A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 36. szám - A btkv. 408. §.-ához - A végrehajtási törvény 93. §-ához

A JOG törvényszék alperesnek meghagyta, hogy férjével az életközösséget 30 nap alatt állítsa vissza. Tekintve, hogy alperes házasfelek 1894. évi május óta tényleg különválva élnek, s hogy a kir. tszék 7,422. sz. végzése meghagyása dacára alperes az életközösséget vissza nem állította, s hogy ily körülmények közt minden remény elenyészett arra nézve, hogy a felek több mint 3 év óta megszakitott házas életet békében tovább folytathassák, tekintve továbbá, hogy a megejtett tárgyiláson a házasságot mindketten kölcsönösen felbontatni kérték: ugyanazért L. János és F. Szeréna peres házasfelek között létrejött házassági köteléket az 1894. évi 31. t.-c. 77. §. a) pontja értelmében felbontani és az elválasztott feleknek jelen Ítélet jogerö're emelkedése után az uj házasságra léphetést megengedni kellett. Peres felek vétkesnek nyilvánítása eló'adásuk, illetve az 1894. évi 31. t.-c. 85. §-án alapszik, stb. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1898. január 18. 2,781. sz.a.j az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyta stb. A m. kir. Curia (1898. május 26. 752. sz. a.) mindkét alsóbiróság itálete abban a részben, mely szerint felperes is vétkesnek n/ilvánittatott, hivatalból megsemmisíttetik, egyebekben a másodbíróság ítélete helyben hagyatik. Indokok: Tekintve, hogy az 1894. évi 31. t.-c, 77. §. a) pontjával össze nem egyeztethető', hogy felperes is, kinek keresetére a házasság azért bontatott fel, mert őt alperes szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta, vétkesnek mondassék ki, ennélfogva mindkét alsóbiróság ítéletét abban a részében, mely a szerint felperes vétkesnek nyilváníttatott, hivatalból meg kellett semmisíteni. Egyebekben a másodbiróság ítélete az 1894. évi 31. t.-c. 77. §. a) pontjának megfelelő indokolása alapján hagyatott helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes üres hátirattal ellátott részvényeket és azoknak szelvényeit birói árverésen megvevén, azok a részvények a hátlapjukra vezetett záradékok szerint a birói kiküldött részéről a felperesre törvényszerűen átruháztattak és a bíróság a kiküldöttnek ízt az eljárását tudomásul vette. Ha ily körülmények között a részvénytársaság felperest a részvénykönyvbe a részvények tulajdonosául be nem vezetné, ugy felperes jogosítva van részvényesi minőségének megállapítása iránt pert indítani és mindaddig, mig az emiitett részvények birtokában marad, részvényesi jogait az ítélet alapján gyakorolni. A kassai kir. itélö tábla: (1898 május 10. 333. sz. a.) A kir itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét azzal a tüzetes meghatározással, hogy abban az esetben, ha az alperes az emez ítéletben tüzetesen megjelölt részvények tulajdonosául a felperest részvénykönyvébe be nem vezetné, az alperessel szemben a felperes jogosítva lesz mindaddig, mig az említett részvények birtokában marad, részvényesi jogait az itélet alapján gyakorolni; továbbá azzal a változtatással, hogy a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti, a hagyatéki zárlat bírálatára vonatkozó indok elhagyásával helybenhagyja, annak megfelelő többi indokai alapján és azért, mert a keresethez A., B. és F. alatt hiteles alakban csatolt végrehajtási és árverési jegyzőkönyvekből és illetve az árverést jóváhagyó végzésből kitűnik, hogy a felperes a keresethez C, D. és E. alatt eredetiben csatolt üres hátirattal ellátott részvényeket és azoknak szelvényeit birói árverésen megvevén, azok a részvények a hátlapjukra vezetett záradékok szerint a birói kiküldött részéről a felperesre törvényszerűen átruháztattak és a bíróság a kiküldöttnek ezt az eljárását tudomásul vette. Tekintve pedig, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 110. §-ának harmadik bekezdése szerint, a végrehajtási árverésen eladott ingók, hacsak a 109. §-a szerint ellenkező feltétel nem állapitatott meg, a mely eset azonban itt fenn nem forog, azonnal a vevő tulajdonába mennek át és még az árverési eljárás megsemmisítése sem bir a vevő megszerzett tulajdonjogára befolyással és tekintve, hogy a felperes részéről birói jogérvényes átadás alapján szerzett tulajdonjog a törvény rendes utján is csak abban az esetben volna érvényesíthető, ha igazoltatnék, hogy a felperes a kérdéses részvényeket a birói árverésen, tudva azt, hogy azok tiltott uton jutottak a végrehajtást szenvedőnek birtokába s annak tulajdona nem őt, hanem J. M. A. örököseit illette, vette meg, vagyis azokat rosszhiszeműen szerezte, a mit azonban az alperes nem is állított, annál kevésbé bizonyított; annak dacára, hogy habár a kereskedelmi törvény 173. §-ának harmadik bekezdéséből kétségtelen, miszerint a részvénytársaság a részvénybirtokosi minőségnek vizsgálatára jogosítva van, annál az oknál fogva is, mert az alperes azt, hogy a felperes ezeket a részvényeket nem jóhiszeműen szerezte, vita tárgyává sem tette: a felperest a kereseti részvények jogszerű tulajdonosának és birtokosának birói uton elismerni, részvényesi minőségét az alperes részvénytársasággal szemben igazoltnak elfogadni és a kereskedelmi törvény 17 3.§-ának első bekezdésen alapuló kereseti kérelemnek helyt adni kellett. Az alperes bírósági intézkedés folytán tagadta meg a felperes kérelmének teljesítését; ennélfogva jogosítva volt birói határozathozatalt kieszközölni, következően nem tekinthető pervesztessége dacára oly félnek, a ki alaptalanul bocsátkozott perbe. A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság Ítélete a per főtárgyára vonatkozó nem neheztelt részében érintetlenül marad, a perköltség iránt intézkedő felebbezett részében ide vonatkozó indokolásánál fogva helybenhagyatik. A csődtörvény 85. ij-ában nincsen kimondva az, hogy az adós megszökésének tényéből a fizetések megszüntetése feltétlenül következtetendő; az, hogy a megszökés ténye képez-e bizonyító adatot a fizetések megszüntetésére nézve, minden egyes esetben a fenforgó körülmények mérlegelésével állapítandó meg. A győri kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mely szerint az elsőbiróság felperes zálogjogát a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak mondotta ki és felperest a költségben marasztalta, helybenhagyja; egyebekben az ítéletet megváltoztatja akként, hogy a per érdemének a kereseti követelés valódiságára vonatkozó elbírálását mellőzi. A perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: A keresetileg érvényesített követelés valódiságának és fennállásának elbírálását illetőleg teljesen közömbös az, hogy a jelen per tárgyát képező követelés bejelentés alá eső követelést képez-e vagy semr mert az 1881. évi XVII. t.-c. 52. §-ának 2. bekezdése és 129. §-a szerint a külön kielégítésre jogosított hitelezők, a menynyiben őket a közadós ellen személyes igény is illeti, követeléseiket mint csődhitelezők az általános csődtömeg ellen is érvényesíthetik; és mert az 1881. évi XVII. t.-c. 141. §-ának az a rendelkezése, hogy a felszámolás alkalmával valódiság tekintetében nem kifogásolt követelésre vonatkozó hiteles felszámolási jegyzőkönyvi kivonat végrehajtható egyezség erejével bir, a 152.§. értelmében a bejelentés alá nem eső követelésekre is kiterjed. A kereset tehát a kereseti követelés valódiságát és fennállását illetőleg — arra való tekintettel, hogy felperes kereseti követelését mint csődhitelező az általános csődtömeg ellen is bejelentette és követelése a felszámoláskor sem valódiság, sem osztályozás tekintetében kifogásolva nem lett — tárgytalanná vált. De éppen azért, mivel felperesnek a csődnyitás előtt megindított, a csődnyitás után pedig biztosítási végrehajtás utján szerzett külön kielégítési jogára támaszkodó (1881. évi XVII. t.-c. 153. §.) keresete az érvényesített követelés valódiságát és fennállását illetőleg alaposnak és jogosnak bizonyult. nem lehetett felperest — mint az elsőbiróság tévesen tette — keresetével elutasítani, a per alatt bekövetkezett, a fent emiitett fejleményeknek — a felszámoláskor történt elismerésnek—következménye csak az lehet, hogy a bíróság a követelés már elintézett valódisága felett a feleslegessé vált ítélethozatalt mellőzze. Az alperes által kifogás utján érvényesített megtámadást illetőleg első sorban megoldandó az az alaki kérdés, vájjon e perben a megtámadási jog — mely nem magának a kereseti követelés jogalapját képező ügyletnek, hanem a kereseti követelésre nézve szerzett biztosítási zálogjognak hatálytalanítására irányul — kifogás utján érvényesithető-er E részben abból kell kiindulni, hogy az 1881 évi XVII. t.-c. 2G. §-a minden megszorítás nélkül megengedi, hogy a megtámadási jog kifogás alakjában is érvényesíthető legyen és így alperesnek ~— habár a kereseti követelés valódiságát és fennállását a felszámoláskor kifejezetten elismerte is — jogában áll a biztosítási végrehajtás utján szerzett zálogjogot, melytől a kereseti követelésnek milyen terjedelemben való tényleges érvényesülése függ, és mely ez okból a kereseti követeléssel is oly szoros összefüggésben van, hogy a követelés valódiságának birói elismerése már magában véve igazolja a biztosítási végrehajtás utján szerzett feltételes zálogjogot és lehetővé teszi, hogy a pernyertes hitelező magát a lefoglalt tárgyakból — a fedezeti alapot a csődhitelezők elől elvonva —- külön kielégíthesse: a követelés valódisága iránt folyó perben megtámadni; mert a fennebb kiemelteknél fogva a csődnyitás következtében minden külön kielégítési jogra támaszkodó s az 1881. éviXVII. t.-c. 145. §-a alá nem vonható pénzkövetelést érvényesíthető kereset, bár ennek világos kifejezése nélkül magában foglalja azt a kérelmet, hogy a hitelező követelését a külön kielégítési alapból elégíthesse ki, a külön kielégítési alap szerzését megtámadó kifogás, tehát lényegben mégis a keresetileg érvényesített jog ellen irányul.' A megtámadott biztosítási végrehajtást a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondó elsőbirósági rendelkezés pedioérdemben azért helyes: ö mert a felebbezésben felperes részéről a megtámadási jog ellen felhozott elévülési kifogás, mint elkésett, az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §. szerint figyelembe nem jöhet; mert a felek megegyező előadásából kitűnik, hogy H J közadós kereskedő volt, a ki az ellene 1896. szeptember 15. napján elrendelt csődnyitást megelőzően, vagyis 1896. július hó 12. napján, Verebélyről ismeretlen helyre távozottmert az az adós, a ki megszökik, a csődtörvény 85. S-a szerint fizetéseit megszüntetettnek tekintendőmert alperes erről a biztosítási végrehajtás kérelmezésekor az elsobiroságnak ide vonatkozó helyes érvelése szerint tudomással bírt; mert a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján, miként annak értelmet az állandó bírói gyakorlat megállapította, nemcsak a közadós által önként adott, hanem a végrehajtás utján nyert biztosítás