A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 37. szám - A francia varrant-törvény

A JOG 257 Si^a eS neT meggyőzni, ha a cikkében előadottakat még - év múlva - (|U0d [)eus avertere volil - az albiro, székból hirdetni togná, mert önről is áll az, amit a Bourbonokról mondanak, hogy t. i. sokat felejtettek és nem lantoltak semmit Ma nem nnponál sem a kor, sem a hosszú tapasztalat lénye, hanem az e ffe c t iv eredmény. Hogy én a jog 8. számában megjelent cikkemben szeméyeskedtem-e, es hogy ön a 15. számban megjelent cikkében bizonyított és cá olt-e, avagy személyeskedett, annak elbírálását az elfogulatlan olvasókra bizom. Azt megengedem, hogy viszonválaszorn (1. Jog 17. sz.) igen ke lemetlenül erintette Szalay Miklós urat, de viszont elhiheti nekem igen tisztelt ellenfelem, hogy nem szívesen mentem abba Dele, különösen collegával szemben nem. Csakhogy én azt tartom hogy amilyen a Jónapot, olyan az Isten adott. Aztán meg ne méltóztassék szem előtt téveszteni, hogy a komoly irodalomban ugy vagyunk mint ama bizonyos afrikai néptörzsek, melyeknél az a szokás dívik, hogy az öreg és tehetetlen apákat saját fiaik ütik agyon. Nem áll az, hogy én S zalay úrral gorombáskodtam; egyszerűen megleckéztettem, még pedig alaposan. Ugy látszik azonban, hogy Szalay ur ezzel nem érte be, hanem ujabb babérokra vágyódik. Nem igaz az, hogy én magamat Szalay úrral szemben győzőnek akartam feltüntetni, csak annyit lehet kiolvasni cikkemből, hogy ő engem nem győzött meg, viszont hogy nekem nem volt szándékom őt meggyőzni. Sehol sem mondtam azt, hogy sajnálom, hogy belebocsátkoztam a bírálásba ! Ez egyszerűen nem igaz. Való az, hogy mondtam, mikép sajnálom, hogy Szalay Miklós úrral cikkemben oly kíméletesen elbántam. Szemére vetettem Szalay urnák, hogy a szaklap hasábjait érzelmeinek kifejezésére felhasználja; bebizonyítottam továbbá, hogy hü. elfogult és haragos és mindezekért személyeskedik. Ujabbi förmedvényében mindezeket már most rámfogja Szalay ur, azt mondván, hogy neki, a győzőnek minderre nincs oka. Tehát győzőnek tartja magát Szalay ur ! Ám legyen így. Nekem nem lehet ambitióm, Szalay Miklós úrral szemben, mint győző hazatérni. A szent békesség kedvéért, melyre ezen amúgy is háborús időkben mindnyájunknak szükségünk van, szívesen kijelentem, hogy ezen polémiában a személyeskedés terén Szalay ura hős. Hogy Szalay ur szerint — reám nem fognak <o\y zsoltárokat irni, melyeket más nyelvekre is lefordítanak*, az engem egy pillanatig sem nyugtalanít, én beérem: a magyar nyelven írtakkal; viszont azonban Szalay ur is érje be azzal, hogy kitűnő tárgyaló bíró és ne vágyódjék• holmi kétes értékű irodalmi babérok után ! Belföld. A m. kir. igazságügyminister 43.573 1898. I. M. szám alatt a következő két rendeletet küldötte meg a bíróságoknak: I. A m. kir. belügyministernek 1898. évi június hó 30-án 66,H73. szám alatt valamennyi törvényhatósághoz intézett körrendelete. Az igazságügyi minister urnák folyó évi június hó 17-én 8/247. l/A. szám alatt kelt átiratából arról értesültem, hogy az egyes törvényszékek és járásbíróságoknál feltűnően számos oly kézbesítői jelentés lett iktatva, melynek tárgya az volt, hogy a kézbesítés nem sikerült. Az észlelt esetek nagy száma arra enged következtetni, hogy a kézbesítésekkel megbízott közegek ezen feladatuk teljesítésében nem a kellő lelkismeretességgel járnak el. Minthogy a kézbesítések körüli gyakori fennakadások a mellett, hogy az iratok visszaküldözgetése a bíróságoknak feleséges teendőt okoz, az igazságszolgáltatás egész menetére káros visszhatással vannak, a közigazgatási hatóságok eljárását hátrányos színben feltüntető szóban levő visszásságok kiküszöbölése céljából, utalással az 1888. évi július hó 1-én 40,004. sz. a. kiadott itteni körrendeletre, felhívom a törvényhatóságot, hogy a kézbesítésekkel az 1875: X. t.-c. rendelkezései alapján megbízott közegeknek szigorú fegyelmi megtorlás terhe alatt kötelességükké tegye, hogy a kézbesítések teljesítésénél az illető egyén személyazonosságáról mindannyiszor alaposan győződjenek meg, lakásváltoztatás esetén a fél uj tartózkodási helyét alaposan kutassák s e részben a bíróságoknak pontos, megbízható adatokat szolgáltassanak. Továbbá felhívom a törvényhatóságot, hogy intézkedjék az iránt is, hogy a községekben a kézbesítéseket a községi vagy körjegyzők lehetőleg személyesen teljesítsék, a mennyiben pedig külön kézbesítők vannak alkalmazva, azokat teendőik iránt alaposan kioktassák és a kézbesítések pontos teljesítése körül szorosan . ellenőrizzék. Végül felhívom a törvényhatóságot, hogy egyszersmind szigorúan rendelkezzék az iránt is, hogy a kézbesítők ellen egyes concret esetekben emelt panaszok mindig azonnal soron kívül intéztessenek el, s minden egyes felmerült esetben a visszásságok megszüntetése és a szabálytalan eljárások megtorlása iránt tett intézkedésekről a feljelentést vagy panaszt tevő kir. bíróság közvetlenül értesíttessék. Elvárom a törvényhatóságtól, hogy a kívánt cél elérése érdekéből minden irányban azonnal a kellő erélylyel intézkedjék és az eszközlöttekről hozzám kimeritő jelentést tegyen. Kelt Budapesten, 1898. évi június hó 30-án. II. A m. kir. pénzügyministernek 1898. é v i j u 1 i u s hó 12-én 53,173. szám alatt valamennyi ni. kir. pénzügyigazgatósághoz intézett körrendelete. Értésemre jutott, hogy a m. kir. pénzügyigazgatóságok és a m. kir. adóhivatalok a kir. bíróságokhoz intézett és telekkönyvi és végrehajtási ügyeket illető beadványaikban és megkereséseikben nem mindig hozzák a bíróság tudomására az érdekelt felek lakását, polgári állását, esetleg az illető személyazonosságának megállapítására szolgáló adatokat, a melyek pedig a dolog természeténél fogva a hivataloknak a községi bejelentések alapján, de saját feljegyzéseik alapján is rendelkezésükre állanak. A kérvények ezen hiányos megszerkesztésének következménye azután egyrészről az, hogy a kir. bíróságoknál tömeges az olyan kézbesítői jelentés, melynek tárgya a kézbesités sikertelensége, a mi a bíróságoknak sok fölösleges és rendes eljárás mellett könnyen elkerülhető munkát okoz; másrészt pedig igen sokszor a .kir. kincstár követeléseinek és igényeinek biztosítása, illetőleg érvényesítése veszélyeztettetik. Meghagyom ennélfogva a kir. pénzügyigazgatóságoknak, hogy az adó- és illeték- vagy más kincstári követelések tárgyában a kir. bíróságokhoz intézendő telekkönyvi, végrehejtási és egyéb beadványokban és megkeresésekben az érdekelt feleknek lakhelye, polgári állása és más a személyazonosság megállapítására szükséges adatokat mindenkor pontosan tüntettessék fel és ez irányban az alárendelt m. kir. adóhivatalokat szintén szigorúan utasítsák. Kelt Budapesten, 1898. évi július hó 12-én. Ausztria és külföld. A francia varrant-törvény. A francia hivatalos lap most közli teljes szövegét az uj francia varrant-törvénynek. A 16 §-ból álló törvény szószerinti szövege a következő: «1. A gazda mezőgazdasági vagy ipari termények után, melyeket birtokában tart meg, kölcsönt vehet fel, «varrant»-olhatja azokat. A varrant-kölcsönnel terhelt gazdasági termékek mindaddig a kölcsönadó zálogának tekintetnek, míg a kölcsön összege vissza nem téritettik. A gazda felelős a gondjaira s őrizetére bizott áru épentartásáról. 2. Ha a gazda a müvelése alatt álló földbirtoknak nem tulajdonosa, hanem bérlője, a varrant-kölcsön kötése előtt első sorban a birtok tulajdonosát tartozik értesíteni a kölcsön természete felől. Az értesítés hivatalos uton kézbesitettik a tulajdonosnak s ugyanígy, bírósági közeg láttamozásával ellátva, ajánlott levél alakjában téritettik vissza a gazdának. Ha a bérlő bérhátralékban van, abban az esetben a tulajdonos 12 napon belül óvást emelhet, a fentebbi hivatalos uton eljárva. 3. Kölcsönkötés esetében a bírósági alkalmazott az e célra szolgáló regiszter két lapján feljegyzi a kölcsönösszeg magasságát s jegyzéket vesz fel a varrant-kölcsön tárgyairól, melyben azok értéke, természete s mennyisége pontosan fel legyen tüntetve. Abban az esetben, ha a kölcsönnyujtó nem a birtok tulajdonosa, a hatósági közeg a tulajdonoshoz menesztett értesítés napját, valamint azt is bejegyzi, hogy a birtokos részéről a 12-ik napiga kölcsön kötése nem lett ellenezve. A regiszternek letépett szelvénye (lapja, a varrant), mely a kölcsönt kereső gazdának adatik, jogosítja fel varrant-kölcsön kötésére. 4. A varrantban jelezve legyen az, vájjon a varrant-kölcsön tárgyai biztosítva vannak-e, ha igen, jeleztessék a biztosító társaság címe. A kölcsöntnyujtó bekövetkezett balesetnél a biztosító összeggel kárpótoltatik. 5. A bíróság minden kölcsönadónak a kölcsönző többi tartozásáról jegyzéket ad át az utóbbi engedelmével, vagy bizonylatot, hogy másfelé nem tartozik. 6. Ha a kölcsönző viszafizeti tartozását, ezt a hatósági közeg utján konstatálhatja, mely a regiszter illető, a hivatalban maradt lapján bejegyeztetik s arról a kölcsönző vevénynyel nyugtáztatik. 7. Kölcsönző a lelárat előtt is visszafizetheti a varrant által biztosított adósságot. Ha a kölcsönadó ezen ajánlatot visszautasítaná, kölcsönzőnek jogában áll az összeget birói letétbe helyezni s a «varrant»-olt tárgyat a birtokában levő birói nyugtával oldhatja fel a zálog terhe alól. 8. Ha a kölcsönző lejárat előtt törleszti adósságát, a lejáratig kötelező kamat fizetése alól — 10 napi határidő kivételével — fel van mentve. A nyilvános takarékpénztárak a varrant-lapot kereskedelmi érték gyanánt fogadhatják el. 9. A varrant leszámitója a leszámítolásról ajánlott levélben azonnal értesíteni tartozik a hatóságot. 10. Ha az adós a kikötött időre kötelezettségének eleget nem tesz, ajánlott levélben a kölcsönadó által erre figyelmeztetve lesz s ha 8 nap lefolyása utján sem fizet, bírósági végrehajtó utján a 617. §-ban körülirt módón a zálogtárgyak nyilvános árverését tarthatja meg.