A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 43. szám - A btk. 403. §-ához. (Váltóhamisítás) - Bányák azért, hogy bányatársulattá alakulnak, ujabb adóalanyt, mely a nyilvános számadásra kötelezettek adója szerint adóztatandó meg, nem képeznek

170 A JOG részváltoztatással, hogy a felek házasságát az 1894: XXXI. t.-c-nek csupán 78. §-a és 80. §-ának a) pontja alapján mondja ki felbontottnak, az elsőbiróság ítéletének ugyancsak hivatalból megvizsgált azt a részét ellenben, mely szerint az Ítélet annak jogerőre emelkedése után a tállyai anyakönyvvezetővel közölni rendeltetett, mellőzi, hivatalból való megvizsgálását nem igénylő többi részét nem érinti és az összes iratokat harmadfokú elbírálás végett közvetlenül a kir. Curiához felterjeszteni rendeli. Indokok: Az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-nak rendelkezését csak az az elhagyott házastárs veheti igénybe, a ki a megszakított életközösség visszaállítására maga részéről hajlandó; minthogy pedig ebben az esetben felperes alperesnek az életközösség visszaállítására leendő kötelezését nem kérte, sőt az 1897. évi 6,460. sz. békéltetési jegyzőkönyvben határozottan kijelentette, hogy alperessel a házassági köteléket visszaállítani semmi körülmények között nem hajlandó, ugyan azért a felhívott 77. §. b) pontjában foglalt rendelkezés ebben az esetben még azon körülmény alapján sem nyerhet alkalmazást, hogy alperes ez életközösséget az elsőbíróságnak 1896. évi 2,515. sz. végzésében foglalt felhívás ellenére sem állította vissza, és hogy ezután az elsőbiróságnak azt a felhívását felperes is magáévá tette, miután felperes ezt nyilván azzal a célzattal tette, hogy a házassági kötelékből mielőbb szabaduljon. Tekintve azonban, hogy alperes azzal a szándékos magaviseletével, mely szerint nejét elhagyván, ismeretlen helyre távozott, ekként tehát nejének eltartásáról nem gondoskodik, házastársi kötelességét súlyosan megsértette és azokból az 1894: XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontjában, de ezen felül az ama törvény 78. §-ában foglalt eset is fenforog, mert alperes az elsőbiróság Ítéletének idevágó indokaiban előadott módon felperes élete ellen is tört, az ágytól és asztaltól való különélésnek a 99. §-ban előirt elrendelése pedig tekintettel alperesnek ismeretlen helyen való tartózkodására, céltalannak mutatkozik: ennélfogva az elsőbiróság ítéletének a házasság íelbontására és az alperes vétkességére vonatkozó részét a rendelkezésben foglalt részváltoztatással helyben hagyni kellett. Az elsőbiróság Ítélete az annak közlésére vonatkozó részében mellőzendő volt, mert az 189i: XXXIII. t.-c. 67. §-ának első bekezdéséből, mely szerint a házasság felbontása az anyakönyvben feljegyzés alakjában kitüntetendő, továbbá ama törvény 21. §-nak utolsó bekezdéséből, mely szerint a feljegyzés az alapbejegyzést tartalmazó lap szélére vezetendő, ugy végül abból a körülményből, mely szerint a csak 1895. évi október hó 1-ső napjától kezdve vezetett állami anyakönyv korábbi időben kötött házasságra vonatkozó alapbejegyzést nem tartalmazhat, önkényt folyik, hogy a felhívott 67. §. rendelkezése a peres feleknek még 1889. évi május hó 28-án létesült házasságra alkalmazást nem nyerhet. A m. kir. Curia (1898. évi szeptember 20-án 1,770/98 sz. a.) következő végzést hozott: Mindkét alsó bíróság ítélete az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisittettik s az eljárt kir. törvényszék szabályszerű eljárásra és uj Ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: Felperes kereseti előadásából kétségtelenül kitűnik, hogy ő nem a házassági életközösség visszaállítását, hanem a házassági kötelék felbontását kívánja, minélfogva a kir. törvényszék az 1896. évi március 21-én 2,515 kelt hirdetménynyel helytelenül hivta fel alperest az életközösség visszaállítására, mely felhívás egyébként szabályellenesen, csak két izben lett a hivatalos lapban közzétéve. Ehez képest tekintve, hogy oly esetben is, a midőn az ismeretlen tartózkodásu házastárs ellen az 1894. évi 31. t.-c. 77. §-ban megjelölt eseten kivül fenforgó más bontó ok miatt indíttatott a kereset, a távollévő házastárs részére ügygondnok rendelendő s erről ő hirdetményileg értesítendő s a kitűzendő tárgyalásra idézendő, mely hirdetmény a hivatalos lapban három izben közzéteendő; jelen esetben azonban az alperes részére történt gondnok rendelést és a kitűzött tárgyalásra való idézést tárgyazó hirdetmény egyáltalán kibocsátva nem lett, ezeknél fogva mindkét alsóbíróságnak jelzett szabálytalan eljáráson alapuló ítéletét, az azt megelőző eljárással együtt az 1881. évi 59. t.-c. 39. §-a a) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni, és az eljárt törvényszéket szabályszerű eljárásra és uj ítélet hozatalára utasítani kellett. Átruházás tárgyát az utóörökös joga s illetőleg az utóöröklés utján megszerzendő vagyon is képezheti s annak az elvnek folyomanyakép, hogy senki másra több jogot nem ruházhat, mint a mennyivel maga bir, önként értetődik, hogy ez az átruházás a közvetlen örökös jogaira nem lehet sérelmes és az, a kire az utóöröklés jogát átruházta, ezt a jogot csak annyiban érvényesítheti, a mennyiben azt maga az utóörökös érvényesíthetné. Az utóöröklési jog, mint a telekkönyvi tulajdonosnak az ingatlan felett szabad rendelkezését akadályozó korlátozás, a telekkönyvi rend. 52. bi pontja és 104. i?-a értelmében nyilvánkönyvileg csak telekkönyvi feljegysés által tüntethető ki. (M. kir. Curia 1898. szept. 15. 75,98. sz.) Ha a vételi ügylet nem álíalában búzára, hanem az eladónak saját termésére, tehát egyedi árura nézve jött létre, ugy az áru átadhatásanak kockázata a vevőt is az ügylet megkötésének idejétől kezdve terheli, és igy, ha az áru az eladó hibáján kivül át nem adható, a vevő az egyedi áru helyett más hasonló árunak átadását nem követelheti, hanem csak az előbbi állapotba való visszahelyezést, illetve az adott ellenérték visszaszolgáltatását akkor, ha az egyedi áru átadásának lehetetlensége egyaránt a vevő és eladó hibáján kivül következett be. Ez a jogszabály egyenesen kizárja azt, hogy az eladó az áru átadhatássának hibáján kivüli lehetetlensége esetében, a mikor őt szerződésellenes mulasztás nem terheli, az áru helyett annak megfelelő egyenértékének fizetésére köteleztessék. Az a megállapodás, hogy az eladó a saját termésének eladása esetében az árkülönbözetet akkor is fizetni tartozik, ha búzája nem terem, az általánosan elfogadott jogszabályok értelmében tekintetbe nem vehető. (M. kir. Curia 1898 június 8. G. 139. sz. a.) 1. Ha az uj tulajdonos a tulajdoni szerzés megtörténtét és érvényes cimét kimutatja: az ekként szerzett tulajdonjogát nem veszti el pusztán az által, hogy a tulajdonul megszerzett dolgot a korábbi tulajdonos birtokában hagyja. 2. Az az elövélelem, hogy a kielégítési alap elvonása esetében a szerző fél az adós kijátszási szándékáról tudott, csak házastársaknai és közel rokonoknál állitható fel és igy a végrehajtást szenvedő üzletében alkalmazott gazdaasszonynyal szemben az az elövélelem nem érvényesülhet, következően egymagából abból, hogy a történt vétel nem sok idővel a végrehajtást szenvedő ellen bekövetkezett foglalás előtt történt, nem vonható következtetés arra, hogy a végrehajtást szenvedőnek kijátszási szándékáról felperes mint azzal szerződő fél is tudomással birt. 3. A vagyonátruházást az átruházó hitelezője kétségtelenül csődön kivül is sikerrel megtámadhatja az iránt, hogy az a vagyonátruházás vele szemben hatálylyal nem bir; azonban erre szükséges, hogy a hitelező, a kit ez iránt a bizonyítás kötelezettsége terhel, kimutassa azt, hogy követelése az átruházó ellen az átruházás idejében fennállott, hogy épen az átruházás következtében követelése elöl a kielégítési alap tényleg elvonatott és hogy az utóbbi körülményről tudomással birt, tehát jóhiszemben nem volt az, kire az átruházás történt; mert ilyen körülmények között nyilvánvaló az átruházónak az a szándéka és a vele szerződő félnek az iránt tudatos közreműködése, hogy az átruházó hitelezője elöl a kielégítési alap egészen elvonassék és igy a hitelező jogellenesen megkárosittassék ; a mely jogellenes ténykedésnek jogszerű következményét ily esetben az sem szüntetheti meg, hogy az, kire az átruházás történt, az átruházással egy valóban fennálló követelésére nyert kielégitést. (M. kir. Curia 1898 április 19. G. 32.) Az 1881. évi LX. t.-c. 187. §-a értelmében az utóajánlat következtében tartandó árverésnek a megállápitott szabályok szerint kell történnie, a miből következik, hogy a már jogérvényesen megállapított árverési feltételeken, a melyekre tekintettel az utóajánlat is tétetett, változtatás nem eszközölhető. (Bpesti kir. Ítélőtábla 1898. máj 3. 2,936.) Elfogadott jogszabály szerint gyermektartás iránti perekben a jogalapot az képezi, hogy az illető férfi a nővel a válságos időben közösült, oly kifogás tehát, hogy az illető alperes a közösülést bár végrehajtotta, de nemzésre képes nem volt, hatályosan ellen nem vethető. ÍA m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 szept. 16. I. G. 215.) A váltónak aláírása köztörvényi uton egymagában nem szolgáltat okot arra, hogy az aláírónak fizetési kötelezettsége megállapittassék, hanem erre nézve köztörvényi perben az szükséges, hogy az aláíró fizetési kötelezettségére alapul szolgáló tényleges kötelmi viszony a maga egészében kimutattassék A készfizető kezes is sikerrel élhet a kezest megillető azzal a kifogással, hogy a kezes felelőssége megszűnik, ha a hitelező a közvetlen adós ellen követelésének behajtása körül olyan késedelmes volt, hogy a kezest a közvetlen adós ellen megillető visszkereseti igény sikerrel többé nem érvénvesithetö, kifogás érvényesithetésére nem szükséges az, hogy a kezes a hitelezőt a közvetlen adós változott anyagi viszonyaira figyelmeztesse, esetleg a hitelezőt követelésének a közvetlen adóstól behajtására felhívja és nem áll kötelességében a kezesnek az sem, hogy visszkeresete biztosítására a hitelezőnek követelését kifizetés utján magához váltsa. iA m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 szept. 27. G. 416.) A fél megbízott ügyvéde, ha ugy intézkedik, hogy intézkedésének rendes körülmények között sikerrel kell járnia, gondatlansággal nem terhelhető, s rendes körülményektől eltérő esemény a mulasztást vétlenné teszi. (M. kir. Curia, mint felülvizsgálati bíróság 1898 maj. 31. H. 12. sz. a.) s A házasság megtámadására nézve a házassági törvény 57. §-aban kitűzött záros határidő azokra az esetekre nem vonatkozik, m,don a házasság kizárólag a házasságkötés alaki kellékei1 miatt var1 megtámadva. A házassági törvény életbeléptetése előtt hatályban volt törvények nem rendelkeztek és állandó biroi gyakorlat sem keletkezett az iránt, hogy magyar honosok részéről külföldön kotott házasságok érvényének vizsgálatánál ?*lfel?döntésénél a házasságkötés alaki kellékei tekintetében a belföldön kotott házasságokra nézve kötelező törvények az