A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 3. szám - Az igényperbeli felebbezési költségekről - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét elökészitö állandó bizottság jegyzökönyvei

A. JOG 21 teriumhoz az iránt, hogy az egyetemekről a tanév első felének végén a jogakadémiákra való átlépés ne legyen külön engedélyhez kötve, ugy a mint ez az átlépés nem volt ily engedélyhez kötve, ha megfordi'tva, t. i. akadémiáról egyetemre történt, de ekkor azt a választ nyerte, (7,3^9/1892. Sz. leirat), hogy ennek az inditványnak érdemleges elbírálásába a ministerium csak akkor fog bocsátkozni, ha a jogakadémiai szabályzatok általános, reviziójára fog kerülni a sor. S mikor a 6,608/1896. számú, elől említett ministeri rendelet megjelent: a vezetésem alatt álló jogakadémia tanári testülete ismét elérkezettnek látta az időt arra, hogy ezt a kérdést ujabban felvesse s erre nézve immáron teljesen határozott döntést kérjen. 1896 március 24-én 1,743. szám alatt kelt leiratában, részletes megokolás kapcsán, azt kérte tehát a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumtól, hogy határozottan jelentse ki, miszerint az idézett ministeri rendelet általában alkalmazást nyer mindenkire a ki a tanév második felére valamely jogakadémia hallgatói közé beiratkozni szándékozik, tehát olyanokra is, a kik az első félévről valamelyik egyetemről lépnek át. A ministerium 1896 május 16-án 24,475. szám alatt keltrendeletében, erre a feliratra válaszolva, tényleg ki is mondotta azt, hogy az elől idézett 6,608''1896. számú rendelettel az 1874-ik évi (12,917. számú) szabályzat 60-ik §-ának utolsó mondata, valamint az 18S4-ik évi (4,914. számú) szabályzat második pontjának utolsó mondata hatályon kivül helyeztetett s hogy igy az egyetemekről átlépő hallgatókra nézve is a tanári kar adja meg az engedélyt arra. hogy a tanév második felére valamely jogakadémián beiratkozhassanak és pedig az elől idézett rendeletben foglalt megszorítás mellett íme. rövid összefoglalásban, ezek azok a ministeri rendeletek, a melyek jogi oktatásügyünk terén a jelzett idő alatt felmerültek s a melyek igazán több tekintetben üdvös újítást foglalnak magukban és honosítottak meg azon a téren, a mely ezekre az üdvös újításokra oly annyira reászorul. Mindezek a rendeletek lassankint csak mind inkább és inkább előkészítik a talajt arra, hogy jogi oktatásügyünknek oly felette szükségelt általános reformja megérlelődjék s törvényhozási intézkedés utján keresztül is legyen vihető. Ezen az alapon nem kis várakozással s nem is csekély reménynyel nézünk az elé a törvényjavaslat elé, a mely az államvizsgálatok kérdésében a készülés stádiumában áll s a mely talán ujabban az egész jogi oktatásügy reformjának felkarolására is ki fog terjesztetni. Az e reform tekintetében meg indult munkálatra nézve tájékozást és biztatást ad kiváló ku'tusministerünknek a közoktatás állapotáról az országgyűlés elé terjesztett jelentése is, a melyben ide vágólag ezt az adatot olvashatjuk : «Az előző évi jelentésemben érintett fontosabb kérdésekre nézve azt jelenthetem, hogy az egységes jogi államvizsgálatokra vonatkozó hivatalbeli elődöm által visszavont törvényjavaslatot az érdekelt tanintézeteknek tárgyalás végett kiadtam és azt a sajtó utján a szakemberek és a közvélemény bírálata alá szándékozom bocsátani s csak a közvélemény megnyilatkozása után fogom, figyelemmel a netalán szükségesnek bizonyuló változtatásokra, a törvényhozás elé terjeszteni*). Nagy örömmel és a legteljesebb elismeréssel üdvözöljük ezt az álláspontot! S óhajtásunk csak az, hogy az összes érdekelt tanintézeteknek nézete meg volna hallgatandó, valamint hogy erre igazán a főjelentőségü reformra nézve csakugyan minél szélesebb körben fel kellene keltenünk az érdeklődést és figyelmet ! Mindezt a körültekintő igazi «reform-minister»-től bízvást remélhetjük ! Az igényperbeli felebbezési költségekről. Irta: dr. ROSENFELD SÁNDOR gödöllői ügyvéd. A sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-c. hatályba lépte után rövid ideig némely járásbíróság az igényperekben is alkalmazta az uj törvény 109. §-át - ezen §. által hatályon kivül helyezettnek tekintvén a végrehajtási törvény 98. §-át — és elmarasztalta a vesztes felet, tehát a végrehajtató alperest is. a nyertes fél javára a perköltségben. A bírói gyakorlat azonban csakhamar visszaállította a végrehajtási törvényszakasznak ezen ily módon megtámadott érvényét és ma már nem fér kétség ahhoz, hogy a végrehajtási törvény 98. §-a az igényperekben alkalmazandó érvényes szabályt képez az elsőbirósági eljárásban. Az a kérdés már most. vájjon a végrehajtási törvénynek ezen 98. §-a alkalmazandó-e az igénypereknél a felebbezési költségekre nézve is ? A régi perrendtartás szerint a felebbezéseknél általában csupán a felebbező fél költségei jöhettek tekintetbe, és azokat, a mennyiben a felebbezés sikerre vezetett, a másodbiróság nagy ritkán megítélte az ellenfél terhére, legnagyobbrészt azonban csak megállapította a felebbező fél ügyvédje részére, - ha az t. i. ügyvéd által volt képviselve — saját fele irányában. A törvény maga azonban sehol egy szóval se emlékezett meg a felebbezési költségekről, ezt a kifejezést nem is ismerte. A S. E. 168. §-a azonban már említést tesz a felebbezés költségéről s arról tüzetesen és elég világosan intézkedik. A sommás perekből kifolyólag fölmerülő felebbezési költségekről egyéb törvényes intézkedésünk nincs is. Ez a 168. §. pedig a sommás eljárás szerint tárgyalt igényperbeli felebbezéseket sem veszi ki az általános rendelkezés alól, ennélfogva, tekintettel még arra is. hogy semmivel se látszik indokoltnak az. hogy az igényperbeli felebbezésben fölmerülő költségekre nézve kivétel állapíttassák meg, azt hiszem, az igényperbeli felebbezési költségekre is csak ezen §. alkalmazható. A végrehajtási törvény 98. §-a abból a szempontból indul ki, hogy a végrehajtató alperes a végrehajtás foganatosításánál, az esetek túlnyomó nagy részében nem tudhatja, hogy azok a tárgyak, a miket lefoglaltat, nem az adósnak, a végrehajtást szenvedőnek, hanem másnak képezik a tulajdonát, és ezért, vagyis pusztán csak abból az indokból, mert a végrehajtató a foglaláskor a fenforgó körülményekből jóhiszemüleg azt vélelmezte, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai, akként rendelkezik, hogy a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, ha az igény megállapíttatik is. A törvénynek nem is lehet célja, hogy a hitelezőt követelésének behajtása céljából szükséges végrehajtási eljárástól elriaszsza egy esetleg támasztandó igényper költségeinek viselésével való fenyegetéssel. Máskép áll a dolog a felebbezési eljárásnál. Felperes például az első bíróság előtt igényét teljesen bebizonyítja, minek alapján pernyertes lesz és alperes felebbez. Itt a felebbezési eljárás során nincs helye a végrehajtató részéről annak a jóhiszemű vélelmezésnek, a mire az elsőbiróság előtt folyó eljárás alkalmával jogosan hivatkozik, mert itt alperes már ismeri azon adatokat, a miket felperes fölhozott és a melyek az igény bebizonyítására alkalmasak. A felebbezési bíróságok hasonló esetben, hivatkozással a végrehajtási törvény 98. £-ára. tudomásom szerint a felebbezési költségeket mégis kölcsönösen megszüntetik. Még némi tekintetben indokolt lehetne a felebbezési költségeknek kölcsönös megszüntetése abban az esetben, ha felperes az elsőbiróságnál pervesztes volt és csupán a felebbezéssel ért célt, azonban az előadottak alapján ily esetben is csak a S. E. 168. §-a alkalmazandó, a mely különben a perköltségek kölcsönös megszüntetését nem zárja ki. Ugyancsak a S. E. 168. §-a alkalmazandó abban az esetben is, ha felperes csupán a felebbezési eljárásban azért lesz pernyertes, mivel csupán itt hozza föl az igényének bebizonyítására alkalmas adatokat, azokat elsőbiróság előtt elmulasztotta fölhozni ; vagyis ebben az esetben, jóllehet az igény bebizonyíttatott, mégis felperes volna elmarasztalandó a felebbezési költségben, a mi a végrehajtási törvény 98. §-a alapján nem történhetnék meg. A mint tehát megállapítottnak tekinthető az, hogy a S. E. 109. és következő §-ai nem helyezték hatályon kivül a végrehajtási törvény 98. §-át, azonképen áll az is, hogy a végrehajtási törvénynek ezen 98. §-a most sem jelent többet mint eredetileg jelentett és mivel előbb se vonatkozott a felebbezési költségekre, azokra most se terjed ki és a teljesen uj felebbezési költségek a sommás eljárásban minden esetben, tehát igényperben is. az erre vonatkozó és már idézett törvényes rendelkezés alapján állapitandók meg. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét elökészitö állandó bizottság jegyzökönyvei. VII. JEGYZŐKÖNYV. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő bizottságának 1897. évi június hó 5-én az igazságügyministeriumban tartott üléséről. Elnök: Lányi Bertalan ministeri tanácsos. Jelenlevők: dr. Vavrik Béla, dr. Schwarcz Gusztáv, dr. Sipó'c László, dr. Thirringj Lajos^'szerkesztő^tagok. Dr. Illyasevics Józset jegyzőkönyvvezető. Folytattatott a tervezet rendezésének (III. 2. pont) tárgyalása. Dr. Schwarcz Gusztáv kitejti, hogy a magánjogi törvénykönyv tulajdonképpen két nagy részre oszlik: a személyjogira és