A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 24. szám - Jogbizonytalanság. (Az 1893. évi XVIII . t-c. 73., 95., 96. §-ai az 1881. évi LIX. t.-c. 61. §-a; a jó- és rosszhiszemű birtokos, tekintettel az uj polgári törvénykönyv tervezetére)

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: 24. szám. Budapest, 1898 június 12 V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JO Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZICmífiÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: ^CÍ/ Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ C « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Jogbizonytalanság. Irta : K o v á c s Béla, kir. járásbiró, Karánsebes. — A jogos védelem és a végszükség joga. Irta : E i s e r t h István, kir. ügyész, Lőcsén. — A végrehajtási törvény 72. §-ához. Irta: Dr. Sebestyén Miklós, ügyvi!d Maros-Vásárhelyen. — A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja VII. Irta: Wahlner Aladár, m. kir. bányakapitány, Bpest. — Belföld. (A magyar polcán törvénykönyv.) — Irodalom. (A járásbiróságok ügyvitele. Irta Lányi Bertalan) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések MELLÉKLET: — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-bül. (Csődök — Pályázatok.) Jogbizonytalanság. (Az 1893. évi XVIII. t.-c. 73., 95., 96. §-ai, az 1881. évi LIV. t.-c. 61. §-a; a jo- és rosszhiszemű birtokos, tekintettel az uj polgári törvénykönyv tervezetére). Irta : KOVÁCS BÉLA. karánsebesi kir. járásbiró. Jogszolgáltatásunk a készülőben lévő magyar általános polgári törvénykönyvvel váluthoz jut. Az a valóban nagy apparátus, melylyel annak megalkotásán legjobbjaink fáradoznak, kezességül szolgál arra nézve, hogy a magyar polgári törvénykönyv korszakalkotó mű lesz : megszüntetője az ingadozó jogalkalmazásnak, kiküszöbölője az egymásnak ellentmondó elasztikus felfogásoknak, megteremtője a jogegységnek és erős vára az igazságot szomjuhozóknak. Jogos várakozással nézünk mindannyian a fordulat elébe, melyet ez a nagy alkotás inaugurálni és megérlelni hivatva van. Az uj törvénykönyv tervezetén dolgozó állandó bizottságban ott látjuk mindama férfiakat, a kik jogászi érzék és tudás tekintetében excellálnak : bizton remélhető tehát, hogy a nagy mű az elmélet és gyakorlat magaslatán fog állani s ezeknek az igényeknek, mint összetartó kapcsoknak segélyével és kielégítésével szilárdul magához fűzi a jogéletet s fényt áraszt ennek legutolsó zugába is. Az elmélet és gyakorlat egymáshoz kimúlásában rejlik a titok, melytől a mű emberileg lehető tökéletessége függ: mint a hogy a friss repkény körülfolyja az erős tölgyet, az egymásra utaltság összhangzatának érzetét keltve a szemlélőben. Azonban bármilyen serényen folyik is a munka ebben az irányban, bizonyos, hogy sok időbe kerül, mig a kész törvénykönyv a jogi forgalomnak átadva lesz. Addig tehát mindannyiunk kötelessége a létező állapotokon segíteni s a gyakorlatot a lehetőségig oly irányba terelni, hogy egységes polgári törvénykönyv hiányában is megállja helyét, kivezető utat taposson a szétágazó nyomokon és véget vessen a tagadhatatlanul mutatkozó jogbizonytalanságnak. E végből, azt tartva, hogy viszonyaink közt az alaki jog biztos kezelése az anyagi jog helyes alkalmazásának előiskolája : a gyakorlat szempontjából előbb az alaki, azután pedig az anyagi jog köréből tárunk fel néhány jogesetet, mindegyikből levon/a röviden ezen b. lapok keretéhez szabott véleményünket, s végül a jó- és rosszhiszeműségről szólunk, mely az uj polgári törvénykönyv legtöbb praecisitást követelő kérdései egyike. I. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 7& $-ához. E. kereskedő alpereseket kereskedelmi áruk vételára cimén perli. Bizonyíték egy kötvény, melynek nyelvét alperesek nem értik s mely az 1868. évi LIV. t.-c. 167, 168. §-ainak meg felelőleg nincs kiállítva, s első megtekintéséből kitűnik, hogy alperesek előtt nemcsak megmagyarázva, hanem akkor, mikor ők azt kézjegyeikkel ellátták, még kitöltve sem volt; más tintával van u. i. írva az összegzés kelet és ismét más tintával alperesek és a tanuk neve, hitelezőnek pedig nem E. felperes, hanem egy harmadik: P. — felperes fióküzletének vezetője van benne feltüntetve. Alperesek azzal védekeznek, hogy adósok voltak ugyan Lapunk mai száma egy összeggel, de ennek törlesztéséül P-nek. felperes fiók-üzlete vezetőjének két boglya szénát adtak át. P. tanúképp kihallgattatván, előadta, hogy alperesek^az általa vezetett fiók-üzletben két adósságot csináltak ; az egyiket széna átadásával törlesztették, a másikról a kötvényt állították ki. A kötvény alperesi kézjegyelése mindkét tanú által bizonyittatott, a kötvény tartalma s a megfelelő áruk kiszolgáltatása ellenben — miket alperesek tagadtak - - nem. A felperesi követelés felperesnek sem fő, sem fiók-üzleti könyveiben elő nem fordul és nem fordul elő a P. által emiitett másik alperesi adósság sem. Az első biróság elutasító ítéletével szemben a II. bíróság (törvényszék) alpereseket elmarasztalta, ítéletét P. tanú vallomására fektetve. Véleményünk szerint a II. bíróság ítéletének téves volta evidens, mert a kereseti kötvényt az 1868. évi LIV. t. c. 167, 168. s az 1893. évi XVIII. t.-c. 715. és 75. §-ai világos rendelkezései ellenére bizonyítékul elfogadta, az okiratok bizonyító erejére vonatkozó szabályokat megsértette és mert alpereseket, pusztán P. érdekelt tanú vallomása alapján, helyesen elmarasztalni semmiképp sem lehetett. II. Az 1881. évi LIV. t-c. 61. §-ához: M. karánsebesi lakos közbenjárási munkabér iránt perli K. debreceni lakósnőt Utóbbi a per tárgyalási határnapja előtt három nappal kérvényt nyújt be, melyben utalva arra, hogy vagyontalan s üzletét anyagi károsodás nélkül el nem hagyhatja, azt kéri, hogy a debreceni kir. járásbíróságnál hallgattassák ki. A perbíróság a kérelemnek nem adott helyt s alperest a kereset értelmében, törvényszerű megidézése és meg nem jelenése okából, elmarasztalta. Kellő időben alperes igazolással élt azon az alapon, hogy várta emiitett kérvénye elintézését, melynek formai hibásságát — perrendellenességét — maga is elismeri és hogy a törvényben járatlan. Mi természetesebb, mint hogy a biróság az igazolási kérelemnek sem adott helyet. Ellenkezőleg határozott a II. biróság (törvényszék) lénye gileg azért, mert az 1881. évi LIV. t.-c. 61. §-ában foglalt «véletlen» fogalomnak ellentéte: a szándékosság, illetve a vétkesség alperes eljárásában éppen nem lelhető fel. miután alperes az idéző végzés vétele után nyomban beadott kérvényének elintézése előtt a kitűzött határnapra megidézettnek nem tekinthető. Más szóval : a II. biróság felfogása szerint alperes nem tartozik megjelenni a tárgyaláshoz, sem képviseletéről gondoskodni, hanem egy egyszerű beadványnyal kicsinálhatja, hogy megidézettnek ne tekintessék s elháríthatja magáról az elmarasztalás veszélyét, csupán annyit kérve, hogy ne a perbíróságnál, hanem lakhelyén hallgattassék ki. Véleményünk szerint alperes mulasztása öntudatosan vétkes, mert a tárgyalási határnap előtt beadott kérvényével önmaga documentálta, hogy a meg nem jelenésben akadályozva nem volt és mert ha a tárgyalási határnap előtt 3 nappal kérvényt adhatott be. akkor bizonyára elég ideje volt a megjelenésre, vagy a képviselet kirendelésére is. Az 1881. évi LIV. t.-c. 61. §-a egyike perrendünk sokszor megvitatott törvényhelyeinek s az esetek különfélesége szerint ha megengedjük is, hogy különbözőképp értelmezhető, de azt semmiképp se véljük belemagyarázhatónak, még a vétkesség és vétlenség doktrinár fejtegetésével sem, hogy a fél abból folyólag, tehát törvényszerűen jogosult arra, hogy ne jelenjen meg, hanem «kihallgatását», sajátképp : az első tárgyalás megtartását, szépecskén otthon megtartani kérje Mert a II. biróság érvelése a meg nem jelenő felet egyszerűen erre szabadítja fel, nem véve észre, hogy alperes, a ki igazát elvégre perújítással is megvédheti, csak az ügyet akarja elhúzni és a szabályszerű határozatot kijátszani. A kijátszási szándék mozzanatára, melytől a vétkesség 12 oldalra terjed.