A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 3. szám - Ujabb ministeri rendeletek jogi oktatásügyünk terén [2. r.]

20 A JOG tekintendő; ebből az okszerű következtetés csak az lehet, a mit felállítottam, hogy csak az a vagyon tekintendő öröklött vagyonnak, a miről be van bizonyítva, hogy nem szerzeményi vagyon ; — és csak azután, ha be van bizonyítva az öröklött vagyon léte, misége, értéke, - jön és jöhet alkalmazásba a joggyakorlat másik helyes tétele, hogy : a bebizonyított öröklött vagyon elkülönítendő, esetleg kiegészítendő, és csak a mi még ezután fenmarad, képezi a szerzeményi vagyont. f . ~ Ujabb ministeri rendeletek jogi oktatásügyünk terén Irta: dr. HORVÁTH ÖDÖN, az eperjesi jogakadémia dékánja. (Befejező cikk., Ennek a rendelkezésnek az alapján, melyet az 1891 : XVÍI. t.-c. 2-ik fejezete szintén nem változtatott meg, az a gyakorlat fejlődött ki, hogy azok. a kik ministeri engedély alapján tanfolyam hallgatása nélkül tették jogi vizsgálataikat, ha a többi megkívánt kellékekkel bírtak, minden nehézség nélkül gyakorlati bírói vizsgálatra voltak bocsáthatók, jóllehet mivel se lehetett indokolni azt a különbséget, a mely ebben a tekintetben az ügyvédi vizsgálatra való bocsátás szempontjából előfordult s a melynél fogva, mivel a taníolyam hallgatása nélkül vizsgázók jogtudori szigorlatokra nem bocsáthatók (28,291/1«83. sz. szigorlati szab. 6. §.). az 1874. XXXIV. t.-c. 5. §-a szerint pedig az ügyvédi vizsgálatokra való bocsátásnaka jogtudori szigorlatok letétele képezi, a ranfolyan hallgatása nélkül vizsgázók ügyvédi képesítést nem szerezhetnek. Ezt az állapotot és illetve ezt az indokolatlan különbséget meg is szüntette az előbb idézett ministeri rendelet, mikor az igazságügyministeriummal létrejött megállapodásra hivatkozással, kimondotta azt. hogy az e rendelet közzététele után kiadott ministeri engedélyek alapján tanfolyam hallgatása nélkül tett vizsgálatok a gyakorlati bírói vizsgálatra való bocsátásra jogot nem adnak s az ily vizsgálatokkal szerzett jogi minősítés az igazságügyi szakra ki nem terjed. Utasította egszermind a ministeri rendelet a jogakadémiai igazgatóságokat arra, hogy a jövőben esetleg adandó ily engedélyek közlésénél az e rendeletben foglalt általános szabályt minden engedélyessel kifejezetten közöljék. Hogy mi az én szerény nézetem erre a megszorításra vonatkozólag: azt bizonynyal nem kell senki előtt fejtegetnem, a ki az előbbiekben elmondottakat figyelmére méltatta s még kevésbbé azok előtt, a kik a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatok intézményével szemben elfoglalt s több müvemben érintett és kifejtett álláspontomat ismerik. Világos, hogy én, aki az 1891-ik évben a vallás- és közoktásügyi m, kir. ministeriumban, az egységes jogi államvizsgálatok ügyében tartott szaktanácskozmánynak azt az elvi megállapodását, hogy az újonnan szervezendő egységes jogi államvizsgálat, tanfolyam hallgatása nélkül letehető nem lesz. csak legnagyobb elismeréssel tudtam fogadni. ( Jogi államvizsgálataink reformja. Budapest, 1892.) nem kisebb elismeréssel és helyesléssel láttam mindazokat az intézkedéseket, a melyek addig is, a mig az annyira óhajtott gyökeres reform ebben a tekintetben bekövetkezik, azt célozzák, hogy a tanfolyam hallgatása nélkül való vizsgálatoknak a számát lehetőleg csökentsék, valamint ezeket lehetőleg szigorítsák. Meg nem állhatom, hogy épen ezzel a kérdéssel kapcsolatban szóba ne hozzam azt, hogy ujabb időben az ily ministeri engedélyek megadásánál az eddig követett gyakorlattól némi eltérés következett be, a melyet én a magam részéről indokoltnak nem tartok, de másfelől azért sem helyeslek, mivel abban némi könnyítést tudok látni. Eddig ugyanis az engedélyek megadása rendszerint olyképen történt, hogy a kérvényező egyelőre az első alapvizsgálatnak a letételére nyert engedélyt, a minek sikere után a második alapvizsgálatnak letételére nyert engedélyt, a minek sikere után a második alapvizsgálatra, majd ezután pedig a két államvizsgálatra nyerte el a ministernek az engedélyét. A legutolsó időben ismerek pár esetet, a melyben az engedély az összes, tehát mind a négy jogi vizsgálatra előre és egyidejűleg megadatott. Ennek az eljárásnak, nézetem szerint csak egy elfogadható, de döntő erővel nem bíró. célja lehet. t. i. a ministerium ügyforgalmának a csökkenése. Eltekintve attól, hogy az 12,717/1874 szabályzat 64-ik §-a azokra nézve, a kik előhaladottabb életkoruk, vagy közszolgálatuk miatt kivételes tekintetbevételt igényelnek, az alapvizsgákra való bocsátás tekintetében «külön» engedélyt követel, az eddig követett gyakorlatnak fentartása mellett szól különösen az a körülmény, hogy ha a vizsgálatok megkezdése közben oly viszonyok merülnek fel az illető engedélyesre nézve, a melyek az engedély megadását indokolttá nem teszik, még a vizsgalatok folyamán is mód forog fenn arra, hogy az engedély a további vizsgálatoktól megvonassék. jobban mondva, hogy a továbbiakra nézve meg ne adassék. Ellenben ha már ezt az óhajtást, a melyre vonatkozólag a vezetésem alatt álló jogakadémia már több rendbeli felterjesztést tett is, ilyképen tolmácsolom, el nem mulaszthatom, hogy viszont teljes elismeréssel ne emeljem ki azt a szigorítást, a mely az ily vizsgálatokra vonatkozólag ministeriumunk gyakorlatában az által jött elő, hogy a ministerium az egyes vizsgálatok között egy évi időközt szokott ujabban megkövetelni s ezt az időtartamot csakis különös méltánylást érdemlő esetekben szokta csökkenteni VI. Nem kevésbbé fontosak a ministeriumnak 1896. február 14-én 6,608., és J 896. március 26-án 15,486. szám alatt kelt rendeletei, melyek a tanév második felére jogakadémiai beiratkozások ügyét szabályozzák, és pedig olyképen, hogy mint az első helyen említett rendelet mondja, azoknak a joghallgatóknak, a kik a második félévre kívánnak valamely jogakadémián beiratkozni, ezentúl nem fog kelleni a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz engedélyért folyamodni. Ezt az engedélyt minden egyes esetben az illetékes jogakadémia tanári kara fogja megadni, azonban mindig annak határozott kijelentésével, hogy ennek az engedélynek az alapján az ilyképen beiratkozott semminémü igényt nem támaszthat arra. hogy a végbizonyítvány kiadásának feltételei reá nézve esetleg enyhittessenek. A második helyen említett iendelet, melyet a ministerium a tiszántúli ev. ref. püspökséghez intézett volt, csak részletezi az előbb emiitettnek intézkedéseit, a mennyiben azt mondja ki, hogy a 6,608/1896. számú rendelet határozatai vonatkoznak mindenkire, a ki a tanév második felére akar valamely jogakadémián beiratkozni, tehát olyanokra is, a kik a tanév első felét bármely hazai főiskolán szabályszerűen elvégezték. E második helyen idézett ministeri rendeletnek kiadása előtt, kérdés maradt fen arra nézve, hogy vájjon az előbbi rendeletben foglaltak vonatkoznak-e azokra is, a kik a tanulmányok első félévét valamelyik hazai egyetemen végezték el, vagv nem? Az ilyenekre vonatkozólag, tudvalévőleg, az 1874-ik évi szabályzat (május 19-ről, 12,917. sz. a.) a 60-ik §-ban azt rendelte, hogy miután a jelen rendelettel teljes karokká átalakított tanintézetek az egyetemektől lényegesen abban térnek el, hogy az utóbbiak egyes semesterek, az előbbiek egész évi tanfolyamok alapjára vannak fektetve, a téli félév illetőleg valamely tanév első fele után az átmenetnek nem lehet helye. Az 1884ik évi (március 5-én 4,914. sz. a. kelt) szabályzat második pontja pedig erre nézve azt mondotta ki. hogy : Egyetemtől akadémiára való átlépés a második félévre ezentúl sem engedtetik meg. Természetesen ez csak annyit jelentett, hogy az átlépés általában megengedettnek nem tekintendő, mivel egyes konkrét esetekre nézve, külön kérvény alapján, a ministerium ez általános rendelkezés alól adott és adhatott is kivételt, rendszerint azzal a kifejezett megszorítással, hogy az ilyen engedély nem ad jogcímet arra, hogy az egyetemek és a jogakadémiák tanrendjei között észlelhető eltérések alapján az illető engedélyes bármilyen különös elnézésre, vagy kedvezményre tarthatna számot, Ennek a szabálynak azonban, a mint ezt «Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről)) irott művemben részletesen kifejtettem, nem volt semmi tartható alapja. Nem azért, mert a jogakadémiákon az egész tanévi rendszer ugy is esak névleg áll már fen s a féléves rendszer nyer alkalmazást ezeknél a tanintézeteknél is. Nem azért, mivel a kir. tudományegyetemnek uj tanulmányi-, fegyelmi- és leckepénz szabályzata a tanév első felének végét január 31-ikére teszi, tehát szintén ugy állapítja meg, mint a hogy ez a jogakadémiákon is meg van állapítva. És nem azért sem, mivel azok a nehézségek, melyek az egyetemek és a jogakadémiák tantárgy beosztásában észlelhető különbségekből erednek, teljesen el vannak oszlatva a végbizonyítványok kiadására vonatkozó szabályrendeletnek (24,086/1885. szám) ama rendelkezése által, hogy a köteles szabályszerű félévek a végbizonyítványt kiállító tanintézet részéről elbírálás alá csakis annyiban kerülnek, vájjon azok szabály szerint aláírva és láttamozva vannak-e és a vizsgálatok tárgyait tevő összes tantárgyak egy-egy főcollegiumban fel vannak-e véve ? Ezek által a szempontok által vezéreltetve : az eperjesi jogakadémia tanári kara már az 1891/92. tanév folyamán felterjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minis-