A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 23. szám - Az igazolatlan előjegyzés törlésének kérdése a györi kir. ítélőtáblán és a kir. Curián

A JOG 91 Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Állandó birói gyakorlat szerint abban az esetben, ha az ajanlatot tevő az ajánlat adatainak kitöltését a közbenjáró ügynökre bizza,—e tekintetben az ügynök az ajánlatot tevő megbízottjaként járt el. A kt. 506. §-a értelmében az életbiztosítási szerződésekre is alkalmazandó 468. §. szerint a biztosítási szerződés érvényessége és hatálya beáll, ha a biztosító az elfogadott ajánlat alapján a kötvényt kiállította, mert az a körülmény, hogy a társaság az ajánlattevőt az ajánlat elfogadása előtt orvos által meg nem vizsgáltatta, hanem ezen jogáról való lemondás mellett az ajánlatban foglalt adatokat valóknak elfogadta, az ezek alapján kötött biztosítási szerződés érvényességét le nem rontja. A budapesti kir. törvényszék 1^1896 évi november hó 18-án 9,922. sz. a.) The Gresham Life Assurance Society Limited magyarországi fiókigazgatósága felperesnek F. Imre báró alperes ellen 1,512 korona 6 fillér tőke és jár. iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes alperestől az A) a ajánlat alapján megkötött életbiztosítási szerződésből kifolyólag követelte az első évi bizt. dij és illeték fejében a kereseti összeget. A peres felek között létrejött életbiztosítási szerződés azonban a keresk. törv. 505 £-ának 3. pontját illetve tekintetbe, mely a bizt. dijak első vagy későbbi részei között különbséget nem tesz, hatályát vesztette, mert alperes már ez első dijat sem fizette meg, felperes tehát e hatálytalan szerződésből kifolyólag mit sem követelhet alperestől, miért is keresetével el volt utasítandó. De el volt utasítandó felperes még azért is, mert kockázatát, melynek értékéül szolgálhatna a kereseti összeg, egyáltalán nem viselt, amennyiben az A) a.,illetve a kiállított kötvény értelmében s pedig az az általános biztosítási feltételek 3. pontja szerint a szerződés felperest csak az esetre kötelezi, ha az első dij, valamint a bélyeg illetéket és illeték lefizetése ellenében a kötvény a szerződő félnek már átadatott, mi pedig, a jelen esetben meg nem történt a most érintett kikötést pedig nem tiltják a keresk. törv. ide vonatkozó szakaszai s igy az érvényes. Azon felperesi érvelés, hogy ezen kikötés egyoldalulag az ő javára szolgál, csak a biztosítási szerződések mint terhes szerződések természetét tekintve nem volt elfogadható, mert ellenesetben ha a biztosító bármely okból késnék a kötvény átadásával s ezen idő alatt állana be az esemény, melyhez a fizetési kötelezettség köttetett a kedvezményezett mitsem követelhetne, mi nyilván nem állott a biztosítottnak szándékában. Az alperes által felhozott szakértői szemle, illetve eskü által való bizonyítás az előadottak következtében, mint feles mellőztetett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. január 14-én 8884. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy felperesnek 1512 korona 06 fillér tőkét stbt fizessen stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy a másolatban A) alatt, eredetileg pedig D) alatt csatolt ajánlatot irta alá és adta át W. Alfréd gr. ügynöknek, hogy ezt a felperes biztosítási társaságnál benyújtsa. Nem vitás az sem, hogy felperes társaság az ajánlatnak elfogadása mellett az abban foglalt adatoknak megfelelően az E) alatt csatolt kötvényt kiállította és alperest annak átvételére felszólította. Alperesnek a kötvény alapján érvényesített kereseti követelés ellen emelt kifogásai alappal nem birnak, mert alperesnek, mint ajánlattevőnek állott érdekében felügyelni arra, hogy a D) alatti ajánlatba az adatok helyesen legyenek felvéve, mert állandó birói gyakorlat szerint abban az esetben ha az ajánlatot tevő, az ajánlat adatainak kitöltését a közbenjáró ügynökre bizza, e tekintetben az ügynök az ajánlatot tevő megbízottjaként járt el, mert ha való volna is alperesnek az az állítása, hogy V. Alfréd gróf ügynöknek kívánsága folytán hagyatott ki az Aj illetve D) alatt csatolt ajánlat 17 kérdésére adott válaszból két fontos körülmény az ebből netán származó joghátrány nem felperesnek, hanem csak alperesnek terhére esik, mert az ajánlatnak az aláírást megelőző bekezdésében maga alperes jelenti ki azt, hogy a szerződés alapjául az ajánlatban foglalt adatok szolgáljanak, felperes tehát a biztosítási szerződést az ajánlat adatainak megfelelően megkötni és az ily tartalmú kötvényt kiállítani jogosult volt; mert a K. T. 506. §-a értelmében az életbiztosítási szerződésekre is alkalmazandó 468. §. szerint a biztosítási szerződés érvényessége és hatálya beáll, ha a biztosító az elfogadott ajánlat alapján a kötvényt kiállította, mert az a körülmény, hogy felperes társaság alperest az ajánlatnak elfogadása elolt orvos által meg nem vizsgáltatta, hanem ezen jogáról való lemondás mellett az ajánlatban foglalt adatokat valóknak elfogadta, az ezek alapján kötött biztosítási szerződés érvényességét le nem rontja, valamint az sem, hogy alperes az E) alatti kötvény szerint 1894. évi október hó 9-én kelt szerződésnek megkötése után 1895. évi január 15-én kelt B /. alatti levelében felperest arról értesítette, hogy a D) alatti ajánlatban némely fontos körülmény helytelenül van kitüntetve, mert az Ej alatti kötvény, illetve az ez által létrejött szerződés érvényességének elbírálásánál csakis a szerződés megkötése idején felperessel közölt, avagy az azelőtt ismert körülmények és adatok vehetők figyelembe, mert a K. T. 505. §-ának 3. pontja szerint az életbizt. szerződés hatályát abban az esetben veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij az ott felsorolt feltételek beállta esetén nem fizettetik, a jelen per tárgyát azonban nem ilyen, hanem az ajánlatnak megfelelően kitöltött első díjrészlet képezi, mert az ügylet felperesre nézve a K. T. 258. §-a 4. pontja szerint keresk. ügyletet képezvén, felperest a felhiv. törv. 282. §. alapján a kereseti követelés után a lejárattól a törvényes késedelmi kamat megilleti. Ezek alapján alperest az összegére nézve nem vitás kereseti tőkének stbnek fizetésére kellett kötelezni stb. A m. kir Curia (1898. évi május hó 18-án 1,860. sz. a.) A királyi Ítélőtábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. A másféléves egyáltalában, de különösen a földmiveseknél, kik az anyakancát igavonó munkára használják, szoptatni nem szokás és az ilyen nagy csikókat már a ménesen szokták tartani, ennélfogva vádlott büntetendő gondatlanságot követett el az által, hogy a nagy csikót oly helyen, hol tényleg több ember járt, szabadon hagyta és ez által sértett testén súlyos sérülést okozott. A nagyváradi kir. törvényszék. (1897. január 29-én 12,500/96. sz. a.) Gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségével vádolt M. Vaszali elleni büntető ügyben következőleg itélt: M. Vaszali a btkv. 310. §-a alá eső a Sz. Tógyerné által panaszolt gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért négy és egy (4-f-l) napi fogházzal helyettesítendő husz frt fő- és öt frt mellékbüntetésre ítéltetik stb. Indokolás: A megállapított tényállás szerint M. Vaszali az 1895 november 10-én a mácsai pusztáról tengerit szállított O-Szt.-Miklósra, ez alkalommal a szekér után szabadon hagyott egy drb l1/., éves csikója az országút szélén haladó Sz. Tógyerné N. Anna panaszosra rárugott és ezt elgázolta; a panaszos ennek következtében a látleletben leirt, 8 napon tul gyógyult sérelmet szenvedett. M. Vaszalit vétkes gondatlanság terheli, mert a már felnőtt és szilaj csikót szabadon hagyta, jóllehet előre láthatta, hogy a csikó az országúton haladó embereket megrúghatja vagy elgázolhatja, a mi a jelen esetben meg is történt. A büntetés kimérésénél enyhítő körülmény büntetlen előélete, hogy a kártérítést meg tudja fizetni és hogy a földmiveseknél gyakran előfordul, hogy az ilyen csikót nem kötik a lovak mellé, de az a körülmény a vádlott mentségére nem szolgálhat, mert a gondatlanság kétségtelenül fenforog. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1897. május hó 19-én 1,517. sz. a.) A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének érdemben felebbezett részét megváltoztatja, vádlottat a terhére rótt vád és következményei alól felmenti, a sértettet kártérítési igényével polgári perutra utasítja. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint bebizonyítva van ugyan, hogy a vádlott tulajdonát képezett, a vádlottól hajtott szekér után szabadon hagyott egyéves és hathónapos csikó gyors futásában gázolta el a sértettet s emez elgázoltatás következtében szenvedte a sértett az 1. napló sz. a. levő orvosi látleletre fektetett orvosi vélemény szerint a 8 napon tul, de 20 napon belüli, a sértett állítása szerint pedig öt heti gyógyidőt igénybe vett sérelmet. Ámde ugyancsak a bizonyilási eljárás adatai szerint a sértettnek a csikó általi elüttetése a községi mezei uton novemberi időben, mikor a községbeli emberek amúgy is gyéren fordulnak meg, történt s az illető községben mások is hasonló módon jártatják a csikókat s azon az uton szabadon hajtják a községi ménesre a lovakat. Továbbá a vádlott e meg nem cáfolt állítása szerint a kérdéses csikó még szopós és szelid természetű volt; ekként a vádlott mulasztása és a bekövetkezett s inkább csak a véletlennek tulajdonítandó szerencsétlenség között oly szoros oki összefüggés nincs, a melynek alapján a vádlott büntetőjogi felelőssége megállapítható volt volna; mert a vádlott minden körülmények között előre nem láthatta, hogy a különben szelid természetű, szabadon a szekér után hagyott csikó emberben kárt tehet. Mindezek alapján a kir. törvényszék ítéletének érdemben felebbezett részét megváltoztatni, vádlottat a terhére rótt vád és annak következményei alól felmenteni kellett. A m. kir. Curia (1898 május hó 10-én 7,323. sz. a.) Minthogy a másféléves egyáltalában,de különösen a földmiveseknél, kik az anya kancát igavonó munkára használják, szoptatni nem szokás, s az ilyen nagy csikót már a ménesen szokták tartani, ennélfogva vádlott gondatlanságot követett el azáltal, hogy a nagy csikót oly helyen, a hol tényleg több ember járt, szabadon hagyta, különösen pedig az által, hogy midőn kocsijával az útról a kukorica közé befordult s több száz lépésnyire hátramaradt csikóra nem figyelt, azt be nem várta, minek következtében az anyjához szokott csikó, midőn a kocsit maga előtt nem látta, neki iramodott s vágtatva nyargalt az anyja után s e közben az útszélen levő gyalogúton haladó sértettet letiporta, annak testén súlyos sérülést okozott; ezekhez képest vádlottat büntetendő gondatlanság terhelvén, a nagyváradi kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatott helyben ezen és az abban előadott indokoknál fogva.