A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 47. szám - A házasság megtámadhatására 1 évben megszabott határidőbe beszámitható-e az az idő, mely az azonos tényalapu felbontási perben emelt megtámadási kérelem előterjesztéséig lejárt? - Az ásványszén kutatási s kiaknázási jogának biztosításáról

A JOG 337 ha az ingatlan más harmadik személy tulajdonába is megy át és a bekeblezést nyert vállalkozó a bányahatóságtól bányajogositmányt még nem kert s nem .kapott, a telekkönyv nyilvánosságánál s az érdekeltek által betekintendő tartalmánál fogva, a birtokátruházás után, a bekebelezett jogosult az uj tulajdonos hozzájárulását s beleegyezését kieszközölni nem köteles; s ugyancsak az uj tulajdonosnak nincsen módja másnak adni beleegyezését. De ekkor is a bekeblezés előtt szerzett s bekeblezéssel nem is biztositott bányajogositványok is érvényesek. Ez igen fontos körülmény ! S ebben nyilatkozik a közönséges telekkönyvi bekebelezésnek jogi hatálya s terjedelme; mely ekként valóban csak a még meg nem szerzett bekebelezések ellenében, a szénbánya jogosítványok bányajogi megszerzéséhez szükséges föld birtokosi beleegyezés igazolásánál előnyösen alkalmazható egyik subsid i a r ius módként szerepel. Ezek volnának azok, miket a kérdés érdemének helyes megfejtéséhez előadni szükségesnek láttam. Már most. vájjon az ásványszénre nézve a földbirtokosi beleegyezésnek telekkönyvi bekeblezését azelőtt rendszerint megtagadó telekkönyvi sbirói határozatokkal szemben a bekeblezést s előjegyzést megállapitó törvényi és az azt szabályozó ministeri rendelet, különösen pedig ennek 6. £-a, vonatkozásaikban és következményeikben mennyiben telelnek meg különösen a mikre hivatkoznak a bányatörvény rendelkezéseinek s a dolog természetének: ezen érdemi kérdésre nézve a máielmondottakból vonjuk le a következtetéseket. El kell ismerni, hogy az 1886. évi XXIX. t.-c. 76. í?-ának 3. pontja a tényleges — sajnálatos — állapotoknak mintegy kényszerű folyománya, a bányajogi szempontokat lehetőleg megóvja: — ellenben a 2,819'888 sz. igazságügyministeti rendeletnél már csak az ily szándékot lehet megállapítani. — Mert igaz ugyan, hogy a rendelet azonnal 1. $-ában kijelenti, hogy a bekeblezett szénjog csak : «. . . . a bányatörvényekben előirt föitételek mellett.... érvényesíthető", s más fokban a bányajogra sérthetlen tárgyaira hivatkozik, sőt 6-ik §-ával. alábbiak szerint, némileg ellentétben, a szénjogi bekeblezésnek zálogjogi megterhelését is kizárja. (De azért más terhekért esetleg elárverezteti. A 6-ik £-bóV folyólag). Altalánosságban véve az egész ministeri rendeletnek, különösen 6. ij-ának értelme kétségtelenül oly intézkedést tartalmaz, mely szerint a szénjogi bekeblezést követő bányajogok ;s, a felszíni területtel, mint ennek tartozékai, a végrehajtási törvény 163. £-a szerinti fentartás nélkül megtartott árverésen a vevő accessorius tuladonává lesznek. S ezt nem a törvény : de csupán a rendeletnek teljesen hibás 6. §-a idézi elő E részben a rendeleti intézkedés s az egész rendelet tar talma tételes s perrendszerü alkalmazásában másképen nem magyarázható. És pedig annál kevésbbé, mert a 3. §. szerint csupán a nyilvánkönyvi bekeblezés előtt szerzett bányajogok s földesúri fentartás olyanok, melyeknek sérelmére a bekeblezés nem szolgálhat: ergo. az azutániaknak igenis sérelmére szolgál. S erre az esetre van a 6-ik §., a szerencsétlenül alkalmazott 163. s még szerencsétlenebbül kieső 191. §§-beli hivatkozással. S itt. mielőtt az ilyen, a fenti rendeleti intézkedésből eredő, a bányajog szerint szinte képtelenségeknek mondható egynehány esetnek megvilágításába bocsátkoznék, legyen szabad mintegy Ízelítőül fölvetnem a már nem is annyira jogi, mint inkább közgazdasági s méltányossági tekintetet, szempontot, mely azon kérdés fölvetéséből áll, hogy vájjon mennyire volna összeegyeztethető nem csupán az igazsággal s a méltányossággal, de magával a józan észszel is, hogy a valóban végzetes alkalmazású rendeleti 6. íj-beli rendelkezés értelmében egy gyatrán kis értékű fölszini terület miatt a jelzálogi teher után százezrekkel felérő költséggel föltárt szénbánya dobra kerülne s bizonytalanságba jutna ? s vájjon az olyankicsi, egynehány száz négyszögölet kitevő fölszini részletnek határaival függélyesen le a mélységbe jutó bányatelek csonk tartozékként a vevőt illesse ? Egyébiránt már a rendeleti 3. §-ban is észlelhető hiány ; s merülhet föl eléggé érdekes kéidés abban a tekintetben, hogy miután az 1871. évi 53 t.-c. 84. §-ának második bekezdése szerint szerzett földes ri szénjog szintén nem sérthető : e rendelkezésből folyólag mi legyen az eljárás e jog kimutatásánál, nyilvántartásánál, előleges igazolásánál s nyilvánkönyvi kötelező kitüntetésénél ? A dolog ugyanis ugy áll, hogy az úrbéri birtokrendezés alkalmából a földesúr javára a volt úrbéreseknek kiosztandó s i tényleg kiosztott földjeire is kiterjedő szénjogosultság avagy | egyezségileg, avagy pedig -- régibb fentartás folytán - ítéletileg állapittatik meg; s rendszerint anélkül, hogy még az úrbéri birtokrendezési föld és részletkönyvben is bejegyeztetnék : minélfogva a szénjogosultságbeli kikötmény az átalakított telekkönyvbe sem vétetik. Sőt. az 1886. évet megelőző időben — a mint láttuk s a mint azt a törvény rendelkezésének szüksége is bizonyítja — a telekkönyvi hatóságok azon jognak telekkönyvi bekeblezését rendszerint megtagadták. Tehát, az ily, a földesúr javára lekötött szénjog gyakran a telekkönyvből kinem tűnik. Mi ennek a folyománya? Jő például - egy, a telekkönyvben bizó vállalkozó, kinek a földesúri kikötéséről tudomása nincsen. A fiatalabb úrbéres nemzedék sem törődött sokat, van-e az ásványszénre valamelyes lekötés. Sőt. talán még az idősebbek sem emlékeznek arra, mert annak idején sem törődtek vele. A községi jegyző például uj ember. így azután igen könnyen megeshet az, hogy — a vármegyénél sem lévén az ilyen nyilvántartás, de az ügy mint nem tisztán községi, hanem úrbéres közbirtokossági, oda lényegében s érdemében nem is tartozik — a földesúr részére lekötött szénjognak a volt úrbéresek földjeire nézve egy harmadik részére való lekötése s bekeblezése sikerül. S ebből kész azonnal a bonyodalom ! A volt földesúr, kinek az eset véletlenül csak akkor esik tudomására, a mikor már a szén utáni fúrások eszközöltetnek, megtámadja a bekebelezést az 188(5. évi XXIX. t.-c. 76. §-ának 3-ik pontjára való hivatkozással, s kéri a bekebelezés törlését eredeti érvénytelenség okából. A bekebelezést nyert vállalkozó ellenben a harmadik személy jóhiszemű kifogását emeli s kijelenti, hogy ő mielőtt fúrást kezdett, a bányahatóságtól kutatásra engedélyt s elsőbbségre zártkutatmányi bizonyítványokat nyert ; s a törvény és az erre vonatkozó rendelet szerint az ügyben nem a telekkönyv, de a bányatörvény rendelkezései mérvadók a telekkönyvi bekeblezéssel nem biztosított igényekkel szemben. A földes ur miért nem biztosította jogát nyilvánkönyvileg s a vállalkozót megelőzően ? stb. stb. Nem hiszem, hogy már az ezen ügyben való Ítélkezés is olyan könnyű, a kölcsönösen szemben álló jogok egyike vagy másikának védelme olyannyira biztos volna, mint a miként azt valaki magának elképzelheti. Mert példának okáért megeshet még az is, hogy a vállalkozó hosszabb ideig készülődött, s a mikor a földesúr az esetnek tudomására jő, a bekeblezés óta három évnél hosszabb idő telt le. s a vállalkozó elévitésrc is hivatkozhat. Nem akarok a most feltett kérdésben, a még felmerülhető mellékkörülményektől is függő peresélyeket taglalni : csupán annak megállapítására szorítkozom, hogy a fenti példából is kitűnik az, hogy eltekintve attól, mely szerint a fölhozott esetben a két fél közül az egyiknek, t. i. a pervesztesnek, legjobb esetben igen kétes értékű keresete marad fenn a volt úrbéresek ellen, annyi bizonyos, hogy a fentihez hasonló s igen könnyen képzelhető s föltehető esetekre való tekintettel a ministeri rendelet 3-ik pontjának arról is kellett volna intézkednie, hogy ugy a már szerzett bányajogosultságok, valamint az emiitett földesúri fentartásból eredő jogok is, záros időhöz kötött, bélyeg s illetékmentes igazolási eljárásutján a telekkönyvben figyelmeztetésképen kifejezésre jussanak; s a fentartott érvényeseknek kimondott jogok egyrészről ne veszélyeztessenek, másrészről pedig a telekkönyvben bizó jóhiszemű vállalkozók a károsodástól megóvassanak s az ország tekintélye, közgazdasága és hitele ne veszélyeztessék. További bonyodalmak előidézése keletkezhet a rendeleti ó ik $-ból is. mely a szétdarabolás s lejegyzés nélküli (!?.!) vázrajz alkalmazását rendeli. S még nagyobb és teljesen biztos zavarok bő forrása a 6. §. Az ö. §-beli vázrajzra nézve jelezni kivánom például azt az esetet, hogy egy ilyen vázrajzi állapot szerint, hoszabb időközben, a keletkezett darabot megszerezte az első váljalkozó, mondjuk 1'a h. r. sz. = 1,000 holddal, és később egy másik vállalkozó bekebelezéssel megszerezte a második alrészetet 1/b h. r. sz = 4.000 holddal. Mindkét vállalkozó bekebelezését megelőző jelzálogiterhek is vannak a szénjogosultsággal terhelt ingatlanon. Bányajogositványok előtti terhekre nézve pedig a rendelet 6-ik £-ában emiitett árverés másod izben fentartás nélkül, magától érthetőleg az egész részletre egységes kikiáltási árban tűzetik ki. Az árverés eredménye után a rendeleti 6. értelmében, a végrehajtási törvény 101. §-ának második bekezdése szerint, mindkét vállalkozó részére külön-külön járandó kártérítési összeg (?) is megállapítandó a vételárfölosztásnál. — Már most, - - kérdés, hogy például a tíz évvel előbbinek vett 1,000 holdas jogositványosnak milyen, a későbbi 4,000 holdasnak ^edig szintén milyen összegű kártérítés, s mily alapon számítva