A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 49. szám - Bolgár igazságügy [4. r.]

A JOG 195 minőség szerint változnék, ós: mert az alapperben ar ottani felperes azért lett pervesztes, mivel az a viszony, mely mindkét telet kötelezi, nem volt kellőleg felderítve, különösen pedia felperes állításán kívül semmivel sem volt bizonyítva, hogy alperes már nem postamester s a vasút elkészülte óta lótartásra nem köteles, m.neltogva a földek használási joga elenyészett volna E biro. kijelentésből nyilvánvaló, hogy a pervesztesség annak volt a következménye, hogy felperes keresete jogalapjának a bizonyítását elmulasztotta, tehát bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a mi nem alaki, hanem érdemi ok. Végre mert ugy a H.-Hadház város fennállott törvényszéke előtt indított, mint a jelen perben a kereseti ingatlanok birtokát az alapon követelték hogy azaz 1792. évi átengedés alapján alperest nem illeti rneg^ a két perben tehát a kereset jogalapja ugyanaz, nem lévén erre betolyassal az, hogy a jelen perrel a kereseti ingatlanok birtoka arányitás céljából követeltetik, mivel a cél s a perbeli jogalap nem esik egy jogi fogalom alá. De különben is annak a kérdésnek az eldöntése, hogy valamely ingatlan szolgálhat-e arányosítás tárgyául ? az arányositási perbíróságnak a hatáskörébe tartozik A mi a viszonkeresetet illeti, a H.-Hadház város fennállott törvényszékhez 1864 évi február 9-én 208 sz. a. benyújtott keresethez A B. és C. alatt mellékelt jegyzőkönyvi kivonatokból bizonyos, hogy a kereseti ingatlanok bérfizetés mellett jutottak P. Sándor birtokába addig, mig postamesteri hivatalt visel, és hogy ugyanígy birták azokat alperes jogelődei, és bírja alperes is. Minthogy pedig a birtoklási jog a postamesteri hivatal viselésének tartamához és feltételéhez van kötve: az nem örökbért, hanem közönséges haszonbért képez, a jog nyilvánkönyvi biztosításának megtagadására egyrészről ok sincs, másrészről a feltételes haszonbéri jog bekeblezését a telekkönyvi rendtartás nem tiltja, sőt 63. §-ával megengedi stb. Minthogy a hitbizományi birtokos által kötött haszonbérleti szerződés az utódot a haszonbérlet tárgyát tevő javakra nézve azoknak tettleges átvételében és a haszonélvezettel járó jogoknak tetszés szerint való gyakorlatában, vagyis azoknak teljes élvezetében gátolja: a hitbizományi birtokos által kötött, de a hitbizományi hatóság által annak életében jóvá nem hagyott haszonbérleti szerződés a hitbizományi birtokos halálával megszűnik s minthogy megszűnt szerződést jova hagyni nem lehet, az jóváhagyás tárgyát nem képezheti, ha csak az utód azt magáévá nem teszi s ekként a megszűnt szerződést újból joghatályhoz nem juttatja. Hitbizományi javakban örökösödési szerződésnek nincs helye. A m. kir. Curia 1898. okt. 11-én 4,539.) Az állandóan követett birói gyakorlat szerint az olyan szerződesnél, a mely személyesen teljesítendő működés iránt meghatározott időre köttetett és a mely szerződésben a szerződés egyoldalú felbonthatóságának, úgyszintén a szerződésszegések egyéb megtorlásának módozatai külön-külón szabályozva vannak, a szerződés puszta megszegése magában véve, külön kikötés nélkül nem szolgálhat okul arra, hogy a másik szerződő fél a szerződést idő előtt egyoldalúan megszüntesse s igy az a szerződő fél, a ki a szerződésben kikötött ok nélkül az olyan szerződést idő előtt egyoldalúan megszünteti, a másik szerződő félnek az azzal okozott kárt megtéríteni, illetve annak fejében a hátralevő szerződési időre is a szerződésűéi: kikötött működési dijat megfizetni köteles. M. kir. Curia 1898 okt. 28. G. 38'.) A végrendeletben a meglévő vagyon tüzetesen felsoroltatván, a végrendelet ezen kitételeiből : «összes vagyonomban, mely áll : stb. Sz. Máriát özv. N. Ferencnét teszem örökösömmé." nem lehet megállapítani azt. hogy örökhagyó más vagyonra is gondolt, illetve alperest örökösödés cimén más vagyonban akarta volna részleltetni, mint a melyet végrendeletében tüzetesen felsorolt. <A m. kir. Curia 1898 október 5-én 680/898. P. sz. a.) Jóllehet, felperesek felülvizsgálati kérelmüket az I8Q3 : XVIII. t.-c. i:>5. ;í-ának a, pontjára alapították, ezen az alapon azonban azt panaszolták, hogy a felebbezési biróság a szolgáltatott bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával állapította merj alperesnek a felperesek részéről kétségbevont jóhiszeműségét. Felperesek ekként a sértett jogszabályt tüzetesen kijelölvén, bár a jóhiszeműség nem tény, hanem jogkérdés, melynek eldöntésénél nem eljárási, hanem anyagi jogszabály megsértéséről lehet szó, az a körülmény, hogy felülvizsgálati kérelmük alapján a törvény nem idevonatkozó pontjára hivatkoztak, nem szolgál okul arra, hogy felülvizsgálati kérelmük a tüzetesen előterjesztett panasz alapián érdemileg meg ne vizsgáltassák. (B. k. T. 1898. szept. 28. I. G. 178) A fennálló rendszabályok szerint a főváros területére eszközölt és a mindenkori telektulajdonos által fizetendő járdakövezési költségek egyedüli jogalapja a hatóság által történt kivetés, nem pedig a munkálat megkezdése és befejezte. (A budapesti kir. Ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa 1898 szept. 15. I. G. 159.) Anyagi jogszabály, hogy oly mellékdolgok, a melyek a fődolog céljaira rendelvék, mint a fődolog tartozékai, annak sorsát osztják ; a ház felszerelését képező türdö és closet berendezés és vaskályha, mint eme ház tartozékai, a házzal együtt vevő tulajdonába megy át. (B. k. T. 1898 szept. 2,. I: Cx. I7b>) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A s. e. t. 64. §-ának alkalmazása rendes kártérítési perben. A budapesti kir. ker. és váltótörvényszék Í1897. évi július hó 7-én 119,020 sz. a.) Dr. Képes Pál ügyvéd által képviselt F. Emil felperesnek, Kollár Lajos ügyvéd által képviselt Szt.Lukács-fürdő' részvénytársaság alperes ellen 4,273 frt 98 kr. s jár. iránti perében következő ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 132 frt. 90 kr. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen stb. Indokok: Nem vitás, hogy a felek közti jogviszonyt a felperes és alperesnek jogelődei P. Rezső és P. Ödön a Szt.-Lukács fürdő volt tulajdonosai között 1893. évi február 16-án megkötött és felperes által 3) alatt eredetiben becsatolt szerződés szabályozza, melynek valódiságát alperes részvénytársaság nem tagadta, s magára nézve kötelező erejét kétségbe nem vonta, sőt I alatt csatolt s valódiságára nézve nem kifogásolt levelében kifejezetten elismerte; a pert tehát a B) alatti okirat alapján kellett elbírálni. Nem vitás a felek közt az sem, hogy ezen okirat első részében felperes kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a Szt.-Lukács-fürdőnek, akkor már megvolt parkját 1893. május Létől 1895. évi május Léig terjedő 2 évben, évi 800 írtért, s az ott megállapított egyéb feltételek mellett gondozni fogja; ellenben vitás a felek között, hogy a szerződés második része a feltöltendő Dunaparton alakítandó uj parknak létesítésére vagy ennek is csak gondozására vonatkozik-e? a mennyiben felperes azt vitatja, hogy alperes jogelődei őt, a szerződés ezen részében az uj park létesítésével bízták meg, s hogy ezen parknak gondozására nézve kötelezettséget nem vállalt, alperes pedig azt állítja, hogy a szerződés második részében felperes az uj parknak gondozását vállalta csak el, annak létesítése pedig nem bízatott reá. Tekintve arra, hogy ezen szerződés első részében a már létezett kertültetvénynek gondozása ruháztatott felperesre, s ott kizárólag csak ezen gondozás feltételei szabályoztatnak és hogy felperes a szerződés második részében arra kötelezte magát, hogy az alperes, illetve jogelődei által neki átadandó uj kert-ültetvényt hasonlóképen ( <gleichfalls») átveszi a «fentebbi», vagyis a szerződés első részében foglalt, tehát kizárólag a gondozásra vonatkozó feltételek mellett («zu den obigen Bedingungen») és hogy e szerint a szerződés eme részének más értelmet tulajdonítani nem lehet, mint azt, hogy alperes jogelődei a létesítendő uj parknak csupán gondozását adták át felperesnek és hogy ez az uj park gondozására is kötelezte magát, tekintettel arra, hogy a B) a. okirat azon utolsó rendelkezéséből, hogy felperes a vonatkozó kert-tervrajznak külön dijazás nélkül való elkészítésére és a tulajdonosok elé jóváhagyás végett leendő beterjesztésére kötelezve van, azt a következtetést levonni, hogy tehát az uj park létesítése bízatott felperesre, —nem lehet, mert a tervrajz elkészítése és bemutatása mint önálló kötelezettség is megállhat, s nem függ szükségképen össze a terv kivitelével is: a kir. törvényszék megállapította, hogy felperes a B) alatti okiratban a régi park gondozásán kivül a létesítendő uj park gondozása iránt is kötelezettséget vállalt, s hogy még a tervrajznak külön dijazás nélkül való elkészítésére, a tulajdonosok elé terjesztésére is kötelezte magát, de alperes illletve jogelődjei arra nézve, hogy a létesítendő uj park kivitelével fogják felperest megbízni, kötelezettséget nem vállaltak. Alperes tehát nem követett el szerződésszegést akkor, mikor a feltöltött uj parton létesitendő uj kertültetvény létesítésével nem felperest bízta meg; ellenben felperes megszegte szerződéskötelezettségét akkor, mikor az uj kertültetvény gondozását az I.) alatti levélben foglalt nyilatkozata szerint megtagadta. Minthogy pedig alperes nem volt köteles felperestől a két kerthelyiség gondozására nézve egy egészet képező szerződés részben való teljesítését elfogadni; alperesnek felperes szerződésszegése folytán jogában állott a köztük a B) alatti okirat szerint létrejött szerződéses viszonyt egész teljességében megszüntetni, s ebből folyólag felperesnek alperes ellen sem a miatt, hogy ez az uj ültetvény létesítésével nem felperest bizta meg, sem a miatt, hogy ettől még a régi ültetvény gondozását is elvonta, noha felperes ennek folytatására kész volt, kártérítéshez jogos igénye nincsen. Ehhez képest felperest alaptalan keresetével elutasítani és mint pervesztest a ptrs. 251. §-a alapján az alperesnek okozott perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. évi február hó 22-én 2,451 sz. a.) következőleg itélt: A kir. itélő tábla az első biróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét megváltoztatja, alperesnek szerződésszegését és ebből folyó kártérítési kötelezettségét megállapítja, az ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezését pedig hatályon kivül helyezi és az elsőbiróságot utasítja, hogy jelen Ítéletnek jogerőre emelkedése után hozzon a kárkövetelés összegére s a perköltségre nézve uj határozatot. Indokolás: Jogszabály az, hogy homályos tartalmú okirat rendszerint az azt kiállító fél terhére magyarázandó, ennél a szabálynál fogva az alperes jogelődje által a C. alatt csatolt levélben maga részéről is kötelezőnek elfogadott 1893. február hó 16-án kelt B. 1. alatti okirat tartalma, annyiban amennyiben homályosnak mutatkozik, alperes mint a kiállítónak jogutódja terhére magyarázandó, továbbá a dolog természetéből folyik az, hogy oly esetben, midőn valamely okiratnak értelmezése forog szóban, értelmezési eszközül első vonalban a lefolyt előző tárgyalások veendők figyelembe, s igy a jelen perben a B. 1. alatt