A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 21. szám - A bizonyítékok szabad mérlegeléséhez

A JOG 83 csatolt jegyzékben foglalt és a közadós iparüzletéhez tartozó 984 frt értékű tárgyakat eltávolították; felperes ennélfogva a közadósnak azt a jogcselekményét, mely szerint a fentebb emiitett tárgyak elvitelét eltűrte, mint a melylyel a csó'dhitelezök megkárosittattak, hatálytalanítani és alpereseket az ingók visszaadására vagy azok értékének megtérítésére kérte kötelezni. Alperesek azt vitatták, hogy a kérdéses ingókat jogosan vitette el I. r. alperes, mert a keresethez B) alatt csatolt közjegyzői okiratban foglalt elismervény szerint az elvitt ingók az I. r. alperes tulajdonát képezték és azokat 1884. évben 3 évi ingyenes használatra engedte át vejének a közadósnak. Azt tagadták, hogy a tárgyak elvitelében II. r. alperesnek is része volna. Minthogy nem vonták kétségbe, az alperesek, hogy azok a tárgyak vitettek el a csődnyitás előtt a közadós birtokából, melyek az A) alatt csatolt jegyzékben foglaltatnak és minthogy mivel sem igazolták, hogy az A) alatti jegyzékben felsorolt tárgyak azonosak azokkal, melyek a B i alatti okirathoz tűzött számlákban foglaltatnak, bizonyítottnak kellett tekinteni, hogy a B) alatti okirat nem a kereset tárgyát képező ingókra vonatkozik és pedig annyival inkább, mert a B) okiratban jelzett ingók átadása óta 12 év telt el, ily hosszú idő alatt pedig a dolog természete szerint a kérdéses műszerek jó részben elhasználtattak. De eltekintve ettől nem szolgáltat bizonyítékot alperesek mellett a B) alatti okirat azért sem, mert annak tartalma szerint I. r. alperes 1884. évben csak 3 évi időtartamra adta haszonkölcsönbe az ott felsorolt ingókat a közadósnak, abból a körülményből tehát, hogy az emiitett 3 évi időnek 1887. évben volt lejárata után minden további szerződéses megállapodás nélkül továbbra is birtokában hagyta azokat, azt kell következtetni, hogy a haszonkölcsön idejének lejártával a kérdésben levő tárgyakat a közadós tulajdonába bocsátotta. Minthogy ekként nem volt joga alpereseknek a kereseti ingókat a kedvezőtlen vagyoni viszonyok közé jutott közadóstól ellenérték adása nélkül elvinni és minthogy közadósnak az a cselekménye, mely szerint az ingók elvitelébe beleegyezett,a csődhitelezők megkárosítására szolgál, mert ez által a kielégítési alap egy része a hitelezők elöl elvonatott; tekintettel arra, hogy erről alpereseknek mint a közadós közeli rokonainak tudomással kellett birni, a fennebbi jogcselekményt a cs. t. 29. §. alapján hatálytalannak tekinteni és ennek következményeként ugyanazon törvény 33. § értelmében, arra való tekintettel, hogy a per során kihallgatott P. Traján és B. Tamás tanuk vallomásaiból kitetszőleg a kérdéses ingókat az alperesek közösen vitték el, őket az A) alatt csatolt jegyzékben részletezett ingók kiadására, esetleg azoknak a szakértő becsüsök által meghatározott értékének megtérítésére stb. kötelezni kellett, stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1897 október 11-én 4,105. sz. a.) Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokolás: A keresetben megjelölt ingók 1887. évi október 30. napjától egész 1895 szeptember haváig, a midőn azokat alperesek elvitték, a közadós F. Alajos birtokában voltak. A közadósnak ez a birtoklási ténye azt a vélelmet állapítja meg, hogy az ingók a közadós tulajdonai voltak, a mely vélelemmel szemben azt, hogy ezek az ingók az I. r. alperes tulajdonai voltak, alperesek tartoznak bizonyítani. Ennek bizonyítása végett alperesek a B) alatt mellékelt okiratra hivatkoznak, mely egyrészt a közadósnak 1884. évi október 30-án kelt nyilatkozatát, másrészről H. és H. cégnek 1884. február 25-én kelt számláját és levelét tartalmazza. A számlákból és levélből az tűnik ki, hogy a számlában megjelölt árukat a közadós személyesen rendelte meg, a vételárból 476 frt 21 krt lefizetett; az áruk a közadósnak küldettek meg és hogy a 764 frt hátralékos vételárat négy részletben 1886 január l-ig kellett megfizetni. Igaz, hogy ezzel szemben utóbb 1884. évi október 30. napján közadós a közjegyző előtt azt a nyilatkozatot tette, hogy ő az árukat I. r. alperes számára és költségére rendelte meg, hogy a vételárt eddig is I. r. alperes fizette és ezután I. r. alperes fogja fizetni, hogy az ingókat ő I. r. alperestől vette át 3 évi használatra. Ámde ez a nyilatkozat, mert az az előbb említett számla és levél tartalmával ellenkezik s mert azt a közadós családbeli hozzátartozója, az apósa, I. r. alperes részére állította ki harmadik személyek ellenében, a kik az által, ha az ingók a közadóstól elvonatnak, kárt szenvednek, a tulajdonjogot csak ugy állapithatja meg, ha a nyilatkozatban foglalt tényállás megtörténte külön bizonyittatik. Alperesek azonban azt, hogy a számlában foglalt áruk vételárát tényleg I. r. alperesjfizette ki, hogy az áruk az ő birtokából kerültek 3 évi használatra a közadós birtokába, nem bizonyították. Alpereseknek tehát a keresetben megjelölt tárgyakat még akkor sem volt joguk a közadóstól elvinni, ha kellően bizonyították volna azt, hogy azok azonosak a B) alatt mellékelt számlában megjelölt ingókkal. Az elsőbiróság ítélete ezért és az abban felhozott indokok alapján hagyatott helyben stb. A m. kir. Curia (1898 ápril 28.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a keresetben elmondott tényállás szerint nem a közadós valamely cselekvényének, hanem az alperesek amaz eljárásának sérelmes és a csődtömegre nézve károsító voltát panaszolja, mely szerint az alperesek a közadós tulajdonát képező, az Ai alatti jegyzékben felsorolt ingókat a közadós tiltakozása ellenére ettől a csődnyitás előtt önhatalmúlag elvitték. Tekintettel arra, hogy a csődtörvény 26. §. szerint megtámadás tárgya csak a közadós jogcselekvénye lehet, a keresetben előterjesztettek szerint pedig a jelen esetben oly jogcselekmény, mely a közadós jogcselekvényének volna tartandó, fenn nem forog: ennélfogva a felperes által kért hatálytalanításnak tárgya a jelen esetben nem létezik. E szerint a felperes keresete tisztán tulajdoni igényt tárgyazó kereset levén, arra nézve,hogy az A) alatti jegyzékben felsorolt ingók ezen az alapon a csődtömeg részére megítéltethessenek, a tömeggondnok tartozott volna bizonyítani, hogy az érintett ingók a közadós tulajdonát képezik, ezt azonban nem bizonyította; mert a B. alatti közjegyzői okirathoz fűzött s a közadós nevére kiállított számla és hozzá intézett levél egymagukban nem elegendők az állított tulajdoni igény bizonyítására, más bizonyítékot pedig a tömeggondnok fel nem hozott. A kifejtetteknél fogva tehát mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani kellett stb. Bűnügyekben. Valakinek hirlap utján való felszólítása tartozásainak megfizetésére az illetőnek jó hírnevét sértő cselekményt ésabtk.261. ij-ában meghatározott becsületsértést képezi. Midőn vádlott panaszlót tartozásának megfizetésére azzal a fenyegetéssel szólította fel, hogy ha felszólítása eredménytelen leend, a beperlésen felül a hírlapokban, az ottani kereskedők körében fogja leleplezni és midőn ekként panaszlót mint kereskedőt hitelének és kereskedői hírnevének csorbítására irányzott, tehát mint kereskedőnek becsületét sértő állitásnak nyomtatvány által való közzé tételével fenyegette: vádlottnak ez a cselekménye a btk. 351. §-ában meghatározott zsarolás vétségének összes ismérveit foglalja magában. A szegedi kir. törvényszék (1896. szept. 11. 9,315. sz. a.) M. Manó az E. Adolf sérelmére elkövetett, a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés, továbbá a btk. 350 §-ába ütköző zsarolás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Terhelt a vizsgálat folyamán tett vallomásaival egyezően a mai végtárgyaláson is beismerte ugyan, hogy a panaszolt sértő kifejezéseket és fenyegetést tartalmazó leveleket ő irta és küldte el E. Adolf panaszosnak; mindazonáltal, minthogy a panaszolt becsületsértés a btk. '268. §. értelmében csak magán vádra üldözendő, magánvádlónak pedig a mai végtárgyaláson megjelent, szabályszerűen meghatalmazott képviselője a becsületsértés miatt emelt panaszát visszavonta; minthogy terhelt a panaszolt fenyegetést tartalmazó leveleket nem vagyonhaszon szerzése céljából, hanem azért irta panaszosnak, hogy jogos követeléséhez hozzá juthasson s igy nem volt szándékában az, hogy panaszosnak vagyonilag kárt okozzon, e miatti méltó felháborodása birta a panaszolt levél megírására és elküldésére, mert Sch. Lipóttól 1895. okt. 2(i-án azon értesítést vette, hogy panaszos azt állítja miszerint tartozását már régebben megküldötte, holott ez nem felelt meg a valónak: mindezeknél fogva terheltet az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla (1898. nov. 23. 5,211. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletének felebbezett része helyben hagyatik. Indokok: Vádlottnak az a cselekménye, hogy E. Adolfhoz 1895. okt. 26-án irt levelében azzal fenyegette meg nevezett adósát, hogy ha a kölcsönzött 10 frtot három nap alatt meg nem küldi, először is beperelni fogja, másodszor pedig pesti és szegedi lapokban le fogja leplezni eljárását és dolgait, nem a btk. 350. hanem a 351. §-ába ütköző zsarolás vétségét képezhetné; minthogy azonban a nyomtatvány által való közététellel vádlott csupán a beperlés sikertelensége esetére fenyegette meg a sértettet, tehát közzététellel való közvetlen fenyegetés nem forog fenn, minthogy az a kifejezése vádlottnak, hogy a sértett eljárását és dolgait leleplezi, általánosságban használva, becsületet sértő vagy rágalmazó állítást nem foglal magában és így a vádlott által irt levélben foglalt fenyegető kifejezés a btk. 351. §-ába ütköző zsarolás vétségének alkotó elemeit lényegileg nem tartalmazza: ez okból a kir. törvényszék Ítéletének felebbezett részét helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia (1898. ápril 22. 7,515. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és vádlott a btk. 351. §. alapján a zsarolás vétségében bűnösnek nyilvánittatik, ezért a btk. 92. §-nak alkalmazásával behajthatlanság esetére egy napi fogházra átváltoztatandó öt forint pénzbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: Valakinek hirlap utján való felszólítása tartozásainak megfizetésére az illetőnek jó hírnevét sértő cselekmény s így a btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértést képezi. Tekintve, hogy vádlott E. Adolf panaszlót 10 frtnyi tartozásának megfizetésére azzal a fenyegetéssel szólította fel, hogy ha felszólítása eredménytelen leend, a beperlésen felül a bpesti és szegedi hírlapokban az ottani kereskedők körében a panaszló eljárását és dolgait le fogja leplezni s ekként panaszlót mint kereskedőt hitelének, kereskedői hírnevének csorbítására irányzott, tehát mint kereskedőnek becsületét sértő állitásnak nyomtatvány által való közzétételével fenyegette; s tekintve, hogy vádlottnak ez a cselekménye a btk. 351. §-ában meghatározott zsarolás vétségének összes ismérveit magában foglalja: ez okból vádlottnak bűnössége — mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, — megállapítandó és annak figyelembe vételével, hogy az alsóbiróságok | helyes megállapítása szerint vádlott e cselekményét E. Adolfnak