A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 43. szám - A btk. 403. §-ához. (Váltóhamisítás) - Bányák azért, hogy bányatársulattá alakulnak, ujabb adóalanyt, mely a nyilvános számadásra kötelezettek adója szerint adóztatandó meg, nem képeznek

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a <>Jog» 4.'*. szamahoz. Budapest, 1898. október hó 23. Köztörvényi ügyekben. Az adósnak a hitelező részére óvadék cimén átadott készpénze csak akkor képezheti megtartási jog tárgyát, ha egyedileg meghatározva (pl. lepecsételt csomagban, vagy a bankjegyek számai szerint megjelölve), vagyis oly módon jutott a hitelező birtokába, hogy a felek szerződési akarata szerint ez utóbbinak vagyonával össze nem vegyíthető, sem más hasonértékü pénzzel nem helyettesíthető. A szolnoki kir. törvényszék: Sz. Kálmánnénak, N. |ános elleni 870 frt s megtartási jog iránti perében itélt: A kir. törvényszék felperest a megtartási jog megállapítása iránti keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperessel szerződési viszonyban lévén, alperesnek haszonkölcsönbe ingóságokat adott át, s ezek biztosítására 400 frt óvadékot tett le.Ezenkivül alperes a jégverem meghordásakor a íuvarosokat nem tudván kifizetni, azok ellene perrel léptek fel. Ekkor felperes a férje közvetítésével a jégváltók jogát megszerezte, alperes pedig a jégverem kulcsának átadásával a jégvermet felperes rendelkezése s birtokába adta. Ezekre kéri tehát felperes a megtartási jogának megállapítását, és pedig a 400 frt óvadékot csak annyiban, s annyi összeg erejéig, a mennyi a leltár mellett haszonkölcsönbe adott s csak részben visszaszolgáltatott ingók közt mutatkozó hiánynak az óvadékból való levonása után fenmarad. Tekintve, hogy felperes maga beismeri, hogy 1895. februárban alpereseknek a bérletet május l-re felmondotta; tekintve, hogy bár alperesek a felmondást előbb nem fogadták el, de utóbb S. S. tanú jelenlétében L r. alperes kijelentette felperes férje Sz. K. mint felperes megbízottja előtt, hogy a felmondást elíogadja, s hogy II. r. alperes ezen nyilatkozatát felperes elfogadta, igazolják a körülmények és több tanú: a kir. törvényszék beigazoltnak találja azt, hogy felperes a felmondás utólagos elfogadását tudomásul vette, s hogy ugy a bérleti viszony a felek közt 1896. április 3-án, tehát oly időben megszűnt, a mikor még felperes a váltó birtokában nem volt, tehát annak alapján megtartási joga nem lehetett, s beigazoltnak látja, hogy a 400 frt óvadékra és a veremjégre P. J. és O. M. oly időben szereztek végrehajtási zálogjogot, a midőn felperes még a 370 frtos váltó birtokában nem volt, tehát annak alapján felperesnek megtartási joga nem lehetett, miért is felperest megtartási jog iránti keresetével feltétlenül elutasítani kellett (1897 évi március hó 18. 8,834. szám alatt.) A budapesti kir. tábla itélt: Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperes megtartási jogát a kezei közt levő 400 frt ovadékpénzből 82 frt 16 krra megállapítja s feljogosítja, hogy ezen összeget a megítélt 370 frt váltókövetelés törlesztésére fordíthassa. Indokok: Nem vitás, hogy alperesek felperesnek az ingók biztosítására 400 frtot óvadékul átadtak. Alperesek maguk vitatták, hogy a bérleti szerződés megszűnt, és hogy ők az ingókat felperesnek visszaadták, s hogy azok hiányzó értékét S. D. felperesnek megfizette, s hogy 400 frt óvadék ezen minőségét elvesztette és felperes által visszaadandó volt volna. Minthogy az a rendelkezés, mely mellett a 400 frt felperes birtokába került, alperes szerint a 400 trtra, de felperes szerint is azon 82 frt 16 krra megszűnt, melyet megtartani kiván, s így az óvadéknak, mint alperes tulajdonát képező egyedileg meghatározott dolognak felperes által megtartani kivánt része minden rendelkezés nélkül maradt leiperes váltótulajdonos birlalásában, minthogy az alperes ellen sikertelenül megkisérlett végrehajtás az óvadék átadása után következett be, s jutott felperes tudomására, s igy felperes megtartási jogát a 400 frt óvadékul történt átadása iránti rendelkezés akkor sem zárná ki, ha e rendelkezés meg nem szűnt volna, felperesnek a váltótörvény 108. §-a szerint megtartási joga van a 400 frtnak az óvadéki rendeltetés alól felszabadult részére. Ezen megtartási jognak érvényesítését az óvadékra a végrehajtások sem akadályozhatják, mert a hitelező 3 3-ik személyek közt a megtartási jog tárgyát képező dologra fenforgó kérdések el nem bíráltainak, s igy a foglaltatok perbe idézése is, mint felesleges, helyesen mellőztetett. Az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával felperes megtartási joga megítéltetett. '1897. szeptember 30. 2,188. sz. a.) A m. kir. Curia következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az adósnak a hitelező részére ovadek címen átadott készpénze csak akkor képezheti megtartási jog tárgyát, ha egyedileg meghatározva (pl. lepecsételt csomagban, vagy a bankjegyek számai szerint megjelölve) vagyis oly módon jutott a hitelező birtokába, hogy a felek szerződési akarata szerint ez utóbbinak vagyonával össze nem vegyíthető, sem más hasonértékü pénzzel nem helyettesíthető. Tekintve, hogy ennek az esetnek fenforgását maga felperes sem állitja, és igy az óvadék tekintetében megtartási joggyakorlásának nem, hanem egyéb törvényes feltételek fenforgása esetén csak beszámításnak volna helye: a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsöbiróság Ítélete volt helybenhagyandó.! 1898 szeptemtber 22. 1,052. sz. a.) Oly esetben is a midőn az ismeretlen tartózkodásu házastárs ellen az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ában megjelölt esete-, kivül fenforgó más bontó ok miatt indíttatott a kereset, a távoln lévő házastárs részére ügygondnok rendelendő és erről ö hirdety ményileg értesítendő és a kitűzendő tárgyalásra idézendő, melhirdetmény a hivatalos lapban három izben közzé teendő. A s.-a.ujhelyi kir. törvényszék: (1897. évi december 28-án 11,817/97. sz. a.) (). Erzsébet felperesnek dr. Thuranszky Zoltán ügyvéd ügygondnok által képviselt ismeretlen helyen távollevő M. András alperes elleni házassági kötelék felbontási iránti feperében következőleg itélt: A kir. törvényszék az O. Erzsébet jelenleg s.-a. újhelyi lakós felperes és az ismeretlen helyen távollevő M. András alperes közt a tállyai r. k. lelkész előtt 1889. évi május 28-án kötött és az ottani anyakönyvben bejegyzett házasságot alperes vétkességének a megállapítása mellett 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-nak b) pontja és a 78. §-ban körülirt okokból felbontja stb. Indokok: A felperes keresetét ugy adja elő, hogy alperest az egybekelésüket követő negyedik napon a felperestől az ennek tulajdonát képező ingatlannak a saját nevére leendő átíratásba való beleegyezését követelte és a mikor felperes ezt tenni vonakodott, alperes borotvával neki rohant, őt megöléssel fenyegette és eme életveszélyes helyzetből segély kiáltásra odarohant édes anyja közbenjárása által menekült meg. Ezt követőleg alperes a felperest jogos ok nélkül elhagyta és három évi kóborlás után teljesen elzüllött állapotban visszatérve, nejére forgópisztolyt fogót és tőle pénzt követelt, a mikor aztán csakhamar eltávozva azóta, a mint ezt a perhez B. alatt csatolt községi bizonylat igazolja, ismeretlen helyen távol van. Minthogy pedig eme tényei által az alperes nem csak a házastársi kötelezettségeket szegte meg súlyosan, de felpere e'lete ellen tört és őt jogos indok nélkül elhagyta, a köztük nnálló házasságot a házasságjogi törvény 77., 78. és 80. §. a) és >) pontja alapján kérte felbontatni. Az ismeretlen helyen távoli 'vő alperest a kir. törvényszék az életközösségének záros határi őn belül való visszaállítására felhívta és a bíróságnak ezt az intézkedését a felperes az 1897. július hó 3-án tartott tárgyalás alkalmával tett nyilatkozatával a magáévá tette, alperes azonban a felhívásnak, a mint azt az I) alatti bizonylat tanúsítja eleget nem tett. Az alperesi ügygondnok arra való tekintettel, hogy ügyfelétől informatiot nem kapott, a házasság felbontását ellenezte, ellenben a házasságvédő a per adatainak méltányló figyelembevételével a házasság felbontását nem ellenezte. A kir. törvényszék alperesnek abból, a hatósági bizonylatokkal is igazolt tényéből, hogy ő nejét elhagyta, ismeretlen helyre távozott, hogy a háztartási élet közösséget birói felhívás dacára vissza nem állította, megállapítottnak találja azt, hogy felperest szándékos és jogos indok nélkül hagyta el, a kihallgatott tanuk vallomásával pedig igazoltatott az, hogy ő az által, mikép nejét életveszélyes eszközzel támadta meg, és hogy ama fellépése által, melylyel nejét vagyonának átruházására erőszakos és fegyveres módon akarta kényszeríteni, és a mely fellépése a komolyság jellegével birt — nejének élete ellen tört, a miből folyólag a felek közt fennálló házasságot az ítélet rendelkező részében a felhívott törvények alapján alperes vétkességének a H. T. 85. §. értelmében való megállapítása mellett^felbontandónak találta. Azt, hogy alperes megátalkodottan, vagy egyáltalában erkölcstelen életet folytatna, felperes semmivel sem igazolta, valamint nem hozott fel bizonyítékot arra nézve sem, hogy alperes a házastársi kötelességeket a 76., 78. §-ok esetein kivül szándékos magaviselete által súlyosan megsértette volna, a miért is keresetének H. T. 80. §.-nak a) és c) pontjára alapított többi részével el kellett őt utasítani stb. A kassai kir. ítélőtábla: (^1898. évi március hó 8. napján 640. sz. a.) következően itél t: A kir. ítélőtábla az elsőbiró.ság ítéletének hivatalból megvizsgált azt a részét, mely szerint a felek hásassága alperes vétkessége folytán véglegcsen felbontatott, helybenhagyja azzal a