A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 23. szám - Az igazolatlan előjegyzés törlésének kérdése a györi kir. ítélőtáblán és a kir. Curián

OG A Ht. 77. §-ának ugy a) mint b) pontja csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, a midőn az elhagyott fél elsősorban az életközösség visszaállítását és a házasság felbontását csak az életközösség visszaállítása megtagadásának folyományául kéri, de egyszersmind a maga részéről kész a visszatérésre hajlandó elhagyó felet visszafogadni és vele az életközösséget folytatni. A házassági kötés felbontásának hely nem adható, ha felperes az életközösség visszállitására vonatkozó felhivás kibocsátását csak annak reményében és tudatában kérte, hogy neje a felhívásnak megfelelni nem fog. A kézdivásárhelyi kir. törvényszék 1897. évi december hó 9-én 7,796. sz. a. K. Antal felperesnek, N. Julianna alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti rendes perében következőleg itélt: K. Antal felperes s N. Julianna alperes között a felsőbányai róm. kath. lelkész előtt 1893. január 29-én érvényesen megkötött házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának b) pontja alapján felbontatik, alperes vétkesnek nyilvánittatik stb. Indokok: Felperes kéri a közte és alperes között kötött házasságot a H. T. 77. §-ának b) pontja alapján felbontani, s alperest a költséges fizetésére kötelezni. Alperesi ügygondnok a házasság felbontását nem ellenzi, csak a költségeket kéri kölcsönösen megszüntetni. Tekintettel arra, hogy az A) alatt becsatolt helyhatósági bizonyítvány tanúsítása szerint ismeretlen helyen tartózkodó alperes férjét több mint három év óta elhagyta ;tekintettel arra, hogy 2,882—896 polg. sz. a. végzéssel alperes birói hirdetmény utján felhivatott az életközösségnek egy év alatt leendő visszaállítására, s ezen felhívásnak az 1897. augusztus 21-én kiállított helyhatósági bizonyítvány szerint eleget nem tett, a peres felek között kötött házasságot a H. T. 77. §-ának b) pontja alapján felbontani sa85. §. értelmében alperest vétkesnek nyilvánítani kellett stb. A marosvásárhelyi m. kir. ítélőtábla (1898. évi január hó 27-én 173. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1898 május hó 3-án 1,039 sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokolás: Felperes keresetében a házasság felbontását a H. T. 77. §-ának a) és b) pontja, ugy a 80. §-ának a) pontja alapján azért kérte, mivel a jelenleg ismeretlen taztózkodásu neje lusta, kicsapongó volt, házi teendőit teljesen elhanyagolta, végül 1893. év végén tartózkodási helyének megnevezése nélkül férjétől eltávozott, az 1897. december 2-án tartott tárgyaláson pedig felperes elejtve a h0. §. a) pontjában foglalt bontó okot, a házasságot a 77. §. a) és b), illetőleg, minthogy alperes tartózkodási helye ismeretlen, egyedül ama §. b) pontja alapján kérte felbontani. Tekintve pedig, hogy a 77. §-nak ugy a) mint b) pontja csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, a midőn az elhagyott fél elsősorban az életközösség visszaállítását s a házasság felbontását csak az életközösség visszaállítása megtagadásának folyományául kéri, de egyszersmind a maga részéről is kész a visszatérésre hajlandó elhagyó felet visszafogadni és vele az életközösséget folytatni, a jelen esetben azonban ugy a felhivás kibocsájtása iránti kérvényének, mint keresetének világos tartalma szerint felperes maga nem hajlandó nejével az életközösséget visszaállítani, s keresetének egyedüli célja a házasság felbontására irányul, az esetre nézve tehát a H. T. 77. §-ának a) s illetőleg b) pontja értelmében való eljárásnak, ennek folytán a házassági kötés felbontásának hely nem adható és pedig annál kevésbbé, mivel az előadottak, valamint a per többi adatai szerint nyilvánvaló, hogy felperes az életközösség visszaállítására vonatkozó felhivás kibocsájtását csak annak reményében és tudatában kérte, hogy neje a felhívásnak megfelelni nem fog és a H. T. 80. §-ának a) pontjában jelölt bontó okot csak akkor ejtette el, a midőn már megállapítva lett, hogy ismeretlen tartózkodásu neje a felhívásnak meg nem felel. Ugyanazért mindkét alsóbiróság ítéletének^ megváltoztatásával felperest helytelen alapra fektetett keresetével elutasítani kellett. Érvényes zálogjog szerzéséhez nem szükséges hogy a követelés, melynek biztosítására a zálogjog létesül, a zálogjog tulajdonosának saját tartozása legyen, hanem az más tartozásának biztosításául is adható. Érvényes követelés tehát ebben az esetben is létezhet és igy az a teljesen közömbös körülmény, hogy a tulajdonos a zálogjogot kötelezvényben és érték kiszolgáltatása nélkül adta, az ennek alapján eredetileg érvényesen bekebelezett zálogot megszüntető ténynek nem tekinthető, miből következik, hogy az érték tagadott kiszolgáltatásának bizonyítása döntő körülményt nem képez. A szegedi kir. törvényszék (1897. június hó 10-én 10,653. sz. a.) A. Lajosné szül. S. Hermine felperesnek P. Károly alperes ellen zálogjog törlése iránti rendes perében következőleg itélt: Alperes köteles tűrni, hogy a nagylaki 1,440. sz. telekjkönyvben A| 1,542. és 1,573. hr. sz. a. felvett házra C. 13 alatt javára 3,500 frt erejéig bekebelezett zálogjog törlése 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett bekebeleztessék. Indokok: Felperes azt állítja, hogy édes atyja S. Ignác 1 588. évben X. testvérek aradi céggel elszámolási viszonyban állván 5,036 frt 28 krnyi összeget nevezett cégnek kifizetni nem tudott s minthogy N. testvérek őt a bűnvádi följelentéssel fenyegették, sógorához, P. Károlyhoz, alpereshez segítségért folyamodott, ki nevezett céggel egyezséget iparkodott létrehozni. N. testvérek eleinte hajlandónak mutatkoztak P. Károly kezességével beérni s a mellett megengedni, hogy felperes atyja tartozását havi részletekben törleszthesse, P. Károly pedig késznek nyilatkozott a kezességet elvállalni, nehogy azonban vagyoni kárt szenvedjen, azt kivánta felperestől, hogy e tekintetbeni biztosítására neki egy 3,500 frtról szóló kötelezvényt irjon alá, melyben beleegyezik, hogy a zálogjog a nagylaki 1,440 sz. tjkvben foglalt, általa egy évvel ezelőtt 3,500 írtért vett házára bekebeleztessék. Felperes ebbe beleegyezett és a nélkül, hogy tőle akár egy krajcárt is kapott volna, 1888. évi június 1-én a kötelezvényt kiállította, mely kötelezvény alapján a zálogjog 3,500 frt erejéig még azon napon bekebeleztett. A N. testvérek azonban P. Károly kezességét el nem fogadták, mire S, Ignác többi rokonai jelzálogi biztosítékot adtak és miután felperes házára a P.-féle 3,500 frt. már bekebelezve volt, aN. testvérek képviselőjének 1888 évi október 12-én— mert ezen napig húzódtak a kiegyezési tárgyalások — elsőbbségi engedély adott és a 3.500 frtról szóló kötvényt felperesnek visszaküldötte. Később pedig alperes a törlési engedély kiadását megtagadta, mert neki is S. Ignácz fizetésképtelensége következtében ezért 1,700 frtot kellett kifizetnie, amelylyel érte kötelezettségben volt és ezen eljárásával felperes kényszert akart gyakorolni, hogy őt édes atyja 1,700 frtnyi tartozásának kifizetésére szorítsa. Ennélfogva kéri felperes itéletileg kimondani, hogy az alperes által nyert zálogjog kitörlése bekebeleztessék és alperes a költségekben marasztaltassék. Alperes tagadja fölperes fönti előadását és határozottan azt állítja, hogy alperesnek még 1888. június előtt 3,500 frt kölcsönt adott és hivatkozik arra, hogy a kötvényt felperes atyja tőle kicsalta, különben hangsúlyozza, hogy ha ezen kötelezvényen alapuló kötelezettség fenn nem állott volna, tőle már akkor törlési engedélyt és nem az elsőbbségi jág átengedését követelték volna és kéri az aradi kir. törvényszéknél folytatott azon pert az iratokhoz csatolni, a melylyel ő a kötvény visszaadását követelte és a melyben a jelenlegi felperes pervesztes lett; mire felperes azt válaszolja, hogy a N. testvérekkel való egyezségnél folyvást alperes járt közbe és minden esetre már az elsőbbségi jog átengedésénél alperes el volt határozva az érvényben maradt bekebelezést kihasználni. Különben felperes nem értett ilyenhez és meg volt nyugodva, hogy a kötvényt visszakapta. Az ügy ilyen állásában az a perdöntő körülmény, vájjon adott-e alperes fölperesnek 3,500 frt kölcsönt? ha pedig nem adott, ezen 3,500 frt mint biztosíték fenn áll-e vagy sem ? Minthogy a kölcsönzés tényére a kihallgatott tanuk semminemű felvilágosítást sem adtak s minthogy felperes ezen perdöntő körülményre nézve alperest az esküvel megkínálta és alperes ezen esküt sem el nem fogadta, sem padig vissza nem kínálta, a prts. 234. §-a alapján bebizonyitottnak kellett venni, hogy alperes fölperesnek 3,500 frt kölcsönt nem adott, minthogy pedig alperes nem is vitatta a per folyamán, hogy az emiitett jelzálogos követelését a felperes édes atyjáért s illetve igénybevett kezességből folyóan biztositékként vállalt, illetve még valónak kelleit elfogadni azt is, hogy alperesnek ahoz, miszerint az emiitett összegű zálogjogi biztosíték az ő javára továbbra is bekebelezve maradjon, joga nem lehet. Ezért a felperes keresetének helyt adni kellett stb. A szegedi kir. ítélőtábla: (1897. évi november 4-én 4,046. sz. a.) Az elsőbiróság Ítélete oly értelemben, hogy felperes feljogosittatik arra, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap elteltével az elsőbirósági ítéletben említett zálogjog törlésének bekebelezését végrehajtás utján kérhesse, indokainál fogva helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia: (1898. május hó 10-én 624. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a tkvi rendts 155. §-a alapján benyújtott keresetét arra alapitja, hogy a bekebelezési engedélyt tartalmazó okirat kötelezvény alakjában állíttatott ki ugyan, de ő erre értéket nem kapott és az okirat csak biztosítékul szolgált azokért a károkért, melyek alperest a felperes apjáért elvállalandó kezességeért érhetnék és miután alperesnek kezessége igénybe nem vétetett, a zálogjog is hatályát vesztette. Beismeri tehát felperes azt, hogy a zálogjog eredetileg érvényesen kebeleztetett be, minek folytán őt terheli annak bizonyítása, hogy a zálogjog a bekebelezés óta elenyészett vagy megszűnt. Ezt azonban felperes nem bizonyította. Ugyanis: Érvényes zálogjog szerzéséhez nem szükséges, hogy a követelés, melynek biztosítására a zálogjog létesül, a zálogjog tulajdonosának saját tartozása legyen, hanem az más tartozásának biztosításául is adható. Érvényes követelés tehát ebben az esetben is létezhet és így az a teljesen közömbös körülmény, hogy a tulajdonos a zálogjogot kötelezvényben és érték kiszolgáltatása nélkül adta, az ennek alapján eredetileg érvényesen bekebelezett zálogot megszüntető ténynek nem tekinthető, miből következik, hogy az ertek tagadott kiszolgáltatásának bizonyítása ebben a perben donto körülményt nem képezvén, az erre kinált főeskü mellőzendő es annak el nem fogadása és viszsza nem kínálása perjogi következményekkel nem jár stb.