A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 2. szám - Anyaggyüjtés a magánjog kodifikációjához - Bolgár törvényhozás és igazságügy [8. r.]

8 A JOG Bűnügyekben. Vádlottak a köztük felmerült civódás után elkövetett személyi sértés után kibékülvén és csak ez után a közvélemény nyomása miatt határozván el magukat a sértés színleges megtorlása végett párviadalt vivni, nem golyóval, hanem csupán csak lőporral töltött pisztolyokkal : vádlottaknak e bizonyított cselekménye sem párviadalt sem másféle büntetendő cselekményt nem képez, mi okból vádlottak a btk. i. §-a alapján felmentendő!:. A zilahi kir. törvényszék (1896. évi augusztus hó 14-én 3,156. sz. a.) Párviadal vétségével vádolt P. Ábrahám és W. Kálmán elleni bűnügyben következőleg itélt: P. Ábrahám ós W. Kálmán az 1896. évi február hó 28-ik napján elkövetett, a btkv. 296. §-ába ütköző párviadal vétségében vétkesnek kimondatnak és ezért a hivatott 296. §. alapján az Ítélet foganatba vételétől számítandó két—két (2—2) napi államlogház elszenvedésére Ítéltetnek. Indokok: a végtárgyalás során megállapított tényállás szerint f. évi február 8-án P. Ábrahám és W. Kálmán között kávéházi kártyázás közben szóváltás volt, a melynek hevében W. kijelentette, hogy P.-vel többet nem játszik. Február 9-én történt, hogy elmenvén P. a kávéházba, annak egyik szobájába Sándor nevü fiát kártyázva találta W.-rel, a mikor is eszébe jutván W.-nek vele szemben előző napon tett azon nyilatkozata, hogy vele többet nem játszik, oda szólott fiának, hogy miként jatszhatik olyan emberrel, s a mikor ezen kijelentés miatt kérdőre vonatott, szóváltás kezdődött közötte és W. Kálmán között, a melynek hevében W. P.-t arcul ütötte. P Ábrahá~n a kapott sértésért elégtételt veendő, felkérte az ügynek és pedig lehetőleg békés elintézésére K. István és P. József sz.-somlyói lakosokat, nevezettek által kihivatta W. Kálmánt, a ki a kihívást el is fogadván, a két fél megbízottai tárgyaltak is, a mennyiben azonban W. Kálmánnak a P. Ábrahám lovagiasságát illetőleg kételyei voltak, a megbízottak megállapodásra nem jutottak, hanem az ügyet egy megalakítandó becsületbíróság elé terelték, a. P. segédei pedig megbízatásukról lemondottak, a mikor E. Mór és V. Mihály sz.-somlyói lakosok lettek megbízva P. által ügyének vitelével. A becsület bíróság megalakítása után, de a határozat hozatala előtt történt, hogy P. Ábrahám a sértést illetőleg kiegyezett W. Kálmánnal 60 írtban, mely összeg jótékony célre lett volna fizetendő, W. a ki a tettlegességet megbánta, s azt jóvátenni igyekezett, készséggel beleegyezett a 60 frt egyezségi ár kifizetésébe, sőt ez összeget át is adta V. Mihálynak, mint a P. Ábrahám egyik segédjének s igy felek az ügyet befejezettnek is tekintették. A midőn a lovagias ügy egyezségi árral történt kiegyenlítése Sz.-Somlyón köztudomású lett, a közvélemény az elégtételadás ezen módját nem találta elfogadhatónak, ezen véleményét a becsületbíróság elnöke Dr. A. ki is nyilvánította, ennek következményeként állott elő aztán az, hogy P. Ábrahám és W. Kálmán egymás között megegyeztek, miszerint engednek a közvélemény nyomásának és a közöttük fenforgó becsületbeli ügyet pisztolypárbajjal fejezik be. P. Ábrahám ismételten kihivatta W. Kálmánt, az megnevezte segédeit, ezek pisztolypárbajban, egyszeres golyóváltás 30 lépés távolságból 5—5 lépés avanszszal állapodtak meg s ezen feltételek mellett vivták meg P. Ábrahám és W. Kálmán a párbajt f. é. február 28-án. Ugy P. Ábrahám, mint W. Kálmán beismerik a terhükre rótt cselekmény elkövetését, P. Ábrahám védelmére azt adja elő, hogy ő a maga részéről mindent elkövetett arra nézve, hogy bár súlyosan lett is megsértve, az ügy békés lebonyolítást nyerjen, meg is volt már a teljes elégtétel nézete szerint, mikor az általa kért 60 frtot jótékony célra fizetni hajlandó volt; hogy mégis ennek dacára tovább folytatta a dolgot, az rajta kivül álló okon a közvélemény nyomására vezethető vissza, a melynek ő tekintettel Sz.-Somlyón elfoglalt társadalmi állására engedni volt kénytelen. Mentségül kívánja még továbbá felhozni, hogy ő már a párbajt megelőzőleg azon meggyőződésben élt, hogy nem lesz egyiknek sem baja, gondolta ezt onnan, mert már előzetesen kibékültek, a segédek magatartása is olyan volt, a mely meggyőződését igazolni látszott, mert nem is célzott ellenfelére, csak a levegőbe lőtt, de különben is egész ártatlan jellegű volt a kiállásuk, mert mint a párbaj után rögtön meg is tudta, a pisztolyok csak puskaporral voltak megtöltve, s hogy annak dacára, bár ez által a párbai előtte is mintegy a közvéleményt megnyugtató színjátéknak tetszett, a komoly párbajt nem kívánta, ez is békés hajlamát igazolja. W. Kálmán védelméül szintén a közvélemény nyomására hivatkozik, a mely nélkül ő is készséggel beleegyezett az ügynek a fent kitett 60 frttal való békés elintézésébe, de mert ezt a közvélemény el nem fogadta, a P. Ábrahám felhívására kénytelen volt belemenni a párbajba, hogy P.-nek elégtételt adjon, különben is megbánván heveskedését, óhajtotta az ügy kedvező elintézését. Enyhítő körülményként kéri betudni, hogy ő ellenfelére nem lőtt, sőt azon kis csattanásból következtetve, a melyet a pisztolya adott, az el sem sült, csak csütörtököt mondott, a mihez véve még azt, hogy mint később megtudta, a pisztolyban golyó nem is volt, a komoly kimenetel ki volt zárva. Tekintettel arra, hogy vádlottak maguk beismerik, de a kihallgatott tanuk vallomásaival is igazolva van, hogy f. évi, február hó 28-án párviadal megküzdésére fegyeresen kiáltottak, vádlottak ezen beigazolt tényállás alapján a btk. 292. §-ába ütköző párviadal vétségében vétkesnek voltak kimondandók s a súlyosító és enyhítő körülmények mérlegelésével őket az Ítélet rendelkező részében kitett büntetés elszenvedésére kellett ítélni. Súlyosító körülményt képez P. Ábrahámmal szemben, hogy a kihivó ő volt, sőt kihívását meg is ismételte; s hogy a sértegetést ő kezdte, W. Kálmánnal szemben pedig az, hogy a szóbeli sértegetésre tettlegességgel felelt, s igy mintegy okozója lett annak, hogy az ügy csak fegyverrel lett elintézhető. Enyhítő körülménynek tekintetett P. Ábrahám javára, hogy ő bár sértett volt, már az első kihivás alkalmával azon utasítást adta segédeinek,' hogy az ügyet békés uton intézzék el, továbbá, hogy bár W. kifogásai folytán becsületbíróság elé is kerültek, ő ennek dacára is hajlandó volt kiegyezni és ki is egyezett 60 frtban; hogy ezen elégtételnél, a melyet különben a maga részéről elégnek tartott, nem állott meg, az annak tulajdonitható, hogy Sz.Somlyón a közvélemény nem volt megelégedve ezen elintézéssel s ennek egyesek kifejezést adván, P. Ábrahámot mintegy belekényszeritették a fegyveres párviadalba, figyelembeveendő enyhítő körülményt képez P. Ábrahámra nézve a párviadal szinhel>én tanúsított eljárása is. Mint maga mondja, azon meggyőződésben élt, hogy a párbajnál sérelme egyiknek sem lesz, mert a pisztoly régisége, a segédek játszi modora ezen meggyőződésében mintegy megerősítették, s hogy ellenfelére nem is lőtt, végül, hogy midőn a párviadal befejeztével még a színhelyén megtudta, hogy a pisztoly csak puskaporral volt töltve, a mit különben a vizsgálat rendén tett vallomása és a végtárgyalás adataiból kitetszőleg már előre tudni látszott — az elégtétel ezen módjával teljesen meg volt elégedve, a komoly párviadalt egyátalán nem is kívánta és végül büntetlen előéletét. W. Kálmán javára enyhítő körülménynek vétetett, hogy ő hajlandó volt a békés kiegyenlítésre, a kívánt 60 frt egyezségi árat azonnal lefizette, csak a P. Ábrahám erőszakolására, illetve annak kérelmére és azért egyezett bele a fegyveres elintézésbe, mert a Sz.-Somlyón egyesek által hangoztatott közvélemény ilynemű elintézését kivánta az ügynek s félt, hogy mint kaszinótagot kirekesztik a kaszinó kebeléből, ha nem enged a közvélemény nyomásának, a kirekesztés pedig reá nézve meggyalázó lett volna; ezt elkerülendő, ment bele a párbajba és végül, hogy ellenfelére nem, hanem más irányba lőtt. Mindezen enyhítő körülményeket, továbbá mindkét vádlottra figyelembe véve még azt is, hogy a B. Sámuel eskü alatt tett vallomása, valamint V. Mihálynak a vizsgálat rendén bemondott vallomása szerint a pisztolyokat ők mint segédek összebeszélésük folytán csak puskaporral töltötték meg s igy a párbajt felek teljesen ártalmatlan fegyverrel vivták - bár azt \Y. Kálmán állítása szerint nem tudta, — a P. Ábrahám vallomása, főleg magatartása ezen körülményt illetőleg már gyanút keltő s igy ki is volt zárva a komolyabb kimenetel. Mindezen körülmények figyelembevételével volt kiszabandó vádlottak ellenében az ítélet rendelkező részében kitett büntetés. A debreceni kir. ítélőtábla (1896 évi október hó 21-én 3,986. sz. a.) következően i tél t: Az első bíróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A m. kir. Curia (1897. évi november 30-án 62. sz. a.) következőleg itélt: Mindkét alsó fokú biróság Ítélete megváltoztatik: P. Ábrahám és W. Kálmán vádlottak a párviadal vétsége miatti vád alól a Btk. 1. §-a alapján felmentetnek. Indokok: Á vizsgálat és- bizonyítási eljárás adatai szerint P. Ábrahám és W. Kálmán vádlottak a köztük felmerült civódás után elkövetett személyi sértés után kibékültek s csak ezután a közvélemény nyomása miatt határozták el magukat a sértés színleges megtartása végett párviadalt vivni. Tekintve azonban, hogy vádlottak a vádbeli párviadalt nem golyóval, hanem csupán lőporral töltött pisztolyokkal, tehát színlegesen vivták meg; tekintve, hogy a vádlottaknak a bizonyított cselekménye sem párviadalt, sem másféle büntetendő cselekményt nem képez, mind a két alsóbb fokú Ítélet megváltoztatott és vádlottak a Btk. 1. §-a alapján felmentettek. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Nagy Kálmán e. Kis-Ujszállás, szolnoki kir. törvényszék, bej. márc. 3, félsz. ápr. 1. csb. Pálka Kálmán, tmgg. Bolemann Lajos. — Schwarz Móritz e. Nagy-Szombat, pozsonyi kir. törvényszék, bej. márc. 19. félsz. márc. 28, cs. Würtzler Ödön, tmgg. dr. Kirz Bernát. — Özv. Janó Péterné e. Kis-Ujszállás, szolnoki tvszék, bej. márc. 11. félsz. ápr. 8, csb. Pálka Kábmán, tmgg. Boleman Lajos. — Weisz Lajos e. Szatmár-Németi tvszék, bej. jan. 26, félsz. febr. 12, csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg, Bakó Lajos. — Paroda Mária e. Kassa.'bej. jan. 8. félsz. jan. 31, csb. Vályi István, tmgg, dr. Vass Sándor. — Bérci Pál e. Csökmő. nagyváradi tszék, bej. jan. 11, félsz. febr. 8, csb. Geleta M. tmgg. Waldmann Márk. - Krisik és Goppolt e. Kolozsvár, kir. tszék, bej. márc, félsz, márc 16, csb. Becsek Z.. tmgg. dr. Bernát M. — Kohn Géza e. Győr, kir. tvszék, bej. febr. 7, félsz. márc. 7, csb. Proszt János, tmgg. dr. Márkus Mór. — Zakariás Antal e. Székely-Udvarhely kir. tvszék, bej. febr. 14, félsz. febr. 23, csb. Győrfy Titus, tmgg. dr. Kovács M. Pályázatok : Kaposvári kir. törvényszéknél b i r ó i állás jan. 10. — Homonai járásbíróságnál a 1 b i r ó i állás jan. 20 — Bazini kir. járásbíróságnál a 1 b i r ó i állás jan. 20. — Szegedi kir ügyészségnél ügyészi állás jan. 20. — A nyitrai tvszéknél jegyzői állás jan 21 ~ r .b.-^"yai tszéknél b i r ó i állás jan. 20. - A zombori jbiróságnál j b í r o í alias jan. 20. — A szamosujvári jbiróságnál a 1 b i r ó i állás jan 20. — A uajdu-boszörményi jbságnál j b i r ó i áll. jan 20 — Na^vBeleznay jbiröságnál aljegyzői áll. jan. 28. — A szegedi tvszéknél biroi all. jan. 18. — A temes-alibini jbiróságnál aljegy'zői állás január 17. ' & 3 P*LL»« RéSZV<NVTÁMMÁO HYOMOÁjA BU0APWT6*