A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 3. szám - Az igényperbeli felebbezési költségekről - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét elökészitö állandó bizottság jegyzökönyvei

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» B. számához. Budapest, 1898. január hó 16. Köztörvényi ügyekben. Az 1895. okt. i-én hatályba lépett 1894. XXXI t.-c. 114. §-a szerint magyar állampolgár házassági perében csak a magyar birosag Ítelete hatályos. A keresztény és nem keresztény felek között érvényes házasság Magyarországban a korábbi jogszabályok szerint nem jöhetett létre es ezen érvénytelenségi ok alól Magyarországban felmentésnek sem volt helye, miokból ezen semmis házasság semmissé nvüvanitasa után ugy tekintendő, mintha meg sem köttetett volna 11894. XXXI. t.-c. 46. §.) A mármaros-szigeti kir. törvényszék (1897. évi október hó 9-én lti,225. sz. alatti S. Tivadar felperesnek H. Heléna alperes ellen a közöttük létező házasság semmisnek nyilvánítása, esetleg felbontása iránt indított rendes perében következőleg itélt: A S. Tivadar és H. Heléna között Párisban a IX. ker. elöljáróság (mairie] polgári anyakönyvvezetője előtt 1885. évi május hó 2-án kötött házasság semmisnek nyilvánittatik és az ujabb házasságra lépés az ítélet jogerőre emelkedése után mindkét félnek megengedtetik. Gyermek- és vagyon kérdés a felek közt vitássá téve nem lévén, a felperes perköltséget nem igényelvén, e kérdésben az ítélethozatal mellőztetik stb. Indokok: Az Ai alatt csatolt születési levélből kitünőleg a budapesti születésű, izraelita vallású, a IV) alatti állampolgársági bizonyítvány szerint jelenleg is magyar állampolgár S. Tivadar felperes párisi lakos a C) alatti bizonyítvány szerint Párisban az 1885. évi május hó 2-án a IX. ker. polgári állami anyakönyvvezető előtt, a D) alatti szerint osztrák állampolgár és róm. kath. vallású H. Heléna alperesnővel kötött polgári házasságot a kir. törvényszék, mint a m. kir. igazságügyministernek 70,282/96. I. M. I. A. számú rendeletével delegált biróság előtt semmisnek kérte kimondani az alapon, mert ha a magyar állampolgár férfi külföldi nővel külföldön köt házasságot, ez a házasság érvényessege az 1894. évi 31. t.-c. 109. §-a értelmében a magyar törvény szerint ítélendő meg és ha a házasság az 1894. évi 31. t.-c. által el nem ismert érvénytelenségi okok fenforgása mellett köttetett, a melyek alól a korábbi jogszabályok szerint nem volt felmentésnek helye, ugyanazon törvény 138. §-a szerint az emiitett törvény hatályba lépte előtt kötött házasságok megtámadhatók. Már pedig 1885. évben, vagyis akkor, a midőn a szóban forgó házasság megköttetett, a Magyarországon érvényben volt különleges jogi szabályok a keresztény és nem keresztény között a valláskülönbségből származó bontó akadályt oly érvénytelenségi oknak tekintették, a melyek alól felmentésnek helye nem volt, következőleg ha a valláskülönbséget az 1894. évi 31. t.-c. érvénytelenségi oknak el nem ismeri is, amennyiben a S. Tivadar izraelita és H. Heléna r. kath. vallású nő házassága a korábbi magyar törvények szerint a valláskülönbség miatt eredetileg érvénytelen volt, az a jelenleg fenálló törvény szerint érvényteleníthető. De érvénytelennek kérte kimondani a házasságot felperes azért is, mert a házasságkötés idejében a Magyarországon érvényben volt particuláris egyházjogok azt a házasságot, a mely nem az egyház törvénye szerint köttetett meg, mint a milyen a peres feleknek a polgári uton kötött házassága is, érvényesnek nem tekintették. Abban az esetben pedig, ha a házasság semmisnek nyilvánítható ezek dacára sem volna, az 1894. évi 31. t.-c. 76. és 80. §-ának a) és c pontja alapján a házasságot felbontani kérte. Tekintettel azonban arra, hogy a kereseti kérelemnek eme legutóbb emiitett részétől felperes a tárgyalás folyamán elállott, annak a kérdésnek a megbirálásába, ha vájjon fenforognak-e azok az okok, amelyek alkalmasak volnának arra, miképp a házasság az 1894: 31. t.-c. 76. és 80. §-a a)ésc) pontja szerint felbontassák, a kir. törvényszék nem bocsátkozott. A mi pedig a kereseti kérelemnek azt a részét illeti, hogy e házasság a megkötés alaki kellékeinek hiányából is semmisnek nyilvánittassék, ennek helyét nem találta azért, mert az 1894-.évi 31. t.-c. 113. §-a szerint a házasságkötés alaki kellékei tekintetében a házasság érvényessége a házasságkötés idejében és helyén fennálló törvények szerint Ítélendő meg, miből az következik, hogy a mennyiben a házasság a polgári forma mellett Franciaországban a megkötés helyén érvényesen jött létre, ugyanaz a házasság abból az okból, mert az akkor érvényben volt magyar törvények a házasságkötésnek eme formáját érvényesnek el nem ismerték, meg nem támadható. Ellenben azl894.évi 31. t.-c. 109. és 138. §-ának második bekezdése nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a magyar állampolgári férfiak az 1894. évi 31. t.-c. életbeléptetése vagyis 1895. október elseje előtt külföldi nővel külföldön kötött házassága megtámadható oly anyagi érvénytelenítő ok alapján, amelyet a korábbi jogszabályok ilyennek elismertek, habár azt az okot az 1894. évi 31. t.-c. a házasság érvénytelenítésére alkalmasnak nem tekinti is, az alatt a feltétel alatt, ha a korábbi jogszabály uralma alatt eme érvénytelenítő ok felmentés által elhárítható nem volt. Ebből kiindulva, habár a róm. kath. házasság jogszabálya szerint a valláskülönbség (disparitas cultus) mint nem isteni, hanem emberi törvényen alapuló, nem képez olyan házassági akadályt, a mely alól felmentésnek nem volna helye, mind a mellett tekintettel arra, hogy a Mózes talmud szerinti házassági jognak szintén egyik alaptételét képezi az, hogy keresztény és izraelita között házasság érvényesen létre nem jöhet és ugyan eme törvény szerint a valláskülönbség oly érvénytelenségi okot képez, a mely alól az izraelita vallás felmentést egyáltalán nem ismer, a mint ezek Magyarország bibornok hercegprimásánál a római kalholikus alperesre és a bpesti országos rabbiképző intézet tanári karának az izraelita vallású felperesre vonatkozólag kikért értesítéséből is kitűnik, mely utóbbi szerint az 18H9. év november 2-án 17,910. sz. a. kibocsátott rendelet hatálya előtt zsidó és nem zsidó között, következésképen zsidó és katholikus között, polgári hatóság előtt a zsidó vallás törvénye szerint érvényes házasság soha sem volt köthető és most is a kötelező polgári házasság idejében a zsidó vallás törvényei szerint a zsidó vallásúak között államilag kötött házasság csak polgári s csak azon esetben bir vallási érvénynyel, ha a zsidó vallás törvényei szerint lett megkötve, mi a zsidó és nem zsidó között a zsidók vallásházassági törvényei szerint egyáltalában nem lehetséges. Továbbá, hogy a valláskülönbség a zsidó vallás törvényei szerint mindenkor oly akadályt képezett, mely alól a felsőbb hatóság részéről való felmentésnek helye nem volt és nem is lehetett; ezeknél fogva tekintettel arra, hogy az imént emiitett tételét a Mózes talmudi jognak a házasságkötés idejében a magyar törvények elismerték, továbbá tekintve, hogy a házassági kötelék jogi természeténél fogva olyan szerződést képez, a mely, ha az egyik félre nézve érvénytelenül köttetett meg, mind a két félre nézve eredetileg érvénytelennek s mint ilyen semmisnek tekintendő: a dolog eme állásában abból az indokból, mert a házasság a valláskülönbség miatt S. Tivadar egyik házastársra nézve felmentéssel el nem hántható, anyagi érvénytelenségi ok fenforgása mellett köttetett meg, s mint ilyen eredetileg érvénytelenül jött létre: a kir. törvényszék peres felek házasságát a fentebb idézett törvényszakaszok értelmében megsemmisítendőnek és az ujabb házasságra lépést a felek mindegyikének megengedhetőnek találta. A mennyiben a f. évi szeptember hó 17-én tartott tárgyalás alkalmával felperes által G.) alatt csatolt, Párisban 1897. évi augusztus hó 23-ik napján felvett, s a Szajna megyei első folyamodásu törvényszék, a francia igazságügyministerium, a külügyi ministerium, a cs. és kir. osztrák-magyar nagykövetség, a francia köztársaság magyarországi főconsulátusa által láttamozott közjegyzői okiraton V. C. Emánuel és M. Adorján, B. J. Mária tanuk igazolása szerint S. Tivadarnak és H. Helénnek házasságából tudomásuk szerint gyermek nem született, ugyanezt igazolja a párisi IX. kerület polgármestere által 1897. évi április hó 13-án kiáltitott G. H. alatt csatolt bizonylat is. bár a G. és H. alatti bizonylatok nem a magyarországi házassági perekben követett törvénykezési gyakorlat szerint megkívántató módon t. i. az anyakönyvek alapján állíttattak ki, de tekintve azt, hogy a 9. alatti, a francia köztársaság magyarországi főconsulátusa által rávezetett ama záradék szerint, hogy a jelen hiteles okmány a francia bíróságok előtt bizonyító erővel bir és oly célból állíttatott ki, hogy megfeleljen a magyar hatóságok részéről kivánt bizonyítványnak, s hogy a francia polgári államhatóságai n^m állithatnak ki oly bizonylatot, a mely szerint egy házasságból gyermek nem született. Ezeknél fogva ugy a fentebb jelzett G. és H. alatti bizonylatok, valamint peres felek kijelentései alapján valónak volt veendő és elfogadandó az az állítás, hogy peres felek között fennállott házasságból gyermek nem született stb. A debreceni kir. Ítélőtábla (1897. évi november hó 27-én 4,181. sz. a.) a következő ítéletet hozta: A kir. törvényszékitéletének a házasság megsemmisítését tárgyazó hivatalból megvizsgált része megfelelő indokainál fogva helybenhagyatik, annak többi része pedig érintetlenül marad; egyszersmind az iratok a kir. Curiához hivatalból felterjesztetni rendeltetnek. A m. kir. Curia (1897. évi december 7-én 6,375. sz. a.) hozta a következő ítéletet: A másodbiróság Ítélete, mellőzésével ama kijelentésnek, mely szerint mindkét félnek az ujabb házasságra lépés megengedtetett, helybenhagyatik. Indokok: Felperes az alperessel Párisban 1885. évi május 2-án a Szajna departement prefekturáján a IX-ik kerületi anyakönyvi hivatalnok előtt kötött házasságot semmisnek nyilvánítani kéri. E perre nézve a házasságvédő által kifogásolt, de