A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 46. szám - A zártkutatmány és a kőszén

A JOG 327 részben azon esetre, ha az ingatlan bírói árverés alá kerül, a telekkönyvi kitörlés veszélye, illetve annak a szerzett kőszénjog megszűnésében nyilvánuló káros következménye ellen. E közlemény szerint, ha a szénjogosultsággal terhelt s zártkutatmánynyal is fedett ingatlan árverés alá kerül, a menynyi jogot a zártkutató részére a bányatörvény biztosit, annyi joga ez esetben is érintetlen marad, nevezetesen megtámadhatlan lesz azon területre vonatkozó joga, melyre a szabad kutatónak bárkivel szemben is igénye van s mely a szénbánya-vállalatnál bizonyos feltételek mellett 8 egyszerű bányamértékig mehet**). Ez a bánya jogosítvány tehát mondja a jogtanár ur - ha még a felszíntől elkülönített ingatlan bányatulajdonnak nem tekinthető is. de némileg hasonlít a föltételesen szerzett tulajdonhoz, a melynek föltételei és térbeli mennyisége a bányatörvényben vannak meghatározva; ily bányaiogositvány birtokában a bányavállalkozót annál kevésbbe érheti jogsérelem, mert hisz ugy a törvény mint a ministeri rendelet a szénkutatási és bányanyitási jogosítványokat mindenütt egy lélegzetvétel alatt említi, a nélkül, hogy e kettő között bármi különbséget is tenne. Ezt a nézetet nem oszthatom, elli nkezőleg azon nézetben vagyok, hogy a kőszénre vonatkozó zártkutatmánynak semmi komoly célja, semmi jogi jelentősége sincsen, s hogy az idézett 1888 évi igazságügyministeri rendelet 6. igának káros következményei adott esetben ép ugy fogják sújtani azt a bányavállalkozót, a ki kőszénterületére zártkutatmányokat is jelentett be, mint azt. a ki a földbirtokostól szerzett szénjogosultságát zártkutatmánynyal nem biztositá. Nézetemet röviden a következőkkel indokolom : Előre bocsátom, hogy kőszénbányászatunk mai jogi szabályozásánál nagy a chaosz, nagy a zűrzavar, a mi lényegileg onnan keletkezett, hogy az országbirói értekezlet a kőszenet a földbirtok tartozékának nyilvánította ugyan, csakhogy az osztrák ált. bánya törvényben contemplált adományozási rendszer fentartása mellett. Vagyis a kőszénre nézve a földbirtokosnak a tulajdonból folyó kizárólagos rendelkezési jogát emelte érvényre s mind a m ellett a hely ett, hogy a kőszén bányaművelési jogosítvány számára a kőszén lekötött voltának megfelelő külső alakot sengedelmezési formát keresett volna, azt a reá vonatkozó bányajogositvány szerzési módja, tartalma és jogi jelentősége tekintetében egészen változatlanul bennhagyta azon bányajogrend keretében, melynek alapeszmé jét és vezérfonalát a bányaregale, illetve manapság helyesebben mondva, a teljes bányaművelési szabadság képezi. A földbirtokosnak a kőszénhez való kizárólagos joga és a bányaművelési szabadság két éles ellentét, melyek egymást föltétlenül kizárják. Miként vonatkoztathatjuk tehát a röghöz kötött kőszénre a bányaművelési szabadság alapelvére épített bányajogrend egyes intézményeit r ! Vájjon nem következetlenség-e az, hogy a bányahatóságok teijesen egyező formalitások mellett adományozzák ugy a kőszén, mint pl. az aranybányákat, holott a kőszén a földbirtok tartozékát képezi, az arany ellenben minden jogszerzőképes személy előtt a szabad bányászkodásra van föntartva. Az osztr. ált. bányatörvényben foglalt bányaadományozási rendszer egyik alapelve, mely a törvény **) A 8 egyszerű bányamértékre vonatkozólag mellesleg megjegyzem, hogy az osztrák ált. bányatörvényben foglalt adományrendszer értelmében 4 mérték-egvségnél nagyobb terület illetve 4-nél több mértékegység egy feltárásra sem a szén-, sem az ércbányászatnál nem adományozható. — A kőszénnél két, a hosszabb oldallal érintkező egyszerű bányamérték, vagyis az u. n kettős bányamérték a rendszerinti mértékegység ; de az adománykérő ezen kettős bányamértéket két egyszerű bánvamértékkel nem helyettesitheti, hanem az esetben is, ha szénterületére' annak alakjánál fogva csak egyszerű bányaméri ékeket fektethet, mindössze csak 4 mérték adományozását kérheti egy kőszénfeltárásra. Ez a bányatörvény 47. §-ának a 34-., 42. és 46. §-okkal való összevetéséből s ezen rendelkezések célzatából világosan következtethető Ez a megjegyzés első pillanatra különösnek látszik, mert akár 4 kettős, akár pedTg 8 egvszerü bányamértéket fektetünk, az összterület mindkét esetben 360.931.2 m2. leszen ; de közelebbről vizsgálva a dolgot, ez a körülmény nagyon fontos, mert implicite azon rendelkezést foglalja magában.'hogy a maximalis hosszkiterjedés a kőszénbányateleknél sem lehet nagyobb, mint más bányatelkeknél, mely utóbiakkal szemben a kőszéntelek azon kiváltságban részesül, hogy a szélességi irányban kétszer akkora területre terjeszkedhetik. Ezen eltérő rendelkezésnek nagyon is érthető indoka van, melv egvrészt a szén, másrészt az érc különböző települési viszonvaiban, jelesül abban keresendő, hogy a széntelepek többnyire laposan, közel szintesen dőlnek, holott ellenben az érctelerek dőlése rendszerint meredek, tehát amott ugyanazon teleprész lefoglalására szélesebb térmérték szükséges, mint az ércbányászatnál. 40. § ában világos kifejezést nyert, hogy az adományozás által a felkérő a valamely meghatározott területen (bányatelek; előforduló fentartott ásványokra tulajdonjogot szerez. Nos hát miként vonatkoztatható az ily értelmű adományozás a kőszénre, hol annak kizárólagos tulajdona a földbirtok tartozéka cimén már ugy is megvan ?! De hagyjuk most ezt. Fejtegetéseim tárgyául nem a jelenlegi kőszénbánya-adományozási eljárást választottam. Más adandó alkalommal majd viszatérek még azon kérdés tüzetesebb tárgyalására, hogy menynyi anomália és jogi következetlenség származott abból, hogy az országbirói értekezlet a röghöz kötött kőszenet minden módosítás nélkül benne hagyta a bányaszabadság alapján felépült bányajogrend keretében. Bármily nagy is itten a következetlenség, de mégis ez igy van; a kőszénbányamüveléshez az osztrák általános bányatörvény szerinti adomány szükséges s ha ez meg van, akkor a bányavállalkozó már nem félhet a földbirtok elárverezésének esetleges káros következményeitől. E tekintetben teljesen osztom dr. S i p o s A. jogtanár ur nézetét, mert az adományozott vájnatelkek az ált bányatörvény 109. §-a szerint ingatlan tulajdont képeznek s teljes különállásuk a töldtulajdonnal szemben nyilvánvaló. Egészen más megitélés alá esik a földbirtokostól megszerzett kőszénjognak az ezen jogosultsággal megterhelt ingatlanok netaláni elárverezése esetén bekövetkezhető joghátrányok ellen a zártkutatmányi jogosítvány szerzése utján szándékolt biztosítása. Az osztrák ált. bányatörvényben foglalt kizárólagos kutatás jogintézményének ugyanis mi értelme sincs a kőszénkutatás körében, a hol a földbirtokost illető kőszénjog átruházásának megtörténtével a kutatás kizárólagossága egy általános kutatási engedély mellett is biztosítva van s a hol ez esetben a bányavállalkozót, mint a kőszénjogosultság alanyát, a bányamüveléshez szükséges s lényegileg csak iparengedély jellegével biró bányászati adomány megszerzésében az illeti') területen a bányatörvény értelmében, de a kőszénjog nélkül szerzett idegen zártkutatmányi jogosítványok nem hátráltathatják. A zártkutatmánynak csakis a főbányaurjog alá tartozó, vagyis a teljes bányaművelési szabadság fogalmi körébe eső ásványok kutatásánál van értelme és jogi jelentősége, a hol egyrészt a 425 m. sugárral vont kutatási körben biztosítja — és pedig ott egyesegyedül ez biztosithatja — a kutatás kizárólagosságát (ált. btörvény ál, §.), másrészt pedig igényt ad legalább egy vájnamérték adományozására (ált. btörv. 34. §.). E kettő képezi az osztr. ált. bányatörvényben contemplált kizárólagos kutatás jogintézményének tartalmát, t. i. a fentartott ásvá nyokra irányuló bányászati kutatás kizárólagossága és igény, de nem jogcim, legalább egy v á j n am értékadományoz ás ára. A zárkutatmánynak ezen jogi tartalma a kőszénre ki nem terjeszthető, mert a mi itten a kutatás kizárólagosságát illeti : ha valaki a földbirtokosi jogosultság nélkül jelent be zártkutatmányt,*) az a köszénkutatáshoz nem hogy kizárólagos jogot nem, de még közönséges jogot sem biztosit számára ; ha pedig a kutató a földbirtokost illető köszénjogot már megszerezte, akkor őt az általános kutatási engedélyen - - a mely a fennálló szabályok értelmében a kőszénkutatáshoz is szükséges — alapuló bányászati kutatási jog gyakorlatában senki sem háborgathatja, vagyis a kutatás kizárólagossága ez esetben zártkutatmány nélkül is el van érve. így vagyunk a kőszénterületen bejelentett zártkutatmánynál a fentartott mérték jelentősége tekintetében is. mert az illető kőszéntelepre, akár van ott zártkutatmány, akár nincsen, bányászati adományt csak az szerezhet, a ki beigazolni tudja, hogy a kőszénre vonatkozó földbirtokosi jog őt illeti meg; ha pedig ezt be tudja igazolni, akkor zártkutatmány birtokában ép ugy, mint a nélkül, meg fogja kapni az egy feltárásra adományozható terület maximumát, a 4 bányamérték egységet. Láthatjuk ebből, hogy a kőszénre vonatkozó szabadkutatásnak abszolúte semmi értelme sincsen; a szabadkutatásmag a a kőszén tekintetében semmijogotsembiztosit, semmiféle ad om ányozási igénynek nem képezheti a lapját. Máskülönben is a kizárólagos kutatás és az adományozás, az osztrák ált. bányatörvényben a 34 -37. §§. látszólagos áthi*) Minthogy a zártkutatmány nem egy meghatározott ásvány, hanem bármilyen fóntartott ásvány Kizárólagos kutatására ad jogosultságot, a bányahatóság föltétlenül meg fogja erősíteni szénbányavállalkozónak a btörvény 23. §-a értelmében bejelentett zártkutatmányait és pedig anélkül, hogy a szénjogosultság vizsgálatába bocsátkoznék, de a zártkutatmányi oejelentésről szóló bizonyítványban figyelmezteti a bányavállalkozót, hogy kőszénre kutatni, vagy bányát nyitni csak a földbirtokos beleegyezésével lehet. A kőszénjog vizsgálatát csak az adománvozás stádiumában eszközli a bányahatóság. 1*