utasítással. Hogy a leltározók ily tévedése gyakori s még a jövőben sem lesz ritka, az onnan van, mert az egyes községek vagy nem birnak tkjkkel, vagy ha igen. azokban'a változások feltüntetve nincsenek, vagy megbizhatlanok. Ellentétesek a nézetek a felett is. hogy a kimutatásban jelzett «egyéb polgári ügyek» rovatában mely ügyek tüntetendők fel. A járásbíróságok irattári jegyei szerint minden polgári ügy. mely nem sommás per, az egyéb közé lesz sorolva. II. iegygyel ellátva. Ide kerülnek az örökösödési ügyek, a haláleset felvételi ivek, a bíróságoktól jövő hirdetmények, megkeresések, anyakönyvi kiigazítási ügyek, lakbérfelmondás, külföldi bíróságok kézbesítés iránti megkeresései, végrehajtás iránti megkeresések stb. Mindezeknek száma még kisebb forgalmú bíróságoknál is nagy. És mégis láttam, hogy nagy forgalmú járásbíróság kimutatásában ezen rovat száma kisebb volt, mint egy jóval kisebb forgalmú bíróságé, mi nem magyarázható máskép, csak ugy, hogy az egyik bíróság az összes II. alattit tüntette ki, mig a másik csak az érdemleges elintézést igénylő ügyeket. A fentiekkel csak azt akartam elét ni, hogy az igazságügyi igazgatás érdekében kívánatosnak látom, hogy a kimu tatások elkészítése előtt oly minták, melyek maguktól nem adnak elég tiszta képet, utasításokkal legyenek felszerelve, mely utasítások a legapróbb részletekig tájékoztassák a kimutatást készitőt, hogy a rovatokban mit kell kitüntetni. Távollét miatti gondnoki képviseletről. Irta: GÖLDNER KAROLY, brassói kir. tszéki biró. A fennebbi kérdést a «Jog» m. é. 50. számában történt érdemi hozzászólások után is olyanul kell tekintenem, melynek megoldására határozott támpontot a törvény intézkedéseiben nem találunk. Ezúttal is fentartott korábbi meggyőződésem szerint döntőnek vélt szempontot azonban nem találván méltatva, engedtessék meg a kérdésre röviden visszatérnem. A sommás törvény szerinti felebbezési szóbeli eljárásnál egymagában a felebbezésnek, a mely szóval is bejelenthető — semmi egyéb joghatálya nincs, mint hogy felfüggeszti az Ítélet jogerőre emelkedését, illetve végrehajtását. Hatályára nézve tehát ez a felebbezés a régebbi ilynemű perorvoslattól, intézményi lényegénél fogva, egészen elütő pusztán előkészitő irat. annak írásbeli tartalma törvény szerint csak a szóbeli tárgyaláson történt előadása esetében vehető figyelembe. Röviden jelezve: a felebbezési beadvány perrendi jelen tősége a szóbeli tárgyalás előkészítésében áll s tartalmából csak a felebbezés kijelentése, az Ítélet mely irányban való megtámadása s a szóbeli tárgyalás kitűzése iránti kérelem tekinthető lényegesnek. Az ily felebbezési jogvédelem súlypontja egyenesen a szóbeli tárgyalásban van s érvényesülése törvény szerint függ a szóbeli tárgyalás mellőzhetlen megtartásán kivül, ugyanakkor a felebbező fél részéről a kérelem, tényállítások és bizonyítékok iránti szóbeli előterjesztések megtételétől, a miből kifolyólag a szóbeli tárgyalás perrendileg a jogorvoslatnak materialis lételeme, a mi nélkül a felebbezési védekezés semmi figyelemben nem részesülhet. A ki tehát uj bizonyítékok felvétele céljából felebbezvén. felebbezését beadta, a jogorvoslat anyagi érvényesülését a szóbeli tárgyalás megtartása által kívánja, azonban semmi jelét sem adja eziránti komoly szándékának, sőt ezen szándéka feltételezését is homlokegyenest kizárja azzal, hogy ismeretlen helyre távozik, arról csak az a vélelem lehet jogosult, hogy a jogorvoslati eljárást főrészében érvényesíteni nem kívánja, más szóval a felebbezés jogorvoslatáról lemondott. Ebben a helyzetben azt a vélelmet, hogy az ismeretlen helyre távozott most is ragaszkodik a szóbeli tárgyalásnak jelenléte nélkül leendő megtartásához, indokolhatónál-: nem tartom, annál kevésbbé, mert ennek eredményében a távollevő szándéka ellenére költségekkel méltánytalanul terheltethetnék. Igaz ugyan, hogy a törvényben nincs hivatkozás a felebbezésnek hallgatólagos visszavonására, de a törvény hiányos intézkedései az általános érvényű jogszabályok alkalmazásával kiegészitendők. már pedig jogi jelentőségüket önmagukon viselő cselekményekben vagy mulasztásokban is nyilatkozhatik a nyílt kifejezésre nem hozott szándék, minek megállapitása esetenkint a bíróság feladata. A saját ügyében való birói eljárásnak indokolatlan megakadályozása ezen eljárásról való szándékos lemondás iránti vélelmet kétségen felül megállapítja, s a ki az eljárás hiusitását okozza, ugy tekintendő, mintha annak következéseit is szándékolná s azokon megnyugodnék. De továbbá az sem szolgálhat sérelmül a felebbezés hallgatólagos visszavonásának kimondásában, hogy felebbező alperes a szóbeli tárgyalásra meg nem idéztetett, mivel ezt ismeretlen tartózkodása miatt maga tette lehetetlenné ; de a fenforgó esetben nem is tulajdonképi alperes áll előttünk, a ki a határnapról nem értesíttetett, hanem a felebbezési eljárásnál tulajdonkép felperesi szerepben érdekelt ügyfél, a ki az eljárást alapfeltételében önkényileg kizárja s a kiről az vélelmezendő, hogy a megakadályozott eljárást nem szándékozik tovább vinni. A felebbező félnek joga van ugyan kívánni, hogy a szóbeli tárgyalás az ő érdekében az Ítélet megdönthetése végett megtartassék, de viszont ezzel szemben köteles annak megtartását azzal biztosítani, hogy lakhelyét, esetleg lakhely változtatását bejelenti, hogy megidézhető legyen ; ellenben a ki a felebbezés benyújtása után ismeretlen helyre távozván, megidéztetése iránti birói intézkedést önként meghiusitja. arról ezen kötelességsértő cselekményéből vélelmezett az a szándék és akarat feltélezendő (denem megtorlás, vagy jogfosztásképen), hogy a félebbezéstől eláll s azt hallgatag visszavonja, a minek kimondása hivatalból, a nem felebbező fél beleegyezése és kérelme nélkül történvén, utóbbinak ellenkező kérelme teljesen jogosulatlan és figyelembe nem vehető. Nem zárkozhatom el különben attól sem, hogy a határozat hozataláig az eltávozás állandósága iránt hivatalos felvilágosítás szereztessék s ha kétségtelenné válik az állandóan szándékolt távollét s valamely kényszerhelyzet, vagy más elhárithatlan gátló akadály, vélelmezhetésének alapja nincs, ez esetben a fentjelzett határozat hozatalát semmi semakadálvozhatja. Belföld. Az igazságügyminister beszéde a magy. ált. polgári törvénykönyvet előkészítő bizottság teljes ülésében. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság f. hó 15-én tartotta első teljes ülését Erdély Sándor igazságügy miniszter elnöklése alatt. Az ülésen