A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 50. szám - A Magyar Jogi Lexicon

358 A JOG valamennyi szabad intézmény hatályon kivül van helyezve és Nagy-Brittania jogvesztéssé lett. Ha a folytonosság engedményezett alkotmányokra is joggal vétetik igénybe, ha ezek az engedmény cselekményével tartós jogot és kötelességet hoznak létre, mint az másként nem is lehet, akkor csodálni kell, hogy jöhettek elleneink a szerencsétlen gondolatra, hogy a teljesen önjogu állam cselekményéből a szabadon választott királylyal megállapított ős alkotmány folytonosságát azon szertartások miatt megtagadják, melyek ezen régi időktől átszármazott államjog szakadatlan érvényének ünnepélyes kifejezései A röpirat tudósai, kik máshol a parányokat is felolvasztják s az egységben is ezer részt tudnak megkülönböztetni: itt nem látják azon roppant különbséget, mely a trónutódra háruló országlás joga s az annak elfogadásával egybekötött ünnepélyes cselekmények közt mutatkoznak. Magyarország korlátolt egyeduralmi ország, ez az állam szerkezete s a legfőbb alaptörvény ; ennek valóságát a történet ezer esztendőn át szüntelenül az események nagy hangján át hirdeti. A súlya ((korlátolt monarchia»,e két egymást kiegészítő szónak teljes értelmében fekszik. A mindenkori trónörökös nem a monarchiát magát, hanem a korlátolt monarchiát kapja örökül : vagyis azon jogkört foglalja el, mely az alaptö vények értelmében előde által töltetett be s mely ugyanazon alaptörvényeknél fogva most őt illeti. A korlátolás az alkotmányban van kifejezve és körvonalozva, miáltal a monarchia annyiban korlátolt, a mennyiben a mindenkori uralkodó a teljhatalom gyakorlatában az alkotmány különös kikötései s az ezekből eredő természetes folyományok által akidályoztatik. Ezen viszonyba a trónutód a trón megüresedésével rögtön belép s mielőtt még bárminemű ünnepélyességet teljesített volníi, csupán az országlásnak részéről történt elfogadása által, azon egész jogrendszer tényezője lesz, mely az alkotmányban gyökeresitve, megállapítva és minősitve van : akként, hogy az alkotmányos monarchia ezen természetét jogilag egy percre sem vesdti el és sem köztársasággá, sem teljhatalmú egyeduralommá nem válik. E< a jogrendszer természetében fekszik, s hogy tüzetesen fejezzük ki . a trónmegürülés által az alkotmányos monarchia képezi az öröklés tárgyát. Ez azon jogeszme, mely a veszélyes és helytelen subtilitások kikerülésével, a dolgok hamisítatlan tiszta valóságából egyszerűen és következetesen származik, mely a jogot magát, mint önönmagában kötelező lényeget, a kezelés biztositékainak ünnepélyességeitől megkülönbözteti. A koronázási hitlevél, a koronázás maga s az ezzel összekötött ünnepélyességek kétségtelenül törvényeink fontos helyét foglalják el s alkotmányos jogrendszerünk magas mozzanatait képezik : azonban bármily na^y legyen az érdek, mely e szertartásokhoz kötve van s bármily hő a kegyelet, melylyel haza ős rendszeréneke magasztos nyilvánulásaihoz ragaszkor mindazáltal ezek valódi jelentőségükben főleg csak biztosítékai az ország és alkotmány megoltalmazásának, nem ped.g jogforrásai az alkotmánynak. Ezen ünnnpélyes cselekményekben az örökösödést és ennek föltételeit szabályozó törvények folytán ősei trónjára lépett fejedelem a fogadás és eskü szentségével igéri «a létező alkotmánya tiszteletben tartását s a közerőnek s az államszerkezet sértetlen megóvására leendő íorditását; de e cselekményekkel nem alkot országos szerkezetet, valamint e cselekmények nem az uj király korlátlan teljhatalmának kifolyásai, miből az alkotmányadásnak ténye követkéz hetnék: sőt megfordítva e cselekmények maguk is kifolyásai és követelményei az alkotmánynak, az ország alaptörvényeinek, melyek a hatalom netáni túlsúlya ellen e legmagasabb erkölcsi biztosítékot kívánják s annak a megadására az uralkodót, országlása kezdetén a törvény erejére fölhívják». De ezt a fölfogást nemcsak a magyar jogélet kitűnőségeinek nyilatkozataiban találjuk meg. a magyar közjog alapelveiből kiindulólag, hanem a német állomjogi tudományosság egyik hivatott képviselője S c h u 11 z e Herm. is így ir: «Durch den Thronwechsel greift keine andere Véranderung Platz, als dass dieselbe dauernde Staatsgewal éinén neuen Trágef empfáiigt; sie selbst bleibt unvérándert wie der Staat selbst: «civitas non moritur.» Alle \\ íllensáusserungen der Staatsgewalt sind daher als Handlungen des Staates selbst aufzufassen. wobei es juristisch gleichbedeutend ist, dutch welchen zeitweiligen Tráger sie ihren Wülen geáussert, ob der jetzige Herscher oder sein Vorgánger einen Staatsact vollzogen hat. Beidé sind staatsrechtlich dieselben Personen, «successor pro una eademque persona cum praedecessoribus habetur.» Aus diesem Princip ei gebén sich folgende Rechtssátze: Alle wirklichen Regierungshandlungen eines Vorgángets binden den Nachfolger ganz so, als wenn sie von ihm selbst ausgegangen wáren. E ne ausdrückliche Anerkennung durch den Nachfolger ist juristisch übertlüssig. Diese dauernde, vom Wechsel der physischen Personen unabhángige Rechtsverbindlichke.it bezieht sich auf alle Arten staatlicher Akte ohne Ausnahme. z. B. auf Erlass einer ganzen Verfassung oder Veranderungen der Verfassung. Dagegen kann der Nachfolger jede unter seinem Vorgánger vollzogene Regierungshandlung auf verfassungsmae~:sigem Wege ándern, wie dieser selbst es gekonnt hátte, denn es giebt auch im Staatsleben nichts auf alle Zeiten Unveránderliches, keine «lex in perpetuum valitura». Mindezekből tehát kiderül, hogy az 184-8. évi dec. hó 2 án történt trónlemondás okozata, s azzal kapcsolatosan, az 1865. dec. hó 14. napján mondott trónbeszédig, vagyis a jogfolytonosság elismeréséig lefolyt kormányzat célzata alkotmányellenes volt, nemcsak a tulajdonképi magyar közjog szempontjából, de a tudományos felfogás általános elveiből Ítélve is. TÁRCA. A Magyar Jogi Lexicon. A «Jog» eredeti tárcája. Irta: Dr. RÉVAI BÓDOG Budapest. Az a több mint nyolcszáz oldalra terjedő elegáns félbó'rkötésü vaskos -kötet,* a mely csak alig egy-két napja hagyta el a Pallas irodalmi részvénytársaság nyomdáját, határozottan a legnagyobb feltűnést fogja kelteni a magyar jogászv ilág könyvpiacán. Tehát végre — fogják mondani — megszületett, valahára megérkezett a régen várva-várt: Lexicon. Áldatlan hosszú vitatkozások, felületes és átgondolt jogászi eszmecserék hangoztatták éveken keresztül jogi irodalmunk szégyenletes elmaradását a külfölddel szemben. Folyton folyvást hangzott a panasz: — Az mégis lehetetlen, hogy mi, a kik kikiáltott jogász-nemzet vagyunk, nekünk nincsen Rechts-Lexiconunk, nincs speciális magyar Rechts-Encyklopediánk, a mi annál nagyobb baj, mert hiszen hazai jogintézményeinkről a külföldi munkákban hiába keresünk útmutatást, ott jó, ha ateljes ignorálás helyett viszonyainknak valamelyes förtelmesen elferdített torzképét láthatjuk,nem is szólva közjogi kérdéseinkről, melyeket tudatos roszakarat helyez megfelelő világításba, bosszantására minden hazafias állampolgárnak. Most végre — így szólnak bizonnyal sokan — kezünkben van a nagy tudományú jogi tanácsadó, közbizalmat élvező eldöntője sok meddő vitatkozásnak és jogi kételynek, a kit bízvást kérdezhetünk meg minden adandó esetben . . . *) Magyar Jogi Lexicon öt kötetben, számos szakférfiú közreműködésével szerkesztette : Dr. M árkus Dezső kir. törvényszéki biró : I. kötet. A-Biró. Budapest, P a 11 a s irodalmi és nyomdai részvénytársaság. 1898. Nem jelent meg ugyan még ma az egész lexikon és bizony beletelik meg jo egy-ket hónap, míg az óriási mü a magja teljes és imponáló egészében fog előttünk fekhetni, de már ennek az első kötetnek magának a megjelenése is, elegendő alkalom arra, hogy a lexicon fáradhatlan buzgalmu szerkesztőjét a legmelegebben üdvözöljük. Nem azért, mintha a jelen vállalkozása talán úttörőnek volna mondható; egy jogtudományi lexikon megteremtésének eszméje csaknem két évtizede íoglalkoztatja ambiciosus jogászainkat és történtek is több-kevesebb sikerrel szerkesztési kísérletek, melyek azonban sikerre nem vezettek. Oly nagyszámú és kiválóan képzett szakíró sem áll talán sehol jogi lexicon szerkesztő közvetlen rendelkezésére, mint a mi par excellence jogászi nemzetünknél. De üdvözöljük Márkus Dezsőt, mert mindentől eltekintve ezt a nagy munkát megcsinálta és fáradhatlan egyéniségének és tetterejének egész súlyával közreműködött" azon, hogy ez az ezrek által várva-várt mü — nélkülözhetetlen darabja minden jogászi bibliothekának, ha ma egyelőre még csak egy kis részében is — de meglett. Az utolsó években meglehetősen föllendült lexiconirodalom — különösen az igen szépen összeállított ugy nevezett- Nagy Lexicon — dicséretes és eléggé nem méltányolható buzgalommal karolja fol jogi intézményeink és általában a jogi műszók ösmerteteset. es az utóbb nevezettbe valóban jogi irodalmunk művelőinek szine-v.rága irt sorokba szorított tartalmas jogi értekezéseket. De a jogasz, hasznalat szempontjából mégis igen alkalmatlan az, ha surgos keresés gyakori esetében előbb például akaratlanul is /t35 ^^^ertetesen es esztétikai műszón kell átbotorkálnunk, m g az általunk keresett fogalomra ráakadunk. Evvel a könyvvel végre kezeink között van egy gondosan összeállított alapos mX^ir^T mUn1^'nem alexiconok közmondásszerü sablon modorában, hanem eredetien megszerkesztve, mintegy diszes gyüjnaooníént l^T* * ^ -fékezéseknek, melyeknek veTsations exiíoSnl ?' T,"evetséges>- ™nta milyennek a conversations lex.conok olvasását szeretik sokan tekinteni - de fontos