A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 30. szám - A végrehajtási törvény 93. §-ához

A JOG 223 A végrehajtási törvény 93. §-ához. Irta : Dr. SEBESTYÉN MIKLÓS ügyvéd Maros-Vásáhelyen. A végrehajtási törvény 93. §-a az igényperekről szól, megállapítván, hogy mikor van a beadott igénykeresetnek halasztó hatálya s mikor nincs. A kellő, 15 napos határidőben beadott igénykeresetre nézve a törvény intézkedése világos, ahhoz szó nem fér. Nem mondható azonban ugyanez a második esetről, midőn az igénykeresetet igénylő elkésve adja be Ezen esetben ugyanis szabály szerint nincs az igénykeresetnek halasztó hatálya. Kivételesen azonban az ilyen elkésett keresetnek is lehet felfüggesztő hatálya, ha az igénylő a törvényben előirt feltételeknek eleget tesz. Csakhogy éppen ezen feltételeket akként állapítja meg a törvény, hogy azok értelmezésére nézve kétség is merülhet fel. A törvény szerint ugyanis «a 15 napi határidő után beadott igénykereset folytán a végrehajtás csak azon esetben függeszthető tel. ha az igénylő a kereset jogosultságát valószínűvé teszi; egyszersmind pedig az igénykereset elvesztése esetén a végrehajtató követelését és járulékait, vagy a mennyiben ez kisebb összeget tenne, az igényelt tárgyak becsértékét biztosítékul a bíróságnál leteszi. Ezen alternatívának két ellentétes, álláspontról való értelmezése már most kétféle eredményre vezethet. Ha a «vagy a mennyiben)) után következő «ez» mutató névmást az előző mondat tárgyára vonatkoztatjuk («a követelést))), azon esetben igénylő, feltéve, hogy a végrehajtató követelése esetleg kisebb a becsértéknél, a nagyobb becsértéket tartoznék letétbe helyezni, a követelést magát pedig csak akkor, ha ez nagyobb a becsértéknél. Tehát mindig a nagyobb összeget. Csakhogy azt hiszem, hogy ily anomáliát a törvényhozó nem akarhatott ilyen intézkedés mint irrationális, mint méltánytalan a törvénybe bele nem interpretálható. Mert tegyük fel, hogy végrehajtató követelése kitesz 1000 frtot. Ezzel szemben ő. mert joga van ahhoz, lefoglaltat 12,000 frt értékű ingóságot melyek nem képezik a végrehajtást szenvedő tulajdonát. Ugyan mi ratio volna már most abban, a mi az előbbi magyarázatból következik, hogy igénylő ezen, végrehajtató, követelésével mi arányban sem álló, horribilis összeg letételére köteleztessék?! Hiszen végrehajtató a rá nézve legjobb esetben sem lehet a lefoglalt tárgyak tekintetében nagyobb összegig érdekelt, mint követelése erejéig ; már pedig a letett összeg csupán a végrehajtató érdekének biztosítására szolgál. Viszont áll az, hogy a lefoglalt tárgyak által, bármily nagy összegre rúgjon is a becsérték, igénylő a rá nézve legrosszabb esetben is szintén csak a végrehajtató követelése erejéig lehet érdekelt. Mi értelme lehetne tehát ilyen körülmények között annak, hogy az igénylő nagyobb összegletételéreköteleztessék, mintamekkorát mindkét fél érdeke képvisel? Ebből már most, hogy a törvény fenti magyarázata ily anomáliára vezetne, következik, hogy az helytelen s hogy a törvényt akkor magyarázzuk helyesen, ha a már jelzett «ez» mutató névmást a második mondat tárgyára a «becsértékre» vonatkoztatjuk, vagyis, ha a törvényt akként értelmezzük, hogy «a mennyiben igénylő a végrehajtató követelését vagy, ha a becsérték kisebb a követelésnél, a lefoglalt tárgyak b e c s é r t é k é t 1 e t é t b e helyezi.» Hogy pedig ezen értelmezés a törvény szellemének is megfelel, a fentieken kivül bizonyítja éppen a végrehajtási törvény 78. §-a, a mely határozottan akként intézkedik, hogy az érdekelt a végrehajtató biztosítása érdekében szoros zár mellőzésénél a becsértéket tartozik letenni, s a követelést csak akkor, ha az (t. i. a követelés) kisebb a becsértéknél. Épp ugy a végrehajtási törvény 104.§-a esetében «a becsérték letétele esetén a lefoglalt tárgyak a zár alól felmentetnek.)) Ebből tehát látható, hogy a törvény mindig csak a kisebb összeg letételére kötelezi az illetőt — s mivel a törvény ratiója ugy a 78., mint a 104. és 93, §§-nál egy és ugyanaz, nem értelmezhető ez utóbbi intézkedése az előbbivel merőben ellentétesen, mert a végrehajtási törvény, egészében hasztalanul keresnénk ehhez analóg intézkedést, sehol sem lévén senki végrehajtató érdekében nagyobb összeg letételére kötelezve, mint a mennyit a végrehajtató követelése kitesz. (78. §., 42. §.) Ha tehát az első értelmezésnek ezen fentebb előadott konsequentiája meg nem állhat, akkor szabályul áll az. hogy igénylő végrehajtató követelését tartozik letenni, a m e n n y i b e n azonbana lefoglalt tárgyak becsértéke annál kisebb, ezen utóbbit, mert ő (igénylő) csupán ezen tárgyak becsértéke erejéig felelős és érdekelt s mert a felhozott eset megforditottjában épp oly anomália volna, ha pédául igénylő egy 100 írt értékű ingója lefoglaltatásával szemben 1000 frtot kellene, hogy letétbe helyezzen, mint az előbbi példában, ha 1000 frt követelés ellenében 12,000 frtot kellene letennie. Ez következik a törvény helyes logikai magyarázatából, de a bár nem szerencsésen szövegezett törvény grammatikai magyarázata is csak erre vezet. A törvény szerint ugyanis, az igénylő köteles a végrehajtató követelését, vagy a mennyiben ez kisebb összeget tenne, az igényelt ingók becsértékét letenni. Ebből már most a helyes nyelvérzék segélyével következik, hogy comparatio csak két ismert fogalom közt állhatván meg, mivel az első mondatban csupán csak egy fogalomról: a követelésről van szó, erről nem mondhatta a törvényhozó, hogy kisebb, mert nincs meg az altéra pars comparationis, tehát a kisebb csak a második mondatbeli fogalomra a becsértékre vonatkozhatik. melyet, mint most már ismeretest, hasonlatba helyez a követeléssel, tehát ha a becsérték kisebb a követelésnél s ekként a mutató névmás «ez» szintén a kisebb becsértékre kell, hogy vonatkozzék, minélfogva ezen a logikai és grammatikai magyarázat eredményekép jelentkező értelmezéséhez a törvénynek, mint nézetem szerint egyedül helyeshez, alig férhet szó. Ausztria és külföld. Német jogászgyülés. Az idei német jogászgy ülésen, mely szeptember hó 12-től— 14-ig Posenben fog megtartatni, a következő kérdések kerülnek tárgyalás alá: 1. Ajánlható-e, az épitő munkások védelme céljából, az építési engedély kiadását, a vállalkozó által nyújtandó biztositéktól függővé tenni ? Klőadók: Dr. Brun n e r tanár (Berlin) és W i 1 k e igazságügyi titkos tanácsos (Berlin). 2. Milykép szabályozandók az alkotandó biztosítási törvényben a kölcsönösségen alapuló biztosítási társulatok? 3. A nemzetközi magánjog alapján, mely helyi törvények szerint Ítélendő meg a szerződési kötelem? Előadók: Dr. E n n e c e r u s tanár (Marburg) dr. Mit te is tanár (Bécs). 4. A dologi jogok a polgári törvényköny szerint a közvetett tulajdonos ellen is érvényesíthetők legyenek-e? Előadók: dr. Strohal tanár (Lipcse) és dr. Meisner orsz. törvényszéki tanácsos (Posen). 5. A kisbirtokosok támogatására ajánlatos-e birtokvédelmi törvény alkotása? Előadó: Mayer kormány tanácsos (Bromberg). 6. Az utolsó határnapon egyik fél elmaradása folytán hozandó makacssági ítéletnek a német birodalmi prtts. 296. §-ának — vagy az osztrák prtts. 399. §-ának intézkedése előnyősebb-e? Előadó: dr. Schwartz Kristóf, m. docens (Berlin). 7. Ajánlatos-e a föld- és jelzálogügynökök iparának szabályozása? Előadók: dr. Goldschmidt igazságügyi tanácsos (Berlin) és dr. L. Fuld jogtanácsos (Mainz). 8. A dolus eventualis alkalmazása a büntető jogban illetve a bünperben. Előadó: Olshausen birodalmi tvszéki tanácsos. (Lipcse). 9. Ajánlatos-e büntetésképen a gyarmatokba való deportatio? valamint ajánlatos-e kivándorlás esetében a feltételes elitélés alkalmazása? Előadók: dr. Félix Bruck tanár (Boroszló) és dr. K o r n jogtanácsos (Berlin). 10. Elévüljön-e a büntető eljárás csupán egy — a bűntett elkövetése óta — törvényesen megszabott időszak lefolyása által, avagy az elévülés függővé tétessék-e még egyébb körülménytől is? Előadó: Hamm birodalmi tanácsos (Lipcse). 11. Ajánlható-e a jelzáloghitelbank ügynek és az adóslevelek birtokosai közös jogainak birodalmi törvényes szabályozása? 12. Érinti-e a polgári törvénykönyv a tartományi törvényeknek, a nemesi nevek átszármaztatására és viselésére vonatkozó intézkedéseit? Nyilt kérdések és feleletek. Adalék a sommás eljárási törvény gyakorlatához. Vagyok bátor a tek. Szerkesztőséggel alábbi két esetet közölni azon okból, hogy ezek után véleményét nyilvánítani szíveskednék arra nézve, hogy a sommás törvény idevágó szakasza helyesen mikép értelmezendő. Én ugyanis két különböző, de ugyanazon törvényszék területe alá tartozó járásbíróság előtt sommás keresetet indítottam ingatlanra vonatkozó tulajdonjog érvényesítése iránt. Az egyik járásbíróságnál adóbizonyitványnyal, a másiknál külön becsübizonyitványnyal igazoltam, hogy a kereseti ingatlanok értéke 200 frton alóli, mégpedig jóval alóli. A tárgyaláskor mindkét alperes kifogást tett a bírói hatáskör ellen, állítván, hogy a kereseti ingatlan 200 frtnál magasabb értéket képvisel; bizonyitékkép azon alperes, kivel szemben az értéket adóbizonyitványnyal igazoltam, bírói becsüt kért, azon