A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 49. szám - Bolgár igazságügy [4. r.]

94 A JOG ennek a javadalmazásnak, a mint a postai szállítást a kiépült \asuton Hadházon az állam teljesiti, továbbra való fenntartása nz alperes részéről, a ki postalovakat nem tart és a ki javadalmazását az államtól nyeri, semmiképpen sem indokolható; ennéliogva alperesnek elfogadható jogcim nélküli használati jogát, a mi a telekkönyi bekebelezéssel különben sincsen biztosítva, a tulajdonos közbirtokosság tűrni nem köteles. Különben is abból a körülményből, hogy Hadházon a vasút kiépítése előtt a postai szállítás magánvállalkozók által láttatott el, és hogy ez több lótartást igényelt, szintén kétségtelen lévén, hogy a postaföldek legfőképen a postai szállításra alkalmazni kellett lovak élelmezésére szükséges legelőül engedtetett át, minthogy ez a viszony a vasút megnyílta folytán megváltozott, és a postaszállítási az állam teljesiti, ekként elenyészett annak a szüksége, hogy a postamestere szállítás céljából lovakat tartson, ettől az időponttól fogva a postamester annyival kevésbbé bír jogosultsággal a kérdéses ingatlanoknak a használatához, mert ehhez, a város hozzá nem járult, hanem ez irányban az 1864. év óta pert folytat, sőt a felperes jogelődöt ebből a használatból közigazgatási uton ki is mozdította. Ily körülmények közt, még ha a kérdéses használati jog képezhetné is tárgyát az elévülésnek, az elévülés az 1859-ik évtől volna számitható, a mikor a postai szállítást az állam vette át és a mióta a postamester postalovakat már nem tart, és igy a postaföldet a postamester a javadalmazáshoz kötött feltétel elenyészte óta használja. Azonban az az elévülés be nem következett, mennyiben azt a per tárgyát képező ingatlan birtokba bocsátása iránt az 18G4. év óta folyamatba tett perek többször félbeszakították. A fentiek szerint tehát a kérdéses föld használatnak attól az időponttól fogva, a mikor Hadház város az ingatlan vissza bocsátását követelte, majd ez iránt perrel lépett fel, az alperes jogelőde nem lévén jogos birlalója, annyival kevésbbé tekinthető ilyennek az alperes, a ki mint pályázat folytán kinevezett állami postamester, a közte és a postakincstár közt kötött szerződés szerint a váiostól avagy a közbirtokosságtól javadalmazást követelni jogosítva nincs; mennyiben mint fentebb kifejtetelt, a kérdéses ingatlanok használata nem a postahivatalnak és nem örök tulajdoni joggal adatván át, az alperes annyival kevésbbé formálhat jogot a föld használatához, mert ebbe sem a város, sem a közbirtokosság bele nem egyezett, sem mint az alperes szolgálati szerződéséből kitűnik, a föld használatához a postakincstár és ennek jo^án az alperes mint kinevezett postamester, jogot nem szerzett. Ezek szerint alperest a kérdéses ingatlanoknak a használati joga a város, illetve a közbirtokosság beleegyezése hiányában, sem öröklés sem elévülés jogán, sem hivatalánál fogva meg nem illetvén: az alperes által javaslatba hozott, de a per lényegére nem vonatkozó eskük alkalmazásának, nemkülönben a szintén lényegtelen körülményekre felhívott tanuk kihallgatásának a mellőzésével, a felperes jogos keresetének helyt adni és az alperest a birtokba bocsátásra kötelezni kellett. A kereset megítélése következtében az alperes viszonkeresetének a használat telekkönyvi kitüntetésére vonatkozó része alapnélkülivé válván :a viszonkeresetnek ez a része ebből az indokból, az 5,000 frt megfizetésére vonatkozó része pedig azért volt elutasítandó, mert alperesnek a jogelőde 3,000 frt vételárt nem a postaföldek használati jogáért és nem a városnak vagy a közbirtokosságnak, hanem a postaállomás vételárába és hivatali elődének fizette, ezt a vételárösszeget tehát, a melynek az ellenértékét alperes jogelőde megkapta,az alperes a közbirtokosságtól annyival kevésbbé követelheti, mert ebben a jogügyletben a város vagya közbirtokosság részt nem vett; és mert a megvett postaállomást az alperes jogelődei tényleg birták, használták és ezek után az állomás az alperesnek is birtokába jutott és ő ez idő szerint a postamester. Nem bir alappal alperesnek a postaföld állítólagos felárkolása,fásítása,irtása és trágyáztatása költsége, és mindezért 2,000 frtra számított követelése sem; mennyiben még ha a felperes tagadásával szemben bizonyittatnék is ennek a követelésnek a valódisága és mennyisége, ez a viszonkövetelés a felperes ellen megítélhető akkor sem volna; mert ezeket az állítólagos beruházásokat az alperes jogelődei és az alperes a saját érdekükben és saját hasznukra tették ; és mert ezeknek az ellenértéke az ingatlannak, az 1804. évtől való használata által sokszorossal kiegyenlittetett; főként, ha figyelembe vétetik, hogy a föld használatáért ugy az alperes jogelődei, valamint az alperes a számba is alig vehető csekély összegű használati díjon kívül egyebet nem fizettek; hanem a földnek állami adóját és egyéb közterheit a város, illetőleg a közbirtokosság viselte és viseli ez idő szerint is. A felperes keresetének az évi elvont haszonnak vonatkozó részét, a per folyama alatt ez iránt való jogát külön útra tartván fenn, visszavonván, a keresetnek erre a részére az Ítélet ezért nem terjesztetett ki stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1897. évi július hó 1-én 1,428/97. sz. a.) következő Ítéletet hozott: Az elsőfokú bíróság Ítélete a felperes keresetének főtárgyára és a perköltségre vonatkozó részében megváltoztatik, a felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A keresethez A. alatt csatolt s 1884. évi március hó 5-ik napján kelt jegyzőkönyv szerint, a Hadház város mint erkölcsi testület és Hadház város közbirtokossága között az osztatlan közvagyonok s járulékaik tekintetében egyezség jővén létre, a mostani per tárgyát képező és az 1,930. és 2,128. h. r. szám alatt felvett libalegelő, vagy az úgynevezett postakert a városi közbirtokosság tulajdonául ismertetett els később ennek tulajdonjoga a hajduhadházi birtokosság javára be is kebeleztetett. Ugyanannak a jegyzőkönyvnek a tartalmából megállapítható az is,miként az akkor még nem szervezett városi közbirtokosság Hadház város képviselete által kormányoztatott,továbbá a C.1 .alattcsatolt adatból kitűnik, hogy a régi gyakorlat alapján a hajdú városok képviselete a birtokosság gazdasági ügyét is intézik, csak a végiralhoz S. alatt csatolt szabályzatnak 1884. év végén történt életbelépte óta jogosított a megválasztott közbirtokossági elnök arra, hogy Hadház város közbirtokosságát képviselje. Ezek előre bocsátása után nem lehet kétség az iránt, mikép a Hadház város főhadnagya által a város nevében az alperes apja ellen a kérdésben álló ingatlanok birtoka iránt Hadház város tanácsa előtt 1864. évben folyamatba tett pert ugy is mint a Hadház birtokos lakosságának, illetve közbirtokosságának törvényes képviselője tette folyamatba. Ebben a perben a hajdúkerület polgári törvényszéke által 366/864. sz. a. hozott jogerős Ítélet szerint Iladház város főhadnagya mint felperes, azért mozdittatott el keresetével, mert az a viszony, mely mind a két felet kötelezi, kellően nem derittetett fel, különösen pedig, mert semmivel sem igazoltatott, hogy alperes már nem postamester, s a vasút elkészülte óta lótartással nem köteles, minélfogva a földek használati joga elenyészett volna. A most emiitett perben H.-Hadház város főhadnagya 1874. évben perújítással élt és a budapesti kir. Ítélőtáblának 47,274/875. számú jogerős Ítéletével a fentebb jelzett alapperbeli itéiet hatályában fentartatott illetve felperes keresetével elutasittatott. Jóllehet a 7,452/891. számú keresetet a közbirtokosság tette folyamaiba, reá nézve a közbirtokosság előbbi törvényes képviselőjének: a városi lanácsnak,illetőleg a városi főhadnagynak jogi tényei nem lehetnek közömbösek, sőt tekintettel arra, mikép a hajduvárosokban a közbirtokosság szervezkedése előtt a közbirtokosság ügyeit a városi tanács, illetve a lőhadnagy intézte,H. Hadház főhadnagyának cselekvényei a hajduhadházi közbirtokosságra is kötelezőknek elismerendők. Ennek figyelembe vételével, minthogy a h.-hadházi közbirtokosság korábbi képviselője részéről ugyanezen pertárgy tekintetében a mostani alperesnek atyja ellen nevezett perben 366/864. sz. a. hozott jogerős itéiet szerint keresetével nem alaki, hanem érdemi okokból utasíttatott el, felperes jelen uj keresete itélt dologgal áll szemben, minélfogva a felperest keresetével ebből az okból elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1898 szeptember 20-án 5,567. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete a kereset főtárgyára s a perköltségre vonatkozó részében helybenhagyatik; a viszonkeresetre vonatkozó részében mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és felperes annak tűrésére köteleztetik, hogy a hadházi 3,454. sz. tjkvben 1,930. és 2,128. hr. számok alatt felvett ingatlanokra alperes és örökösei javára, arra az időtartamra, mig Hadházon postamesteri állást töltenek be, a haszonbéri jog bekebeleztessék s alperes annak az itéiet alapján az illetékes telekkönyvi hatóságnál kieszközlésére feljogosittatik stb. Indokok: A tekintetben, hogy felperes keresetével elutasittatott s alperes részére per s ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség fizetésére köteleztetett a másodbiróság Ítélete e rendelkezéseinek megfelelő indokaiból s azért hagyatott helyben: mert arra nézve, hogy Hadházon a közbirtokosság szervezése előtt a város és a birtokosok közös vagyona felett a városi elöljáróság volt jogosult rendelkezni, elegendő bizonyítékul szolgál a városi tanácsnak a válaszhoz E. alatt mellékelt 1792 július 8-iki ülési jegyzőkönyv, mely szerint a kereseti ingatlanokat épen a városi tanács engedte át P. Sándor akkori postamesternek, a nélkül, hogy az ellen, valamint az ingatlanoknak a mindenkori postamester által birtoklása ellen a birtokosok részéről csaknem egy századon át felszólalás vagy kifogás tétetett volna. A városi tanács emiitett rendelkezési jogából pedig következik, hogy a városi tanácsnak feje: a hadnagy, a város és birtokosok közös vagyona iránt perrel fellépni jogosult volt; következésképen a hadnagy által lefolytatott perben keletkezett Ítéletek, ugy a várost mint a birtokosokat egyaránt kötelezik s e kötelezésre az a körülmény, hogy a birtokosok később közbirtokossággá szervezkedtek, mivel a megszerzett jogot a kötelezettség alanyának egyoldalú átalakulása meg nem változtatja, befolyással nincs. Továbbá: mert igaz ugyan, hogy a H.-Hadház város fennállott törvényszéke előtt 1864. február 9-én 208. sz. keresettel az akkori városi hadnagy által folyamatba tett perben a most per tárgyát képező ingatlanok birtoka a város, jelen perben pedig a közbirtokosság részére koveteltetik; tekintve azonban, hogy az előbbi per megindításakor s annak folyama alatt a város s a birtokosok az egymással közös vagyonokra a városi tanács rendelkezése 'alatt állottak s a város jogfogalmában a birtokosok is benne foglaltattak: e pernek végeredménye kihat a birtokosokra is- következeskepen az e perben keletkezett birói határozat Ítélt dolog ugy a város mint a birtokosokra, illetőleg az ezek helyébe lépett közbirtokosságra. Ennélfogva nincs tartható alapja felperes annak az álláspontjának, hogy a régebbi s a jelen perben jogilag más volna a felperes. De nem áll az sem, hogy a két perben más az alperes es hogy az előbbi s az újított perben felperes nem érdemi, hanem a aki indokból vált pervesztessé. Mert csak azért, mivel Ív%T-eK- fZ, aPJa' mÍnt V°U P°stamester, alperes pedig, mint Jli ,S V°?t0,U Perbe' különböző jogalanyoknak nem S'^í' V yenfknel\CSak akk0r vo,nán^ tarthatók, ha a ket perben a kereset, jogalap a postamesteri állás és közbirtokosi