A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 21. szám - A bizonyítékok szabad mérlegeléséhez

84 A JOG a tényleg fenállott tartozásának visszafizetése körüli eljárása által előidézett indokolt felháborodása és ingerültségének hatása alatt követte el, s a fenforgó körülmények között a btk. 350. §-ában meghatározott fogházbüntetés legkisebb mértéke is tulszigorunak jelentkezik, a btk. 92. §-nak alkalmazásával vádlott megfelelő pénzbüntetésre ítélendő volt. A btk. 354. §-ában megjelölt mellékbüntetés a btk. 54. §. alapján mellőztetett. Vádlott cselekményében a btk. 227. §-ában meghatározott bűntett lényeges ismérve: a tudva hamis vádlás megállapítható nem lévén, vádlott az ellene hamis vád cimén emelt vád alól felmentetett és cselekménye a btk. 260. §-a alá eső rágalmazás vétségét képezi. A budapesti kir. törvényszék (1896. dec. 15. 80,770. sz. a.) K. lános (honv. min. hivatalszolga és házmester) a B. Ernő sérelmére elkövetett, a btk. 227. §-ába ütköző hamis vád bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 6 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: A honvédbüntetőbirósági elővizsgálat, a rendes bünvizsgálat és a megtartott végtárgyalás adatai szerint K. kívánta és azt is, hogy az adott körülmények közt vádlott a sértett iránti gyanakodásra bizonyos támpontot talált, mely a szándékosságnak kevésbbé súlyos fokát állapítja meg, enyhítő körülményekül, ellenben azt, hogy sértett a hamis vád folytán hosszabb vizsgálati fogságoí szenvedett, súlyosító körülményül véve, a btk. 92. §-ának alkalmazása indokoltnak s az ítélet rendelkező részében kimért 6 havi börtön és 3 évi hivatalvesztés a bűnösségével arányban álló büntetésnek mutatkozott, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla. (1897. april. 21. 3115. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét és vádlott személyi tulajdonainak jellemzésére vonatkozó, kellőleg nem bizonyított körülményt mellőzve, egyéb indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Coria (1898. april 21.8,182. sz. a.) mindkét elsőfokú biróság ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Indokok: B. Ernő beismerte, hogy 1895. július 10-én délután dr. Cs. honvédtörzsorvos hivatalos irodahelyiségében levő íróasztalához leült és levelet irt, miközben vádlott oda váratlanul belépett; ez okból ő abban a hiszemben, hogy valamely tiszt jön, megijedt és felugrott. B. Ernő volt koronaőrnek eme helyzetéből és magaviseletéből vádlott helytelenül azt következtette, 1 U _ • l .M ' Ml.i 1. K~4~~~A r--, Ac a Tános hivatalszolga a honvédelmi minisztériumba küldöncként hogy ő az Íróasztalnál és illetve ennek fiókjában kotorász és szolgálattételre berendelt B. Ernő m. kir. koronaőr ellen katonai felsőbbségéné! azon feljelentést tette, hogy ezt 1895. évi július 10-én délután kevéssel 3 óra után a honvédelmi ministerium épületében dr. Cs. Bela vezértörzsorvos hivatalos helyiségében annak Íróasztalánál ülve találta s látta, hogy az Íróasztalnak nyilván hamis kulcscsal felnyitott vagy felfeszített felső fiókjában kotorászott, mikor is B. Ernő vádlottat észrevéve, zavarában felugrott s egyik térdével a nyitott fiókot betolni igyekezett, alig 10 perc múlva pedig, midőn vádlott ugyanoda a szobák fölkefélése végett visszatért, B. Ernőt már nem találta ott s az íróasztal fiókja is be volt zárva. Ezen feljelentés folytán a honvédelmi biróság által B.Ernő ellen lopás bűntettének kísérlete miatt laktanyaíogságban való tartással az elővizsgálat elrendeltetett, de elszenvedett 38 napi vizsgálati fogsága után jogerős bírói határozattal tényálladék hiányában az elővizsgálat beszüntettetett. A m. kir. honvédelmi minister rendeletéből a hadbírósági iratok ide áttétetvén, a hamis váddal terhelt K. János az ellene foganatosított vizsgálat, sőt a mai végtárgyalás során is fentartotta B. Ernő ellen fenébb hivatkozott terhelő vallomását s állítja, hogy a feljelentést csak azért tette, mivel a fiókokból egyes dolgok már előbb is hiányoztak s nem akarta, hogy ha B. Ernő netalán valamit jogtalanul eltulajdonított, a miatt ő vagy a többi hivatalszolgák gyanusittassanak. Ezzel szemben B. Ernő azt vallja, hogy a K.János előadása teljesen valótlan, mert ő a dr. Cs. Béla íróasztalának fiókját föl nem nyitotta, abban nem kotorászott s vádlott azt sem láthatta, hogy ő az asztalfiókot betolni igyekezett volna, hanem ő a kérdéses asztalnál ülve csupán levelet irt s a léptek zajára azért ijedt meg, mert azt hitte, hogy valamely magasabb rangú tiszt jön, de a nyitott ajtó küszöbén látta, hogy esak K. János az, azért eltávozta után a levélirást befejezte s a levelet F. Keresztély koronaőrrel a postára feladatta. Helyszíni szemle által megállapítva lőn, hogy a kérdéses asztalfiók felnyitva vagy felfeszítve nem lett, mert az Wertheimzárral van ellátva, idegen kulcscsal nem nyitható s a kulcslyukon vagy záron külső erőszak nyomai vagy sérülések nyomai nem voltak észlelhetők. Dr. Cs. Béla vallja, hogy asztala fiókját rendesen bezárta, a kulcsot magával vitte és bezárva találta, nem is hiányzott asztalából sem akkor, sem más alkalommal soha semmi. Oka sem volt B. Ernőnek az asztalfiók felnyitására, mert dr. Cs. Bélának és B. Ernőnek vallomásaiból kitetszőleg utóbbi jól tudta, hogy abban semmiféle értékes tárgy, pénz vagy eltulajdonítható jószág nincs de azonfelül nem is képzelhető, hogy nyitott ajtó mellett B. Ernő vagy bármely más alkalmazott asztalfiókok felfeszitéséhez vagy hamis kulcscsal való felnyitásához fogjon. Ezenkívül B. Ernőt felebbvalói kifogástalan magaviseletű egyénnek ismerték, kinek keze alól soha nem hiányzott semmi s a kérdéses alkalommal is a hadbíróság megállapította, hogy B. Ernő csakugyan kedvesének levelet irt és adott vagy adatott fel a postára, tehát erre vonatkozólag is védekezése alaposnak bizonyult. Ellenben vádlottat a tanuk személyei ravasz, alattomos és oly embernek mondják, ki szereti magát a mások dolgaiba ártani s kit akkor is, midőn vádlott panaszára vonatkozó észleleteit a miniszteri szolgaszemélyzetnek és felebbvalóinak elbeszélte, V. József és Sz. Pál figyelmeztették állításai valószinütlenségére, sőt F. irodatiszt a feljelentést sem akarta elfogadni, de vádlott makacsul ragaszkodott híreszteléseihez és vádaskodásaihoz s addignem nyugodott, mig célt nem ért annyiban, hogy B. Ernő ellen avizsgálatot megindították. Minthogy tehát K. János az előadottak szerint B.Ernőt illetékes katonai felsőbbségénél büntettet képező cselekmény elkövetésével vádolta, s ezen vádja teljesen alaptalannak bizonyult s minthogy a fentebbiekből kitetszőleg ama vádat tudva hamisan emelte: őt a btk. 227. ij-ába ütköző hamis vád bűntettében kellett bűnösnek kimondani. A bűnösség mérlegelésénél a vádlott büntetlen előéletét, továbbá azt, hogy sértett a megbüntetését a végtárgyaláskor nem téves hitben és meggyőződésben a fiókot kinyitottnak vélte. Nehogy a netáni hiányokért őt mint hivatalszolgát felelősségre vonhassák, az esetet az általa vélt ténykörülmények feltüntetésével feljelentette. Ezek szerint vádlott ellen meg nem állapitható, hogy jobb tudomása ellenére hamisan vádolta volna B. Ernőt, hanem csak az tűnik ki, hogy vádlott B. Ernőnek akkori foglalkozásáról kellőleg meg nem győződött, hanem könnyelműen tette a feljelentést. Ezeknél fogva vádlott cselekményében a btk. 227. §-ában meghatározott bűntett lényeges ismérve a «tudva> hamis vádlás meg nem állapitható, hanem az a btk. 260. §. alá eső rágalmazás vétséget képezne. Minthogy azonban e vétség a btk. 268. §. szerint csak a sértett fél indítványára üldözhető, minthogy B. Ernő sértett fél mára vizsgálat alkalmával határozottan oda nyilalkozott, hogy a vádlott megbüntetését nem kívánja, vádlott e miatt felelősségre nem vonható, a hamis vád alól pedig a fennebbieknél fogva felmentendő volt. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Az állami tisztviselők működési pótlékai, kivéve a bírósági és kir. ügyészségi alkalmazottaknak az 1893. évi IV. t.-c 2. §. c) pontján alapuló pótlekait. IV. oszt. kereseti adó alá esnek. (A m. kir. pénzügyministernek 1898. évi 1,013. P. M. sz. a. kelt határozata.) Vasúti alkalmazott a pályatesten való járástol-kcléstöl biztonság szempontjából sem tiltható el, és ilyen cselekményével az 1879. évi XL. t.-c. 112. % ába ütköző kihágást nem követi el. (A m. kir. belügyminister 1897. évi 4,501. számú határozata.) Ha a mezőrendőri kihágási ügy a kezdetben eljárt községi elöljáróságtól illetékességi szempontból felsőbbhatóságilag máshoz tétetik át, az első eljárás költségeit is az érdemben határozó községi elöljáróság állapítja meg. Az áttételt elrendelő felsőbbhatósági határozat tehát az eljárási költségek tekintetében nem rendelkezhetik. (A m. kir. földmivelésügyi minister 1897. évi 32,027. sz. határozata.) Kivonat a „Budapesti Közlöny4*-böl. Csődök : Pátzák Ágoston e. Siklós, pécsi kir. tszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 8, csb. Peitler Imre, tg. dr. Froll Ferenc. — Muskáth M. e. Bpest. bpesti kir. tszék, bej. jun. 14, félsz. jul. 14, csb. dr Mezev László, tg. dr. Kovács Pál. — Wolf Jestsa e. Temesvár, temesvári kir tszék, bej. jun. 18. félsz. jul. 18, csb. dr. Haller Gábor, tg. Zunkert Mátyás. — Weinberger e> Kovács e. debreceni kir. tszék, bej. jun. 15, félsz. jul. 5, csb. Deák Ferencz, tg. dr. Poppar Mór. — Dörner Ferencz e. N. Ferenczné, n.-kikinda kir tszék. bej. jun. 18. félsz, jun 25 csb Kovács Gyula. tg. dr. Schwarz József. — Blau Mór e. kaposvári kir tszek. bej. jun. 18, félsz. jul. 18, csb. dr. Kramer József, tg. dr. Weisz Henrik. — Mang István e szabadkai tszék. bej. jun. U félsz jun 20 csb Oláh Ferencz. tg. dr. Farnek Dezső. - Szeitz Ferenc e. n -kikindai tszek. bej. jun. 18, félsz. jul. 2ő, csb. Kovách Gusztáv, tg. Jurkovics Othmar. - Hunwald Henrik e. bpesti kir. köz és vtó tszék bej jun 21, félsz. jul. 21, csb. Csapó Ferencz. tg. dr. Krisztinkovich Iván. Pályázatok: Técsöi jbságnál albirói áll. jun. 2. - Felsőbesói jbsagnál albirói áll. jun. 2. - Maros-ujvári jbsrígnál albirói all. jun 3. — 1 rencsém jbságnál albirói áll. jun. 5. - Bánffy-hunyadi jbsagnál albirói áll. jun. 6. P ÁLLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPEST H•