A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 22. szám - A hagyatékbirói záradékolásról

JOGESETEK TÁRA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 22. szamához. Budapest, 1898. május hó 29 Köztörvényi ügyekben. A közjegyzői törv. 8a. §-a azt rendeli, hogy a végrendelkező személyesen jelentse ki végakaratát a közjegyző előtt és hogy a két tanú az egész ügymenet folyama alatt folyton jelen legyen Az idézett 82. §. nem zárja ki azt, hogy a végrendelet előre megfogalmaztassék, csak a végakarat személyes kijelentését kivánja meg. A végrendelet alkotására valő reábeszélés az akarat szabad nyilvanitásat ki nem zárja. (A m. kir. Curia 1898 jan. 27-én 5,034/97. sz. a.) Önkéntes árverés esetében az azzal járó költségek nem képeznek előnyös tételt és a sorrendből kihagyandók. (A m. kir. Curia. 1898 jan. 28-án 6,(558 97. sz. a.) Ha a haszonbérlő a haszonbérbeadó bérkövetelésével szemben támasztott bérleengedési igényét arra alapítja, illetve a haszonbérbeadó bérkövetelésének jogosulatlanságát azon az alapon vitatja, hogy a haszonberleményt egészben vagy részben nem használhatta, ugy ezt a ténykörülményt a haszonbérlő tartozik bizonyítani és az ellenkező ténykörülmény bizonyítására a bérbeadó nem szorítható. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 jan. 18-án I. G. 419.) A végrehajtás a végrehajtást szenvedő lakásán és azzal összeköttetésben levő üzlethelyiségekben foganatosíttatott, habár az üzlet nem az ő, hanem az elöt erjesztéssel az utána való utódlást kifejező cégtáblájával volt is ellátva, de az üzletben maga végrehajtást szenvedett rendelkezett, az ott foglalás alá vett ingok az ö tényleges birtokában találtattak s igy a« kiküldött az ingókat, azok megelőző átruházására vonatkozó okirat és iparigazolványra való tekintet nélkül, törvényszerűen lefoglalhatta. (Kir. Ítélőtábla 1898. évi jan. 18 án 8,862. sz. a.) Nem lét3zik sem törvény, sem állandó ítélkezési gyakorlat, mely az öröklési jogra a szülök által gyermekeiknek kiházasitasul adott tárgyak tekintetében bármi, különösen olyan kivételt állapítana meg, hogy azok hitvestársi öröklésnek képeznék a tárgyát, sőt, hogy ez nincs igy, világosan kitűnik az idézett törvk. szab. 14. §-ából, hol a hitvestársi öröklés tüzetesen szabálvoztatik és a kiházasitási tárgyakra az öröklési jog ki nem terjesztetik. Valamely jognak az elévülési határidőn belül hosszabb időn át nem gyakorlása a jog elenyésztét nem vonja maga után. Az általános örökössel szemben a vagyonnak ősi voltát az ezt allito s ennek alapján ági öröklést igénylő tartozik bizonyítani. iM. kir. Curia 1898 febr. 8-án 1,257/97. sz. a.) Kisajátítási ügyekben az elsőbiróságnak a szakértők járandóságát megállapító végzése felfolyamodással meg nem támadható. (A. m. kir. Curia 1898 jan. 26-án 6,113/97. sz. a.) Csak abban az esetben, ha az eladó saját reménybeli termését mint egyedileg meghatározott árut (speciest) adta el, forog fenn oly reménybeli vételügylet, a melynél a vételtárgy szállítása lehetetlenségének veszélye a vevőt éri és csak ez esetben lehetne kérdéses az, hogy a szállításnak erőhatalom következtében beállott lehetetlensége miatt követelheti-e vevő a szerződés teljesítését, illetve annak nem teljesítése miatt kártérítést. Ha a felek a köztük létrejött ügyletet irásba foglalták, a köztük létesített ügylet jogi természetének megbirálásánál első sorban az okirat tartalma az irányadó és annak ismerete nélkül az, hogy a felek szándéka mily ügylet létesítésére irányult, meg nem állapitható. Az, hegy a felek polgári állása vagy foglalkozása mily befolyással van valamely jogügyletre alapított kereseti jog érvényesítésére, csak magának a jogügyletnek minősítése után állapitható meg. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 febr. 3-án I. G. 481. sz. a. Építési, illetőleg berendezési szerződésben, a melyben a teljesítendő fizetés, valamint az annak ellenében teljesítendő ellenszolgáltatás mennyisége bizonyos eshetőségektől függően változik, a sommás eljárás érvényesen ki nem köthető. (A m. kir. Curia 1897 december 1-én 5,66ő. sz.a.) A társasági alkalmazott nem védekezik azon határozmányoknak nem ismerésével, a melyek által a társaság és alkalmazottja között a nyugdij-igényre vonatkozó jogviszony szabályozva van, és azoknak kötelező hatályát akkor sem tagadhatja meg, ha a nyugdijalapot Ausztriában kezelik és az alapszabályokat az osztrák kormány hagyta jóvá. (A m. kir. Curia 1898 január 12-én 228. sz. a.) Az a körülmény, hogy valamely jogügyletről okirat állíttatik ki, és hogy az okiratban foglalt cselekmények tényleg létesíttettek, nem zárja ki annak bizonyítását és megállapítását, hogy a felek a jogügyletet komolyan létesíteni nem akarták. Az pedig ténykérdés, hogy a feleknek valamely jogügylet létesítésénél mi volt az akarata, és hogy az alakilag és tényleg létesített jogügylet a felek akaratára való tekintettel valóban komoly jogügyletnek jött-e létre, vagy hogy a felek a jogügyletet csak színleg kötötték meg, a nélkül, hogy egymás között az illető jogviszonyt létesíteni akarták volna. (A m. kir. Curia, mint felülvizsgálati bíróság. 1898 márc. 11-én 9. sz. a.) Az állandóan elfogadott birói gyakorlat szerint a többekkel való közösülés kifogás érvényesithetésének a közösülésnek üzletszerű, illetve pénzért folytatása nem kizárólagos feltétele, hanem az a kifogás akkor érvényesíthető, ha a törvénytelen gyermek anyja a gyermek fogamzásának vélt időszakában erkölcstelen es feslett életet folytatott. (M. kir. Curia 1898 jan. 14-én G. 414.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A tőzsdebiróság illetékessége nem szűnik meg storno folytán. Az a kifogás, hogy az ügylet storno vagy újítás folytán hatályát vesztette, nem tartozik az illetékesség körüli tárgyalás keretébe. A bpesti tőzsdebiróság 1897 december 28-án következőleg végzett: A biróság illetékességét ugy elsőrendű mint másodrendű alperes irányában is megállapítja stb. Indokok: Mindkét kifogás alaptalan. A mi első sorban a stornokifogását illeti,téves alpereseknek az az érvelése, mintha storno folytán a szerződés hatályát vesztené, mert a storno értelme — a mint ez különben a C) alatti szövegezése is igazolja — pusztán az, hogy a felek a szerződés tényleges teljesítésétől, jelen esetben az 500 mm. buza tényleges szállításától és átvételétől kölcsönösen elállanak. Ezzel maga az ügylet egyébként nem veszti joghatályát, nem szűnik meg, tehát a tőzsdebirósági illetékességre vonatkozó kikötés érvényessége sem. Egyébiránt pedig az a kifogás, hogy a szerződés storno vagy ujitás folytán hatályát vesztette, mint a kereseti jog ellen irányuló kifogás nem tartozik az illetékesség körüli tárgyalás keretébe és igy, még ha maga a tény nem is vitás, e helyütt figyelembe nem vehető stb. A budapesti kir. ítélő tábla 1898. évi március hó 31-ik napján 143/V. 1898. szám alatt következő végzést hozott: Az elsőbiróság végzésének vonatkozó indokai alapján birói illetőségét helyesen állapítván meg, a királyi ítélő tábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. A fedezeti vétel a késedelmes eladó rovására történtnek csak akkor tekinthető, ha késedelem nélkül történt, a kereskedelmi törvény 356. §. 2. pontjának megfelelő időben. A kereskedelmi törvény 356. §. 2. pontja által nincs kizárva az, hogy a vevő az eladó szerződésszegéséből származó kárát és annak összegét árjegyzés hiányában perrendszerüen más módon bizonyíthassa. (A m. kir. Curia 1898 február 10. 52. sz. a.) A hitelbe vásárló elveszti a hitelhez való igényét, ha időközben vagyoni viszonyai kedvezőtlenül alakulnak. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvény szék felebbezési tanácsa 1898. évi D, 924. számú határozatában a következő érdekes elvi kijelentést tette: A kereskedelmi forgalom általános és helyes felfogása szerint — kivételes körülményektől eltekintve — a jövőben nyújtandó hitel abb'an a föltevésben igértetik és vétetik igénybe, hogy az adós, mint fennálló kereskedő lejáratkor kötelezettségének pontosan eleget fog tenni. Máskülönben gondos kereskedő nem adhat hitelt, de tisztességes adós azt igénybe