A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 31. szám - A hitelezési csalásról. A büntető törvény 386. §-ához

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 31. szám. Budap e st, 1898 július 31. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BETIÜP \Z IGAZSÁnOGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGÍ7ÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « [3 Egész _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. Tartalom : A hitelezési csalásról. Irta : dr Gáspár Izsó, bpesti ügyvéd. — A haszonélvezet és egyéb e féle jogok telekkönyvi törlése. Irta: Török István, kir. albiró, Ráczkeve. — Sérelem. (Tűrhetetlen állapot Kolozsvártt. Irta: N é m a Ede ügyvéd Kolozsvárit.) Irodalom. (Az anyakönyvvezetők kézi könyve. Szerk: dr. G a á r Vilmos igazságügy, min. segédtitkár. — A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről. Kiadja: Lampel R. (Wodianer F. és fiai.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések. • MELLEKLET: — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok.^ A hitelezési csalásról. ^A büntető törvény 386 §-ához.) Irta: Dr. GÁSPÁR IZSÓ, budapesti ügyvéd. A ki a hitelezési csalás eseteivel praxisában gyakran foglalkozott, az bizonyára tudja, hogy az a kereskedő, a ki hitelezői megkárosításával akar gazdagodni, 100 közül 90 esetben azzal kezdi, hogy elidegeniti vagyonát. Ennek a fortélynak ismét többféle válfaja van, a minek részletezése már nem ide tartozik. Azt is tudni fogja mindenki, hogy a kereskedő, ha csak egy cseppet praktikus, vagyis ha a manipulaczióból hasznot akar húzni, nem várja be, mig agyonexequálják, de még azt sem várja be, hogy pereljék a hitelezők, hanem megnézi scadenz-könyvét és akkor kezdi el a manipulatiot, mikor látja, hogy nincsenek közvetlen közeli lejáratai, hogy tehát a hitelezők nincsenek abban a helyzetben, hogy perléssel vagy végrehajtással őt akna-munkájában háborgathassák. Hiszen a kasszatolvaj sem fogja betörését közvetlenül az üzletnyitási óra előtt kezdeni, hanem gondosan kiválasztja e czélra azokat az órákat, a melyekben a gazda legédesebb álmát szokta aludni. Csakhogy a kasszarablás súlyos bün, akármikor vitetett is végbe, a vagyonelidegenités, a hitelező pénzének a hitelezett árukból való jogtalan kiragadása és bezsebelése, ez minálunk nem bűntett, nem büntetendő cselekmény, hanem kereskedői ügyesség, melyre mindenkinek szabadalma van. Az ilyen kasszarablás meg van engedve, csak időhöz van kötve. Ha az adósnak van annyi esze vagy ösztöne, hogy ne várja meg, mig perlik, hanem még lejárat előtt adja el raktárát vagy változtatja fi; máját, akkor bátran markába nevethet. A kijátszott hitelezőknek mindenekelőtt perelni kell és végrehajtani, eleven költségeket temetni holt tőkéik mellé, hogy igazolhassák azt, miszerint követelésük behajthatatlan. Szabadságukban áll az adós ellen csődöt kérni, természetesen ell kell készülve lenniök arra, hogy ez esetben néhány száz forintot letétbe kell helyezniök a költségekre. Ezt ugyan meg is teszik a hitelezői védegyletek, de nem teheti meg az a 20—30 vagy akárhány más hitelező, a kik nem tagjai ilyen egyletnek, a kik egymást nem is ismerik, s a kiknek követelései egyenkint talán a leendő költség összegénél sem nagyobbak. A hitelezők többségének tehát nem marad más hátra, mint az, hogy keleti fatalismussal szemlélje követelése elvesztét, sőt kénytelen legyen látni, hogy adósa egyszerűen zsebre vágja az ő pénzét és valami uj — persze társas és persze bejegyzett firma alatt vigan folytatja üzletét. Fenyítő feljelentést tegyen? Akkor megtörténhetik még az is, hogy a feljelentés elintézése után még adósa gúnyolódásait is kénytelen hallani, mert hiszen a végzés bizonyára ugy fog hangzani, hogy panaszos követelése még le nem járván vagy még meg nem ité tetvén vagy még be sem peresittetvén, 386. §. nem alkalmazható. Nos, hát itt van a visszáság. Olyan visszásság, a mely a 386. §. által megóvni célzott kereskedelmi érdekekkel homlokegyenest ellentétben áll. legyen elvonva e s hiszen ha azt monNézzük csak, mit mond a törvény és mit mond a ; r..-xis? A 386. §. azt mondja : «a ki azon célból, hogy hite lezőit megkárosítsa, a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejt, eltitkol, elidegenít, megrongál, adósságokat vagy jogügyleteket kohol, tekintettel az okozott kár összegére, a 383. §. szerint büntetendő.)) Kell tehát a károsító szándék, kell az itt felsorolt cselekmények egyike és hogy ez a végrehajtás előtt történjék. Ez az «előtt» nem akar itt mást jelenteni, mint az ellentétet a büntető törv. 359. §-ával, a mely ugyané cselekményeket bünteti, ha végrehajtás után követtettek el. A törvénykezési praxis e legutóbbi kelléket mégis ugy magyarázza, hogy pl. az elidegenítés közvetlenül a végrehajtás előtt, tehát jogerős ítélet után történjék; vagy legalább is a beperesités után. Hogyan V Hiszen a törvény egyszerűen azt mondja, hogy «a végrehajtás előtt,» nem mondja, hogy közvetlenül a végrehajtás előtt és nem mondja azt, hogy a követelésnek legalább beperesitví kell lennie. Hiszen senki sem fogja beperesiteni azt a követelést, a mely már előre bizonyára behajthatatlan. A praxis a törvényt egyszerűen kijavítja és nem azt mondja hogy «a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt,» hanem azt mondja, hogy a bekövetkező hatósági végrehajtás elől valamit elrejt, elidegenít stb. A A kir. Curia pl. azt mondja «a 386. §-ban mrghatározott csalás nem az által követtetik el, hogy az adós valamely a végrehajtás alapjául szolgáló dolgot a végrehajtás elől elvon, hanem az által, hogy ezt azon célból, tehát azon tudattal teszi, hogy ezzel hitelezőjét megkárosítsa. Ezen eset a «conscientia fraudisw csak ugy álhat elő, ha megfelelő kielégítési alap nem marad.» Tehát a vagyon a végrehajtás elől károsító szándékkal történjék. De dom, hogy a végrehajtás elől, akkor ebben a szóban: elől minden józan gondolkozás szerint benne foglaltatik a czélzat, hogy a hitelező ne kaphassa meg az elvont fedezetet, ép ugy mintha azt mondom, hogy a tálat elvették az orrom elől. Miért mondja tehát itt a Curia, hogy ehhez még a «conscientia fraudis» is megkívánandó, mikor ez a conscientia kétségtelenül fogalmilag benne van az első feltételben, t. i. hogy a vagyon a végrehajtás elöl legyen elvonva? Igenis van értelme a «conscientia fraudisw külön megkivánásának, ha azt mondom, hogy a végrehajtás előtt idegenittetett el a vagyon, ugy a mint a törvény mondja s ugy a mint a törvény külön megkívánja a károsító szándékot. Ezért helyes a törvény és nagyon helytelen a praxis. Mert a törvény intentiója szerint teljesen elég az, ha az elidegenítés a végrehajtás elől történik. Lám, hiszen a Curia is ezt mondja, csakhogy még külön kívánja a conscientia fraudist feleslegesen. Már most kérdem én, hogy vájjon az a kereskedő, a ki tudja és tudni tartozik, hogy tetemes váltólejáratai vannak a hó végén, s ezen tudatban üzletét hirtelen elidegeniti, a lejáratkor pedig senkinek sem fizet, vájjon nem-e a végrehajtás elől vonta el vagyonát, vagyis a törvény szavaival élve, vájjon nem-e hitelezői megkárosítása czéljából idegenítette el vagyonát a végrehajtás előtt? Mért kívánja tehát a Curia, hogy az elidegenítés idején ezek a váltók már legalább beperesitve legyenek ? Talán a conscientia fraudis kedvéért ? De hiszen egy kereskedő nem a kereset beadása által jut annak tudatába, hogy ő tartozik, s hogy ő neki majd fizetnie kell. Ezt bizonyára senki sem gondolja. Vagy szóljunk nyilt követelésről. Hiszen az adós ilyen esetben csak hetek múlva kapja meg a keresetet a beperlés után ; talán már be volt perelve, mikor elidegenítette vagyonát, de a keresetet még nem kapta meg. Hát akkor meg van állapítva a conscientia fraudis Meg van állapítva a tudat oly körülmény által, melyről az adós éppen nem bír tudattal ? A praxis szerint igen, mert hiszen a követelés be volt peresítve. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.