A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 3. szám - Az igényperbeli felebbezési költségekről - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét elökészitö állandó bizottság jegyzökönyvei

10 A JOG hivatalból is vizsgálandó illetékességét a kir. törvényszék helyesen állapitotta meg 1897. évi május hó 1-én 6,280 sz. a. kelt végzé­sével az abban felhozott indokokból és főleg azért, mert vala­mint a korábbi jogszabályok, ugy az 1895. október 1-én hatályba lépett 1894. 31. t.-c. 114. §-a szerint magyar állampolgár házas­sági pereben csak a magyar biróság Ítélete hatályos. Az ügy érdemében, figyelemmel az 1894. évi 31. t.-c. 138. §-ára, az volt elbírálandó, vájjon a peres felek közötti házasságnál a korábbi jogszabályok szerint forgott-e fenn érvénytelenségi ok r és ha igen, volt-e az alól felmentésnek helyér A keresztény és nem keresz­tény felek között érvényes házasság Magyarországban a korábbi jogszabályok szerint nem jöhetett létre és ezen érvénytelenségi ok alól Magyarországban felmentésnek sem volt helye, ez okból a másod­biróság ítéletét helybenhagyni kellett, de mellőzendő volt az a felesleges kijelentés, mely szerint mindkét félnek az ujabb házas­ságra lépés megengedtetett; mert az 1894. évi 31. t.-c. 46. §-ának második bekezdése szerint a semmis házasságot semmissé nyil­vánítása után ugy kell tekinteni, mintha meg sem köttetett volna. A házasságon kivül történt közösülésből kifolyólag a férfit a született gyermek tartása tekintetében jövőben terhelő köte­lezettség nem az anyával szemben, hanem magával a gyermekkel szemben keletkezik, a miből következik, hogy a férfit a kötele­zettség alól nem menti fel az, ha ö a közösülésre esetleg a nő vagy hozzátartozói által csábittatott. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: (1897- november 12. 1. G. 349.) Indokok: Alperes felülvizsgálati kérelmében panaszolja, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy ítéletében annak a felfogásnak szerzett érvényt, hogy alpe­res fiának a tartásdíj fizetése iránti kötelezettségét az a körülmény sem zárja ki, ha bizonyíttatik, hogy alperes fiát a felperes leányá­val való közösülésre felperes és neje csábították. Mely panasz szerint téves felfogásból kiindulva, a felebbezési bíróság eljárási szabályt is sértett, mivel erre nézve a bizonyitásfelvételt meg­tagadta. Ez a panasz alaptalan, mert a mennyiben meg van állapitva, hogy alperes fia a felperes leányával a fogamzási időben nemileg közösült, ezzel szemben az alperes részéről felhozott az a tényál­lítás, hogy a leány szülői csábították alperes fiát a közösülésre, tekintetbe nem jöhet, mert a házasságon kivül történt közösülés­ből kifolyólag a férfit a született gyermek tartása tekintetében jövőben terhelő kötelezettség nem az anyával szemben, hanem magával a gyermekkel szemben keletkezik, a miből következik, hogy a férfit a kötelezettség alól nem menti fel az, ha ő a közö­sülésre esetleg a nő vagy hozzátartozói által csábittatott. Továbbá panaszolja alperes azt is, hogy a felebbezési biró­ság jogszabályt sértett azzal, hogy kimondotta, hogy a törvényte­len gyermek eltartása iránti kötelezettség egyedül a természetes apát terheli s ehhez képest kötelezte alperes fiát az egész tartási összeg megfizetésére, és hogy ezzel megsértette az 1877 : XX. t.-c. 11. §-ának rendelkezését is, melyből kitűnik, hogy az anya is köteles törvény!elen gyermekét tartani és és nevelni. Ez a panasz is alaptalan, mert habár kétségtelen, hogy a gyermekkel szemben a tartási és nevelési kötelezettség ép ugy terheli az anyát is, mint az apát, ha az apa természetes gyerme­két eltartani és nevelni képtelen, de a mennyiben az apa most jelzett kötelezettségének eleget tenni képes, első sorban a termé­szetes apa köteles törvénytelen gyermekét eltartani, következéskép a felebbezési biróság jogszabályt nem sértett azzal, hogy alperes fiát az egész tartási összegben marasztalta s az indokolásban hasz­nált az a kifejezés, hogy «első sorban és kizárólag* jogszabályba nem ütközik, mert a «kizárólag» szó csak arra vonatkozik, hogy az apának az első sorbani tartási kötelezettsége kizárólagos; de ez által a nőnek gyermekévei szemben való kötelezettsége nem érintetik stb. A letett perbeli eskü hamis volta csak abban az esetben állapítható meg, ha az illető esküttevö az esküt az Ítéletben megitélt esküszöveggel teljesen megegyező szövegezésben és a törvényileg előirt alakszerűségek megtartása mellett tette le. (M. kir. Curia 1897. nov. 19-én 9,370. sz.) Szabadalombitorlás kihágása miatt indított eljárásban a kihá­gási ügyekben követendő birói eljárás általános szabályai alkalma­zandók,tehát csakis a véghatározat ellen van felebbezésnekhelye.íA m. kir. Curia 1897. november 23-dikán 10,723/1897. B.) Az a körülmény, hogy vádlott az üzletet kezdettől fogva hitel igénybe vétele mellett folytatta, a gondatlan üzletvezetés tényálladékát ki nem meriti. (A m. kir. Curia 1897. nov. 24-én 4,697/1897. B.) Az 1848. évi XVII. t.-c. 35. §-a arról nem szól, hogy bün­tetőjogi felelősség terhelné a laptulajdonost vagy kiadót azért is, ha azt a lappéldányt, melyben a marasztaló itélet szabályszerű időben tényleg közzététetett, a kir. sajtóbirósághoz — még fel­hívás dacára is — be nem mutatja. ( A bpesti kir. tábla 1897. dec. 10-én 9,864. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az a vitás kérdés, hogy a kifogásoló alperes, a ki a bizto­sítás iránti visszkeresettel folyamatba tett perben is élhet azzal a kifogással, hogy a váltón látható aláírása hamis, tényleg és valóban aláirta e a kereseti váltót, a perköltség iránti intézke­dés szempontjából is mérlegelés tárgyává teendő. A rózsahegyi kir. törvényszék (1897. évi augusztus hó 14-én 4,883. sz. a.) a rózsahegyi hitelegylet-részvénytársaság trsztenai fiókja felperesnek R. Ignác alperes ellen 280 frt. váltótőke és jár. ír. perében következőleg itélt: Felperest keresetével elutasítja stb. Indokolás: Felperes beismeri, hogy a 4,097/97. sz. sommás keresettel peresitett A) alatti váltót N. Ármin forgató még annak lejárata előtt kifizet­vén, a váltókötelezettek elleni követelése megszűnt. Ezen beisme­réssel szemben azon állítása, hogy kifogásoló alperes a 4,097'97. sz. sommás végzés elleni kifogásokat idő előtt és konok perleke­dés okából adta be, figyelmen kivül hagyandó, mert alperes kifogásait a váltó elj. szab. rendt. 15. §-ának megfelelőleg az ellene irányuló sommás keresettel szemben érvényesítette, mivel azon­ban a kereset jogcíme megszűntének tudatában a tárgyalásnak megszüntetése felperes kötelességében állott kifogásoló alperessel szemben, kinek váltókötelezettsége a vltv. 7. §-ból folyólag csak a váltó elfogadása és kifizetése tekintetébeni felelősség iránt ter­jedt ki, felperesnek beismerésével szemben peres feleknek egyéb állításai és kifogásai birói mérlegelés tárgyát nem képezvén, az alaptalan kereset elutasítandó és felperes pervesztessége alapján az okozott perköltség megtérítésére kötelezendő volt. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1897. évi szeptember hó 21-én 1,922. sz. a.) a következő i t é 1 e t e t hozta: Az elsőbiróságnak Ítéle­tét a perköltségre vonatkozóan egyedül felebbezett részében meg­változtatja és a perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes keresetében a minden törvényes kellék­kel ellátott A) alatti váltó és B) alatti óvás alapján az alperestől, mint váltóbeli előzőjétől biztotitást követelt azért, mert a váltó elfogadója csőd alá jutott és tőle biztosítást nem nyerhetett. Ez alapon pedig felperesnek biztosításhoz avtv. 29. §. 1. pontja szerint joga volt. Az alperes nem állította továbbá a per során azt, mikép a felperesnek arról tudomása volt volna, hogy az alperesnek az A) alatti váltón levő kibocsátói és forgatói aláírása hamis. A dolog­nak ez állása szerint a felperes minden alap nélkül, illetve rossz­hiszeműen perlekedőnek még az esetben sem volna tekinthető, ha az emiitett névaláírás valódiságának bizonyítása a felperesnek nem sikerült volna. Ily körülmények közt az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a perköltség az 1868. évi 54. t.-c. 251. §-a alapján a felek között kölcsönösen megvolt szüntetendő. A m. kir. Curia (1897. évi november hó 23-ik napján 993. sz. a.) a következő ítéletet hozta: A másodbiróság Ítélete hely­benhagyatik stb. Indokok: A jelen, a váltótörvény 24. §. 1. pontja alapján indított biztosítás iránti perben az a jelenleg eldöntendő kérdés, vájjon az e perben felmerült költségeket ki tartozik fizetni, min­den esetre a per érdemével összefügg annyiban, hogy ennek méltatása kihat a perköltség iránti intézkedésre is. Ebből kifolyóan az a vitás kérdés, hogy a kifogásoló alperes, a ki a biztosítás iránti visszkeresettel folyamatba tett perben is élhet azzal a kifo­gással, hogy a váltón látható aláírása hamis, tényleg és valóban aláirt-e a kereseti váltót, a perköltség iránti intézkedés szem­pontjából is mérlegelés tárgyává teendő. Minthogy pedig a m. kir. Curia a S. E. 78. §-a értelmében a kifogásoló alperesnek az általa 2. és 3. alatt csatolt váltókon látható valódinak elismert névaláírását a kereseti váltón látható aláírással összehasonlítva, azokat annyira egyezőknek találta, hogy a fenforgó esetben a perköltség kérdésének szempontjából megállapíthatta, hogy ezek az aláírások egy és ugyanazon kéztől erednek s minthogy e szerint a kereseti váltón látható névaláírás a kifogásoló alperes sajátkezű névaláírásának jelentkezik, alperesnek csupán e névaláírás hamis voltára fektetett kifogása alaptalannak mutatkozván, az ezek szerint pernyertesnek jelentkező felperes az alperes részére perköltségben nem marasztalható, miből folyóan a másodbiróság ítéletének a perköltséget kölcsönösen megszüntető rendelkezését helvbenhagvni kellett. 8 Midőn a biztosítási kötvény értelmében a biztosítás és ezzel kapcsolatban a biztositónak kockázata csak a kötvény keltétől számított bizonyos idő múlva lép hatályba, a biztosított pedig a biztosított ingatlant, mely után váltó alapján az első évi dij követeltetik, még ezen kikötött idő bekövetkezte előtt másnak eladta és tulajdonába átbocsátotta, ezen biztosított ingat­lan tulajdonának másra történt átruházása folytán a biztosított­nak megszűnt azon érdeke, mely miatt a biztosítási ügylet köt­tetett és így a biztosítási szerződés a kt. 485. §. 5. pontja értel­mében hatályát vesztette, mihez képest a biztosító a biztosítás kezdete és a kockázat viselése előtt hatályvesztett szerződés­nek ellenértékét képező kereseti követelést nem érvényesítheti. Q/QO A mÍSk°1CÍ kir< törvényszék (1897. évi május hó 12-én 1 Tv\SZ/,a' a CS- és k,r- szab- Phönix biztosító társaság felperes­nek M. János alperes ellen 3 frt 44 kr. tőke s jár. ír váltóperé­ben következően itélt: A hatásköri kifogás elvettetik és a som-

Next

/
Oldalképek
Tartalom