A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 24. szám - Jogbizonytalanság. (Az 1893. évi XVIII . t-c. 73., 95., 96. §-ai az 1881. évi LIX. t.-c. 61. §-a; a jó- és rosszhiszemű birtokos, tekintettel az uj polgári törvénykönyv tervezetére)

186 A JOG elválaszthatlan, enged következtetni az, hogy alperes kérvényét a bírósághoz oly későn adta be, hogy az arról való értesítés vételére maga sem számithatott, s ha képviseletéről gondoskodni ezen jobb tudomása ellenére mégis elmulasztotta, ugyan lehet-e komolyan vétlenségéről beszélni? HL Az 1893. évi XVIII. t.-c 95., 96. §-aihoz. Felperesek alperes ellen egy beltelek és kert közös birtokába sommás visszahelyezést kérnek. Az első biróság megállapította, hogy felperesek mostoha apja felperesek nevében a kérdéses házat, melyhez a kereseti beltelek és kert tartoznak, a keresetet közvetlenül megelőzőleg bérbe adta, de a bérlő alperes által Vj% évvel előbb kiűzetett s a teljesen elkerített beltelek és kert azóta kizárólag alperes által birtokoltatik. Ezen megállapítások folytán az első biróság felpereseket keresetükkel elutasította, a II. bíróság azonban alperest elmarasztalta, mert a II. biróság szerint is beigazolták ugyan a tanuk, hogy az ingatlant a megelőző évben már kizárólag alperes birtokolta, de ezt felperesek tanúi, a kik látták, hogy a peres felek a kertet közösen mivelték s az istállóban állataikat alpereséivel együtt tartották, megdöntik, következőleg a közös birtoklás bizonyításául felpereseket eskü alatt kihallgatni, esküre bocsátani és alperest megfelelőleg elmarasztalni kellett. Hát mi még nem hallottunk sommás visszahelyezési perben ilyen érvelést. Alperes mellett szól a korábbi (közvetlen) birtoklás és hogy a házban egyedül ő lakik; felperesek mellett ellenben csak az, hogy a megelőző évben egyes időleges munkálatokat végeztek. Logikus módon nem következhet ebből más, mint hogy a bírónak egyik felet sincs joga ily körülmények közt eskü alatt kihallgatni, még kevésbbé felpereseket esküre bocsátani, mert felperesek esküje az alperes javára megállapított tényt nem hatálytalaníthatja. Véleményünk szerint alperes csak tűrte, hogy felperesek közös birtoklási cselekményeket végezzenek s minthogy a házat egyedül alperes lakja, a házzal együtt a beltelek és kert is az ő uralma alatt áll olyképp, hogy már maga ez az egy körülmény felperesek eskü alatti kihallgatása megengedhetőségének és szükségességének ellene mond. Ha pedig a felperesi és alperesi tanúvallomásokat egyenlő erejüeknek fogadjuk el, akkor azokra mással, mint a kereset elutasításával éppen nem felelhetünk. IV. A szolgaloms.erüség kérdéséhez ; anyagi jogeset : Az első biróság szabályszerű eljárás utján megállapítván, hogy a mezei ut használatába való visszahelyezést kérő felperes a kérdéses mezei utat csak 3 éve használja, jóllehet az képezi szomszédos földje legtermészetesebb bejáróját, őt a keresettel elutasította, mert nem látta a szolgalomszerüséget fenforogni, különös tekintettel a rövid idejű használatra és arra. hogy szomszédos földje, kis kerüléssel, más oldalról is megközelíthető. A kir. törvényszék megváltoztatta az I. birói Ítéletet mert a kereset tárgyát képező ut szerinte szolgalmi jog jellegével bír s nem szükséges, hogy az ut használatát kereső fél a szolgalmi jogot elbirtoklás által már megszerezte légyen, hanem elégséges, hogy szándéka az elbirtoklásra irányuljon. Hát a kir. curia már 15 évvel ezelőtt egészen másképp döntött s egy oly esetben, a melyben felperes javára ugy az úthasználat, mint az alperesi önhatalmú megháboritás bizonyittatott, felperest keresetével mégis elutasította, kimondván, hogy a felperesi rövid idejű (3—4 évi) úthasználat a keresetet meg nem állapithatja, mert ezzel a rövid idejű használattal sem az úthasználati szolgalmi jog megszerzése, sem az elbirtoklás általi megszerzésre alkalmas volta bizonyítva nincs (7,525/1885. sz. C. határozat.) A felhozott jogeset speciális körülményeit tekintve, véleményünk az. hogy a kir. törvényszék, mint felülvizsgálati biróság, ha már az I. bírósággal egy véleményben nem volt, feloldani tartozott volna az I. birói Ítéletet a végből, hogy a felperesi úthasználati szolgalomszerüség fenforgása vagy fenn nem forgása közelebbről meghatároztassék. Ezt nem tévén, hanem az I. birói Ítéletet megváltoztatván, nyílt kérdésül hagyta fenn, hogy feljebb nem vihető Ítélete a bírálatot kíállja-e? Véleményünk szerint aligha. A tulajdon absolut hatályú s abban nyilvánul, hogy a tulajdonos azzal szabadon rendelkezhet s használatából mindenkit kizárhat. A ius in re aliena a tulajdon korlátozása s mint ilyen állandóan akkor keletkezik, ha hosszabb időfolyás 'ámogatja. Népünk, melynek jogi öntudata még fejletlen s gondolkozása nem eléggé fegyelmezett, előszeretettel hajlik a prekárius jogszerzéshez. Ez teszi szükségessé nálunk a tulajdon szabadságának szigorúbb védelmét az által, hogy az u. n. dologbani jogok keletkezését minél hosszabb időhatárhoz kössük. Ugyanazért az uj polgári törvénykönyv feladata kimondani, hogy : Idegen ingatlan do1og haszná1 ata a k k or szolgalom szerű, ha a tulajdonos ellenmondása nélkül legalább lOév óta állandóan gyakorolta t i k. V. A jóhiszeműség kérdéséhez : A jó- és rosszhiszeműség törvényileg az osztr. polg. trvk. 326. §-ában van meghatározva. Ez a törvény nálunk is széltében alkalmaztatik sa jó- és rosszhiszeműség elhatárolása a gyakorlatban is a legélesebb distinktió tárgya, kivált abban az irányban, midőn a telekkönyvi tulajdonos jó- vagy rosszhiszeműsége döntendő el. így legfőbb bíróságunk gyakorlata e tekintetben abban csúcsosodik, hogy a telekkönyvi tulajdonos a birtokossal szemben csak addig védelmezendő, a meddig őt a jóhiszemű tlkvi tulajdonszerzés fedi. Törvényszékeink a jogalkalmazás ezen vonatkozásában mégis feltűnően divergálnak s egymással homlokegyenest ellenkező határozatokat hoznak. így egy esetben az lett a törvényszék által kimondva, hogy a tlkvi tulajdonos rosszhiszemű szerző, mert jogelődje alperes házközössége a vitás ingatlant tulajdonul megvette, de a tulajdonjog bekebelezését elmulasztotta, s minthogy felperesről bebizonyult, hogy az alperes jogelődje által való tulajdonszerzésről tudomással birt, a törvényszék Őt keresetével elutasította s alperest viszontkeresete folytán feljogositotta. hogy a kereseti ingatlan tulajdonjogát a maga javára bekebeleztetheti. Egy másik esetben pedig a tkvi tulajdonost birtok iránti keresetével elutasítja, ámbár nemcsak felperes jól tudta, hogy a kereseti ingatlan a korábbi telekkönyvön kivüli tulajdonos által alperesek jogelődének eladatott s hogy az adásvétel körülbelül 8—10 év óta kizárólag vevő által birtokoltatik, hanem ezek a ténykörülmények a peres felek lakhelyén köztudomásúak is voltak. Nem állhatjuk meg hogy a kir. törvényszék indokolásának egy részecskéjét szórói-szóra ne idézzük : ((Tekintettel arra, hogy a felpereseknek a F. M. vételétőli visszalépési tényerőli ekkénti tudomása mellett azok rosszhiszeműsége megállapítható csak az esetben lenne, ha beigazoltatott volna az, hogy ők ennek megszűntéről esetleg ujabbi perfekt vételről szereztek tudomást, s minthogy a folytonos birtoklásróli tudomás alapján sem állapítható meg a felperesek rosszhiszeműsége)) stb. Hát, hogy a tkvön kivüli korábbi eladóval szemben F M. a vételtől vissza nem lépett, annak éppen ellenkezője lett a perben bizonyítva s ezt bizonyítja a törvényszék által hangsúlyozott folytonos birtoklás is. Ugyancsak az uj polg. trvk v. feladatatehát tisztán meghatározni és elhatározni a jó- és rosszhiszeműségei különös tekintettel a tkvi tulajdonra. E részben két ut áll nyitva: vagy merőben atkvi tulaj donszerzésexclusivitását kell elfogadnunk, mely abban áll, hogy a tkvi tulajdon érinthetlen,vagy megkell engednünk a tkvi tulajdon ellenében a rosszhiszeműség bizonyítását. Minthogy az előbbi az anyagi jog szabályaiba ütköznék s a gyakorlati élet szükségleteivel számoló megállapodott iudikaturával ellenkeznék : természetesen az utóbbi elv iktatandó törvénybe. A felhozott példákból látható, hogy törvényszékeink a végső fokban tulnyomólag hozzájuk utalt járásbirósági polgári peres ügyeket nem mindig kezelik oly biztosan, a mint az ebbeli hatáskörük fontosságánál, igen nagy jelentőségével és kihatásánál fogva feltétlenül megkövetelhető, elannyira, hogy némely járásbirósági polgári peres ügy törvényszéki ellátása a perfélben nem annyira az utolsó szót kimondó felsőbb biróságtól megkívánható megnyugvás érzetét, hanem inkább azt a benyomást kelti, hogy ügyén elverték a port. A jogpolitika feladata azt a jogbizonytalanságot hatályos szervezeti intézkedésekkel ott, a hol speciális szaktanács a birák csekély létszáma miatt nem alakitható, megszüntetni, a járásbirósági polgári peres ügyeknek a felső fórumon vizsgáló birák, tkvi referensek és büntető jogászok általi ellátásának véget vetni és kellő színvonalú törvényszéki polgári felebbezési tanácsokat kreálni, mert félő, hogy máskülönben az uj polgári törvénykönyv majdan irreparábilis állapotokkal fogja magát szemközt találni.