A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 43. szám - A btk. 403. §-ához. (Váltóhamisítás) - Bányák azért, hogy bányatársulattá alakulnak, ujabb adóalanyt, mely a nyilvános számadásra kötelezettek adója szerint adóztatandó meg, nem képeznek

A JOG 171 irányadók ; sot a nemzetközi magánjog terén általában elfogadott azon jogelv mely szerint a házasság érvényessége a házasságkötés alaki kelléke! tekintetében a hazassáukötés helyén fennálló törvények szerint ítélendő meg, s mely jogelv a házassági törvény „3. §-ában is kifejezést nyert, a hazai bíróságok által mar ezen törvény hatalybalepte előtt is több Ízben alkalmaztatott házas sági perekben. (M. tar. fúria 1898 szept. 21. 3,44/0. sz. a.) ^ , 4Z ^talanosan elfogadott törvényes gyakorlat szerint a hitelező jo-ositva van az igénylővel szemben kifogás utján megtámadni az igény alapjául szolgáló szerződésnek irányában való jogi hatályosságát akkor, midőn a jogügylet megkötése következtében a követelésének kielégítésére lefoglalható fedezeti alap elvonásával károsodik. A megtámadhatóságot nem zárja ki az a körülmény hogy az engedményes az ellenértéket tényleg kiszolgáltatta.mert amegká rositas abban all, hogy a fedezeti alap nincs meg A megtámadhatóságnak további feltételét az képezi, hogy az, a kinek a fedezeti alap átadatott, tudott az adós kijátszási szándékáról és hogy ekkep öt is rosszhiszeműség terheli, hogy továbbá az adósnál mas fedezeti alap nem létezik. Általánosan elfogadott birói gyakorlat, hogy a közeli rokonok között létesített oly jogügyleteknél, melyek által a hitelező elol a kielégítési alap elvonatik, fennáll az a vélelem, hogy a szerző fél az adósnak kijátszási szándékáról tudomással bírt. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1898 máius '>7 l G. 16. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Az a körülmény, hogy a kereseti váltó már nincs a felperes birtokában, nem lehet akadálya annak, hogy az alperes elleni jogerejü és végrehajtható marasztaló határozatot nyert felperessel szemben a perújításnak hely ne adassék és pedig annál kevésbbé. mert felperes nem is állította, hogy alperest az alapperben hozott marasztaló határozaton alapuló kötelezettségétől felmentette és így a perújítás tárgytalanná vált volna. A marmarosszigeti kir. törvényszék (1897. évi ápril hó l*2-ik napján 6,908. sz. alatti a técsői kereskedelmi bank felperesnek, A. Ivanu alperes ellen 41 írt váltó összeg és jár. iránti perében következőleg itélt: A perújításnak hely adatik, az 1896. évi április hó 29-én 7,776/96. p. sz. alatt kibocsátott sommás végzés A. Ivanu irányában hatályon kivül helyezésével felperes técsői kereskedelmi bank cég perujitó alperes ellen keresetével elutasittatik és végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy a perujitó alperesnek 12 frt perköltséget 3 nap alatt megfizessen stb. Indokok: A técsői ker. bank cég javára 1896. évi április 29-én 7,776 96. p. sz. alatt kibocsátott s 1896. évi május hó 30-án jogerőre emelkedett sommás végzés ellen az 1897. évi március 5-én 4,146 97. p. sz. alatt keresettel alperes perújítással élt azon az alapon, mivel a 7,776'96. p. sz. sommás végzés alapját tevő Bedőn 1896. évi január hó 9-én 41 frtról kiállított váltón levő s nevét feltüntető kibocsátói névaláirás hamis, azt állította, hogy a kibocsátói s nevét feltüntető aláírás nem tőle származik s annak aláírásával senkit meg nem bizott s állításának bizonyítására uj bizonyítékul felperest az iránt, hogy a kibocsátói aláirás újító alperestől ered vagy nevét feltüntető aláírásával má^t megbízott, az esküvel kínálta meg. Felperes a perújítás ellen azzal védekezett, hogy sommás végzéssel befejezett perben perújítás hely nem foghat, továbbá, hogy a 6,374'94. p. sz. végzés tanúsága szerint a kereseti követelését B. Mihályra ruházván át, a felperes ellene perújítással fel nem léphetett és végre, mert az alapperbeli váltókövetelés tulajdonosa M. Dávid volt s miután felpereshez a kereseti váltó csupán behajtás végett adatott, kérte a perujitás elutasítását. Minthogy a kifogásokkal meg nem támadott som. végzés a makacssági Ítélettel egyenlő tekintet alá esik s a sommás végzés alapjául szolgáló kereset váltói érvényesítésére irányulván, a perujitás szempontjából ítélet hatályával bírónak tekintendő, — a sommás végzés ellen perujitás helyt foghat. Minthogy továbbá felperesnek az a védekezése, hogy az alap perbeli követelésre nézve a tulajdon nem őt, de M. Dávidot illette volna, nem csak bizonyítva nem lett, de a sommás végzés tartalmával megcáfolást nyert s ama további védekezése, hogy a váltó tulajdona engedményeztetett, szintén nem volt figyelembe vehető, mert az engedmény már a perujitási kereset után nyújtatott be, de mert perújításnak csakis az alapperbeli felek között lehetvén helye, ugyan azért felperesnek a perujitás megengedhetése ellen tett alaki kifogásai alappal nem bírnak. Minthogy pedig alperes annak bizonyítására, hogy a váltón lévő s nevét "feltüntető kibocsátó névaláirás hamis, az eskü általi bizonyítást ajánlotta fel, sőt ez iránt felperest az esküvd kinálta meg, azonban felperes azt sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta; ' Minthogy ujitó alperes eme felajánlott bizonyítékok által lényegileg a per tárgyára vonatkozó oly uj bizonyitékot hozott fel, melynek alapján az 1881. évi LIX. törvénycikk 69. §. II. pontja értelmében a perújításhoz joga van; Minthogv alperes perujitási keresetét a kibocsátói névaláírás hamis voltára alapította, miután az aláirás valódiságának bizonyítása a perújításban is azt a felet terheli, kinek javara a sommás végzés kibocsáttatott és igy jelen esetben felperest, azonban ez iránt felperes bizonyitékot nem nyújtott, ily korulmenyek között a kifogásolt aláirás hamis volta bizonyítottnak találtatott, s miután a hamis névaláirás váltójogi kötelezettséget meg nem állapit: a perújításnak helyt adni s az alapperbeli sommás végzést ujitó alperes irányában hatályon kivül helyezni kellett. Alperesnek ama feltételhez kötött kereseti kérelmének, hogy azon esetben, ha és a mennyiben az alapperbeli követelés behajtatnék, akkor felperes annak visszafizetésére köteleztessék, helyt adni azért nem lehetett, mert eltekintve attól, hogy ennek a körülménynek tényleg bekövetkezett voltát nem is állította, nem e helyre, de a végrehajtási eljárás keretébe tartozik stb. A debreceni kir. ítélőtábla 1 1897. évi szeptember hó 14-én 2,746. sz. a.) a következő ítéletet hozta: Az elsőfokú biróság ítélete, tekintve, hogy a perújításnál megváltozik a bizonyítás terhe, és akkor nem a felperesnek kell a kereset alapját képező tényeket bizonyítani, hanem alperesnek kell bizonyítani azokat a tényeket, melyek szerinte a felperes keresetének elutasítását indokolják, azon indok elhagyásával, hogy a perújításban is azt a feiet terheli a bizonyítás, kinek javára a sommás végzés hozatott, a benne felhozott többi indokok alapján helyben hagyatik stb. A m. kir. Curia (1898. évi szept. hó 20-án 1,044/97. sz. a.) a következő ítéletet hozta: A kir. ítélőtáblának ítélete abban a részében, mely szerint a perújításnak hely adatott, helyben hagyatik: a per érdemében azonban mindkét alsóbiróságnak ítélete megváltoztattatik és alperes ujitott keresetével elutasittatik és az 1896. évi ápr. 29-én 7,776. sz. a. hozott sommás végzés joghatályának alperes irányában fentartásával köteles alperes 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek 4 frt 70 kr. ujitott perbeli per- és 9 frt 50 kr. kétszeri felebbezési költséget fizetni stb. Indokok: A kir. táblának ítélete a perujitás kérdésében az elsőfokú bíróság Ítéletéből átv?tt megtelelő indokoknál fogva és azért hagyatott helyben, mert az a körülmény, hogy a kereseti váltó már nincs a felperes birtokában, nem lehet akadálya annak, hogy az alperes ellen jogerejü és végrehajtható marasztaló határozatot nyert felperessel szemben a perújításnak hely ne adassék, és pedig annál kevésbbé, mert felperes nem is állította, hogy alperest az alapperben hozott marasztaló határozaton alapuló kötelezettségétől felmentette és igy a perujitás tárgytalanná vált volna. A per érdemét illetőleg azonban alperest ujitott keresetével el kellett utasítani, mert a jelen ujitott perben alperesnek állott volna kötelességében megdönteni azokat a ténybeli alapokat, a melyek az alapperben hozott marasztaló határozatnak alapul szolgáltak. Ámde alperes arra nézve, hogy a kereseti váltón levő kibocsátói névaláirás nem tőle származik, sem ő mást ezen aláírással meg nem bizott, elfogadható bizonyitékot nem nyújtott, mert e tekintetben az aláirás valódisága kérdésében csakis esküt ajánlott felperesnek és annak ellenkező értelemben letételére maga is késznek nyilatkozott, de meg nem jelölte azt a személyt, a ki a felperes részvénytársaság nevében esküt tehetne: s illetve a bizonyítás tárgyát képező ténykörülményekről saját tapasztalásból tudomással bírhatna, s ennélfogva jelen esetben csak arról lehet szó, hogy az eskü esetleg neki — alperesnek, — ítéltessék meg. Minthogy azonban alperes emiitett tényállítását támogató valamely adatot fel nem hozott, ez az eskü részére nem volt megítélhető. Bűnügyekben. Adalék a tévedésbe ejtésre alkalmas ravasz fondorlat és a csalás ismérvéhez tartozó véghezviteli és minősítő cselekmény fogalommeghatározásához. A szabadkai kir. törvényszék 11897. évi június hó 30-án 4,028/97. B. sz. a.) csalás büntette miatt vádolt F. Albert elleni bűnügyben következőleg itélt: F. Albert vádlott D. Károly és fia cég sérelmére elkövetett, a btk. 379. §-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettében bűnösnek mondatik ki s ezért a btk. 383 és 388. §-ai alapján a btk. 91. §. alkalmazásával az ítélet foganatba vételétől számítandó 6 (hat) havi börtönre és jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt végrehajtás terhével a szabadkai kir. ügyészségnél fizetendő és az 1892. évi 27. t.-c. által körülirt célokra fordítandó, be nem hajthatás esetén további 1 napi börtönre átváltoztatandó 10 frt pénzbüntetésre itéli. stb. Indokok: Vádlottnak a vizsgálat és végtárgyalás adataival, nevezetesen pedig a hit alatt kihallgatott P. Ferenc és Sch. Gusztáv tanuknak vallomásával megegyező beismerésével bizonyítva van, hogy 1895. évi november hó 26-án délelőtt az adai piacon P. Ferenc, mint a sértett D. Károly és fia bpesti gabonakereskedő cég megbízottja előtt vádlott magát testvére, F. Andrásnak adván ki, annak dacára, hogy neki ezen időben kukorica termése nem is volt, mégis sértettnek 30 métermázsa 1895. évi termésű tavasszal szállítandó kukoricát adott el és midőn sértett fél megbízottja P. Ferenc előbb másoktól nyert informatio után meggyőződést szerzettarról, hogy András nevü adai lakos jó anyagi viszonyok között van, a kinek hitelt nyithat, ugyan az nap délután vádlott ajánlatát elfogadva, az áruszerzési kötést vele megkötötte és azt irásba foglalván, vádlott mint F. András azt aláirta és az eladott kukorica vételárát 112 frtot sértett fél képviselőjétől nyomban fel is vette; a melynek nagy részét, a midőn ezen tör-