A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 47. szám - A házasság megtámadhatására 1 évben megszabott határidőbe beszámitható-e az az idő, mely az azonos tényalapu felbontási perben emelt megtámadási kérelem előterjesztéséig lejárt? - Az ásványszén kutatási s kiaknázási jogának biztosításáról

338 jár? azaz, mi legyen a kulcs, a vezérlő tárgyi substratum a kiszámításnál - tekintetbe véve azt is, hogy a két jogosultság külön-külön, önállóan, különböző időben szereztetett meg. s ekként, eltekintve a különböző befektetési költségektől, viszszonyoktól. a bányajövedelmezéstől. az első jogosítványt követő terhek azt nem, s másodikat azonban megelőzik, alterálják. Ebből folyólag két - vagy esetleg több szénjogositvány mellett, ugyanannyi megelőző terhekre nézve, ugyancsak ugyanannyi fönn- és fönn nem tartásról is van szó az árveréseknél ? Ali történjék akkor, ha a polgári követelés bekeblezését követő időben nyert bányajogosultságra adomány adatik s az a bányatelekkönyvbe kerül? Az előző terhek mellékjelzálogjogilag a bányatelekkönyvbe is viendők-e át ? S ha igen, mily tételes és rendeleti alapon? Tekintettel a 191. ij-beli kártérítési összegre a fentartás nélkül árverés alá bocsátott fölszíni területen lévő bányák értéke a becslés, a vételár megállapításánál számításba veendő-e vagy sem ? mily uton módon ? mily eljárással ? mily < iszonyban a közönséges polgári telekkönyvi részlettel ? — S ha a szénbányának s értékének a vételár megállapításánál is számításba kell jönnie : az ily eljárásnak mi az alapja tárgyilag, jogilag, tételesen, a dolog természete s a méltányosság elvei szerint? (T. i. a mikors azon a területen még bánya nem volt. s illetőleg ha rajta s benne nem volna, az előző könyelmü hitelezők, például egynehány százezer forintot kitevő követelésükre sokkal kevesebbet kapnának, mint azután, a mikor a bányák nyitása a birtok értékét megsokszorozta). Ha — föltéve, és a mi bizonyosnak látszik az előző terhek a bányatelekkönyvbe át nem viendők, a szénjogosultsági bekebelezést megelőző hitelezőknek van-e az ingatlan felszíni értékéből ki nem telő követeléseikre keresetük ? milyen ? mily jogcímen ? mely bíróság előtt ? ki ellen ? a föntartás nélkül elárverezett fölszinnel a bányát is birtokba vevő ? vagy a régi tulajdonosok ellen ? Az egyenes adósnak tei mészetesen semmije sem maradt. Ily, egyik a másikból folyó, látszólag könnyebben s nehezebben megoldható, de elvégre mégis kétes kérdéseknek s szinte egymásba nyúló képtelenségeknek egész légiója merülhet föl a kérdésben lévő ministeri rendelet 6 £-ának alkalmazásánál. Megtörténvén például az. hogy az ingatlan előző terhek miatt a második árverésen a szénjogosultság íentartása nélkül adatott el, s az ingatlanon egy vagy talán több, a fentartásnélküliség hatálya alá eső szénbánya van ; kérdés: váljon, tekintettel arra, hogy a rendelet 3. §-a szerint csak a bekeblezést megelőző bányajogosultságok veendők figyelembe: a bányák s tartozékaik csakugyan a fölszin vevője tulajdonát képezi k-e vagy sem? Ha nem, mi legyen ama «fentartás nélküliség)) hatálya? tartalma s terjedelme ily esetben? Ha pedig a bányák is a fölszin vevőjéi, ugyanő mily uton-módon vezettesse be jogát a bányatelekkönyvbe ? hol van az megírva ? ha nincs, váljon az csak külön indítandó perrel s bírói ítélet alapján történjék-e? Kezdődik ismét a fentebb emiitett bonyodalom még nagyobb complicatiókkal s változatossággal s tetőpontját éri, a midőn a bekeblezeLt szénjog a már többször hivatkozott 13,622^62 számú udv. rendelet 4-ik pontja értelmében tagositott kis parcellákra is kiterjed ; a mint emiitettem, egész légió telekrészlettel, tömérdek jelzálogokkal, egy csomó rendezetlen hagyatékkal, sok ismeretlen, kivándorolt s eltűnt valamint csupán tényleges birtoklásra hivatkozó tulajdonossal. S ha az ilyen komplexusból egyes részlet az árverésen fentartás nélkül adatik el és alatta már adományozott bányatelki rész is van, vájjon mi történjék a földrészlet határvonalainak megfelelő, ezekkel függélyesen képzelendő s kimérhető bányatelek-csonkkal ? (Ez apró határköz természetű lévén, külön s önállóan a bányatelektől el nem szakasztható.) S mi történjék akkor, ha a részlet alatt a széntelepnek csak egy része van ? vagy azt se lehet tudni van-e? Avagy pedig, a kis részlet egyik-másik külszíni határa az aknaépületen át, s az akna közepén, esetleg az épület avagy akna egy kisebb szögletén átvonul ? stb. stb. Egyik kérdés, az egyik vitapont a másikat szüli s mintegy megteremti azt egész chaoszszá; ugy, hogy szinte untig köteteket lehetne az egyes kérdésekről, vitás esélyeikről s elintézési módjaikról irni. S ezek mind tanúbizonyságot tesznek arról, hogy a bányajogi fogalmak a közönséges magánjogiakkal a kérdésben levő ministeri rendelet által teljesen összezavartattak. S ekkor keli, hogy elismertessék az is. hogy a már oly sokáig tartó szénlekötöttség fentartásánál halmazzá nőtt jogi s közgazdasági képtelenségeknek, kétes pereskedéseknek, sérelmeknek, károsodásoknak, lépten nyomon bekövetkező I hátrányoknak orvoslására nem elegendők 3 zöld asztaloknál kifundált palliativ taktikák, s nem elegendő a sokszor igen kétes értékű birói bölcs belátás sem : hanem csakis a dolog természetének megfelelő, abba mintegy rendszerrel belemélyedő alapos törvényhozási reform. De miként azt dr. S t i 11 e r Mór ur igen szépen mondja : ((bátorsággal kell bírni arra nézve, hogy a bányajogosultságokat m i n t t e 1 j e s e n s u i g e n e r i s jogokat, természetüknek megfelelő elbánás alá kell venni.» S mit tapasztalunk e helyett? csúfos meghátrálást! Hiszen a legutóbbi időig a «bányaszabadsággal» a «s z é n s z a b a d s á g» volt a jelszó ? Igenisaz! Hiteltérdemlő versio szerint dr. Wekerle Sándor (nemrég még ministerelnök) az ő reformtervei közé vette föl a szénszabadságot is! Azonban semmikép sem ismerhető el bátorsággal párosult reformnak az oly maradi kísérletezés, mint a milyet tapasztalnunk s olvasnunk kellett. - sajnos épp e lap folyó évi Lő., 17., 18., 20., 21., 23. s 24. számaiban közölt hosszabb cikkben. Sajnos az is, hogy ép a leghivatottabb bányajogi tényezők egyikének közvetlen tűzhelyétől eredően, a bányajogi téren is előkelőnek ismert egyik ministeri bányahatósági közeg irta meg azt a : «A kőszén bányajogi reformja» (?) cimü cikket. Megírta ugy tudom eddigi meggyőződése ellenére és szinte talányszerü ötletszerűség hatása alatt. Mert nem-e valami délszaki ötletszerűség-e az egy bányahatósági közegtől, a mikor azt törekedik bebizonyítani, hogy. a mit most drága pénzért megváltásért — lehet megszerezni, értsük a szénbányajogosultságot a szénlekötöttségben, hogy az mégis olcsóbb s üdvösebb, mint ha ingyen kapható. Hogy azért, mert Erdély és az ország alsó részei Ázsiához közelebb, a műveltebb világ forgalmától, a virágzó ipartól s a tőkétől pedig igen messze esnek, s már a szállítási költség nagysága is olyan körülmény, mely miatt a vállalkozás azt az Erdélyt, különösen pedig Szlavóniát és Horvátországot nem igen szereti vállalkozásaival fölkeresni, hogy tehát az ottani szénbányászat pangásának mégis nem a fentebbi viszonyok az okai, hanem a szénszabadság! (!?!). Hogy megfelelő személyzetű s hiányos szervezetű bányahatósági ellenőrzés s felügyelet hiánya miatt zártkutatmányi zárlatok mindennaposak lévén, minthogy ezek birtokosaival állítólag nehezebb a megalkuvás, mint az önzetlenül előzékeny (?) földbirtokosokkal : * tehát ez okból célszerűbb jövőre s örökre a szénlekötöttség mellett maradni és a reformot ily módon vinni keresztül. Mintha valaki azt mondaná: vágjuk le a gúzsba kötött lábat; jobb amankó. mint aguzsbakötöttség! Igen : Tessék a gúzsba kötött lábat, a szénjogot, fölszabadítani! A magyar bányászatnak ez, s megfelelő magyar bányatörvény kell! Tessék a bányahatósági s bányabirósági forumoknak —- a közigazgatási bíróság belevonásával is modern szervezetet adni, hites bányamérnöki intézményt létesíteni; a bányahatósági személyzetet kellőképen szaporítani, képzettsége színvonalát emelni ; a magyar nyelven eddig nem ismeretes úgynevezett «Freischurf-Kránzler» ség (zártkutatmányi meddő alkuszság) visszaéléseit s szédelgéseit beható bányarendőri ellenőrzéssel megszüntetni ; s a «hegyzárlatozás» ily munkájának megszüntetésében másrészről a dédelgetett matador bányatársulatokat is az általuk meddőn lezárolt zártkutatmányi területeik föltárására, adományozására szoritani; mivel sem indokolt üzemi szüneteléseket meg nem engedni; a bányászatot ismertté, kedveltté, népszerűvé, hitelképessé tenni; jövedelmezőségét, mint más ipari ágakét, áll ami kedvezményekben részesíteni. S azután nem kellene folytonosan attól tartani, hogy a bányászat — mint valami terra incognita folytonos bajok és panaszos sérelmek forrása legyen. A magyar bányászat megérdemelné, hogy a hivatott körök valahára vele ís foglalkozzanak! Kívánjuk, hogy: ((szerencsével!)) saga e Belföld. A polgári törvénykönyv szerkesztése 1898. november hó 11-én. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztö-bizott8 ho 11-én pénteken Erdély Sándor igazságügyminister elnoklesevel, ülést tartott, a melyben Lányi Bertalan ministen tanácsos a hitbizományi Jog szerkesztője, megkezdette a c,?.al^c!,hTif„b,Jz,ományok törvényhozási alapelveinek előadását Eloado a családi hitbizományok rendezése kérdésében kettős álláspontból indul ki: az egyik az, hogy a törvényhozásnak a családi hitbizományok intézményével foglalkoznia kel!; a másik