A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 37. szám - A magyar alkotmány biztosítékai

148 A JOG Állami kórházi ápoló, ki az ápolása alá tartozó beteget tettleg bántalmazza, a btk. 473. §-a alapján büntettetett. iBtk. 111., 301., 473. §§.) A budapesti kir. büntető törvényszék: R. Kálmán a btk. 473. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségében bűnösnek kimondatik s ezért a hivatkozott, valamint a 4b4. §. alapján a 91. §. alkalmazásával nyolc napi fogházra s viselt állásának elvesztésére ítéltetik. Indokok: R. Kálmán vádlott az angyalföldi orsz. elmebeteg ápoldában mint ápoló volt alkalmazásban. Előadása szerint, a mint ezen minőségéből kifolyólag f. é. február 9-én a felügyeletet gyakorolta s az egyes betegek szobáit átvizsgálta, észrevette, hogy egy N. Ferenc nevü elmebeteg ágyában a szalmazsák alatt külön: féle tárgyak, mint zsebkendő, üveg és tükördarabok voltak elrejtve, melyeket N. oda összehordott. Midőn R. őt e miatt kérdőre vonta, tagadta, hogy a tárgyakat összelopkodta volna s azokat újra magához akarta venni. R. azonban ezt megtiltotta neki s midőn a beteg nem engedelmeskedett parancsának, megragadta s kilökte az ajtón, ug\ hogy a beteg elesett, orrát betörte s homlokán is 8 napon belül gyógyult bőrhorzsolást szenvedett. Erre az elmebeteg — vádlott állítása szerint — egy fényesítő keiével kezében reárohant, mire vádlott kétszer pofon ütötte s mivel még mindig tovább szidalmazta, újból arcul ütötte. Zs. Antal főápoló a lármára besietett a betegszobába s vallomása szerint vádlottat az elmebeteggel dulakodva találta, ő is megerősíti vádlott azon védekezését, hogy a beteg szidalmazta vádlottat, a kefével való fenyegetést azonban nem észlelte. R. Kálmán vádlott az egész tényállást beismerte, mentségül szidalmaztatását hozta fel. Ezen tényállás alapján vádlott cselekményét, minthogy vádlott a btk. 461. §. értelmében közhivatalnoknak tekintendő s minthogy mint tébolydai ápolónak az elmebetegekre való felügyelet, az azokról való gondoskodás képezte feladatát; s minthogy a tettleges bántalmazást ezen hivatali kötelességteljesítés közben követte el: a btk. 473. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségének minősítette a kir. törvényszék s abban a vádlottat beismerése alapján bűnösnek mondotta ki. Indokok: Az 1883. évi XLIV. t.-c. 95. §-a szerint azok az egyenes adók, melyek valamely ingatlant terhelnek, a most felhivott törvény'90. §-ában megállapított elévülési határidőn belől a tényleges birtokos által fizetendők s a magánkézből megvett ingatlan birtokot terhelő ilynemű hátralék a vevőre száll át. A törvénynek ez a rendelkezése az előbbi tulajdonosnak nem a személyes fizetési kötelezettségét, hanem csak az ingatlannal való felelősséget hárítja át az ingatlan uj tulajdonosára, vagyis az előbbi tulajdonosnak a tulajdonjog átruházása után is fennmaradó személyes fizetési kötelezettsége mellé meg az uj tulajdonos dologi kezességét is megállapítja, a mely egyedül abból áll, hogy az uj tulajdonos az adókövetelésnek az ingatlanból való kielégítését addig migaz ingatlan az övé, épen ugy tűrni tartozik mint a személyi fizetési kötelezettséggel is terhelt előbbi tulajdonos tűrni tartozott volna. A most előadott szerint tehát, az előbbi tulajdonos személyes fizetési kötelezettsége a tulajdonjog átruházása után is megi marad azokra az adókra nézve, a melyek az időből származnak, a mikor az előbbi tulajdonos még az ingatlan tényleges birtokosa volt.s ebből az következik, hogy az adótartozás első sorban mindig attól követelendő, ki az adótartozás keletkezése idejében az ingatlan tényleges birtokosa vo't s az uj tulajdonos mint dologi kezestől csak akkor követelhető ha aszemélyi fizetési kötelezettséggel tartozó előbbi tulajdonostól behajtható nem lenne. (134/898. T. sz.) A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. A vármegye alispánjának, minta mezőre?időri kihágási ügyekben ítélkező közigazgatási bizottság egyik tagjának felebbezési joga nincs. (A földmivelésügyi minister 1898. évi (i.8/7. sz. határozata. A község sem lakásról, sem fűtésről, sem világításról és bebútorozásról vagy kiszolgálásról nem köteles gondoskodni a Igaz ugyan, hogy a btk. 301. §-ában meghatározott könnyű j Jielyszinen működő betétszerkesztő közegek családjai részére. (A testi sértés vétsége a btk. 302. §-a szerint 6 hónapig terjedhető j m. kir. igazságügyminister 1898. évi 30,025. sz. határozata, fogházzal és 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssei büntettetik: a 1 kir. törvényszék mindazonáltal, tekintettel arra, hogy a törvény a 477. §-ban meghatározott vétség mellékbüntetéséül a viselt hivatal elvesztését is kimondani rendeli, az utóbbi büntetést vádlottra nézve súlyosabbnak találta és ez okból'fogadta el a minősítésnél a kir. ügyészi indítványt. A büntetés kimérésénél súlyosító körülménynek vétetett a többszörös bántalmazás, ezzel szemben azonban a büntetlen előélet s a szidalmaztatástól felhevült lelkiállapot enyhítő körülményekül mérlegeltetvén, a 91. §. alkalmazását indokoltnak találta a kir. törvényszék. (1896. októker 6-án, 62,088. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja, a btk. 91. §-át nem alkalmazza, vádlott főbüntetését három havi togházban állapítja meg, egyebekben az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének ténymegállapítása a bántalmazások számát illetőleg nem helyes. Vádlott végtárgyalási beismerése szerint nem négyszer bántalmazta N. Ferencet, hanem hatszor. A cselekményben jelentkező e rendkívüli durvasággal és azzal szemben, hogy tébolydai alkalmazottnál a szolgálat minőségénél fogva nem fogadható el enyhitő körülményül a beteg magaviselete miatti felindulás; tekintettel továbbá arra, hogy a bántalmazások nagy része még a betegnek szitkozódása előtt történt:a kir. Ítélőtábla a btk. 91. §-át nem találta alkalmazandónak. Egyebekben az elsőbiróság Ítélete annak indokai alapján és a minősítés tekintetében ezért is helybenhagyatott, mert a sértett által a 12. n. sz. a. látlelet szerint szenvedett könnyű testi sértés miatt indítvány nem tétetett, e mulasztás pedig a btk. 111. §-a szerint nem zárja ki vádlottnak a hivatalból üldözendő cselekmény miatti felelőssé tételét. (1897. január 19-én, 10,738. sz.) A kir. Curia: A kir.ítélőtábla ítélete indokolásánál fogva azzal a megjegyzéssel hagyatik helyben, hogy R. Kálmán vádlott végtárgyalási beismerése szerint elmebeteg N. Ferencet ötször ütötte arcon s e közben oly erővel lökte ki a folyosóra, hogy arcán egy hét alatt gyógyult testi sértést szenvedett. Továbbá vádlottnak felebbezési beadványában foglalt azon előterjesztésére, hogy K. István ápoló nem hallgattatott ki, megjegyeztetik, hogy e tanura a bíróság előtti eljárásban hivatkozás nem történt s hogy a kiderített tényállás szerint a nevezett tanú kihallgatásának szüksége sem forog fenn. (1898. január 11-én, 1897. évi 3,020. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság pénzügyi osztályának elvi jelentőségű határozatai. A földadó tartozás első sorban mindig attól követelendő, ki az adó tartozás keletkezése idejében az ingatlan tényleges birtokosa volt s az uj tulajdonostól csak akkor követelhető, ha a személyi fizetési kötelezettséggel tartozó előbbi tulajdonostól bahajtható nem lenne. ítélt: A m. kir. közig, biróság a panasznak helyt ad, s panaszost a követelt 35 Irt 86 kr adóhátralék megfizetésének kötelezetsége alul ezúttal felmenti. Ha valamely vízterületen az 1888. évi XIX. t.-c. 15. §-a értelmében a halászat csak társulati uton gyakorolható, az ott joggal bíró törvényhatósági városnak is a társulati kötelekbe kell lépnie. (A m. kir. földmivelésügyi minister 1897. évi 54,110. sz határozata.) Közigazgatási tisztviselő által kért szabadságidőt engedélyező felsőbb hatósági intézkedés ellen magánosok részéről felebbezésnek helye nincsen. (A m. kir. belügyministernek 1898. évi 56,324. sz. határozata.) A cséplesi vállalatnál alkalmazott munkások a beteo-segélyzö pénztárba való kötelező bejelentés alól fel vannak mentve. (A m. kir. belügyminister 1897. évi 4,007. sz határozata.) Azon iparos vagy kereskedő, a ki cimtábláján és nyomtatványain üzleti viszonyainak és a valóságnak meg ne?n felelő adatokat és jelzőket tüntet fel, az ipartörvény alapján vonandó felelősségre. Az 1879. évi XL. t.-c. 45. §-a csak cim- és rangbitorlás esetén alkalmazható. (A m. kir. belügyminister 1898. évi 1,408. számú határozata.) Az anyakönyv lezárási záradékában előforduló hibák kiigazítása nem tartozik birói útra. (A m. kir. belügyministernek 1898. évi június hó 30-án 10.295. sz. a. kelt határozata.) A mezörendöri ügyekben első fokon ítélkező elölj ár ósagi tanács tárgyalását a községi vagy körjegyző vezetheti (A m. kir. földmivelésügyi minister 1897. évi 49.835. sz. határozata ) f ÁLLAS Í-ÉSZ". ÉNYTÁRSASAC NYOMDÁJA BUDAPESTEN Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Márk Miksa e. A.-Maróth, u. o. tszék, bej. okt. 28, félsz. nov. 18 csb. Hazai Gyula, tmgg. Raschmann Tamás. - Szabó testverek e.Székely-Keresztur. sz.-udvarhelyi tszék, bej. okt. 12, félsz, okt. 18. csb. Gyorffy Titusz, tmgg. Gyarmathy Ferenc. - Hilger Péter e. Zsombolya, n.-kikindai tszek, bej. okt. 13, félsz. okt. 22. csb. Kovách Gusztáv, tmgg. dr Varnay Imre. - Jovanovics K. P. c. Pancsova, u. o. tszék bej. okt. 8, félsz okt 28, csb Scholmáschy Adolf. tmgg. dr. Orosz l o Z VUg Te°fil e- Bpest' u- °- tszék- bej" nov 25 felsz dec 20 csb. Hajdú Imre, tmgg. dr. Englánder Ede. 18 P\á!ymhZat?k í M sz-;udvarhelyi tszéknél aljegyzői áll. szept. ihirriTáan-íí ?v " a Jegyzői áll. szept. 18. A nagy-bittsei jbirosagnal aljegyzői all. szept. 20 - A s -a -uihelvi töknél szept. 23 - A s.-a,u|he!yi ih.rusagnálalj e g y z ö i áll. szept 22.