A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 36. szám - A btkv. 408. §.-ához - A végrehajtási törvény 93. §-ához

A JOG 143 vagy kielégítés is megtámadható, mely utóbbinál a közadós cselekményét a végrehajtási eljárás helyettesítimert ekként a jelen esetben az 1881. évi XVII. t.-c. 27 §-ának 2. bekezdésében megkívánt összes feltételek fenforognak, a melyek az idézett törvényhelynek felperes zálogszerzésére való alkalmazhatóságát indokolttá és alperes kifogását jogossá teszik. A m. kir. Curia A győri kir. ítélőtábla ítélete fielybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság ítélete a benne felhozott indokok alapján, mellőzésével a csődtörvény 85. §-ára alapított indokoknak, hagyatott helyben. A csődtörvény most idézett §-ára fektetett indok mellőzendő volt, mert ebben a törvényszakaszban nincsen kimondva az, hogy az adós megszökésének tényéből a fizetések megszüntetése feltétlenül következtetendő és mert az, hogy a megszökés ténye képez-e bizonyító adatot a fizetések megszüntetésére nézve, minden egyes esetben a fenforgó körülmények mérlegelésével állapítandó meg, egyébként pedig jelen esetben a megszökés ténye nem ugyan az idézett törvényhely rendelkezésénél, hanem a fenforgó egyéb körülményeknél fogva enged következtetést a fizetések megszüntetésére. (1898. június 15. 277 898. V. Felfedező eskü letételére a hagyatékot kezelő örökös is kötelezhető. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. 1 ndokok: A csődtörvény 119. §-ának helyes értelmezése szerint nincs ugyan kizárva az, hogy a csődnek a hagyatékra történt megnyitása esetében a felfedező eskünek letételére esetleg a hagyatéki vagyont kezelő örökös is köteleztessék, ennek az eskü megítélésének azonban az lévén a célja és rendeltetése, hogy az eskünek letételével a csődvagyon bemondására a csődtörvény 118. §. alapján kötelezettnek az általa előterjesztett kimutatásban fogialt adatokra vonatkozó kimondás valósága, illetőleg jóhiszeműsége megerősíttessék, az eskü letételére való kötelezésnek szükségképeni előfeltétele az, hogy a kötelezett a vagyonkimutatást a csődtörvény 118. ij. alapján már előterjesztette légyen, miután az esküt a csődtörvény 119. §. értelmében éppen a kimutatás adatainak jóhiszemű előterjesztésére köteles letenni: ennélfogva, miután a tenforgó esetben a csődügynek felterjesztett iratai által nincs tanúsítva, hogy özv. R. Jenőné P Ilona, kinek a csődtörvény 119. §. értelmében esküre leendő bocsátása iránt a csődtömeggondnok kérelmet terjesztett elő, ily vagyonkimutatást már előterjesztett volna, sőt az első fokban eljárt csődbíróságnak f. évi május 18-án 5,720. sz. a. kelt jelentése szerint nevezett az ez irányban a csődbiztos által 1.97. sz. a. hozzá intézett felhívásnak ez ideig még nem tett eleget, de másfelől az a körülmény egymagában véve, hogy az 1897. február 9-én beadott csődnyitási kérvénytben kijelentette, hogy 189B. december hóban történt halála után ennek vagyona mint örökösének neki adatott át, tekintettel arra, hogy a hagyaték csak rövid ideig volt az ő birtokában, nem is lehet alkalmas annak megállapítására, hogy a kimutatást a csődtörvény 118. §. értelmében elkészíthetné és így annak elkészítésére kötelezhető lenne. A csődtömeggondnoknak a csődtörvény 119. §. szerint az esküre bocsátása iránt előterjesztett kérelmének hely nem adható, következőleg a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróságnak végzése volt helybenhagyandó. 11898. június 15. 492.) Bűnügyekben. A fenyitö zárlat elrendelhető akkor is, ha a zárlat alá veendő pénzre időközben harmadik személy polgári uton szerzett is jogot. A nagykikindai kir. törvényszék: (1898. március 4. 10,860. sz. a.) Tekintettel arra, miszerint a nagykikindai kir. törvényszéki vizsgálóbíró által l89o. évi november 13-án 7,021/896. B. sz. a. hozott azon határozat, mely szerint K. Sámuel ellen a Btk. 219. §-ába ütköző hamis eskü büntette miatt, továbbá 1896. december 14-én 7,614 1896. B. sz. a. hozott azon határozat, mely szerint L. Xikolae'és L. Mária ellen a Btk. 215. §-ába ütköző hamis tanuzás büntette miatt a rendszeres vizsgálat elrendeltetik, a kir. törvényszék által a mai napon hasonló fenti számú határozatával helybenhagyatott; tekintettel továbbá arra, miszerint K. Sámuel által a polgári perben letett póteskü folytán T. Ignác pervesztessége következtében az őt érhető kára 1,053 frt 94 krt és 1,733 frt 50 krt tehet ki, mely a 2. n. sz. a. elfekvő erkölcsi és vagyoni bizonyítvány, de K. Sámuelnek a 31. n. sz. a. elfekvő saját vallomása szerint is, miután teljesen vagyontalan és ellene végrehajtások vezettetnek, veszélyeztetve van, T. Ignác billédi lakos javára a kért biztosítási végrehajtás 1,053 frt 9i kr. és 1,733 frt 50 kr. tőke, mint valószínű kárösszeg erejéig a kir. Curiának 69. számú döntvénye értelmében K. Sámuel ellen ennek 3,232/896. B. sz. kérvényében előadottak szerint a zsombolyai kir. adóhivatalnál a billédi kir. járásbíróságnak 2,508'893. sz. végzésével beutalt, 16/893. évi birói letétnapló szám alatt kezelt 1053 frt 94. kr. és T. Ignác által birói letéti napló 37 896 tétele alatt elhelyezett 1,733 frt 50 krnyi összegekre ezennel elrendeltetik s ennek Grubits Tivadar ügyvéd vagy helyettesének közbenjöttével leendő foganasitása iránt a billédi kir. járásbíróság megkerestetik. A szegedi kir. itélö tábla: A kir. törvényszék végzése megváltoztatik és T. Ignác a bűnügyi zárlat, helyesen végrehajtás elrendelése iránt 3,232/896. B. sz. a. beadott kérvényével elutasittatik Indokok T. Ignác az általa K. Sámuel, K. Katalin és B. Jakab ellen a billédi kir. járásbíróságnál 1,030 frt 13 kr. tőke és jár. iránt folytatott perben tanukként kihallgatott L. Nikolae és L. Mária vallomásai és a K. Sámuelnek megítélt póteskünek ez által történt letétele folytán pervesztessé vált és egyrészt keresetével elutasittatott, másrészt pedig 1,200 frt s járulékainak K. Sámuel részére leendő megfizetésére köteleztetett. Az emiitett polgári perben első izben hozott és alpereseket feltétlen marasztaló másodbirósági Ítélet alapján K. Katalin egyik alperes 1,053 frt 94 krt, utóbb pedig T. Ignác ennek bekövetkezett pervesztessége következtében 1,733 frt 50 krt helyezett birói letétbe. A kir. törvényszék a T. Ignác feljelentése folytán K. Sámuel ellen hamis eskü, továbbá, L. Nikolae és L. Mária ellen hamis tanuzás büntette miatt folyamatba tett büntető ügyben T. Ignác által beadott kérvény folytán a biztosítási végrehajtást elrendelte és ez az említett összegek letiltásával foganatosíttatott is. Minthogy azonban a K. Katalin által letett 1,053 frt 94 krra a biztosítási végrehajtás már annálfogva sem volt elrendelhető, mert az csak a terhelt vagyonára rendelhető el, az pedig, hogy a kérdéses összeg nem a letevő K. Katalin, hanem a terhelt K. Sámuel tulajdonát képezte, nem bizonyittatott; minthogy továbbá a megszerzett polgári per- és végrehajtási iratokból kitűnik, hogy az emiitett 1,053 frt 94 kr. a K. Zsigmond részéről K. Katalin ellen 1,165 frt és járulékai iránt vezetett végrehajtás folyamán bíróilag lefoglaltatott s a billédi kir. járásbíróságnak 1896. évi május hó 14-én 2.b>79. p. sz. a. hozott és T. Ignác felfolyamodásának a kir. ítélőtábla által történt elutasítása folytán jogerőssé vált végzésével, utóbb pedig a billédi kir. járásbíróságnak 1897. április 12-én 2,340. sz. a. hozott és a szegedi kir. Ítélőtáblának 1897. május 6-án 2,208. sz. a. kelt végzésével helybenhagyatott végzése által K. Zsigmond végrehajtató javára kiutalványoztatott, a biztosítási végrehajtás elrendelése által tehát ennek a bűnügyben nem érdekelt harmadik személynek jogai érintetnének: T. Ignác abbeli kérelmének, hogy a biztosítási végrehajtás a K. Katalin által letétbe helyezett 1,053 frt 94 krra elrendeltessék, helyt adni nem lehetett. De nem lehetett ^helyt adni T. Ignác abbeli kérelmének sem, hogy a biztosítási végrehajtás az általa fent emiitett polgári perben birói letétbe helyezett 1,733 frt 50 krra elrendeltessék, mert ez az összeg is a K. Zsigmond javára K. Sámuel ellen 1,650 frt és járulékainak behajtása céljából 1896. évi április 2-án foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglaltatván, a billédi kir. járásbíróságnak 1896. december 21-én 6,916. p. sz. a. hozott jogerős végzésével K. Zsigmond javára kiutalványoztatott, miből kifolyólag a biztosítási végrehajtás K. Zsigmond, mint a bűnügyben nem érdekelt harmadik személy jogainak sérelme nélkül ebben az esetben nem rendelhető el. Mindezeknél fogva a kir. törvényszék végzését megváltoztatni és T. Ignác sértett felet a biztosítási végrehajtás elrendelését szorgalmazó kérvényével elutasítani kellett. (1897. évi szeptember 20. 4,649. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. ítélőtábla végzésének megváltoztatásával a kir. törvényszék végzése hagyatik helyben indokain felül még azért, mert a biztosítási intézkedés tárgyát képező összegek közül az 1,053 forint 94 krt a büntető ügyben panaszlóként fellépett T. Ignác által folytatott polgári perben hozott marasztaló első ítélet alapján az a K. Katalin helyezte letétbe, a ki K. Sámuelnek marasztalt alperestársa volt. E letétel által tehát oly kötelezettség fedeztetvén, mely a hamis eskü miatt bünvizsgálat alá vont K. Sámuelt is terhelte, a K. Katalin által letett összeget, az erre K. Katalin ellen K. Zsigmond által polgári uton foganatosíttatott végrehajtás mellett is, nem lehet egy harmadik személy oly kizárólagos tulajdonának tekinteni, mely a K. Sámuel ellen hamis eskü büntette miatt indított büntető ügy következtében biztosítási intézkedés alá vonható nem volna s annál kevésbbé, mert a később hozott felmentő uj ítélet alapja, t. i. a bizonyíték, büntető uton meg van támadva, ennek eredménye pedig kihat mindazokra a további következményekre, a melyek a megtámadott itélet után keletkeztek. A másik összeget, 1,733 frt 50 krt ő reá nézve kedvezőtlen uj itélet folytán maga T. Ignác helyezte birói letétbe s erre nézve is a K. Zsigmond által K. Sámuel ellen foganatosított végrehajtás dacára a biztosítási intézkedés annál inkább helyet foghat, mert a letett összeg a jogerősen elrendelt bünvizsgálat folytán oly tárgy jellegével bír, a mely büntetendő cselekmény eredménye. Habár a meghamisított váltó nem volt alkalmas annak a jognak, illetve követelésnek bizonyítására, melyet a terheltek annak alapján érvényesíteni megkisérlettek és a polgári bíróság felismervén vádlott dolusát, a keresetet elutasította, a cél tényleg nem éretett el, ez azonban a büntetőjogi felelősséget nem szünteti meg. A budapesti kir. törvényszék: Szabadon levő 1. r. terhelt Fr. V. ügynök és 4. r. terhelt Fr. V.-né a btk. 404., illetve 405. §-ába ütköző és a 403. 1. p. szerint minősülő magánokirat-