A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 31. szám - A haszonélvezeti és egyéb eféle jogok telekkönyvi törlése [2. r.]

A JOG 123 hirs L 1 ?íakértok segitségére; minélfogva a másodbíróig helyesen határozott, midó'n folyamodót avval a kérelmével hogy az üzlet, könyvek a részéről megbízva volt szakértőknek megvizsgálás végett rendelkezésre bocsáttassanak, elutasította stb. A mi pedig csak a felfolyamodásban felhozott azt az uj tényállást illeti hogy folyamodó a társasági szerződés alapján jogosult az érintett célból szakértőket megbízni, az figyelembe mar azért sem vehető mert az a kérdés, hogy folyamodót a tör vény idézett rendelkezésével szemben a szerződés alapján ez a jog feltétlenül megilleti-e? ezen peren kivüli eljárás ut án el nem bírálható. J A váltóhitelező a fizetés napjának ('éli 12 órája után megajánlott fizetést vissza nem utasíthatja. A m. kir. Curia (1898 május 24-én ílO/v. sz. a.) A váltótörvény 33. §-ának az a rendelkezése, hogy a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni, csak kedvezményt nyújt a váltóadósnak, hogy a fizetés napjának déli 12 órája előtt fizetni nem köteles, de abból egyáltalában nem következik, hogy a váltóhitelező a déli 12 óra után megajánlott fizetést visszautasíthatja stb. A csődnek a hagyatékra történt megnyitása esetén a hagyatékot kezelő örökös is kötelezhető a csődtörvény 119. §-a értelmében a felfedező eskü letételére. A szombathelyi kir. törvényszék (1897 ápril. 21. 4,619. sz. a.) R. Jenő hagyatéka ellen elrendelt csődügyben a következő végzést hozta: Minthogy a csődtörvény 118. illetve 119. §§-ai alapján felfedező esküre csakis a közadós bocsátható, ilyennek pedig özv. R. Jenőné nem tekinthető, minthogy továbbá az a körülmény, hogy özv. R. Jenőné a neki bíróilag átadott hagyatékban netán beállott hiányos kárt a hitelezőkkel szemben, saját személyében polgári és büntető felelősséggel tartozik-e és mennyiben, csakis özv. R. Jenőné ellen megindítandó kereset, esetleg feljelentés tárgyát képezheti; ezeknél fogva a kir. törvényszék mint a csődbíróság dr. M. Ferenc tömeggondnokot azon kérelmével, hogy özv. R. Jenőnét a csődtörvény 119. §. alapján a felfedező eskü letételére bocsássa, elutasítja. A győri kir. Ítélőtábla (1897 nov. 23. 2,720. sz. a.) az elsőbíróság végzését megváltoztatja és kimondja, hogy özv. R. Jenőné és P. Ilona a felfedező eskü letételére köteles, mihez képest az eljáró kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra vagyis a felíedező eskü kivételére utasítja. Indokok: R. Jenő 1896. évi dec. 8-án és igy két hónappal a csődnyitási kérvény beadása előtt halt el és igy özv. R. Jenőné már a csődnyitás előtt hónapokkal, mint R. Jenő kizárólagos örököse a hagyatékát átvette és kezelte. A nevezett örökös tehát, a ki a törvény erejénél fogva, mint bíróilag is elismert örökös lépett az örökhagyó helyébe és a kinek a csődnyitás kérelmezése előtt az örökhagyó vagyonából valamit eltitkolni módjában állhatott, a csődtörvény 118. §-ában előirt kimutatást elkészíteni és a felhívott törvényszakaszban szabályozott felfedező esküt arra a körülményre, hogy örökhagyó vagyonából semmit el nem titkolt és kimutatásába koholt tartozásokat nem vett fel, letenni tartozik. A ra. kir. Curia (1898. június 15. 492 sz. a.) a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. Indokok: A Cs. T. 119. §-ának helyes értelmezése szerint nincs ugyan kizárva az, hogy a csődnek a hagyatékra történt megnyitása esetében a felfedező eskünek letételére esetleg a hagyatéki vagyont kezelő örökös is köteleztessék, ennek az eskü megítélésének azonban az lévén a célja és rendeltetése, hogy az eskünek letételével a csődvagyon bemondására a Cs. T. 118. §. alapján kötelezettnek az általa előterjesztett kimutatásban foglalt adatokra vonatkozó kimondás valósága illetőleg jóhiszeműsége megerősittessék, az eskü letételére való kötelezésnek szükségképeni előfeltétele az, hogy a kötelezett a vagyonkimutatást a Cs. T. 118. §. alapján már előterjesztette légyen, miután az esküt a Cs. T. 119. §. értelmében épen a kimutatás adatainak jóhiszemű előterjesztésére köteles letenni; ennélfogva miután a fenforgó esetben a csődügynek felterjesztett iratai által nincs tanúsítva, hogy özv. R. Jenőné P. Ilona, kinek a Cs. T. 119. §. értelmében esküre leendő bocsátása iránt a csődtömeggondnok kérelmet terjesztett elő, ily vagyonkimutatást már előterjesztett volna, sőt az első fokban eljárt csődbíróságnak f. évi május 18-án 5720 sz. a. kelt jelentése szerint nevezett az ez irányban a csődbiztos által 1/97 sz. a. hozzá intézett felhívásnak ez ideig még nem tett eleget, de másfelől az a körülmény egymagában véve, hogy az 1897 febr. 9-én beadott csődnyitási kérvényében kijelentette, hogy 1896. évi dec. hóban történt halála után ennek vagyona mint örökösének neki adatott át, tekintettel arra, hogy a hagyaték csak rövid ideig volt az ő birtokában, nem is lehet alkalmas annak megállapítására, hogy a kimutatást a Cs. T. 118. §. értelmében elkészíthetné és igy annak előterjesztésére kötelezhető lenne. A csődtömeggondnoknak a Cs. T. 119. §. szerint az esküre bocsátása iránt előterjesztett kérelmének hely nem adható, következőleg a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróságnak végzése volt helybenhagyandó. Bűnügyekben. Részletfizetésre vásárolt áru eladása akkor sem képez sikkasztást, ha a vevő fizetési kötelezettségének eleget nem tesz. Részletfizetésre való eladási ügyletnek bérleti szerződés alakjában való megkötése színleges szerződésnek tekintendő. A m.-szigeti kir. törvényszék (1897. május 3. 406. sz. a.) hivatalvesztésre ítéltetik, stb. Indokok: K. Anna sértett panaszában azt állítja, hogy 1895. Márczius 26-án egy Singer-féle varrógépet adott bérbe E. Hersch vádlottnak 4 ftos havi bér mellett. Megállapodtak ezzel az alkalommal abban is, hogy ha vádlott a 4 frt bérösszegen felül 11 hónapon keresztül havonként még egy forintot fizet, e 11 hó leteltével a bérbe adott gép vádlott tulajdonába megy át. A szerződés megkötésekor vádlott 10 frt előleget fizetett L. Frigyes sértett megbízottjának s ezen kívül tartozott volna még vádlott a 4 frt béren felül még 11 hónapon 1 frtot fizetni, hogy a gép tulajdonává váljék. Vádlott azonban ezt nem tette, a bérfizetését megtagadta s a mikor sértett a gépet vissza akarta venni, kitűnt hogy vádlott azt már eladta. Vádlott ezzel szemben azt állítja, hogy ő a gépet örök áron vette meg, a mennyiben az 1895 márcz. 26-án Írásban foglalt szerződés megkötése után uj megállapodás jött létre közte és sértett közt a mely szerint, ha vádlott a már fizetett 10 frton kívül még 22 frtot fizet, a gép azonnal az ő tulajdonába megy át. A 22 frtból 20 frtot lefizetett, sértett L. Frigyes nevü megbízottjának, a 2 frtot pedig akkor tartozott volna kifizetni, a mikor a korábbi szerződés neki kiadatik. A bizonyítási eljárás folyamán kihallgatott L. Frigyes tanú vallomása szerint, — a kinek állításait Sch. Emil tanú is megerősíti, nemkülönben a 10. naplósz. a. levő eredeti bérleti szerződés szerint, miután vádlott annak tartalmának a valódiságát utóbb maga is beismerte, kétségtelen bebizonyítást nyert az, hogy vádlott a varró gépet bérbe vette és az csak akkor ment volna át az ő tulajdonába, ha a kikötött részletfizetés, illetve bérösszegeket végleg befejezi. Vádlott ezzel szemben azt az állítását, hogy olyan ujabb szerződés jött közte és sértett közt létre, a melynek következtében a gép azonnal a tulajdonába ment volna, nem csak bizonyítani nem tudta, de ezt L. Frigyes tanú vallomása határozottan megezáfolja. Minthogy pedig vádlottnak addig, a mig a kikötött bérösszegeket teljesen le nem fizeti s illetve a gép a tulajdonába nem megy át, nem lett volna szabad a birtokában levő gépet eladnia, s minthogy ezt tudva, mégis aladta azt, e cselekménye által a sikkasztás vétségét követte el, a miért is őt az ítélet rendelkező részében részletezett büntetéssel kellett büntetni stb. A debreczeni kir. itélö tábla (1897. aug. 24. 2,930. sz. a.) vádlott büntetlen előéletére mint enyhítő körülményre tekintettel fogház büntetésének tartama 2 hónapra leszállittatik, ezzel a változtatással az első fokú bíróság Ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért, mert az elsikkasztott dolog 100 frtot felül nem haladó értékére való tekintettel vádlott cselekménye sikkasztás vétségével helyesen minősíttetett. A m. kir. Curia (1898. június 2. 19,979. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatik és vádlott az ellene emelt vád tarhe alól felmentetik. Indokok: A panaszos által bemutatott s a bűnügyi iratokhoz 10. n. sz. a. csatolt szerződésből, — habár az bérleti szerződésnek van is czimezve, az tűnik ki, — mint ezt vádlott a bűnügy folyamán is állította, hogy közte és panaszos illetve megbízottja között a szerződésben érintett varrógépre nézve nem bérbe vétel, hanem hitelben vásárlás jött létre s az emiitett irásos szerződés csak színleges. Tekintve pedig, hogy vádlott mint vevő a jelzett varrógépet a szerződésben megállapított viszonkötelezettség teljesítésének terhe alatt meg és tettleg átvette, ekként a varrógép tulajdonába átment és habár ő elvállalt viszonkötelezettségének eleget nem tett, mégis ennek daczára a varrógépet eladta; tekintve hogy tulajdonával mindenki tetszése szerint szabadon rendelkezhetik, vádlott érintett cselekményével sikkasztást nem követettel: minél fogva az ellene emelt vád terhe alól felmentendő volt. Terhelt lakásváltoztatása nem szolgálhat okul arra, hogy az ügy terhelt lakhelyének bíróságához áttétessék. Ha terheltnek rendes lakhelye nincs a tetthely bírósága illetékes. A m. kir. Curia (1898 május 31-én 4,971. sz. a.) jogtalan elsajátítás vétsége miatt feljelentett T. Chajemné elleni büntető ügyben, melyben az aknarahói és dévai kir. járásbíróság közt illetékességi összeütközés merült fel, a további eljárásra és az elsőfokú érdemleges határozat hozatalára az aknarahói kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek. Indokok: A jb. bünt. elj. szabályok 8. és 9. §-ai szerint az illetékességet a bűncselekmény elkövetésének helye és megelőzés esetében a terhelt lakhelye állapítja meg, de eme szabályok sem azt nem engedik meg, hogy a terhelt lakyáltozása esetében