A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 21. szám - Ki tartozik a tanuk járandóságát előlegezni illetőleg megfizetni?

166 A JOG Kiegészíti e rendelkezést a S. Ü. Sz. 50. §-ának 1. bekezdése, mely szerint : «a tanú járandóságát a kihallgatás után azonnal a kihallgató biróság állapítja meg s a menn>iben a megállapított összeget a bizonyító fél ki nem fizeti: a tanú kérelmére a kihallgató biró rendeli el a végrehajtást.)) Ezek szerint az idézett szakaszok egybevetéséből kétségtelen először is az, hogy ugy a rendes, mint a sommás eljárásban a bizonyitó fél tartozik előlegezni, illetve megfizet ni a tanú járandóságait. Az a kérdés tehát e két eljárásban, mint és hogyan van képviselve a bizonyitó fél : személyesen, avagy képviseltje által vagyis, miután rendes perben az ügyvédi képviselet a kötelező: rendes eljárásban az ügyvéd, mint a bizonyitó fél képviselője, sommás eljárásban minden körülmények között a bizonyitó fél saját személyében kötelezendő a tanujárandó ságának megfizetésére. Eltekintek attól, midőn a perbíróság a megkeresés teljesítését bizonyos összeg letételétől teszi függővé s csak azt veszem figyelembe, hogy — a mint rendesen történni szokott — megkerestetik az illetékes biróság a tanuhallgatás eszközlése végett. Hogy a sommás eljárásban csakis maga a bizonyitó fél kötelezhető, azt hiszem a fentiek szerint kétségtelen. Szó férhet azonban ahhoz, vájjon a rendes eljárásban szintén nem-e a bizonyitó félt képviselő ügyvéd felelős-e a tanú járandóságaiért? Figyelembe véve azon technikai nehézségeket, mikor a megkeresések legnagyobb részében pertársaság esetén másodharmad s a többi rendű perestársak egyáltalán megjelölve nincsenek, nemkülönben megjegyezve azt, hogy peresfelek lakhelye egyáltalán ki nem tfinik, mely nehézségek evidens volta csak akkor tűnik fel, mikor a tanú kérelmére a járandóságok behajtására nézve végrehajtás rendelendő el, a mely eljárásra nézve szabványul a 19.426/1895. sz. I. M. rendelet szolgál ; már azt kellene felelnem, hogy a rendes eljárásban általános szabályként alkalmazandó volna a bizonyitó félnek ily módon való értelmezése. Mert hiszen, ha complicatiokat keresünk egy csapással orvosolható volna — hogy nem teljesen ide tartozó dolgot említsek — a bírósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. t.-cikk módosításáról intézkedő 1875 évi IX. •• t.-cikk 4. §. utolsó bekezdésének valódi értelmezéséből vont lappangó küzdelem a bírósági végrehajtók utazási dija illetve fuvarbércre nézve, továbbá rendes eljárásban a bírósági szakértő járandóságának ki által s mily módon leendő fedezésére nézve az eltérő joggyakoilat. De nem ezekből, hanem az ügyvédi rendtartás 54. £-ából vélem megindokoltnak álláspontomat s legális inlerpreta io által kiterjesztő magyarázattal megerősítettnek fenti tételemet. Még egy érvem lehetne s az sem csekélyebb : a joggyakorlat. Az i tábla fenti határozata — legjobb tudomásom szerint uj mesgyét szánt e kérdés tág mezején : s ha gyakorlattá válnék — ugy vagyok megyözödve csak alkalmul fog szolgálni végső eredményében az eljárás lassúságának. Talán nem mondtam sem nagyot, sem sokat. A jegyzői irodák és ügycsoportok beosztása a budapesti járásbiróságoknál. — 1898 május 1-től ke/.dve. — A budapesti VIII—X. ker. kir. járásbíróságnál. I. jegyzői iroda (I. em. 7. ajtó.) Er. Schmőr Gyula királyi járásbiró. Sommás perek. A, D, I, J. I. r. felperesekkel, elnöki ügyek. Csató Zsigmond kir. aljárásbiró. Sommás perek. V, \Y, X, J, Z, I. r. felperesekkel. Végrehajtási ügyek. Rendes örökösödési eljárás tárgyát képező ügyek. Örök. és hagyom, bizonyítvány iránti ügyek. Anyakönyvi ügyek. II. Jegyzői iroda (I. em. 3. ajtó.) Dr. Zoltán Béla kir. aljárásbiró. Sommás perek: O, S, Sz, U, L r. felperesekkel. Dr. Bajkay Endre kir. aljárásbiró. Sommás perek. C, H, Ko, Ku, L, I. rendű felperesekkel. Koch Károly kir. aljárásbiró. Sommás perek: F, G, P, Q, I. r. felperesekkel. III. Jegyzői iroda (földszint 7. ajtó.) Bulla Antal kir. járásbiró. (földszint 6. ajtó.) Sommás perek. A, E, K, kivéve Ko, Ku, [. r. felperesekkel. Egyezségi ügyek. Fizetési meghagyások. A fizetési meghagyásra vonatkozó megkeresések. Megkeresések. Lakásbérlet felmondási és kifogásolási ügyek. Szóbeli kérelmek felvétele. Dr. Endler Miklós kir. aljárásbiró (földsz. 4 ajtó.) Sommás perek. M, N, R, T, I. r. felperesekkel. Járásbirósági iroda (I. em. 8. ajtó, vezető: Bihari Soma. Irattár, földsz. 9. ajtó kezelő: Koch Béla. A budapesti büntetöjárásbiróságnál. I. Jegyzői iroda. Gajzágó Manó táblabiró, a járásbíróság vezetője. G. betűvel kezdődő terheltek ügyei és az elnöki ügyek. Szabó Géza járásbiró. B. bctüs ügyek. KabdebóGyula albiró. C, D és F. betűs ügyek. Baló Lajos albiró. A, E, J, O, U és Z betűs ügyek. " . II. Jegyző iroda. dr. Schmidt Albin albiró elintézi a H. betűs ügyeket. Császár Edvin albiró elintézi N. és P. betűs ügyeket. t , III. Jegyző iroda. Nágl János albiró, elintézi az L. es R. b. ügyeket. Szilva Géza albiró elintézi az M. betűs ügyeket. IV. Jegyzői iroda dr. Kürti József albiró, elintézi a K. betűs bgyeket. Baumann Mór albiró elintézi az S. betűs ügyeket. Bezerédy Bertalan albiró elintézi a T, V. és W. betűs ügyeket. Az összes jegyzői irodák irodavezetője: Simay Gusztáv. Irattárkezelő: Lápossy Emil. A jegyzői irodák, valamint a járásbirósági iroda és az irattár a felek részére köznapokon 9—11 óráig, vasárnapokon 9—10 óráig vannak nyitva. Belföld. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő bizottsága folyó hó 13-án tartott ülésében folytatta a személyjogból a cselekvőképesség alapelveivel összefüggő kérdések tárgyalását. A bizottság mindenekelőtt abban állapodott meg, hogy oly személyek mellé, a kik valamely lelki vagy testi fogyatkozás (például süketség, vakság, bárgyúság, bénaság, vagy betegséggel járó elgyengülés stb.) miatt ügyeikben kellőleg eljárni nem képesek, a hatóság saját kérelmükre — sőt ha az illetők akaratuk kifejezésére képtelenek, hivatalból is — ügyeik ellátására gondviselőt rendelhet; de ez a gondnokság az illetők cselekvőképességét nem érinti és az illető kérelmére megszüntetendő. A siketnémák cselekvő képességét a bizottság csupán ez okból nem tartja korlátozandónak s ezért elejti a siketnémáknak a mai jog szerinti azt az osztályozását, mely a magukat jelekkel megértetni tudó és a magukat igy megértetni nem tudó siketnémákat más-más jogi elbánás alá veszi. Ezzel szemben a bizottság megállapodása szerint azok a siketnémák a kiknek a fogyatkozásával oly e mebetegség vagy elmegyengeség jár együtt, a mely miatt ügyeikben eljárni képtelenek, az elmebetegekkel egyenlő tekintet alá esnek; ha pedig e fogyatkozásuk csak olyan, hogy a mellett ügyeiket intézni tudják, csak kérelmükre kapnak - teljes cselekvőképességük fentartása mellett — gondnokot. A tékozlás miatt gondnokság alá helyezést, a bizottság szintén fenn kivánja tartani oly értelemben, hogy az e cimen gondnokság alá helyezett személyére nézve ne legyen korlátozva, de vagyoni cselekvőképessége a kiskoruakéval egyenlő korlátok alá essék. A tékozlás miatti gondnokság alá helyezést csak a biróság mondhatja ki a tékozló leszármazói, felmenői, házastársa vagy testvérei kérelmére. A mai jogban az árvaügyész hivatalból is kisérheti a tékozló gondnokság alá helyezését, ha attól lehet tartani, hogy az illető végleg elszegényedik, ugy hogy illetékes községe által való ellátásra fog rászorulni. A bizottság szintén szükségesnek tartja, hogy a tékozló bizonyos esetekben hivatalból is gondnokság alá legyen helyezhető; de azt a kérdést vájjon a hivatalos beavatkozás csak a község megterheltetésének elkerülése végett álljon-e be, (a mikor tehát a tékozló a tartásának biztosítása által szabadulhatna a gondnokságtól), vagy pedig, magasabb állami szempontból minden oly esetben, mikor valaki vagyonát észszerütlen pazarolja, — a bizottság nem döntötte el, hanem megfontolás végett dr. Sipőcz László előadóra bizta. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottság f. hó 14-én, dr. Plósz Sándor államtitkár elnöklésével tartotta X-ik teljes ülését. Napirenden volt a következő kérdés megvitatása: a) fenntartassék-e a törvényes hitbér intézménye? b) szükséges-e az írott hitbért külön intézményként szabályozni és nem volna-e az más intézmények keretében megfelelően pótolható. A hitbér intézménye ma nálunk kétféle alakban áll fenn: az egy a törvényes hitbér, mely szabályozását Werbőczyben és számos későbbi törvényben nyerte; a másik az írott — szerződéses — hitbér, melyet a szokás- és joggyakorlat fejlesztett ki jórészt a mult században. Törvényes hitbér az az összeg, mely a feleségnek a házassági életközösségnél fogva a férj javaiból törvény szerint jár. Összege az 1840. évi XXII. t.-c. szerint mágnásoknál 400, nemeseknél és polgároknál 200, jobbágyoknál 40 frt. Az írott hitbér az előbbinek szerződésszerű után-és továbbképzése. Lényegileg ugyanazok a szabályok alatt áll, mint a törvényes hitbér, melyek azonban reá vonatkozólag csak magyarázati I jellegűek. Összegre nincs korlátolva és kötelezheti — szemben a I törvényessel — nemcsak a férj, hanem helyette más is a feleség | részére, viszont kötelezheti a feleség, illetve helyette más a férj részére is. A házassági vagyonjog szerkesztője, dr. Zsögöd Benőatörvényes hitbért, melynek szerinte mai napság semminemű létalapja, sem a mai viszonyokhoz alkalmazhatósága nincs, elejtendőnek tartja. A törvényes hitbér a régi pénzszük világban tetemes vagyont képviselt, mig ma ez összegek alig tesznek számot. Régibb jogunk az öröklési jog terén nagy előnyben részesitette a férfiakat a nők-