A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 35. szám - Elévült követelések telekkönyvi kitörlése

A J hallgató kozul egy nyert állami ösztöndíjat. A szorgalmi jutalmul kiosztott 18 drb, cs. es k. aranyat négy hallgató kapta. — Vizsgázott összesen 88, ezek közül ministeri engedélylyel 17 I alapvizsgát tett 40, (ezek közül ministeri engedélylyel 9). II. alapvizsgát 31, (min. eng. 3,) jogtudom, államvizsgát 13, (min. enged. 4\ államtud. államvizsgát 4, (min. eng. 1.) Az eredményt tekintve az L alapvizsgán kitűnően 1. a II. alapv. 6, az államtud. áll. vizsg. 1. Tantárgy hirdetve volt a tanrendben az I. félévre 15 rendes, 8 rendkívüli (közte 2 ingyenes), a II. félévre 11 rendes, 17 rendkívüli, (közte 2 ingyenes), mik valamennyien meg is tartattak. — képviselve volt a joglyceumon összesen 47 tényleg megtartott collegium. Költség előirányzat az 1897. polg. évre 15,130 frt, az 1898. polg. évre 15,163 frt 34 kr. volt. Közöljük egyúttal az 1898—99. évre hirdetett tantárgyak és előadó tanárok jegyzékét: Rendes tantárgyak I. év dr. Kiss István: Bevezetés a jog és államtudományokba heti 2 óra, dr. Rátvay Géza: Római magánjog h. 8 ó. dr. Udvardy László: Magyar alkotmány és jogtörténelem h. 7. ó. Michalek Manó: Művelődés történet h. í ó. II. év dr. Marti novich József: Jogbölcsészet heti 6 óra. dr. Kerekes Árpád: Nemzetgazdaságtan: heti 6 óra, dr. Csutorás László: Magyar Magánjog h. 5. ó. III. év dr. Martinovich József: Büntetőjog heti 5 óra. dr. Hubert János: Peres és perenkivüli eljárás h. 5. óra és váltó és kereskedelmi jog h. 6 ói a, dr. Csutorás László: Osztrák magánjog heti 6 óra. IV. év dr. Kiss István: Alkotmányi és kormányzati politika heti 5 óra. dr. Fal esik Dezső: Magyar közig. jog. heti 5. ó. dr. Udvardy László: Egyházjog heti 7 óra, dr. Kerekes Árpád: Magyar pénzügyi jog heti 5. ó. Rendkívüli tantárgyra a következők hirdettek előadást: dr. Glósz Kálmán: Közegészségta i: heti 2. óra, dr. Rátvay Géza: Római perjog h. 2 óra, dr. Kiss István: Alkotmányunk 1848. és 1867. het. 3 ó. dr. F a 1csik Dezső: Törvényhatósági és községi önkormányzat het. 2 óra, Közigazgtási bíráskodás heti 1 óra. Iparügyünk szervezete heti 1 óra. Gyámsági és gondnoksági igazgatás heti 1 óra. Bevezetés a statistikába heti 1 óra, dr Kerekes Arvéd: Fémpénz és valuta heti 1. óra. Vegyesek. A talált uratlan dolgok körüli eljárás szabályai. (A belügyministernek 33,836 98. sz. a. Gy. vármegye közönségéhez intézett rendelete.) A vármegye alispánjának felterjesztésére, melyben a vármegye egyik községének határában talált 40 kgram só, illetőleg az annak elárverezéséből befolyt összeg, s általában a talált uratlan dolgok körüli eljárásra nézve tájékoztatást kér, a következőkről értesítem a vármegye közönségét: Kivéve a talált kincs fogalma alá tartozó ingó tárgyakat, melyekre nézve az 1872. évi 14,136. számú belügyministeri rendelet, — és az állami egyedáruság tárgyát képező talált uratlan ingó dolgokat, melyekre mint pl. a sóra nézve, az 1873. évi 33,075. sz. pénzügyministeri körrendelet intézkedik, — a közforgalom tárgyát képező minden más talált ingó dolog közül egyedül a talált (bitang) állatokra vonatkozólag rendelkezik az 1894. XII. t.-c. és az azon törvény végrehajtása iránt kiadott 48,00094. sz. földmivelésügyi ministeri rendelet; — ezen egyedüli kivételtől eltekintve, azt a kérdést: hogy a talált ingók miként kezelendők? s kit illetnek? — sem törvényeink, sem kormányhatósági rendeletek nem szabályozzák. A kérdéses dolgokkal való elbánásra nézve tehát egyedül a kifejlődött gyakorlat irányadó. Ez a gyakorlat az általános magánjogi elvek alapján keletkezett, melyek szerint a közforgalom tárgyát képező talált ingó dolog tulajdona birtokba vétel által szereztetik meg, melynek folytán a találó jogot nyer a talált ingó dolog birlására és használatára. Ez a jogos és joghiszemü birtok pedig, a mennyiben a talált dolog tulajdonosa a törvényes elbirtokolási idő alatt nem jelentkezik, tulajdonná válik. Ehhez képest a gyakorlat szerint az, hogy a városi vagy megyei illetékes rendőrhatóság (rendőrkapitány, szolgabíró) a talált dolgot őrizetébe veszi, s ha egy évi határidő lefolyása alatt tulajdonosa nem jelentkezik, avagy ahhoz való jogosultságát elfogadhatólag nem igazolja, a rendőrhatóság a talált dolgot arra az esetre, ha a találó a talált dolog átadását igényli, azt, vagy esetleg annak készpénzzé tett értékét a találónak kiadja, azzal az általános magánjogból folyó fentartással. hogy ha a tulajdonos a törvényes elévülési idő alatt netalán jelentkeznék s tulajdoni jogát igazolja, ennek visszaadni köteles. Ha pedig a találó sem támaszt igényt a talált dologra avagy arra igénynyel nem bir (pl. ha a találó rendőrhatósági közeg), ebben az esetben, a menynyiben a talált dolog készpénzből vagy értékpapírokból áll, a rendőrhatóság azt a kerületébe eső kir. adóhivatalhoz beszolgáltatja, s erről egyidejűleg a kincstári jogügyi igazgatóságot értesiti. A kir. adóhivatal pedig a beszolgáltatott készpénzt vagy értékpapírokat — az 1887. január 10-én 16,601. sz. a. kelt pénzügyministeri rendelet értelmében, illetékes elszámolás végett a budapesti állampénztárba ívámpalota) beszállítja. Hogy ha azonban a talált dolog nem készpénzből, vagy értékpapírból hanem a közforgalomból ki nem vett s ezen eljárás alá tartozó másnemű ingóságból áll, ebben az esetben a rendőrhatóság a talált dolgot, ha romlásnak van kitéve és nyilvánvaló értékcsokOG 243 kenés nélkül tovább nem tartható, haladék nélkül, — ha pedig eltartható, egy évi határidő letelte után, nyilvános árverés utján értékesiti a befolyt összeget a kerületébe eső kir. adóhivatalhoz beszolgáltatja s erről egyidejűleg — az iratok közlése mellett — a kincstári jogügyi igazgatóságot értesít Ebben a részben szabályzóit s a legtöbb esetben alkalmazásba vett eljárásban benne foglaltatik a vármegye alispánja által kért utasítás az iránt: hogy a talált tárgyak minő eljárásban részesüljenek, tekintettel el, vagy el nem tarthatóságukra és az eljárásra hivatott hatósági közegek megjelölésére nézve. A talált urahagyott ingó dolgok tekintetében a fentiekben körülirt eljárás folyamán szerkesztett iratok, tekintve, hogy ily ügyekben hivatalból kell eljárni, az árverési jegyzőkönyv kivételével bélyegmentesek. A vármegye alispánja által felemiitett speciális esetre vonatkozólag meg kell még jegyeznem, hogy a talált 40 kgr. só azonnal a vármegyei pénzügyigazgatóság rendelkezésére lett volna bocsátandó, mely hivatva lett volna megállapítani, vájjon a só nem képezte-e a sójövedéki szabályok IV. fejezetében felsorolt jövedéki kihágások valamelyikének tárgyát. Igenlő esetben az 1873. szeptember 20-án 33,075. sz. a. kiadott, a «Pénzügyi Közlöny* 1875. évi folyamának 57. számában körülirt eljárásnak lett volna helye; ellenkező esetben pedig a talált és a szabad forgalomba már átment só oly elbánás alá esik, mint az egyéb uratlan tárgyak és igy, amennyiben a vármegye alispánjának jelentése szerint a talált só nyilvános árverés utján eladatott és ekkép már meg nem állapitható, vájjon jövedéki kihágás forog-e fenn vagy sem, az árverés utján befolyt és a közigazgatási letétpénztárban elhelyezett összeg tekintetében a fentiekben részletezett eljárás teendő folyamatba. A rendőrségi letartóztatás ideje a büntetésbe szintén beszámítandó. M. Gyulát a rendőrség mult évi július hó 21-én tartóztatta le, és a vizsgálóbíró mult évi július 27-én rendelte el ellene a vizsgálati fogságot, mely augusztus 31-ig tartott, amely napon a vádlott szabadlábra helyeztetett. A budapesti kir. ítélőtábla f. é. február hó 9-én 421. sz. a. hozott Ítéletében a vádlott szabadságvesztésbüntetéséből az 1897 július 21-től ugyanaz évi augusztus hó 31-ig tartott vizsgálati fogság által egy hónapot és 10 napot kitöltöttnek vett. Ezen rendelkezést a kir. tábla azzal indokolta, hogy: «vádlottat a rendőrség 1897 július 21-én tartóztatta le s az egész fogságot be kellett számítani, mert vádlott fogházbüntetésre van itélve.» (Fegyház- és börtönbüntetésnél nem foglal az ily egész beszámítás helyet.) Az orvos tiszteletdija. A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa: Az elsőbiróság ítéletének az a része, mely szerint felperes keresetének a 75 frton felüli részével elutasittatik, helybenhagyatik, egyéb részében azonban megváltoztatik s köteles alperes 75 frt tőkét, ennek 1898. ápr. 21-től járó 5°/o kamatát és 13 frt 65 kr. felebbezési költséget 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletében megállapított azt a tényállást, hogy alperes egylet felperest, 1898. évi január 1-től kezdődőleg évi 100 frt tiszteletdíj fizetése mellett orvosként alkalmazta, hogy 1898. március 26-án kijelentette felperesnek, hogy működését továbbra igénybe venni nem kívánja s annak az év első negyedére eső Vb frt dijat kifizette, a felebbezési bíróság elfogadja, azt a jogszabályt azonban, hogy az orvosi gyógykezeléssel való megbízás a megbízó által bármikor egyoldalulag felbontható, nem osztja, hanem jogszabály az, hogy az orvosi tiszteletdíj arra az évre, melyben a szerződés létrejött, követelhető s igy a hátralévő háromnegyed részére az évnek a követelési jog felperest megilleti. Minthogy alperes beismerte, hogy felperest az egylet 1898. január 1-től kezdődőleg egyeti orvosul alkalmazta és az évi tiszteletdíj 100 frtban állapíttatott meg, ugy azt is beismerte, hogy 1898. március 26-án az év első negyedére eső tiszteletdíjnak kifizetése mellett felperesnek kijelentette, hogy működését továbbra igénybe venni nem kívánja, minthogy a szerződéses kötelem az egyik fél által egyoldalulag fel nem bontható, minthogy felperes a szerződést teljesíteni hajlandó s abban alperes egylet által akadályoztatott meg, az év háromnegyed részére hátralevő orvosi tiszteletdíjnak fizetésére alperest az ítéletnek megváltoztatása mellett kötelezni kellett. (1898. június 24. II. D. 253.) Hol kell a magánzálogházak zálogjegyeinek megsemisitését kérni? Erre a kérdésre a napokban felelt meg a budapesti kir. ítélőtábla következő határozatában : A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a kérvényben megjelölt zálogjegyek megsemmisiétsét az eljáró királyi törvényszék, mint kereskedelmi biróság hatásköréhez és illetékeségéhez tartozónak nyilvánítja és ehhez képest az elsőbiróságot a kérvény érdemleges elintézésére utasítja ; mert a magánzálogházak zálogjegyeinek megsemmisítését, a kereskedelmi ügyekre vonatkozó egyik külön törvény, jelesen az 1881. évi XIV. t.-c. szabályozza. Abból a körülményből pedig hogy az idézett külön törvény 14. §-a a megsemmisítési eljárásra nézve az általános polgári törvénykezési rendtartás 530. §-ától eltérő szabályokat állit fel, nevezetesen, hogy a váltótörvény határozatait szabja irányadókul, okszerüleg következik, hogy a zálogjegy megsemmisítése nem a köztörvény, hanem a kereskedelmi biróságok hatáskörébe tartozik. Minthogy pedig az idézett szakasz a helyi illetőségeta zálogüzlet- tulajdonosa telephelye szerint állapítja meg, nyilvánvaló, hogy a folyamodó megsemmitési kérvényét a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszékhez,