A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 4. szám - A kir. Curia és a kassai kir. tábla nézetetérése a válóperekben

A JOG 27 sem muné állítani, még az sem, a ki az általunk fentebb jelzett téves értelmezést fogadná el az első benyomásra. Hisz ennek ellentmond a mindennapi joggyakorlat, mely szerint az ily vagyonból a többi gyermek törvényes osztályrészük kiegészítését követelheti, és hogy az ily vagyon, ha a megajándékozott nős fiu lemenők nélkül hal el, nem száll át özvegyére, hanem visszaszáll az apára vagy a tőle leszármazókra. Miért ? mert az nem szerzeményi és még kevésbbé közszerzeményi vagyon, és ezért nem örökösödik benne a hitves özvegy, hanem öröklött vagyon és ezért száll vissza az ágra. Ebből kifolyólag a 10. $ nak idézett kifejezését ugy kell értelmeznünk, ha az országbírói értekezlet célzatát és intentióját helyesen akarjuk értelmezni, hogy abban az ágról ajándékozás utján élők közt hárult vagyon is benfoglaltassék: ezt pedig csak ugy tehetjük, ha a végrendeleti alapot, mint halál esetére szóló alapot nem a másik, szintén halál esetére szóló törvényes jogalappal, hanem az élők közti ajándékozási jogalappal állítjuk szembe. De nem is szükséges az «akár a nélkül» kifejezésbe a törvényes öröklés utján hárult vagyont belemagyarázni; ugyanis a szöveg ez : «akár végrendelet folytán, akár a nélkül» ; vagyis : «akár végrendelet folytán, akár végrendelet nélkül» ; ((végrendelet nélkül hárult vagyon, ha az törvényes öröklés utján hárult, nem lehet kétséges, mert e vagyon a törvény subsidiarius ren delkezése folytán hárulván, annak öröklött jellege minden kétségen felül áll. A kétségre csak akkor lehetett volna ok, a midőn akár végrendelet folytán, akár élők közti ajándékozás utján hárult volna az ágtól az örökhagyóra vagyon ; nevezetesen : Az országbírói értekezlet 9. világosan mondja, hogy : ((végrendelet nem létében az örökhagyónak minden vagyona a töle leszármazó törvényes gyermekekre (s illetve unokákra) száll.» Ha tehát ezen törvényes jogalap mellett a 10. §-nak «akár végrendelet nélkül» kifejezése alatt ismét a 9. §-ban körvonalazott törvényes jogalapot értjük : akkor leszármazók hiányában az apa és anya saját személyükben soha sem örökösödhetnek : mert nekik előbb el kell halniok, hogy róluk a vagyon akár végrendelet, akár törvényes örök'és utján gyermekükre szálíjon s így ők gyermekük elhalálozásakor nem lehetnek életben. így tehát az országbírói értekezlet 9. és 10. ij-ának szoros összefüggéséből is kétségtelen, hogy a 10. £-nak ! uakái' a nélkül» kifejezése alatt csakis az élők közt ajándékozás utján hárult ági vagyont lehet és kell érteni, mert ellenkezőleg a 10. §-ban lehetetlenség is foglaltatnék. Ezért tartom egyedül az általam fentebb kifejlett értelmezést helyesnek ; és lehetetlennek tartom a 10. §-nak idézett kifejezését másként helyesen értelmezni, mint csak ugy, hogy abban a halál esetére szóló végrendeleti alap tisztán és kizárólag az élők közti ajándékozási jogalappal áll szemben. Ekként értelmezvén az országbírói értekezlet idézett 10.^, §-ának homályos és vitára okot szolgáltató kifejezését és az adott értelmezés alapján az öröklött vagyon criteriumál nemcsak a vissztehernélküliségben, hanem főleg a vérrokoni összeköttetésben föllelvén, rr.egállapithatjuk most mát ugy az öröklött, mint szerzeményi vagyon fogalmát: A felmenő-, lemenő- és oldalágtól (vérrokontól) törvényes öröklés, végrendelet és ajándékozás utján nyert vagyon : öröklött vagyon ; ellenben a jóbaráttól és házastárstól (nem vérrokontól) végrendelet és ajándékozás utján nyert, vagy bárkitől (akár vérrokontól, akár nem vérrokontól) visszteher mellett megvett vagyon : szerzeményi vagyon, melyből, miként hangsúlyoztam, a bebizonyitottan létezett, azonban elidegenitett öröklött vagyon kiegészítendő. Vagyis : öröklött vagyon az. amely a felmenő-, lemenőés oldalágtól akár halál esetére (törvényes örökösödés és végrendeleti, akár élők közti ajándékozás utján hárult. Más szavakkal : öröklött vagyon az, a mely a felmenő-, lemenő- és oldalágtól akár törvényes öröklés és végrendelet folytán (halál esetére szóló két alap), akár a nélkül (ajándékozás utján, élők közti visszteher nélküli jogalap) hárult; és ezzel szemben minden egyéb vagyon, mely az esetleges kiegészítés után fenmarad: szerzeményi vagyon. így értelmezve az országbírói értekezlet szabályaiban lefektetett jogelvet, kissé különösnek tűnik fel az öröklött vagyon fogalma. És ezen különösség el sem vitatható. Avagy nem-e különös az, hogy az Amerikába került nagybácsi ajándéka öröklött vagyonnak tekintessék? Ha azonban szemünk előtt lebeg azon eriterium, melyet fentebb felállítottunk, hegy a kapocs a vérségi összeköttetésben van és ez adja meg a vagyonnak az öröklött vagyon jellegét, akkor eltűnik, illetve csak látszólagossá lesz a különösség. A nagybácsi után az ajándékozott, mint oldalági vérrokon, törvényes örökösödési jogosultsággal bir; az életben kapott ajándék törvényes öröklés utján úgyis az ágnak és lehet, hogy épen az ajándékozottnak jutna: miből folyólag a vérségi kapcsolat folytán az öröklött vagyoni minőség az ajándékra nézve el nem vitatható. Szóval : mindazon vagyon, melynek törvényes öröklés esetében a vérrokonokra kellene átszállani (vagyis: az ágról az ágra) ha az átháramlás visszteher nélkül, akár élők közt, akár halál esetére történik : öröklött vagyon ; ugy de ebben az élők közti ajándékozás utján az ágról az ágra hárult vagyon is kétségtelenül benfoglaltatván, nem szenvedhet az sem kétséget, hogy az amerikai nagybácsi ajándéka is öröklött vagyon. Az öröklött vagyont az országbírói értekezlet 10. §. helyesen ági vagyonnak is nevezi, mert az ágtól hárul az ágra. de mindig visszteher nélkül. Az ág a vérségi kapcsolat folyománya, különbség nélkül a származás törvényes vagy törvénytelen voltára ; ez utóbbi azonban csak anyai ág lehet, mert a törvénytelen gyermeknek csak anyja után van törvényes öröklési joga. Az öröklött vagyon ebbeli jellegét mindaddig megtartja, mig visszteher nélkül hárul az ágra és csak visszteher mellett történt átruházás esetében veszti el ama jellegét és változik át szerzeményi vagyonná ; ellenben a szerzeményi vagyon is öröklött vagyonná lesz, ha a vérrokonra akár halál esetére, akár élők közti átruházás utján, azonban mindig visszteher nélkül száll át. Végül még az országbírói értekezlet 13—18. §§-nak intézkedéseit kell itt megemlítenünk, azért, mert ezek részint a szerzeményi vagyonnal, részint a törvényes öröklés rendével szorosan összefüggnek. A 13. §. a házasság alatti közszerzeményekre nézve fentartja a korábbi magyar törvények határozatait. A 14. §. szerint a hitvestárs örökösödik : a) a szerzeményi javakban akkor, ha leszármazó egyenes örökösök nincsenek ; b) az öröklött javakban pedig akkor, ha vérrokonok nem léteznek ; itt tehát a szent koronát előzi meg a hitvestárs. A lő. §. az özvegyi öröklöst szabályozó magyar törvényeket hatályukban fentartja ; ezek szerint pedig tudjuk, hogy az özvegyi örökösödés kizárólag csak a nemesek özvegyeire van korlátozva. A 16 és 17. §§. az özvegyi jogra fenálló régi szabályokat fentartják, mindazonáltal azon korlátozással, hogy az özvegyi jog megszorítását most már a vérrokonok közül csak a leszármazó egyenes örökösök követelhetik. A 18. §. végül a szent korona, mint minden jogok kútforrása, öröklését állítja fel minden vagyonnemre ott. hol örökös egyáltalában nincs, s eként a vagyon uratlanná válnék. A kir. Curia és a kassai kir. tábla nézeteltérése a válóperekben. Irta : GEÖCE BERTALAN kir. tvszéki biró. Miskolc. A kassai kir. táblának az az állandó gyakorlata, hogy az 1894. évi XXXI. t.-c. életbelépte előtt kötött házasságok felbontását célzó válóperekben a törvényszéki ítéleteknek azt a részét, a melyben a bontó Ítéletet azzal a felekezeti anyakönyvvezetővel rendeli közölni, a melynek anyakönyvébe az illető házasság bevezettetett, helybenhagyja. Természetesen a római katholikus anyakönyvvezetőket kivéve, miután ezek a !: ontó ítéletet azelőtt sem vezették be, Ha azonban a törvényszékek a bontó perekben azt mondják ki, miszerint az ítélet az állami anyakönyvvezetővel közlendő, akkor a kassai kir. tábla ezt a részét a törvényszék Ítéletének megváltoztatja és az alapbejegyzést foganatosító felekezeti anyakönyvvezetővel rendeli az iléletet közölni. A kir. Curia kezdettől fogva minden bontó Ítéletet csupán az állami anyakönyvvezetővel rendel közölni. Miután a kir. Curia nem indokolta ezt az intézkedését, a kassai kir. Tábla, hogy valami curiai indokot provokáljon, megindokolta a maga rendelkezését, mire a Curia csupán annyit szúr be ítéletei rendelkezésébe indok gyanánt, hogy «a másodbiróság határozata annak közlésére nézve megváltoztattatik s e tekintetben az első bíróságnak az 1894. XXXIII. t.-c. 67. §-ának megfelelő rendelkezése hagyatik helyben*. A kassai kir tábla azonban azóta is fentartja álláspontját és mindenkori indokolása a következő : «a kir tvszék ítéletében foglalt azt a rendelkezést, melylyel az ítélet jogerejüvé váltával a polgári anyakönyvvezetővel közöltetni rendeltetett, a kir. Tábla mellőzendőnek találta, mert abban a tekintetben, hogy az 1895. évi október hó l-ig vezetett fele-