A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 3. szám - Az igényperbeli felebbezési költségekről - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét elökészitö állandó bizottság jegyzökönyvei

12 A JOG vei támadt az ágy alá bujt L. Jánosra azon szavakkal: «No most élet vagy halál.> Miután az ágy alatt szorult L. János kezeit, lábait a hurkatöltővel összeverte, kis szünet állott be, mert vádlott L. Jánost az ágy alól kihúzni igyekezett; midó'n ez sikerült, egy hosszú, disznóölésre használni szokott késsel támadta meg L. Jánost s ezzel orrát és jobb fülét levágta s fején és arcán több más sérülést is ejtett, mig vádlott gyermekei, kik ugyanezen szobában aludtak s a zajra felébredtek, atyjukat Z. Pétert nem kérlelték, hogy hagyjon abba a kínzással; Z. Péter erre újra a hurkatöltö't kapta kezéhez, az ajtót kinyitotta és sértett L. Jánost egyik kezével folytonosan tartva, ütlegek között az utcára űzte ki; az ütlegeket egy rövid idó're abba hagyta, de midőn észrevette, hogy sértett magához tért s a földről fölkelve, a bántalmazásoknak színhelyét elhagyni igyekezik, ismét utána szaladt s ismét ütlegelte, mire a tanuként kihallgatott S. Dávid és N. István szomszédok a nagy lármára elősiettek s ezek közbelépésének sikerült vádlottat a további bántalmazásoktól vissza tartani, mely szünetet a sértett menekülésre használta fel. Vádlott beismeri, hogy a sértettet ő ütlegelte, de védelmére azt hozza fel, hogy a nejével elkövetett házasságtörés miatt oly dühre gerjedt, hogy gondolkodásra képtelen volt s összes törekvése oda irányult, hogy a mivel csak birja, ütlegelje sértettet mint családi boldogságának elpusztitóját, a kit azonban agyonverni nem akart. Minthogy pedig a sértett által szenvedett sérülések az orvosi látlelet és a kir. törvényszéki orvosnak véleménye szerint, ugy a sértett esküvel erősített vallomása szerint 20 napnál hosszabb gyógytartamot vettek igénybe, a nélkül azonban, hogy a sértett azok következtében eltorzult, vagy valamely érzékét elveszítette volna, ennélfogva vádlott cselekménye a btk. 301. §-ába ütköző és e szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének bünjelenségeit magában felölelvén, őt az említett bűntényben bűnösnek kimondani és megbüntetni kellett. A büntetés kimérésénél a kir. törvényszék súlyosító körülményt nem talált, azonban rendkívüli enyhítő körülménynek volt beszámítandó azon súlyos erkölcsi sértés, melyet vádlott a sértett által szenvedett, mely erkölcsi sérelem volt közvetlen oka vádlott indulatai felgerjedésének. Ezen enyhítő körülmény teszi indokolttá a btk. 92. §-ának alkalmazását. A védő által elfoglalt azon álláspontra, hogy vádlott teljesen beszámithatlan állapotban volt a bűncselekmény elkövetésekor, a bíróság nem helyezkedhetett, mert vádlott saját beismerésével oly tényeket igazolt, melyek megfontolt tervszerű gondolkodást árulnak el. Vádlott ugyanis beismerte, hogy ő maga gyújtotta meg a lámpát és maga zárta el az ajtót, hogy sértett el ne szökhessen stb. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (18%. évi november 3-án 2,717 sz. alatt) a következő i t é 1 e t e t hozta. A kir törvényszék Ítéletét megváltoztatja és a btk. 76. §-a alapján a vádlottat a vád alól fölmenti. Indokok: Hosszú évekre terjedt zavartalan házasság után a vádlott a íeleségét a sértettel oly helyzetben találta, mely őt nejének hűtlenségéről meggyőzte és sértettet az ő hatalmába juttatta. Előadott védelme szerint a vádlott a neje mellett meglepett és annak ágyáról leszálló sértettet az általa a lefekvése előtt a szobában visszahagyott és keze ügyébe esett hurkatöltővel és sertésöléshez használni szokott késsel bántalmazni kezdte, miközben gyermekeinek sikoltozására a nagy kést eldobta ugyan, egyébként azonban nem tudta mit cselekedett, mert haragját fékezni nem birta (20 nplsz). G. Dávid tanú állítja, hogy midőn a szomszédos lakására áthallatszó zajra elősietett, az utcán tehetetlenül vergődő sértettet a vádlott még mindig és addig bántalmazta, mig a tanú a sértett érdekében közbe nem lépett, miközben «agyonszurjam, vagy felakaszszam-e magamat r> szókat intézte a formájából kikelt vádlott önönmagához; az eseménynek ilyetén lefolyását bizonyítja a vádlottnak neje is azzal, hogy az általa a sértettel folytatott házasságtörő viszonyról meglepetésük pillanatáig a különben is ingerlékeny férje (a vádlott) még távoli sejtelemmel sem bírt. Nem szenved kétséget, hogy a hitvestársi hűségnek megtörése még a műveltebb egyénben is a legerősebb indulatrohamot kelti fel, midőn pedig igazolva van, hogy a vádlott nejének viseletéből távolról sem gyaníthatta, hogy az mint egy 15 és 13 éves gyermek anyja, férjét és családjának becsületét a legvakmerőbb módon elkövetett hűtlenséggel meggyalázza és midőn a különben is izgékony és foglalkozásánál fogva durvább kedélyű vádlott, a szeme elé tárult eseményből családi életének feldulásáról meggyőződött és nejének csábitóját, a sértettet, saját családi tűzhelyén elfogta, meg volt állapítandó, hogy a nem sejtett és váratlanul közrehatott az az esemény a jogos és fékezhetlen indulatnak viharos hullámzása alatt a vádlottnak értelmét teljesen elhomályosította; továbbá, hogy midőn a kétségbe esésig fokozódott lelkiindulatok rohama alatt a vádlott még akkor is öngyilkossággal tépelődött, mikor G. Dávid a helyszínére ért, ebből a körülményből alaposan következtethető, hogy a tett elkövetésének tartama alatt a vádlottnak szabad elhatározási képessége szünetelt, illetve meg volt zavarodva és hogy ekként a muló elmezavar hatása alatt elkövetett és más körülmények közt büntetendő súlyos bántalmazás miatt a vádlott nem büntethető. A m. kir. Curia < 1897. évi november hó 18-án 564. sz. a.) következően ítélt: Tekintve, hogyan. 10. sz. községi bizonyítvány szerint kifogástalan, példás életű, de nejének eskü alatti vallomása szerint indulatos és hirtelen haragú vádlott, ki álmából testi fájdalmak között ébredt fel, szobájába lépve a gyermekekkel egy helyiségben alvó nejét szeretőjével együttazelsőbiróság ítéletében helyesen leirt szemérmetlen és felháborító helyzetben találta, tekintve, hogy ezen reá nézve meglepő észlelet a közönséges tapasztalat szerint alkalmas volt vádlott öntudatát, oly mértékben megzavarni, hogy a tényállás kívánságával szemben nem volt képes tettének büntetőjogi következményeit mérlegelni; tekintve, hogy azok szerint vádlottnak az a védekezése, hogy tettét a btk. 76. §-a szerinti beszámithatlan állapotban követte el, elfogadandó volt: a pozsonyi kir. ítélőtábla Ítélete az itt és az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik. A m. kir. közigazgatási biróság pénzügyi osztályának elvi jelentőségű határozatai. 8. Önsegélyző egyleteknek az ilí. dij. 89. tét. XII. c) pontjában (1869: XVI. t.-c. 5. §. ) biztosított illetékmentességre akkor is jogos igényök van, ha a törvény egyéb feltételeinek fenforgása mellett tagjaiknak bármily alakban (személyes hitelre kért vagy jelzálogra) nyújtanak kölcsönt, takarékbetéteket elfogadnak, s pénzhiány esetén idegenektől váltókölcsönt vesznek fel. Kiadmány. A m. kir. közig, biróság a s.-a.-újhelyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak hivatkozott keletű és számú végzését megváltoztatja, felebbezőt a 2 frt 82 kr. illeték megfizetésének kötelezettsége alól felmenti s annak törlését elrendeli. Indokok: Az 1869: XVI. t.-c. 5. §-a szerint élelmezési, elölegezési és egyátalában önsegélyezési társulatok, egyletek és népbankok addig, mig üzletük a társulat tagjainak nyújtott segélyezésen, vagy előlegezésen tul más nyereményre vagy üzletetágra ki nem terjed, ugy a könyvekre, mint a tagok által kiállított kötelezvényekre nézve bélyegmentességet élveznek. Minthogy pedig a —t—i népbank mint szövetkezet alapszabályai szerint esakis a szövetkezeti tagok nyernek rövid lejáratú kölcsönök alakjában segélyt s a szövetkezet hasznát és jövedelmét csakis a kölcsönök kamatai képezik, melyeket a tagok fizetnek, s minthogy az a körülmény, hogy a szövetkezet tagjainak a kölcsönt milyen alakban adja, személyes hitelre, kézi vagy jelzálogra, sem a törvény, sem a dolog természete szerint különbséget nem tesz: a felebbező terhére kötelezvény bélyeghiánya címén előirt illeték törlését elrendelni kellett. Nem tesz e tekintetben különbséget az a körülmény sem, hogy a szövetkezet takarékbetéteket elfogad és pénzhiány esetén idegenektől váltó kölcsönt- fel is vesz, mert a bélyegmentességre jogot nyújtó s hivatkozott törvényszakaszban az, hogy az intézet honnét szerzi be azt a pénzforrást, a honnét tagjainak a segélyt adhatja, meg nem határozza és így a dolog természete szerint a bélyegmentesség kérdésénél nem az intézet terhét képező adósságok, melyekhez a betétek is tartoznak, hanem az intézetnek jövedelmet adó követelések minősége a döntő. Ezen indokok alapján kellett a m. kir. pénzüigazjjatóság végzésének megváltoztatása mellett felebbezőt az illeték megfizetésének kötelezettsége alól felmenteni. RFBZtff N>T»B*»RAH NVOMD»J» BUDAPESTRE Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Kandel és Weisz e. Szatmár szatmár-némethii kir. tszék. bej. 1898. febr. 16. félsz. febr. 28. csb. Dr. Dezső Kálmán tmgg. Helmezy József. — Grünbaum Bernát e. Kadarkút kaposvári tszék, bej. 1898 febr. 8. félsz. tebr. 26. csb. Dreven Lajos. tmgg. Dr. Zánkay Gusztáv. — Grünwald Imre e. Csongrád, szegedi kir. tvszék, bej. febr. 18. félsz, március 5. csb. Dr. Kecskeméti Dániel, tmgg. Dr. Szarka Mihály. — Egri kir. tvszék. Komenda István és neje Berec Erzsébet e. Apcin, bej. 1898 febr. 22. félsz. 1898 márc. 16. csb. Buza Endre. tmgg. Tóth Béla — Pécsi kir. tvzék, Miskolcy Sándoré. Mohács bej. 1898. íebr. 9. félsz. 1898. febr. 16. csb.Jobszt Béla, tmgg. Dr. Philipp Ferenc. — Szatmár-németii kir. tszék, Rottenstein Emánuel e. Szatmár, bej. 1898 febr. 14. félsz. 1898 febr. 23. csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg. Dr. Schönpflug Jenő. — Egri kir. tszék, Ungár Jakab e. Bessenyő, bej. 1898. febr. 5. félsz. 1898. márc. 7. csb. L. Farkas Kálmán, tmgg. Dr. Ott Péter. — Vidder Bernát e. Miskolc, kir. tszék, bej. márc. 15. félsz. ápr. 13. csb. Hudák Andor tmgg. Dr. Maitzler Jób. — Bienenfeld Ármin e. Bpest kir. tszék, bej. márc. 8. félsz, ápr, 5. csb. Laufer Gyula tmgg, Dr. Zubricky József Pályázatok : Trencséni kir. ügyészségnél ügyészi állás jan. 22. — Eperjesi kir. ügyészségnél ü g y é s z i állás jan. 22. - Kis-Szebeni kir. járásbíróságnál a 1 b i r ó i állás jan. 22. - Kassai kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z 1 állás jan. 22. - Gyöngyösi kir. jbiróságnál a 1 b i r ó i állás jan 22. - Szegedi törvényszéknél jegyzői állás jan. 22. - Eperjesi kir. törvényszéknél aljegyzői állás jan. 22. - Somorjai kir. járásbíróságnál aljegyzői állás jan. 22. - Bogsáni jbiróságnál a 1 b i r ó i állás jan. 24. - Kézdi-Vásárhelyi tszéknél aljegyzői állás jan. 27. - Komáromi kir. tszéknél jegyzői állás jan. 27. - B.-Gyarmati jbiróságnál albiró i állás jan. 27. - Facseti kir. jbiróságnál aljegyzői állás jan. 20.