A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 41. szám - Igazságügyi állapotok Bajorországban

A JOG 289 Az ezek szerint kihallgatott tanuk vallomásában az ellenmondások, habozások, határozatlanságok mind érvényre jutnak és a jegyzőkönyvben élesen feltüntetve lesznek, a tanuk befolyásolásához kötött s elérni óhajtott eredményeket meghiúsítják, végre útját vágják a tanuk megzavarásának is. A tanukra, azok kihallgatására, az esküre és annak kivételére vonatkozólag egyéb nézeteimet a «Jog» 6-ik és 15-ik számában foglalt cikkeimben adtam elő. A btkv 408 §-ához. Irta : Dr. BÁTTASZÉK1 LAJOS ügyvéd, Budapest. Makucz Arthur dr. albiró urnák e cimü feleletére csak a következő rövid megjegyzéseim vannak. Ha az illető orvos ugy állította ki azt a bizonyítványt, a hogy Makucz bíró ur előadja, a miben egy pillanatig sem kételkedem, akkor ez az orvos csakugyan gondatlanságot és hivatásában való járatlanságot tanúsított, csakhogy nem büntetésre méltógondatlanságot és járatlanságot, pedig ez a punctum saliens. Azért még nem lehet senkit sem büntetni, ha ostoba, vagy hanyag. Ez okból mondottam, hogy az ily orvost büntesse a társadalom. Büntetésnek helye nincsen s uj szakaszt a törvénybe azért nem szabad iktatni, mert minden ostobaság és hanyagság mellett, az illető jóhiszemüleg járhatott el, büntetni pedig csak akkor lehet, ha roszhiszemüleg, tudva állit ki valótlan bizonyítványt az orvos. Miután csak azt lehet büntetni, a mit a törvény expressis verbis büntetendőnek mond és miután az illető orvost épen azért föl kellett menteni, mert a törvény az ő tettét nem, hanem csak a tudva hamis bizonyítványt kiállító orvosok ilynemű tetteit sújtja: ebből láthatja a t. cikkíró ur, hogy nemcsak én tartom ezt jóhiszemű tévedésnél nem egyébnek, hanem maga a törvény is, különben az illető orvost nem lehetett volna fölmenteni. Ostobaságból, vagy felületességből, de nem roszhiszemüleg, nem rossz szándékból elkövetett ilyen tett miatt kriminális felelősségre vonni az illetőt; ily tettek megtorlására külön szakaszokat iktatni a büntető törvénybe: azt mindig — képtelenségnek fogom tartani! Belföld. A kereskedelmi törvény revisiója a képviselőházi pénzügyi bizottságban. A kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmából a képviselőház pénzügyi bizottságában figyelemre méltó felszólalások történtek a kereskedelmi törvény revisiója érdekében. Neményi Ambrus kérdést intéz a ministerhez, miben van a többször megígért biztosítási törvény és mikor szándékozik azt a kormány előterjeszteni r Tömegesen jönnek be az országba uj biztosító társaságok oly biztosító ágakkal, melyeket más országokból kitiltottak és a népnek épen legszegényebb rétegeit veszik igénybe. Hasonló anarchia, mint Magyarországban, ezen a téren az egész világon nincs. Ezzel kapcsolatosan kérdést intéz a ministerhez az ügynökök és a részletfizetési üzlet tárgyában. E tekintetben is nap-nap után hallatlan visszaélések történnek országszerte. Ugyancsak sok és súlyos visszaélés történik az által, hogy a vállalatok, melyek Ausztriában nem kapnak engedélyt részvénytársaságok alakítására, ide jönnek és Magyarországon, ahol egyáltalában semmi birtokuk nincs, megalakulnak az osztrák törvények kijátszásával. Mindezeket a kérdéseket egybefoglalva kérdi: foglalkozik e a kereskedelemügyi miniszter kereskedelmi törvényünk revíziójának előkészítésével f Emmer Kornél megjegyzi, hogy Neményi beszéde felidézte benne azoknak az éveknek emlékét, mikor a Curián a kereskedelmi ügyekkel foglalkozott. A kereskedelmi törvény valóságos kelepce az emberre nézve, nincs az a szakasz, melylyel szemben homlokegyenest ellenkező határozatokat ne állított volna fel a judikatura. Szerinte bün és mulasztás minden nap, melyet elmúlni hagyunk anélkül, hogy a kereskedelmi törvény revisiójához fogunk. Matlekovits épen ellenkezőleg mint az előtte szólók, nem tartja a kereskedelmi törvényt revisióra megérettnek. Nem helyesli az állami gyámkodás kiterjesztését. A teljes szabadság alapján áll az, az állam nem vigyáz senkire, mindenki saját magára vigyázzon. A biztosítási ügy reformját azonban ő is szükségesnek tartja. Komjáthy Béla csatlakozik Neményi és Emmer előadásához és a kereskedelmi törvény revisióját sürgeti, különösen az ügynöki kérdést kell rendezni. Teleky Sándor gróf is a gyakorlatból tudja, hogy az ügynökök mai felelősség nélküli állása alkalmat ad számos visszaélésre, sokszor a hazugságot és a népnek becsapásat nagy mértékben űzik és lerontják az alsóbb osztályok tiszteletét az értelmes osztályok iránt. Első sorban a biztosítási törvény reformját sürgeti. Dániel Ernő báró, Nem én yi nek a biztosítási ügyre vonatkozó kérdésére kijelenti, hogy a kormány a jelenlegi állapotot fentarthatónak nem tartja és a biztosítási ügy reformjára nézve közelebb fog előterjesztést tenni. Az ügynökök kérdése az ipartörvénybe tartozik, és e tekintetben maga is intékedéseket tart szükségesnek. Az ipartörvény átalakítására már szintén megtörténtek az előkészületek. A polgári törvénykönyv szerkesztése. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő-bizottságának pénteken tartott heti ülésében Erdély Sándor igazságügyminiszter azokban a kérdésekben, a melyekre nézve a mult ülésben a bizottság tagjai közt megállapodás nem jött létre, a további szerkesztésre útmutatásul szolgáló következő kijelentéseket tette : 1. Abban a kérdésben, vájjon a szülőnek a törvényes osztályrész csak az ági vagyonból, vagy esetleg a szerzeményből is járjon-e ki, az előadó javaslata értelmében az szolgáljon a szerkesztésnél irányadóul, hogy a szülő kötelesrészül kapja felét annak az ági vagyonnak, melyet törvényes öröklés esetén örökölt volna. 2. A mi a kötelesrész kielégítésének alakját illeti : a kötelesrész pénzértékben adandó ki, de az örökösnek jogában áll a kötelesrészre jogosultat pénzérték helyett természetben kielégíteni. Ezután a bizottság az öröklési jog alapelvei közül az örökség megszerzésének kérdésével foglalkozott. A bizottság az öröklési jog szerkesztője, Schwarcz Gusztáv dr. előterjesztéséhez képest a mai jog fentartásában állapodott meg, t. i. hogy az örökös elfogadási nyilatkozat (cselekmény) nélkül, (ipso jure) szerzi meg az örökséget. A bizottság ezután megkezdte azoknak az alapelveknek a tárgyalását, a melyek az örökös jogait és kötelességeit állapítják meg a hagyatéki hitelezőkkel szemben. E kérdések megvitatását a jövő ülésen folytatják. Ausztria és külföld. Igazságügyi állapotok Bajorországban. Összehasonlító statisztikai tanulmányaink alapján már többször rámutattunk azon kedvezőtlen tapasztalatra, miszerint az igazságügy az európai continens előhaladottabb államaiban is nem kevéssé szenvedő állapotot tüntet fel. Mindenütt nagy ügyszaporulat, és csekély állami gondoskodás annak legyőzésére. Például szolgálhat erre Bajorország s bizonyítékul az imént 1897-ben megjelent igazságügyi hivatalos kimutatás. Ergebnisse der Civil- und Strafrechtspflege des Königreichs Bayern. München 1897. Ennek adatai különösen két fontos jogi mozzanatot tüntetnek elő. Első a bíróságok túlterheltsége a peres ügyek folytonos szaporodása következtében ; második a birói létszám megfelelő emelésének mellőzése, az előkészített szakerők fel nem használása, elhanyagolása. Utóbbi tekintetben bizonyítékul szolgálhatnak a következő adatok. Legfontosabb az, hogy a munkatehernek megfelelőleg ujabban semmi sem történik a bírák szaporítására ; évtizedeken át csak a legsürgősebb hézagok pótoltatnak; és a nagyszámú jogvégzettek s képesítettek alkalmazást nem nyernek. Az említett hivatalos kimutatás szerint végzett jogász, aki az államvizsgát (u. n. Staatsconcurs) 1886—1894. években letette, 1,911 volt, s ezek közül az igazságügyi államszolgálatba lépett, azaz azt elnyerhette : 1,280, tehát átalában 67%. Bizonyos dőközökben változott ezen arány; 1886—1889. évek folyamán kisebb, 1891 — 1894-ben pedig magasabb volt; a mi annak tulajdoníttatott, hogy a többi, a vizsgázott jogászoknak nyitva álló életpálya el volt árasztva, s igy nagyobb tódulás lett az igazságügyihez. A legújabb évek közül 1895-ben: 327 és 1896-ban 337 államvizsgázott, kik közül 444 mehetett igazságügyi szolgálatba. Az utolsó tíz év alatt államszolgálati a képesített lett (t. i. 1886—1896 folyamán) 1,724 és alkalmazva lett: S30 jogász. E szerint ezen évtized alatt mégegyszer annyi jogász képezte ki erre magát, mint a mennyi alkalmazást nyerhetett. 1897. év elején pedig nem kevesebb mint 900 jogász várakozott az állami alkalmazásra, amihez az év folyamán még mintegy 180 fog járulni, ami ez évben a várományosok számát 1,080-ra fogja felemelni. Ezek közül száznál kevesebb lesz ez évben alkalmazva 50—100 pedig elhalálozik, vagy magánhivatalt vállal. A vizsga után némelyek mig államszolgálatot nyerhetnek, az ügyvédi pályán működnek, csakhogy ez is már tultömött. Ezek száma 1890-ben volt: 465—1895. évben már 655, a mi a következett két évben még szaporodott. Münchenben különösen nagy volt ezen fiatal ügyvédek felszaporodása. Azok száma, a kik megmaradnak az ügyvédi pályán, 30Ö— 350-re tehető. Mindezek leszámításával 6—700 jogász marad, akik ez évben, illetve 1898 elején az igazságügyi állami alkal-