A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 22. szám - A hagyatékbirói záradékolásról

174 A JOG vagyonnal együtt be is van szavatolva, de külön és kifejezetten sem a jelzálogos követelés említve nincsen, sem pedig természetszerűleg a követelésnek nyilvánkönyvi átruházása iránt hagyatékbirói intézkedés nem történt. 2. Ha a jelzálogos követelés leltárilag sem külön kimutatva sem még cumulative beszavatolva nincsen, de az általános örökös bíróilag igazolva van. 3. Ha sem a hitelező nem akarja bevárni a beszavatolást, sem pedig esetleg az adós nem várhatja be a birói átadást, mert pl. a követelés tekintetében az örökjog vitás, s az örökös társak egymás közt per útjára lettek utasitva. II Ha a követelés ki lett fizetve pl. a biróilag nem igazolt örökösnek, a ki a követelés beszavatolásával nem törődik illetőleg az öröklési eljárás és beszavatolás egyéb hagyatéki vagyon hiányában nem kérelmezhető, vagyis hagyatéki vagyon már nem létezik. III.ha a követelés még az örökhagyó életében ki lett fizetve és 1. ez okból biróilag be sem szavatoltatott, 2. ha ugyanez esetben hagyatéki vagyon hiján az öröklési eljárás vagy örökösödési bizonyítvány nem kérelmezhető ? Az I. 1. 2. esetben telekkönyvi hatóságaink a birói beszavatoló végzéssel igazolt örökös törlési engedélyére hol elrendelik a törlést, hol nem, legtöbb esetben azonban, ha csak általános örökös nincs szóban, a követelésnek az örökhagyó nevéről az örökös nevére leendő előzetes telekkönyvi átruházását követelik. Azonban a törlési nyugtának hagyatékbirói beleegyező záradékolása ez esetekben íem ismeretlen. Előttem fekszik pl. a pozsonyi kir. ítélőtáblának 2,446/97. polg. sz. végzése, mely az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával kérelmező telekkönyvi törlési nyugtájának hagyatékbirói záiadékolása iránti kérelmének helyt ad, illetőleg a következőket rendeli : tekintve, hogy a leltár cselekvő állapotának 2. tétele alatt a jelzálogos követelés {elvétetett, az örökösök között létrejött egyezség alapján pedig a hagyatékbirói átadó végzéssel kérelmezőnek a követelések jogerősen átadattak, tehát utóbbi a telekkönyvi törlési nyugta kiállításához jogosult — utasittatik ezek folytán a kír. törvényszék, mint volt hagyatékbiróság, hogy a kiállított törlési nyugtát a kizárólagos örökösi minőség igazolása iránti záradékkal lássa el. Megjegyzem, hogy a kir. Tábla rendelkezését megelőzőleg a telekkönyv a beszavatoló végzéssel támogatott törlési nyugta dacára a törlési kérelmet elutasította, a hagyatékbiróság pedig ezen szerinte már jogerősen elbírált hagyatéki ügyben a további intézkedést megtagadta. A III. 3. eset már finyásabb, a joggyakorlatot e részben nem ismerem, de nézetem szerint mi sem áll útjában annak, hogy az adós birói kézhez fizessen, s a hagyatékbiróság az összes érdekeltek által esetleg már aláirt törlési engedélyt záradékolja, vagy esetleg az örökösöket záros határidő alatt nyilatkozattételre felhívja, s az örökösöknek ilyként történt meghallgatása után jelzálogos adóst a telekkönyvi törlés kérelmezésére végzésileg feljogosítsa. Említésre sem érdemes az ellenvetésül felhozni szokott csekély nehézséget képező financiális kérdés, mert a törlési nyugta bélyege épp ugy mint az okiratilag külön törlési nyugta nélkül kiállított törlési kérvénynél, a törlés kérelmezésekor leróvható volna. Ezen eset a nyilvánkönyvi jogi forgalom biztonságának legvitalisabb érdekeit érinti, s a hagyatékbirói beleegyezés intézményének keretében okvetlenül szabályozandó volna. A II. esetben nézetem szerint a törlési nyugtának hagyatékbirói beleegyező záradékolása az öröklési eljárás 101. §-a második pontjában jelzett határidő letelte s az öröklési illetéknek hivatalos uton leendő megállapítása és bekövetelése után akadálytalanul megadható. A III. pont alatti eseteket a legfontosabbaknak tartom, s ezek a vidéki elhanyagolt telekkönyvekben talán a leggyakoriabbak. Az I. és II. alatti esetekben talán még szó lehet a hagyatékbirói beszavatolás és telekkönyvi átruházás követelhetéséről. mert a jelzálogos követelés tényleg hagyatékot képez vagy legalább képezett, de hogy lehet hagyatéki beszavatolást kívánni ott, hol a követelés hagyatéki vagyont nem képez, s az örökös felesleges hagyatéki illeték fizetésére nem kötelezhető s a telekkönyvi átruházásnak az örökös jogai szempontjából semmi positiv értelme nincsen ? vagy pláne ott, hol a hagyatéki vagyon teljes hiánya folytán hagyatéki eljárás nem is képzelhető r mert pl. a III. 2. esetben a jelzálogos hitelező örökhagyónak örököse üres szalmát csépelni nem fog akarni, s ene nem is szorítható, az adós pedig a hagyatéki eljárás megindítását az örökl. eljárás 3. §-a szerint kérelmezni jogosítva nincsen. Ez utóbbi esetben tehát, ha csak nem véljük helyesnek egy ellenkezés hiánya folytán teljesen értelmetlen törlési pert az egyetlen jogsegélynek tekinthetni, avagy a nem létező hagyaték netán ismeretlen örökösei ügygondnokával való viaskodást, szertelen és céltalan perköltségeket helyesnek és indokoltnak elfogadhatni, hacsak nem akarunk sok hűhót semmiért, s telekkönyvi jogéletünk kívánalmainak gyors, olcsó és alapos jogsegélyt kívánunk nyújtani, ugy a hagyatékbirói beleegyező záradékolás törvényileg már felállított jogintézményének tökéletesítése és generalizálása elől joggyakorlatunk el nem zárkózhat i k, sőt kívánatos volna a vitatott irányokban de lege ferenda is intézkedni. A birói gyakorlat ingatagságának illustrálására jónak vélem a következő elsőbiróságrhatározatot közölni: « V é g z é s. Kérvényező az örökhagyó jelzálogos hitelező örökösei által aláirt törlési engedély hagyatékbirói jóváhagyó záradékolása iránti kérelmével elutasittatik. Indokok : Kérvényező az örökhagyó jelzálogos hitelező biróilag nem igazolt örökösei által aláirt törlési engedély hagyatékbirói záradékolását kéri. Már pedig örökhagyó után az öröklési eljárás megindítását senki sem kérte s az az előfekvő 1897. évi halálesetfelvételben igazoltan vagyon hiányában hivatalból sem lett megindítva, ennélfogva a bíróságnak nem állhat módjában az 1894 : XVI. t.-c. 94. §-a alapján, sem annak bármily irányú analógiája szerint egy nem létező hagyatéki ügyben hagyatéki intézkedést tenni, avagy valamely tett intézkedést jóváhagyni s ahhoz hozzájárulnia, annyival is inkább, mert hagyatéki tárgyalás hiányában sem az összes érdekeltek nem ismerhetők, sem esetleges vitás kérdések fenn nem forgása meg nem állapitható, de még az iránt sem szerezhető biztos tudomás, vájjon a jóváhagyandó jogügylet az összes érdekeltek hozzájárulásával jött-e létre. Mindezeknél fogva a kérelem elutasítandó volt.» Világos, hogy ezen végzéssel a jelzálogos adós zsákutcába jutott; hagyatéki eljárást még az örÖKösök sem kérhetnek, mert a követelés még örökhagyó életében ki lett fizetve, s hagyatéki vagyon nincsen, az örökösök tehát még per esetén sem felelősek semmiért, az adós pedig az örökösöket sem nem kényszeritheti. hogy az öröklési eljárást kérelmezzék, sem pedig azt maga kérelmezni jogosítva nincsen. Törlési pert kell tehát indítani, melynek ugylehet alperese sem lesz, mert a törvényes örökös még örökösi minőségét is el íogja tagadni, (ám azért mégis hizik a szálló ige, hogy a pereket az ügyvédek okozzák.) Ámde a felhozott elutasító végzésbeli indokok el nem fogadhatók. A bíróságnál előfekvő halálesetfelvételi iv ugyanis igazolja, hogy örökhagyó után semminemű hagyatéki vagyon nem maradt, igazolja a végrendelet hiányát, valamint a törlési engedélyt aláírók törvényes leszármazó öröklési minőségét s igazolja, hogy azokon felül több törvényes leszármazó nincsen. Furcsa indok tehát, hogy a hagyatékbirói záradékolás csak az örökösödési eljárás megindítása esetén foghatna helyt, mert hiszen maga az öröklési eljárás vagyon hiányában helyt nem foghat, a záradékolást tehát ettől függővé tenni nem lehet. Hogy a hagyatéki ügy nem léteznék s azért volna a hagyatékbirói intézkedés megtagadható — fogalomzavar, mert a bíróságnál előfekvő haláleset felvételi iv tanúsítja, hogy a hagyatéki ügy létezik, itt tehát a hagyatéki vagyon hiánya van a hagyatéki ügy nem létezésével azonosítva. Hogy végül hagyatéki tárgyalás hiányában esetleges vitás kérdések fenn nem forgása és az érdekeltek kipuhatolhatok nem volnának az 1894 : XVI. t.-c. 99. §. és 55. §. 2-ik pontjával szemben el nem hihető, mert ha volna is hagyaték, ez minden hagyatéktárgyalás nélkül és vitás kérdések fen nem forgásának kutatása nélkül is a halálesetfelvétel által törvényesen igazolt leszármazóknak biróilag átadandó volna. Az utóbb felhozott végzésről is el kell ismerni azonban, hogy elvileg a zálogjogra vonatkozólag sem zárja ki a hagyatékbirói záradékolás lehetőségét. Egyébként a birói gyakorlat törvényszerű intézkedésre is hivatkozhatik, a mely a telekk. rendelet 77. §-ának rendelkezéséből deriválható. Ezen törvényerővel biró szakasz ugyanis a nyilvánkönyvi jogok kitörlésének általános feltételeit tartalmazó rendelkezésében azon szabályok követésére tartalmaz utasítást, melyek általában a bekebelezésnél mérvadók, vagyis utalás történik a 7:5. §-ra is ; ezek szerint, ha bármely nyilvánkönyvi jog törlése forog szóban, a 73. §-ban jelzett s a tulajdonjog bekebelezésnél helyt fogható hagyatékbirói záradékolás ezen törlések (tehát pl. a zálogjog törlési engedély) tekintetében is törvényes intézkedésen alapul. Szerény nézetem szerint tehát a birói gyakorlatnak a jogelet követelményeit az 1894 : XVI. t.-c 70. és 94. §§-ai hiányos rendelkezéseinél fogva két irányban kellene kielégíteni.