A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 49. szám - Bolgár igazságügy [4. r.]

JOGESETEK TARA FELSÖBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» VX szamahoz. Budapest. december Köztörvényi ügyekben. A hajdúi városi tanács rendelkezési jogából következik hogy a városi tanácsnak feje a hadnagy, a város és birtokosok közös vagyona iránt perrel fellépni jogosult volt. Következéskepen a hadnagy által lefolytatott perben keletkezett Ítéletek ugy a varost mint a birtokosokat egyaránt kötelezik és e kötelezésre az a körülmeny. hogy a birtokosok később közbirtokosokka szervezkedtek, mivel a megszerzett jogot a kötelezettség alanyának egyoldalú átalakulása meg nem változtatja, befolyással nincsen. A debreceni kir. törvényszék. (1897-ik év február hó 24-én 1,676. sz. a.) P. Zoltán, mint a hajduhadházi közbirtokosság elnöke felperesnek V. István alperes ellen ingatlan birtokba bocsátása, 626 frt évi elvont haszon is jár.iránti perében következően itélt. A keresetnek hely adatik és az alperes arra köteleztetik, hogy a felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhével a hajduhadházi 3,454-es számú telekjegyzőkönyvben foglalt 1,930 helyrajzi számú 5 hold 1,142 • öl területű, továbbá 2,128 helyrajzi számú 25 hold 1,004- • öl területű ingatlant bocsása birtokába és 616 frt 30 kr. perköltséget fizessen. Az alperes viszonkeresetével elutasittatik stb. Indokok: A per adataiból megállapítható, hogy HajduHadház város az 1792. évben P. Sándor akkori postamesternek , a per tárgyát képező ingatlanokat javadalmazásképen és a postai szállításhoz alkalmazott lovak tartására 10 Irt árenda fizetés mellett átadta, hogy azt, mig postamesteri hivatalt visel, használhatja. Megállapítható továbbá, hogy P. Sándor a postaállomást B. Mihálynak, ez pedig az 1804. évben az alperes nagyatyjának adta át, a kiről örökségképen a posta állomás az alperes atyjára, erről pedig az alperesre szállt, a ki mint postamester ezeket az ingatlanokat az 1882. év október hó 25. napjától, kinevevezíetése idejétől, a város és a felperes tiltakozása ellenére jogtalanul használja és birtokában tartja. A keresethez A. alatt mellékelt jegyzőkönyv és B. alatt csatolt hiteles telekkönyvi kivonat bizonyítja, hogy a Hajdu-Hadház város, mint erkölcsi testület és hajdu-hadházi közbirtokosság között az osztatlan közvagyonok megosztására nézve az lb84. évi március hó 5. napján létrejött és törvénvhatóságilag is megerősített egyezség szerint egyebek közt a kérdéses ingatlanok és a hadházi közbirtokosság tulajdonául ösmertettek el, a községi vagyontól elkülönittettek, és a közbirtokosság kizárólagos tulajdonaként a hnjdu-hadházi 3,454. számú telekjegyzőkönybe átvitettek. Az alperes ezeknek az ingatlanoknak, a melyek a végbe ment tagos arányosítás folyamán és a közbirtokosság tulajdonául adattak ki — többszöri felhívás dacára a birtokából való kibocsátását megtagadván — a felperes keresetét a kérdéses ingatlanok birtokba bocsátására és 626 frt évi elvont haszonnak a megtérítésére irányozta, az elvont haszonra nézve azonban a per folyama alatt keresetét visszavonta. A kérdéses ingatlanok a fent jelzett telekkönyvi kivonat igazolása szerint a felperes kizárólagos és korlátlan tulajdonát képezvén; tekintve hogy a telekkönyvi tulajdonost rendszerint az ingatlannak a birtoka is megilleti; tekintve, hogy alperes a kérdéses ingatlanoknak a használatára nézve elfogadható jogcímet nem bizonyított; tekintve végre, hogy a fent jelzett egyezség alapján a felperes kizárólagos telekkönyvi tulajdonát képező ingatlanokat az alperes birtokában tartani annyival kevésbbé jogosult, mennyiben az ő állítólagos használati joga telekkönyvi bekeblezéssel biztosítva nincs: ezek alapján a felperes keresetének helyt adni és az alperes kifogásainak figyelmen kívül hagyása mellett a kérdéses ingatlanoknak a felperes birtokába való átbocsátására őt kötelezni kellett. A per adatai alapján megállapított tényállással szemben alperesnek, sem a felperes perelhetősége ellen, sem az ügy érdemében emelt kifogásait nem lehetett figyelembe venni. A perelhetőség kérdésében tett kifogásait azért, mert habár a beszerzett iratokból kétségtelen, hogy a postaföldek vissza adása iránt már előzően egy alap- és egy újított per folytattatott: ez a körülmény a jelen esetben nem képez törvényes akadályt arra nézve, hogy a felperes a jogos tulajdonát képező ingatlanoknak birtokba adása iránt a jelen keresettel felléphessen: mert mint a beszerzett periratokból kitetszik, ugy az alap- mint az újított perben szerepelt felperes Hajdu-Hadház városa, a jelen perben fellépett felperessel a hajduhadházi közbirtokossággal nem egy és ugyanazon jogi személy, az előbbinek az utóbbi nem jogutóda, hanem egészen más jogi személy. Igv tehát, habár lényegileg ennek a pernek is a tárgya az előzően folytatott pernek tárgyával ugyanazonos, ez a kórulmeny annyival kevésbbé képez perjogi akadályt arra nézve, hogy a felperes közbirtokosság, az alperestől, mint egyik közbirtokossági tagto es egyszersmind postamestertől, a jogtalanul visszatartott ingatlan birtokát és használatát a jelen keresettel követelje; mert u;_ az alap-, mint az újított perben a felperes nem érdemi, hanem ; aki indokokból vált pervesztessé, mennyiben a peres felek kö >>tti jogviszony kellően fel nem derittetett, ekként a vitás használatnak a kérdése jogérvényesen eldöntöttnek nem tekinthető. A'perr*' ek az a további alaki kifogása, hogy a kérdéses ingatlanok használatának a joga nem a felperest, hanem a várost illeti cs hegy felperes elnöknek a per megindítására adott foljogositás szabálytalan, szintén nem vétethetett figyelembe. Mert előbbi kifoj-rsa megcáfoltatott az A. alatti egyezség tartalmával,a melyből vili; o-i san kitűnik, hogy a per tárgyát képező ingatlanok nem tario/i ak azok közé, a melyekre nézve a használati jog az A. alattinál a) b) c) pontjaiban a városnak tartatott fenn, és mert ez/H ;:z egyezséggel szemben nem bir jelentőséggel az a ténykörüln ri y, hogy az alperestől a csekély összegű évi dijat mégis a város vette fel, és pedig annyival kevésbbé, mert ez, mint a végirnthoz R. alatt mellékelt 1,013 93. számú képviselőtestületi határozat bizonyítja, tévedésből történt. Hasonló és figyelembe nem v« hető kifogása az alperesnek a per megindítására vonatkozó feljogosítás ellen emelt kifogása is, a mi meg is cáfoitatott a C) ahttival, mely szerint a jelen per megindítása, a közbirtokossági választmány által elhatároztatott és a szükséges meghatalmazásnak a kiállítására a közbirtokosság elnöke felhatalmaztatott, az pedig, hogy ennek a határozatnak meghozatalára a választmány illetékes volt, a közbirtokosságnak a végirathoz S. alatt mellékelt, felsőbb helyen is megerősített, alapszabályából nyilvánvaló. De nem vétethetett birói figyelembe az alperesnek a per érdemére felhozott az a kifogása sem. hogy a kérdéses ingatlanok használata Hadház város által P. Sándornak örök joggal engedtetvén át, az évi census örök bér fejében szedetett; továbbá, hogy P. Sándor az ő jogát B. Mihálynak, az pedig az alperes nagyatyjának 3,0CO írtért engedvén át, az ingatlanok használatához való jog, mint örök bér, az alperes családjának pénzen szerzett, e mellett 100 évet túlhaladó időn át békésen és folytonosan gyakorolt elévitett tulajdonává vált. Mert igaz, hogy az 1792-ik évben a kérdéses ingatlanokat P. Sándor akkori postamesternek a városi tanács, egyrészről a nevezett postamester, másrészről a város közönségét kellően képviselő elöljárók és felettes hatóságok közt létre jött, tehát a még akkor külön szervezve nem lévő közbirtokosságra is kötelező erővel bíró B. alatti megállapodás alapján adta át állandó javadalmazásképen, szántásra és legeltetésre, a tulajdonjog elismerése cimén kikötött csekély évi fizetésért. Az is igaz, hogy a kérdéses földterület, mely azután postakert nevezetet nyert, a későbbi postamesternek ily cimen szintén használatába jutott és hogy a posta joggal, mint örökrésszel, ezt a használatot az alperes is birtokába vette. Azonban ennek a használatnak a tulajdonjogát az alperes sem örökbér, sem elévülés utján meg nem szerezte. Mert mint az E. alatti 520/1792. számú tanácsi végzési öl kitűnik, ennek a földnek a használata az akkori postamesternek oly módon engedtetett át, hogy mig a postamesteri hivatalt viseli, a földnek egy részét feltörhesse, másrészét legelőnek használhassa. Ily feltételek mellett vette és vehette azt át, a város hallgatólagos beleegyezése mellett, az alperes nagyatyja, ki a postaállomást az előbbi postamestertől megvette és a ki után azt az alperes atyja, ettől pedig az alperes szintén ily joggal örökölte, a nélkül azonban, hogy a föld használatának a tulajdonjoga akár az egyes postamesterekre akár a posta kincstárra örökösen átruháztatott volna; mennyiben ennek az ingatlannak a tulajdonjoga folyton fentartatott, a telekkönyvek készítése alkalmával pedig telekkönyvi bekebelezés által is biztosíttatott. Alperesnek tehát az a védekezése, hogy a postaföldek használata örökbér cimén tulajdonjoggal illette meg a postamestereket és hogy az alperes nagyatyja a postaállomásért fizetett 3,000 frtal ennek az ingatlan használatának a tulajdonjogát is megszerezte, alaptalan; mivel a fentiek szerint ennek a földnek a használati jogáról a város végképen soha le nem mondott, igy azt tulajdonjoggal a postamesterek meg nem s/erezhették, hanem az a használati jog időhöz és meghatározott feltételhez köttetett, a mit a javadalmazó város, a viszonyok megváltozásával és a javadalmazás szükségének, az ahhoz kötött feltételnek az elenyésztével, mint időhöz és személyhez kötött, önkényt adott anyagi támogatást a dolog természete szerint, a postamester személyében való változás alkalmával jogosan megszüntethetett. Elvonhatta ezt a használatot az ingatlan tulajdonosa: a felperes közbirtokosság az alperestől annyival is inkább; mert ennek a javadalmazásnak, a mint az adott körülményekből okszerűen U következtethető, a főindoka az volt, hogy a postamesternek a postai szállításra használt lovak részére legelő legyen, és mert