A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 41. szám - Igazságügyi állapotok Bajorországban

290 A JOG mazásra várnak. És minthogy az évi szükséglet bírákban, államügyészekben, törvényszéki titkárokban, jegyzőkben és fogházi hivatalnokokban évenkint ez idő szerint 100-at meg nem haladja, jelenleg 6 évfolyami jogász várakozik az alkalmazásra. A bajor vizsgázott jogászok, s általában az alsóbb bírák pénzügyi helyzetét meglehetősen súlyosnak jelezik. Az előbbieknek a gyakorlati időt valamely hatóságnál, ügyvédnél vagy közjegyzőnél kell kitöltenie, s a hatóságiak rendesen fizetésnélküliek ; de a többieknél alkalmazottak közül is nagyon kevesen kapnak fizetést. Ez a gyakornokokat, kiknek a költséges egyetemi folyam után hazulról többé nem igen adhatnak pénzsegélyt, rendesen adósságcsinálásra kényszeriti, minek későbbi életükre, család alakithatásukra is igen hátrányos kifolyásai vannak; miután alkalmaztatásuk utáni fizetésük is oly szerény, hogy adósságaikat nem tisztázhatják. A járásbiró fizetése 2,460 márkával kezdődik s 3—5 évenkint szaporittatik, ugy, hogy 10 évi szolgálat után 3,360 márkára emelkedik. A birósági létszám nem emelésével merő ellentétben áll a bajorországi ügyforgalom tetemes emelkedése, a szakvélemények szerint jóformán túlterheltsége. A legnagyobb ügyszaporulat az egyes biróságoknál mutatkozik a polgárjogi törvénykezésben. Míg 188J-ben itt 69,522 per indittatott, ezek száma 1895. évben : 112,971 perre szaporodott fel. Érdekes adat, hogy 1881-ben az előbbi évekből származott 6,350 szóbeli tárgyalás tartatott, ezen szám 1895. évben megháromszorosodott, felszaporodván 18,069-re. Ebből következik, hogy a perek elintézése ez idő szerint Bajorországban hosszabb idejű mint előbbi időkben. Az egyes biróságoknál a polgári szóbeli tárgyalások száma 1881-ben 65,810 volt, 1895-ben pedig: 122,348-85o/„ emelkedéssel. Végitéleteik pedig polgári perekben az 1881. évi 30,481-ről, 1895. évben: 56,104-re felszaporodtak, 84% emelkedés. És ezen emelkedésnek a birói létszám szaporitása távolról sem felel meg. Bűnvádi ügyekben az egyes biróságok előtt a büntető törvény csekélyebb sérelmei, a kihágások kevesbültek, de csak a vádeljárás alá tartozók az 1881-ki 53 ezerről 1895-ben 15 ezerre; de már itt szaporulat állt be azoknál, a melyek büntető parancs útjára tartoznak; ezekre vonatkozó inditvány 1881-ben 216 ezer, 1885-ben 230 ezer adatott be. Még nagyobb volt a növekedés a vétségeknél és pedig az 1881-ki 33 ezerről 1 Ni)5-ben 47 ezerre. Mind a kihágások, mind a vétségek tekintetében tetemes hátralékok merültek fel, és pedig 1881. évben még csak 3,.322, de ezen szám folyton nagyobbodott, ugy hogy 1895 ben a 10 ezret elérte, ami 200% növekedést jelent. És ez mutatja, hogy a S c h ö f fen-biróság munkaterhe nem kevesbül, hanem emelkedik. Utóbbiaknál különösen felszaporodtak a magán panaszok, becsület s könnyű testi sértések miatt; 1881-ben 6,669 és 1895-ben: 10,324. Hátralék ezen ügyekből 1881ben 401 volt, 1895. évben már : 1808. A hátralékok legnagyobb része a Schöffenek köréből állt elő, habár munkásságuk tetemesen emelkedett ; mert 1881-ben 60 ezer fő tárgyalást tartottak, 1895-ben 75 ezret. Az egyes biróságok munkaterhe emelkedésével nem volt kellő arányban a személyzet szaporitása; az 1881-ben 670 és 1895-ben 717 számot képviselt. A birói személyzet elégtelenségét legjobban bizonyítja a hátralékok szaporodása, s ezzel kapcsolatos eljárási hosszadalmasság. Hasonló viszonyok forognak fenn a törvényszékeknél is. Az uj perek száma 1881-ben 20 s 1895-ben 22 ezer volt; a szóbeli tárgyalásoké 12 és 14 ezer. A hátralékok itt is feltűnő mérveket öltöttek; 1881-ben 5,908 és 1895-ben 13,381. Tehát 126% emelkedés. Kifolyása ez a munkateher nagy növekedésnek, mely szerint 1881-ben törvényszékek előtt 18 ezer szóbeli tárgyalás tartatott, Isidben pedig 28,000; bizonyítási határozat 12 és 14 ezer; birói egyesség 1881-ben 619 és 1895-ben 1,285 köttetett. Bűnügyekben következő volt az emelkedés. Első fokon indittatott 1882-ben 9,514 s 1895-ben 10,752. A hátralék 1,201-ről 1,645-re nőtt fel. Nagyobb volt a szaporulat a törzényszékek mint II. fokú biróságoknál a Schöffenek elleni felebbezésekben. Ezek 1882, évben 5,141 és 1895-ben 7,592 ügyszámot képviseltek; ebbeli hátralékok 693-ról 1,395-re fel- [ szaporodtak. A felebbezéseknél tartott főtárgyaiások 4,667-ről 6,97S-ra szaporodtak; az ítéletek 4,386-ról 6,417-re. A törvényszéki birák száma 350-ről felemeltett 379-re. Ezen adatok szerint Bajorországban is az évi elintézésekben nyilvánuló birói munkásság nagyban emelkedett, de az elintézetlenül maradt ügyek, a hátralékok száma mindinkább növekszik. Felemlítendő még, hogy a csődök száma is emelkedőben van, de igen ingadozólag; 1881-ben 572 nyittatott, 1890-ben 674; 1891-ben 827 ; és 1895-ben 675. A végrehajtási kérelmek' 8,748-ről felszaporodtak 1895. évben 19 ezerre; mig a földbirt'oki árverések száma 10 ezerről leszállt 5,869-re. Dr. Szokolay István, budapesti ügyvéd. Külföldi judicatura1. A betéti társaság lényegileg a közkereseti társaságnak egyik válfaja és ennek jogi természetét osztja. A kültagok épugy mint a beltagok a társasági perekben feleknek tenkintendó'k és tanukul ki nem hallgathatók. (Német birodalmi törvényszék.) 2. Az egyik cégtag neje által, a cégért, melynek férje beltagja, alak (közjegyzői okirat) nélkül vállalt kezesség érvényes, dacára, hogy szász jog szerint az alak nélkül létrejött oly ügyletek, melyekben a nő férjeért kötelezettséget vállal, érvénytelenek; mert ilyen esetben a nő nem férjeért, hanem a közös cég alatt közkereseti társasággá egyesült tagok összességeért vállal kötelezettséget és épen azért kezessége teljességében, még férjére vonatkozólag is érvényes. (Drezdai fó'törvényszék.) 3. Habár a közkereseti társaság nem is jogi személy, mégis, ha a cég pereltetik, a kereset az összes társtagok ellen tagsági minőségük folytán irányulónak tekintendő és a társaság vagyonából való kielégítést veszi célba és ellene az egyes társtag egyéni jogán alapuló kifogás ki van zárva. De ha a kereset egyidejűleg a társtagok ellen is intéztetik, akkor ily kifogás érvényesíthető. A társaság elleni Ítélete csak a társaság vagyonán hajtható végre, de nem az egyes társtagon, dacára a tagok egyetemleges kötelezettségének. (Braunschweigi országos főtörvényszék.) 4. A perbenállási képesség megadása a közkereseti társaságnak a jogalanyiság jellegét, tehát a jogi személy minőségének lényegét kölcsönzi, még ha ezen elnevezést kerülnők is. Ebből következik, azon — a birodalmi törvényszék szempontjából, mely a társtagokat tekinti a társaság nevében szerzett jogok alanyai gyanánt — inconsequens következtetés, hogy a társaságnak kínált és általa elfogadott esküt a kilépett társtag, a ki a vitás jogviszony keletkezésekor még társtag volt, le nem teheti. A társaság jogalanyiságából folyik továbbá annak lehetősége is, hogy a társaság egyik tagjával ügyletet köthet, a mit még a jogalanyiságot el nem ösmerő állásponton levők is concedálnak, elösmervén hogy a társtag magánszemélye annak a társtagi minőségétől elválasztandó. (Hamburgi orsz. főtörvényszék). 5. A mérlegkészítésnél az objektív vagyis azon érték irányadó, melylyel az egyes vagyonalkotó részek az üzlet szempontjából birnak, nem pedig az egyes tárgyak közönséges ára, melyet érettük egy váratlan kényszereladás esetén kapni lehet. (Német birodalmi törvényszék.) Közli: dr. Oláh Dezső, bpesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. Váltóóvás biztonság hiánya miatt. (Felelet.) A közjegyző nem bíró, hanem csak hivatalos közeg oly törvény" szabta cselekvények (óvás) végrehajtására, melyek bizonyos jogok érvényesítésére megkívántatnak. Neki tehát az ovatoltató megkeresése szerint kell eljárni, de sem joga, sem hivatása e cselekmény szükségessége vagy jogi hatálya iránt az ovatoltatóval eszmecserébe bocsátkozni. Neki tehát az óvást a váltóbirtokos megkeresésére annál inkább kell teljesíteni, mert nem tudhatja, váljon nincsenek-e meg azon esetek, melyek az óvás feltételét igazolják; s nem tudhatja az ovatoltató intentióit, melyeket az óvással valósítani akar. A közjegyző tehát nem kutat, hanem óvatol, akár megvannak a 29. §-ban emiitett feltételek, akár nincsenek. B. Állatok eladásánál fennálló szavatosság kérdéséhez. (Kérdés.) Tisztelettel kérdezem a t. kartárs uraktól, vájjon ismernek-e a judicaturában határozatokat, a sertésvészben elhullott sertések felett támasztott kártérítési kérdésben? Igaz-e, hogy kimondották volna a felsőbíróságok, miszerint a sertésvészben elhullott állatok által szenvedett kárát a vevő az eladótól általában nem követelheti, kivéve azon esetet, ha eladó erre nézve a szavatosságot kifejezetten elvállalta? Feltevén, hogy a vevő a megvett sertéseknek sertésvészben történt elhullását bírói szemlével megállapittatta, a hatóság pedig ezt tudomásul vévén, nem ugyan az egész község területére de azon területre, hol a vészes jószágok részben elhullottak, részben betegek, közig, zárlatot foganatosíttatott, a kárt szenvedett vevő