A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 50. szám - A trónlemondás és annak következményei közjogi szempontból [1. r.]

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 50. saáuu. Budapest, 1898 december 11. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG _ |§||lp (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR CGYYÉDT, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJFCYZÓI ül KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 £rt 50 kr. Fél « _ 8 « — • Egész « _ 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM. A trónlemondás és annak következményei közjogi szempontból. Irta: Dr. Horvát h János, kir. alügyész Bpest. — Az ingatlanok tulajdonjogának átruházása és az elbirtoklás. Irta : Kelemen Ernő, járásbiró, Kisvárda. — Az ásványszén kutatási s kiaknázási jogainak biztosításáról. Irta : Hoznék János, magy. kir. kincst. ügyész. Besztercebánya. — Belföld. (A magyar polgári trvénykönyv - A magyar jogász egylet.) — Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy. Irta : Dr. Schismanov St. Milán a bolgár fejedelmi belgrádi diplomáciai ügyvivőségének első titkára. Vegyesek Curiai és táblai értesitések — Hirdetések. TARCZA : A Magyar Jogi Lexicon. Közli Dr. Révay Bódog. MELLÉKLET: — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok. A trónlemondás és annak következményei közjogi szempontból. Irta : Dr. HORVÁTH JÁNOS kir. alügyész Budapesten. 1848. évi decemb. hó 2-án V. Ferdinánd magyar király e néven első osztrák császár Olmützben trónjáról lemondott. E lemondásnak főoka azon viszás helyzet volt, melybe V. Ferdinánd a törvényesen megkoronázott magyar király a magyar alkotmánynyal szemben jutott. Ugyanis az akkoron felülkerekedett osztrák kormányiránynak végcélja volt. nemcsak az 1848. éri törvényeket megsemmisíteni, hanem azokat is. melyek előbbi országgyűléseken alkottattak ; célja volt az ország önálló kormányát megszüntetni, s Magyarországot az osztrák császárság koronatartományai sorába iktatni. Mindez világosan ellenkezett V Ferdinánd esküjével, lekötött királyt szavával; s igy lehetetlen volt e terveket a magyar alkotmány ellen végrehajtani a nélkül, hogy V. Ferdinánd király a világ közvéleménye által is szószegéssel ne vádoltassék. Oly egyéniséget akartak tehát helyébe állitani, a kit ilyféle gáncs a világ előtt ne érhessen. Miként egykor II. József, mindjárt trónra léptekor szándéka levén eltörölni a magyar alkotmányt, nehogy a koronázáskor mondandó esküt megszegni kénytelenüljön, magát mégsem koronáztatta,—igy most is az akkori osztrák kormány a magyar alkotmányt nullificálni akarván, V. Ferdinándot, kit annak megtartására eskü kötelezett, lemondatta, s azon szándékkal emelte helyébe I. Ferenc Józsefet, hogy ő magát meg nem koronáztatván, s az alkotmányra meg nem esküdvén, azt esküszegés vádja nélkül mellőzhesse. A bécsi kormány szándékait hiven tükrözi vissza sugalmazott hivatalos lapjának egy cikke, melyben ez is előfordul: «miután az ifjúság erejében levő császárunknak trónralépte Magyarország viszonyaira nézve teljesen megegyez a pillanat szükségével, s mellőzi a koronázás alkalmával mondott eskü fölösleges scrupulusait: az isten és az ész előtt teljesen elfogadható, hogy a magyar alkotmány többé nem létezik, s hogy Magyarország, annyira- mennyire szükséges tabula rasa gyanánt tekinthető.s Hogy mennyire kifejezé ez az osztrák kormány álláspontját, bizonyítják azon sorok, melyekkel e hirlappéldányt Ponsonby lord angol követ Palmerstonnak megküldé : «I have the honour to inclose an extract from a journal containing an article respecting Hungary, which I take the liberty to recommend to your Lordship's attention. It is to be depended upon asthe expression of the opinion and the present intentions of the Imperial Ministers.w (Vienna 13/1. 1849.) Ez irány 1848 dec. 2-től 1865 decemberig dominálta az osztrák kormányt, melynek fölfogását Lust kandi ismert tendentiosus művében ekként fejti ki, különösen pedig az 1848. évi törvényekre nézve. «So wáren die sogenannten 48-er Gesetze Lapunk mai száma 12 oldalra terjed doch nicht giltig, weil er (t. i. V. Ferdinánd) sie nur für sich undnicbt auch für seine Nachfolgersanctionirt hat, wáhrend sonst zwar nicht die ^ewöhnlichen Gesetze, aber die grossen Landesprivilegien immer zugleich für die Nachkommen unterschrieben und für verbindlich eiklárt worden sind.» Hivatkozik Lust kandi az aranybullára, majd a bécsi és linzi békét becikkelyező törvényekre, végül az 1723 : I., II., III. t.-cikkekre. Deák Ferenc kétszer veti föl a kérdést, mennyiben kötelezett a magyar király elődje cselekményeiért, erre nézve elsőbben az 1861. évi második föliratban ezt mondja : «ha tehát joga van a fejedelemnek az elődje által szentesitett törvényeket maga személyére nézve kötelezőknek nem ismerni, mi lesz akkor alkotmányunk, az ország törvényes szabadságának, s alkotott és alkotandó törvényeinek biztositéka?... Törüljük ki az alkotmányból a kötelezettségnek azon folytonosságát, mely nemzedékről-nemzedékre száll, s a fejedelmekre ugy mint a népekre egyaránt kiterjed, minden alkotmányosság s minden államnak biztonsága az események játéka leend. Ezen folytonosság az alapja., mind a nép szabadságának, mind a fejedelem trónjának s örökösödési jogának. Ezen folytonosságnak tagadása megsemmisíti azon közyetitő erőt, me'y nélkül az érdekek összeütközésénél minden kérdés csak az önkény hatalmával, vagy a fegyver élével volna megoldható, s mely nélkül a népeknek és fejedelmeknek nem volna egyéb választásuk, mint absolut uralkodás vagy forradalom.)) A Lustkandlnak adott válaszban ugyan e fölfogásra igy felel Deák Ferenc : « Alkotmányos országban, hol a törvényhozás a fejedelem s nemzet között vannak megoszolva, mi lenne a törvényekből s magából az alkotmányból, ha mindazon törvény, melyet a fejedelem a maga nevében aláirt, utóda által ismét kérdésbe vétethetnék, s érvénytelennek mondatnék. A törvények fölött a nemzet vagyis annak képviselője, az országgyűlés, Ö felségével, nem pedi,; annak utódaival egyezkedik, s midőn az egyezkedés megtörté..t, az ekkép alkotott törvény, valamint egyrészről jogilag neme ak azon nemzedéket kötelezi, mely a törvény alkotásában részt vett, hanem azon nemzedék utódait, a következő nemzedékeket is mindaddig, mig a törvény alkotmányszabta uton meg nem változtatik ; ugy másrésztől a szentesitett törvény nem csak azon fejedelmet kötelezi, ki azt szentesitette, hanem utódait is. Mert általában az alkotmányosság fogalmai szerint, különösen Magyarországon a sanctio pragmatica szerint is, a törvények szoros megtartásának kötelessége a trónöröködéssel együtt jár.» Nem kevésbbé érdekes a nagyérdemű C s e m e g i Károly következő fejtegetése, mely a helyzetet még inkább tisztázott állapotban tárja elénk - «Egy lajtántuli íöpirat (1862), mely a jogvesztés hivatalos kihirdetésének előzője volt. s mely a felső inspiratiónak minden nyomát magán viseli, azt tartalmazza, hogy Magyarország alkotmánya tulajdonképpen nem is alkotmány, mert mindegyik király «az országos szabadalmakat)) trónralépte előtt fogadja el és erősiti meg: ez által nem az ország ős szerkezetének szentesitett intézményei, nem az alaptörvények, hanem a király mindenkori nyilatkozata, az úgynevezett diploma inaugurale s az eskü kötelezi a fejedelmet ; miből azután a röpirat tudósainak eszejárása szerint az következik, hogy a mely király ily hitlevelet nem ad, magát a szabadalmak megtartására nem kötelezi, aira nézve a köztörvény érvénynyel nem is bir s azon fejedelem uralkodása alatt a közjog magától elveszett. Ily ferdeségre egyszerűen azt felelhetnŐk, hogy alkotmány e szerint in thesi fenn nem állhat ; mert ugy minden trónutódnak, pl. Angliában, szabad akaratától függ előde vagy elődei cselekményét elfogadni vagy el nem fogadni s ha az utóbbi eset áll elő, akkor Anglia magna chartája, a Habeas Corpus acta s a mienkkel egyidős küzdelmekből származott