A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 37. szám - Szolgalomszerüség a sommás visszahelyezésnél - A kir. járásbíróságok

256 A JOG fegyelmi bíróság alatt álljon, a mennyiben pedig hatósági közeg — tiszti orvos amúgy is a tisztviselőkre szóló fegyelmi szabályoknak ; a hivatásában elkövetett tiltott cselekményekre nézve pedig a büntető törvényeknek van alávetve. De orvosi kamarák létesitése - - ez alatt fegyelmi bírósági hatáskörrel fölruházott közeget kell érteni itt is - - gyakorlatilag teljesen keresztül sem vihető, mert a magánorvosok praxisa kellőleg ellen sem őrizhető és mert a leghathatósabb büntetést, az orvosi diploma elvesztését, az ily fegyelmi bíróság ki sem mondhatná, vagy ha ki is mondaná, azért azt, ha valaki életveszélyben van és ily felfüggesztett orvos mégis gyógyítja és megmenti, megakadályozni még sem lehet, sőt nem is szabad. Szóval, az orvos teendője egészen más, mint az ügyvédé. S azután, ki viselje a ka narai vádló szerepét ? Egy orvos, a ki nem ért a joghoz, mikor az eljárásnak kétségtelenül itt is törvénykezési formák között kell mozognia. S az orvosi kamarai elsőbiróságnak melyik biróság legyen a felebbezési fóruma ? Meggyőződésem mellett szól mindenesetre az a körülmény, hogy a művelt világ legtöbb országában tényleg nincsen is orvosi kamara, a hol pedig mégis van. mint például Ausztriában, az egy pictus masculus, annak a hatásköre arra szorítkozik, hogy a «titkos betegségeket)) hirdető orvosok szemérmetlenségeit némileg zabolázza, a nélkül, hogy azt kiirtani képes lenne. Végezetül még azt jegyzem meg. hogy természetesen csak nézeteimet mondtam el e sorokban, hogy azokat legtávolabb ról sem tartom csalhatatlanoknak. Az érdeklődő szakközönségen áll a cikkíró ur cikke és észrevételeim egybevetésével megállapodott véleményt alkotni magának. Szolgalomszerüség a sommás visszahelyezésnél. Irta: HUBERT OTTÓ leír. albiró Huszton. A visszahelyezési pereknél mindig valamely tényleges állapot önhatalmú megváltoztatásáról s annak bírói segéiylyel való helyreállításáról van szó, tehát b'zonyos előző állapot és birtoklás fennállása és bizonyítása szükséges. A mennyiben pedig nem csak testi dolgok, hanem jogok is birtokolhatok, természetes, hogy a jogok birtokába, illetőleg gyakorlatába való visszahelyezésnek is helye van, ha az megháborittatik. Sommás visszahelyezési perrel orvosolható tehát a/ a sérelem is, ha a jogosult a más dolgában való jogának gyákorlatában akadályoztatik meg s hogy közelebbről kifejezzem, a szolgalmi jog gyakorlására jogosult joga gyakorlatában való akadályoztatása esetén visszahelyezést kérhet. Vegyünk ennek kapcsán egy mindennapi esetet F. (felperes) több éven át. de az elbirtoklási időn belül használ egy utat minden akadályoztatás nélkül, a midőn A. (alperes), ki a szolgáló teleknek tkvi. tulajdonosa, - hivatkozva arra, hogy F. úthasználati joga a tkvbe bekebelezve nem lett, az utat elzárja és F—t a további használatban megakadályozza. Ervényesithet-e sikerrel F. A. ellen visszahelyezési keresetet, bár úthasználati joga telekkönyvileg biztosítva nincs s azt el sem birtokolta? Érvényesíthet, mert hiszen a visszahelyezéshez szükséges kellék az előző tényleges állapot s annak megháboritása fenn forog, — de ezen kívül feltétlenül szükséges még az is, hogy úthasználata szolgalmi jog jellegével birjon. mert ellenesetben az előző állapot visszaállításának helye nincs. De mily esetben, vagy esetekben tekintendő a más tulajdonát képez5 ingatlanon való használat szolgalomszerünek ? Ha F.nek az úthasználatra vonatkozó szolgalmi joga tkvi bekebelezést nyert, vagy pedig azt a törvényben előirt idő alatt elbirtokolta, ugy itt már nem a szolgalomszerüség, vagyis a szolgalomjog jellege, hanem maga a teljesen megszerzett szolgalmi jog áll előttünk s ebben az esetben F. nem csak visszahelyezési keresettel, hanem a szolgalomjog elismerésére irányuló keresettel (actio confessoria) is felléphet és bizonyára ezzel is fog fellépni, mert ez részére több jogot biztosit, a mennyiben e keresettel a jogkérdések vitatása teljesen ki van zárva. A kir. Curiának a példaként felhozott esetre vonatkozólag több döntvénye van ugyan, a melyek mindenike föltétlen kelléknek nyilvánítja az ily visszahelyezési pereknél a használat szolgalomszerüségét, de magát a szolgalomszerüség fogalmát, annak mibenlétét s mikénti nyilvánulását tüzetesebben meg nem határozzák. E tekintetben tehát az esetek és viszo- j nyok különféleségéhez képest a birói cognitionak tág tere j nyilik. ' Hogy mi állapítja tehát meg a szolgalomszerüség jellegét. — a huzamosabb időig történt zavartalan használat-e, vagy a használónak a tulajdonossal szemben oly nemű akaratnyilvánítása, a mely arra enged következtetést, hogy a használó az idegen dologban való jogot elbirtokolja: az igy még mindig nyílt kérdést képez s ebben az irányban bizonyára a várva várt polgári törvénykönyvünk fog definitív intézkedést tartalmazni, a melyre a kir. táblák decentralizációja majd pedig a S. E. T. életbeléptetése óta alaposan megrendült jogegységünk miatt már égető szükség van. A kir. járásbíróságok.*) Irta: dr. SCHICK FERENC SÁNDOR törvszéki albiró Kalocsán E lapok 17. számában megjelent válaszomban alapos és jól kiérdemelt leckében részesítettem Szalay Miklós albiró urat a «Jog» 15. számában megjelent személyeskedő cikke miatt. Ezen válaszommal, melyet minden elfogulatlan ember csak helyeselni tudott — befejezettnek véltem a polémiának ezen, szakszerűnek épenséggel nem nevezhető részét. Azonban nagyon tévedtem. Szalay Miklós albiró ur most idézett válaszom elolvasása után a délutáni siestákat nem számítva — 90-szer azaz kilencvenszer aludt, és végre a 91-dik napon arra ébredt fel, hogy válaszomat mégsem hagyhatja szó nélkül,azért fogta magát, illetve a lúdtollat, belemártotta tentájába, azaz mélyen felkavart epéjébe és papírra vetett egy <cikket», mely hivatva lesz neki a rég nélkülözött «babért» meghozni. Ezen «cikk* elolvasása után — őszintén bevallva — haboztam, hogy mitévő legyek: reagáljak-e arra,avagy hagyjam válasz nélkül. Szemelőtt tartva a lovagiasság szabályait, melyek szerint 24 orán belül kell elégtételt kérni vagy venni, felmentve éreztem magam az alól, hogy Szalay Mihály kir. aljárásbiró urnák kihívását elfogadjam; tekintve azonban azt, hogy cikkiró ur a régi gárdához tartozik, a régiek pedig azt tartották hogy: «nonum prematur in annum*, kötelességemnek tartottam a kivánt elégtételt megadni. Mielőtt azonban válaszom érdemére áttérnék, az igazság kedvéért constatálnom kell, hogy Szalay Miklós úrban nagy költő veszett el, hogy tehát ő voltaképen pályatévesztett ember. Nagy a hajlama és tehetsége Szalay Miklós urnák különösen a lyricus költészet iránt és biztosíthatom őt hogy ha 1871-ben nem a birói, hanem a költői pályára lépett volna, bizonyára több «vagyont és babért* szerzett volna. Mert ami babért a birói pályán szerzett, azt, nézetem szerint, főleg költői tehetségének köszönheti. Olvassuk el akár «a kir járásbíróságok* akár pedig a «veszélyes rések az igazságszolgáltatásban* (a J o g 8. számában) cim alatt megjelent cikkeit, azok mind egy igazi költői lélek-kedélynek megnyilatkozásai. Mert képzelhetők költőiebb és lendületesebb fordulatok, mint ezek: «Városok keletkeztek, a régiek ujjá építtetnek, a távolság már csak képzeletben tűnik fel nagynak, valóságban azonban nem létezik, minden uj életre kelt, de az államtisztviselők helyzetében nem történt több, mint a mennyit a megélhetés elodázhatatlanul megkövetelt*. (Jog 30 sz.) • Törvény hiánya, hiányos és nem világos törvények és a törvények végrehajtóinak fogyatkozásai, mindmegannyi rések az igazságszolgáltatásban, melyeken a jogtalanság, bün utat tör magának, hogy törvényen, igazságon győzedelmeskedhessék!» «A jó törvények az állam erős várai, az államhivatalnokok ezen várak őrségei, építsünk tehát minél több várakat, szaporítsuk meg ezek őrségét . . . stb stb.» A költök minden nemzet életében úgyszólván privilegizált állást fogfaltak el és az önmagát megbecsülő nemzetnek háládatos fiai mindig bizonyos kegyelettel viselkedtek babérkoszoruzta költőik iránt. Szerény magam is ezen cultusban nőttem fel: jókor kezdtem a költőket szeretni, tisztelni, nagyrabecsülni és imádni és halhatatlan müveikért lelkesülni. Hasonló érzelmeket ébresztettek fel bennem S z a 1 a y Miklós ur idézett cikkei és nem habozok egy pillanatig sem, hogy ezen érzelmeimnek e helyütt ünnepélyesen kifejezést adjak. Amit azonban most Szalay Miklós, a költőről állítottam és elismertem, azt sajna nem szavazhatom meg Szalay Miklós jogi irónak. Meg tüdőm bocsátani a költőnek azt, ha gazdag képzelete öt a csillagok országába elragadja, hogy elvesztvén maga alatt a talajt, Mohamed koporsójának módjára ég és föld között lebeg; - de meg nem bocsáthatom a jogi szaklap hasábjain cikkező jogásznak, ha költő módjára szabad szárnyra ereszti képzeletét, képtelenségekkel áll elő és a való dolgokat elferdíti. Meg tudom érteni azt, ha a költő, a múzsáktól megárnyékolva, szent ihlettségében egy nemzet tanítójaként lép fel; de határozottan elitélem azt, ha az egri kir. albiró ur .fiatalabb kartársai* tanítójaként lép fel. 3 Igen végzetes tévedése az albiró urnák az, hogy valakinek 27 évig kell az albirói székben ülnie, hogy alkalma lett légyen azokról a körülményekről tudomást szerezni, melyek indító okul j szogálnak az általa javasolt il. Jog 6. sz.) intézkedésekre. Lássa ( cikkíró ur, az ön cikke engem dacára 27 éves gyakorlatának, * Ezzel a vitát befejezettnek nyilvánítjuk. A szerkesztőség.