A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 22. szám - A hagyatékbirói záradékolásról

86 A JOG se veheti. Hogyha tehát a hitelezésre meghatározott idő előtt ez az alapfeltétel elesik; ha a viszonyok a szerződés megkötése után olykép alakulnak, hogy a követelés kielégítésére többé számítani nem lehet; főleg, ha az, kinek hitelt Ígértek, a más hitelezője javára jogerősen megítélt követelést nem fizeti ki, hanem a végrehajtás elrendelését, foganatosítását s árui összeírását türi: akkor a másik fél nem kötelezhető arra, hogy teljesítsen, midőn az ellenszolgáltatásra irányuló igénye veszélyeztetve van, hanem joggal követelheti, hogy a végrehajtás alatt álló fél, ha az ügylethez ragaszkodik, az ellenszolgáltatást biztosítsa. Ezen jogelv érvényességét nem érinti az, hogy szó szerint törvénybe igtatva nincs. Mert a jóhiszeműség követelménye és a kereskedelmi forgalom természetéből folyó jogelvek alapját és feltételét képezik a törvény minden positiv rendelkezésének, és ha külön codificálva nem lenne is, irányt adnak az egész jogi életnek és jogi fejlődésnek. Kétségtelen az is, hogy a szóban forgó jogelvet a törvény szentesíti az által, hogy annak következéseit elismeri. így a csőd megnyitása után az eladó, bár az áru elküldésével a teljesítést megkezdette, mindaddig, mig a tulajdonjog a közadósra nem szállott, az árut visszahozhatja. Igaz ugyan, hogy a tömeggondnok ilyenkor ragaszkodhatik a teljesítéshez, ámde csak ugy, hogy az ellenszolgáltatás tömegtartozást képezzen, tehát nem csak a csődhitelezők követeléseit, hanem a tömeg költségeit is megelőzze. Kimondja továbbá a btkv. 416. §. 4. pontja, hogy az a vagyonbukott, a ki, midőn fizetésképtelenségét tudta, vagy tudnia kellett, uj adósságokat csinál, büntetendő cselekményt követ el. A felperes tehát, miután már végrehajtás foganatosíttatott ellene, törvény szerint nem is követelhette, hogy az alperes az áruk szolgáltatásával hozzájáruljon uj adósság keletkezéséhez. És a polgári biró nem ismerhet el jogosnak egy oly követelést, melynek megvalósítása a büntető törvényekbe ütközik. Ha alperes arra kötelezi magát, hogy mindaddig, mig az ő üzletét megvásárolt felperesek bármelyike bizonyos városban üzletet folytat, addig ő (alperes) azon helyiségben, vagyis egy meghatározott területen semmiféle hasonló üzletet sem személyesen, sem társaságban, sem másnak nevére nem folytathat és ennek megszegése esetére kötbér kötetett ki, ugy a feltétel a szerződő felekre kötelező erejű. A turpis causára fektetett érvelés törvényes alappal nem bir és a kikötött kötbér a biróság előtt érvényesithetö. A kötbér kikötésére vonatkozó szerződési megállapodások szorosan lévén magyarázandók, a kötbér megítélésére csak az a tény vagy mulasztás szolgálhat alapul, a mely a szreződésben feltételként, mint ilyen világosan kifejezést nyert. A m. kir. Curia: A per főtárgyára vonatkozó intézkedésében a másodfokú biróság Ítélete megváltoztattatik és e tekintetben az elsőfokú bíróságnak felpereseket keresetükkel elutasító ítélete hagyatik helyben. Indokok: Helyesen fejtették ki az alsóbiróságok, hogy a felperesek által eredetileg bemutatott C) alatti szerződés teljes bizonyitó erejű és hogy az abban foglalt feltételek a szerződő felekre kötelező erejűek. De helyesen állapították meg azt is, hogy alperesnek a turpis causára fektetett érvelése törvényes alappal nem bir és hogy a kereseti követelés, bizonyítása esetén, biróság előtt érvényesíthető; kérdés tárgyát ezek után csak az képezheti, követett-e el alperes oly jogellenes tényt, a mely a C) alatti szerződés 5. pontba ütközik, s a melynek megsértéséhez a kötbér fizetés következményként kiköttetett. Felperesek annak bizonyítására, hogy alperes édesatyja L. J. neve alatt Cegléden rövid időre a szerződés megkötése után mészárosüzletet nyitott, hogy abban tevékenységével és pénzével részt vesz s hogy az üzlet alperes tulajdona, tanukra hivatkozott és a főeskü általi bizonyítást is javaslatba hozta. Tekintve azonban, hogy felperesek a tanuk vallomásával a kötbér követelhetésének feltételére nézve, nevezetesen arra, hogy alperes Cegléden akár személyesen, akár más társaságában, akár végül másnak a neve alatt mészárosüzletet nyitott, vagy folytat, vagy hogy L. J. nevén álló mészárosüzlet az ő tulajdona, bizonyítékot nem szolgáltattak; tekintve, hogy a felperesek által javaslatba hozott főeskü részben jogkérdésre, részben pedig nem döntő körülményekre vonatkozik, s jelesül az a kérdés, hogy a L. J. alatt folytatott üzlet, kinek a tulajdona r mint nem ténykérdés, bizonyítás tárgya nem lehet; az pedig magában véve, hogy alperes ezen üzlet részére állítólag vásárlásokat tett, s abban pénzével, vagy tevékenységével esetleg részt vesz, még nem bizonyítaná, hogy az üzlet az övé, illetve, hogy abban L. J. társa, a főeskü megitélhetőnek annál kevésbbé találtatott, mert a kötbér kikötésére vonatkozó szerződési megállapodások szorosan lévén magyarázandók, a kötbér megitélhetésére csak az a tény, vagy mulasztás szolgálhat alapul, a mely a szerződésben feltételként mint ilyen világosan kifejezést nyert; tekintve, hogy a tanuk által bizonyított az a körülmény, hogy alperes édesatyja üzletében a segédek akadályoztatása esetén tevékenységével részt vett, a szerződés megszegését még nem képezi: alperes ellen a szerződés megszegésének ténye bizonyítva nem lévén, az elsőbiróság helyesen utasította el felpereseket keresetükkel, a kereset főtárgyára vonatkozólag tehát a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete az itt felhozott okokból volt helybenhagyandó. (1898. január 11. 433/97.) » Bűnügyekben. Miután egymagában a bejegyzés ténye által vádlott oly kereskedővé nem változik, ki ellen a btk. 416. §. 2. és 3. pontjaiban körülirt mulasztások megtorlása alá vonhatók volnának mindezeknél fogva ez alapon vádlott bűnösségét mellőzni kellett és azon cselekmények miatt is csak a btk. 416. §. 4. pontjában körülirt cselekedet alapján kellett a vétkes bukás vétségében vétkesnek kimondani. A szegedi kir. törvényszék (1897. febr. 12. 14,065. sz. a.) L. János a btk. 414. §-nak 3. pontjába ütköző csalárd bukás büntette helyett a btk. 92. §-nak alkalmazásával annak vétségében és a btk. 416. §-nak 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében bűnösnek kimondatik, a btk. 415., 416. §§. alapján a 96., 97. és 20. §§. felhívásával összbüntetésül egy havi fogházra és egy évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Ellenben vádlott a btk. 416. §. 2. és 3. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja és következményei terhe alól felmentetik. Indokok: Vádlott azzal terheltetik, hogy bejegyzett kereskedő létére kereskedelmi könyveket nem vezetett, évi rendes mérleget nem készített s fizetésképtelenségét tudva ujabbi hitelt vett igénybe, s az által, hogy maga ellen csődöt nem ké/t, alkalmat szolgáltatott arra, hogy hitelezői közül J. Márton és ;fia, továbbá F. József és fia cégek zálogjogot nyertek, — végül pedig terheltetik azzal is, hogy a makói kir. közjegyző által 183. ü. sz. a. kiállított okirat szerint üzletét összes berendezéseivel együtt 1,000 frt vételárért F. Imrének eladta s a befolyt vételárból hitelezői egy részét kielégítvén, az által t;;bbi hitelezőit tudva megkárosította. A vizsgálat adataival megállapíttatik, hogy B. Lajos kérelmére vádlott ellen a szegedi kir. törvényszék mint csődbíróság 12,395. sz. végzésével a csőd elrendeltetett s vagyonhiány miatt a 14,314. sz. végzéssel megszüntettetett. Vádlott a kiderített tényállással egyidejűleg beismeri a terhére rótt cselekmények elkövetését, miért is őt, figyelemmel arra, hogy vallomása és a 9. n. sz. a. csatolt iparkamarai értesítő szerint üzlete a kisipar körét meg nem haladta, minthogy azon cselekménye, hogy üzletét eladva hitelezői egy részét kielégítette s ez által többi hitelezőjét tudva megkárosította, a btk. 414. §-ának 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettének, azon cselekménye pedig, hogy fizetésképtelenségét tudva, csődöt maga "ellen nem kért s ujabb adósságokat csinált, a btk. 416. §. 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének ismérveivel bir, — büntetlen előélete, töredelmes vallomása és csekélyebb műveltségi foka, mint enyhítő körülményekre való tekintettel a btk. 92. §-nak alkalmazásával a csalárd bukás büntette helyett annak vétségében és a vétkes bukás vétségében bűnösnek kimondani s az Ítélet rendelkező részében felhívott törvényszakaszok alapján, figyelemmel arra is, hogy a btk. 414. §. 3. és a 416. §. 4. pontjának találkozása esetén a csalárd és vétkes bukás, tekintve, hogy a btk. 414. §. 3. pontja fenforgása esetén, a btk. 416. §. 4. pontja önállóan s attól függetlenül létesül, bűnhalmazatként volt megállapítandó, az ott kiszabott szabadságvesztés és mellékbüntetésre ítélni kellett stb., ellenben vádlottat a btk. 416. §. 2. és 3. pontjaiba ütköző vétkes bukás vétségének vádja és következményeinek terhe alól, minthogy vádlott mint kisiparos kereskedelmi könyvek vezetése és évi mérleg készítésére kötelezve nem volt, felmenteni kellett; mit sem változtat azon, hogy vádlott cége a kereskedelmi cégek jegyzékébe bevezetve volt, mert a cégbejegyzés által a kisiparos rendes kereskedőnek még nem tekinthető. A szegedi kir. Ítélőtábla 11897. június 8. 1,917. sz. a.) vádlott a btk. 416. §. 2., 3. és 4. pontjai alá eső vétkes bukás vétségében nyilvánitattik bűnösnek és ezért 3 heti fogházra és egy évi hivatalvesztésre ítéltetik; ezzel a változtatással a kir. törvényszék Ítélete egyebekben helybenhagyatik. Indokok: Valamely cselekménynek súlyosabb minősítése ugyanannak a törvénynek enyhébb rendelkezése alá vonását kizárja. A mennyiben tehát vádlott ellen a csalárd bukás büntette megállapítható volna is, e mellett még a vétkes bukás vétségének és a két cselekmény határozatának megállapítása a btk. 96. és 97. §§-ainak alkalmazása és összbüntetés kiszabása helyt nem foghatna. Helytelen az elsőbirósági ítéletben foglalt az a rendelkezés is, mely szerint vádlott egyrészt a btk. 416. §-ának 4. pontjában meghatározott vétkes bukás vétségében bűnösnek nyilvánittatik, de egyúttal másrészt a btk. 416. §-ának 2. és 3. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja alól felmentetik, mert a btk. 416. §-ának egyes pontjai nem különálló büntetendő cselekményeket, hanern a vétkes bukás vétségének egyes elkövetési módjait határozván meg, vádlottnak a vétkes bukás vétségében bűnösnek nyilvánítása mellett ugyanannak egyszersmind a vétkes bukás vétségének vádja alól felmentése meg nem állhat. Egyébként vádlott ellen a btk. 414. §-ának 3. pontjában meghatározott bukás büntette különben sem állapitható meg. Vádlott beismeri ugyan, eadta és nincs megcáfolva vádlottnak az az állítása, hogy az ekként kézhez vett vételárösszeget az általa megnevezett hitelezők követeléseinek kifizetésére fordította. Minthogy azonban vádlott az általa bemutatott okiratok tanúsága szerint rövid idővel az üzlet eladása előtt más hitelezők részére is fizetéseket teljesített