A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 41. szám - Igazságügyi állapotok Bajorországban

164 A JOG láson azon határozott véleményét fejezte ki, hogy az ütés a felmutatott csákánynak középső részével egy ütés által okoztatott, a mely ütés igen nagy erővel ejtetett; tekintve, hogy a hullán talált két sérülés, M. János őrvezető hit alatti vallomása szerint a csákány nyeléből ott, hol arra a csákány reá van illesztve, kiálló két szegnek felelt meg, amiről akként is megyőzó'dött: hogy ezt a két szeget a sérülésbe bele illesztette; tekintve, hogy az igazságügyi orvosi tanács véleménye egyáltalában nem áll ellentétben az alsóbbfoku szakértőknek véleményével, mert csak annyiban tér el azoktól, miszerint kifejezést ad annak, hogy a sérülés mi módon való keletkezése egész határozottsággal meg nem állapitható ugyan, de egyúttal kifejezést ad annak is, hogy 1-ször alig lehetséges, hogy a kocsiról leeső testnek súlya okozta a sértéseket, kivált a halánték táján, mely vastag izomzattal van kipárnázva, akár egy kiálló kődarabhoz, akár a kocsi valamely kiálló részéhez ütődött volna is a fej; 2-szor hogy a sérülés súlyosan megrakott kocsi által való elgázolás utján nem okoztatott; 3-szor, hogy a sértésnek hatalmas erővel kellett okoztatnia s hogy a csákánynak tompa vége által ily sérülés keletkezhetett, sőt 4-szer, hogy igazoltnak látszik az, hogy a sérülés tényleg csákány által okoztatott már azért is, mert a kocsiról való lebukás vagy elgázolásnál nem annyira a halántéktáj kis részlete, mint inkább a fejtető, nyakszirttáj, vagy az arc, vagy felülete sérült volna meg; tekintve, hogy a nyomozást teljesített csendőrök, továbbá az előbb nevezett tanuk a helyszíni szemle alkalmával megállapították azt, hogy nem csak a bal kerékvágásban, a hol vádlott szerint sértett elgázoltatott, és az ut baloldalán, a hová vádlott a holttestet J. Ferenccel és B. Jánossal lefektette, hanem ettől ellenkező irányban, a kerékvágástól jobb oldalt több mint 3 méter távolságban is találtattak vércseppek, a mely körülmény arra mutat, hogy vádlott az ut jobb oldalán haladtában ütötte sértettet fejbe és csak azután fektette tettének palástolása céljából a baloldali kerékvágásba; tekintve, hogy a fentemiitett tanuk azt is tanúsítják; hogy az ut a helyszínén egészen szilárd és sima volt, ott kövek nem állottak ki; tekintve, hogy ezek a körülmények szintén megerősítik a szakértői véleményeket; tekintve, hogy a fenti tanuk is nyomban annak adtak vádlott előtt kifejezést, hogy a sérülés a kocsiról leesés, vagy az állított elgázolás által nem okoztathatott; B. Dániel jegyző szerint annak egy rettenetes ütésnek kellett lenni; tekintve, hogy vádlottnak az az állítása, hogy a kocsikerék ment keresztül sértetten, a fentebbieknél fogva teljesen alaptalan és még a valószínűség látszatával sem bír; tekintve, hogy teljesen ki van zárva, miszerint sértettet más valaki bántalmazhatta volna; mindezek a körülményeknek egybevetése által a kir. tábla bizonyítottnak találta azt, hogy P. Kálmán a vádlott által a bűnjelként lefoglalt csákánynyal töitént szándékos íejbeütés folytán fosztatott meg életétől. Figyelemmel már most a bántalmazás alkalmával használt eszköz veszélyes voltára, hogy az ütés a fejre roppant erő alkalmazásával ejtetett s hogy a sértés feltétlenül halálos volt, a kir. tábla vádlott tettében a szándékos emberölés bűntettét látta megállapítva. A büntetés kimérésénél enyhítő körülménynek vette a kir. tábla, hogy a vádlott a tettet a sértett megelőző gyanúsításai által ingerült és tulélvezett szeszes italoktól is befolyásolt kedélyállapotban követte el s hogy a legnagyobb valószinüséggel bír az a feltevés, hogy a tettet közvetlenül ujabb civódás előzte meg. Súlyosító körülmény hiányában tehát a kir. tábla aBtk. 92. §-a kedvezményét látta alkalmazandónak. A kártérítés a 292. §. alapján azért ítéltetett meg, mert sértettnek három ellátás nélküli kiskorú árvája maradt. A vizsgálati fogság egy része hosszabb tartamánál fogva számíttatott be a büntetésbe. (1898. évi márc. 17. 3,562. szám alatt). A m. kir. Curia ítélt: A kir. tábla Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság telmentő ítélete hagyatik helyben s vádlott azonnal szabadlábra helyeztetni rendeltetik. Indokok: Kétségtelen, hogy P. Kálmán a fejét nagy erővel ért ütődés következtében rögtönösen mult ki, s hogy közelében akkor a vádlotton kivül senki sem volt, vádlott pedig beismerte a csendőrök által eszközölt előnyomozat alkalmával, hogy a vele egy fogaton volt P. Kálmánt csákánynyal fejbeütötte, mire az leesett és meghalt. A vádlottnak bíróságon kívüli beismerése azonban aggályos, mert azt a vádlott a vizsgálóbíró elé állittatásakor azonnal visszavonta, azt hozván fel, hogy arra a csendőrök által kínzással kényszeríttetett, és orvosi látlettel és tanúvallomásokkal van bizonyítva, hogy a vádlott kézcsuklóit a csendőrök szorosan összebilincselték; igy kellett állnia órákon át, és könyörgésére, hogy tágítsák meg a bilincset, ezt csak arra az esetre Ígérték meg, ha vallani fog, a mit azután a vádlott meg is tett. A vizsgálóbíró előtt a vádlott azt adta elő, hogy a 4 méter hosszura vetett, szekerén szállított igen vastag fatörzsön, a földtől mintegy 1 i méter megasságban ültek, ő elől, P. Kálmán pedig vagy 3} m.-rel hátrább oldalvást ült és szundikált, bár ő még figyelmeztette is, hogy ne aludjék. Egyszer csak azt vette észre, hogy P. fejjel előre leesett, estében ugy fordult, hogy feje a keréken belül volt és a keréka nyakán vagy a mellén keresztül ment. Ő megállította a lovakat, leszállt, szólította, felemelte, majd le akarta ültetni P.-t, de ez meg volt halva. így adta elő az esetet vádlott a végtárgyaláson is és nyomban annak történte után is J. Ferencnek és B. Jánosnak, a kjka vádlotté után jövő szekéren ugyanazon gazda részére fát szállitván, e közben szintén a helyszínére érkeztek és kiknek a vádlott eléjök ment. És azt a körülményt is, hogy az uttestén a tanuk szerint nemcsak a holttest fekhelyén, hanem egynéhány méterrel tovább is voltak vércseppek, az általa történt emelgetésből és abból származtatja, hogy talán az utánna jött szekerekbe fogott lovak a vértócsába léphettek és a vért szétfrecsentették. És mig a boncoló orvosok által adott vélemény csak arra terjed ki, hogy a halálos sérülés külerőszak által jött létre, de arra nem, hogy az csákánynyal vagy leesés által okoztathatott-e, a kir. törvényszéki orvos nem állítja határozottan, hogy a sérülés leesés által nem okoztathatott, hanem véleményében és a végtárgyalásnál ugy nyilatkozott, mikép a sérülés csákánynyal okoztathatott és nem valószínű, illetve nem képzelhető, hogy leesés által okoztatott; az igazságügyi orvosi tanács szerint pedig c-ak ahhoz nem fér kétség, hogy kisebb felületű kemény és tompa tárgynak nagy erővel való behatása szerepelhetett előidéző ok gyanánt; lehetséges, hogy csákánynak tompa vége, alig lehetséges, hogy leesés által s majdnem bizton kizárható, hogy elgázoltatás által, egész határozottsággal azonban meg nem állapitható, hogy mi módon keletkezett a sérülés. Annak birói megállapításához tehát, hogy a halált okozott sérülést a vádlott ténye idézte elő, sem az orvosi vélemények, sem a vádlott bíróságon kívüli beismerése biztos alapot nem nyújt. Ennélfogva fel kellett menteni a vádlottat annál is inkább, mert a felhozott többi gyanuokok ugy együttvéve, mint egyenként nyomatéktalanok. Az érvényben levő büntető eljárási gyakorlat szerint a btkv 92. §-ának alkalmazásával vétséggé minősített bűncselekmények is a btkv 106. §-a utolsó bekezdésében, a vétségekre nézve meghatározott három év alatt évülnek el. (A m. kir. Curia 1898. aug. 31-én 111. sz.) Idegen okirat megsemmisitése csak akkor állapítja meg a 406. §. tényálladékát, ha a tettesnek az elkövetéskor kárositási célzata volt. — Tényleges kár azonban nem szükséges a tényálladékhoz. (M. kir. Curia 1898. január 2ő-án 2,531.) A fennálló bírósági gyakorlat szerint minden oly esetben, midőn a vád oly szándékos eselekmény miatt emeltetett, a mely emberi élet kioltását eredményezte, tehát súlyos testi sértés esetében is, ha az halált okozottt, az ügy érdemében hivatalból felülvizsgálandó. (M. kir. C. 1898. aug.31-én 548. sz.) A fennálló birói gyakorlat szerint sértettnek az esetben, ha kártérítési igényeinek érvényesítésével a polgári perutra utasíttatott, felebbezési joga nincs és ebből folyólag ily joga a sértett képviselőjének sem lehet. (M. kir. Curia aug.3 0-án 7650. sz.) Vádlottnak azon cselekménye, mely szerint kedvezményes jegyei utaztatott oly egyént, ki ilyen jegyre igényt nem tarthatott, miután ez által magának jogtalan vagyoni hasznot szerzett, az államvasutnak pedig kárt okozott — csalást képez. (M. kir. Curia 1898. május 4. 10,138. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Récsey Pál, e. Nagy-Kanizsa, u. o. trvszék, bej. dec 1, félsz. dec. 19, csb. dr. Neusiedler Antal, tmgg. Sebestyén Lajos. — Bárány Sándor e. M.-Sziget, u. o. trvszék, bej. okt. 31, csb Breznuy Lajos. tmgg. dr. Kaufmann Henrik. — Dluhai gazdasági fogyasztási és hitelszövetkezet e. rózsahegyi trvszék, bej. nov. 10. félsz. nov. 28, csb. Vilcsek Alfonz, tmgg. dr. Mehzihrádczkv Frigyes — Első tovarisovai segélyszövetkezet e. Tovarisova. bej. nov. 12 félsz nov 22, csb. Galamb Zoltán, tmgg. dr. Róth Leó. — Furka Emilia e. Szombathely, u. o. trvszék, bej. nov. 14. félsz. nov. 21, csb. dr. Prugherger Vince tmgg. dr. Székely József. - Dr. Hermann Sándor hagyatéka e. Székesfehérvár, u o. trvszék. bej. dec. 1, félsz. dec. 28, csb. Lohár Béla, tmgg dr. Vermes Sándor. - Kohn Adolf e. Tisza-Füred, egri tszék, be^okt. 28 félsz, nov 28, csb. dr. Farkas Kálmán, tmgg. Tomanóczy Endre. - Nagy Karoly e. Arad u. o. tszék, bej. nov. 15, félsz. dec. 22, csb dr. Schartner Sándor tmgg. dr. Kertész Miksa. - Singer Ignácné e. Maza, szegzardi tszék, be, nov. 28, félsz. dec. U, csb. dr Sonnevend Frigyes tmgg. dr Scnwetz Antal. - Pungucz Sándor e. Deés, n. o. tszek. bej. november 15, félsz. dec. 14, csb. dr. Bodolla Gábor, tmgg. Gradovits György. , ss Pályázatok : A fiumei tszéknél a lbiroi áll. okt. 17. feí^ifíla íegyIÜ1 K- °,kt' 17- - Az uJ-ara* tszéknél al^ ~ f n-becskereki jbiróságnál aljegyzői áll. okt. 18 - A kun.-szt.-martom tszéknél aljeavzői áll okt 90 • A°kauL^sz1Lé7 a U e"gyzőT j "8 ' 6 » «l PAtLAS KÉSZVÉNYTAFSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTÉ: