A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 20. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja 4. [r.]

156 JOG ben. sági telt nem voltak hivatva e tárgyban vagy e módon mint közgyülé| eljárni, miért létesült volna tehát ((társasági határozat?)) Ha a társaság határozott, miért nem megy az ez által okozott kár a társaság, hanem 2Z ezt okozó egyesek rovására ? (Nagy F. id. h. ) Avagy az egyesek jogtalanul cselekedtek és annak következteben felelősek annyiban, hogy kárt okoztak, de nem cselekedtek jogtalanul azáltal és pusztán csak azáltal, hogy törvényellenesen határoztak ott és igy, a hol és a miként cselekedniük nem volt szabad ? A törvény és az alapszabály kimeritik azt, hogy mit és hogyan határozhat a társaság, a mi ezen kívül áll, attól a jog mindenképen megtagadja a célzott hatást, az nem megtámadható, de semmis cselekvény! Jutunk a consequentiákhoz. Ha a törvényellenes határozat semmis, akkor kifogásilag, incidentaliter, sőt hivatalból is contatálható e semmisség, akkor ex tunc dől meg és teljesen közömbös, vájjon ki a perben szemben álló fél, hiszen a semmisség declarálása nem subjectiv jog érvényesítése, hanem pusztán egy jogállapot kiderítése objectiv értelemAli az is, hogy semmisségi perben nem kapható makacsitétet sem alperessel szemben. Ha tehát az előadott c nstruktiót elfogadjuk, két íőtényerünk: s a törvényellenes határozat megdöntéséhez kell peres eljárás ; ha ilyen per indittatik meg mégis, abban alperes helyesen a jogtalanul szavazó részvényes nem pedig a társaság. Ez az eddigi gyakorlattal szemben bővités annyiban, a mennyiben ha eddig a praejudicialis eljárást a részvényes ellen indították, az alperessrget nem állapították volna meg. Minthogy azonban fenlebbiek szerint a semmisség declarálására irányuló eljárás bármilyen formában nyilvánul is, az tulajdonképen a bírósághoz intézett kérelem, melynél a másik félre tekintettel nem vagyunk, természetes, hogy alperes vagy:s látszólagos alperes lehet a társaság is, a minthogy lehetne akár az igazgatóság is. A kt. 174. §-a ezek szerint a semmisség érvényesítésének csak egyik, de nem egyedüli módját adja meg, nem kell külön per. de lehet, nem kell hogy a társaság alperes legyen, de 1 e h e t. Hogy a társaságnak nem kell alperesnek lennie, folyik abból is, hogy praejudiciális perben rendesen alperes az, ki az ennek alapján indítandó érdemleges perben is alperes lesz, vagy lehet, de nem az, kinél az világosan ki van zárva. Ha pedig a társaság alperes és okvetlen alperes a megtámadási perben, miként magyarázható meg ezzel szemben azon körülmény, hogy az erre következő kártérítési perben a jogtalanul eljáró részvényes fog marasztaltatni ? A mi construktiónk szerint ellenben a részvényes ellen indittatik meg rögtön a kártérítési per és incidentaliter intézik el a törvényellenességet ; az edd'ginél sokkal gyorsabb és rationalisabb eljárás. Az elmondottak nemcsak a részvénytársaságra, de a szövetkezetekre is állanak.*) Állanak-e az uj hitelgazdasági törvényjavaslat szerint vagy sem ? A kérdésre a javaslat 1 és 29. §§ ainak egybevetése adhat csupán felvilágosítást, lássuk tehát legelőször is a szerencsétlen szövegezésű 1. §-t. «Az 1875. évi XXXVII. t.-cikknek a szövetkezetekre vonatkozó rendelkezései (I. rész II. cim 223—257 §§.) a jelen törvény értelmében alakult gazdasági és ipari hitelszövetkezetekre a kö/étkező szakaszokban foglalt eltérésekkel alkalmazandók. A §. ugy tesz. mintha a ((szövetkezetekre vonatkozó rendelkezések)) és a kt. I. rész II. cime teljesen fednék egymást, mintha az annyira fontos 4., 61. és 63. §§. nem is léteznének. Fennállanak ezek a hitelszövetkezetekre vagy sem, hiszen ((szövetkezetekre vonatkozó rendelkezések)), noha nem akt. I. r. II. címében foglaltatnak? Azonkívül a ktörvénynek a szövetkezetekre vonatkozólag nemcsak kifejezett intézkedései, hanem lappangó bár mégis fontos és félreismerhetetlen elvei is vannak. Ezt Nagy Ferenc (Ker. j. 412; gyönyörűen vezeti le és kimutatja többek között azt is, hogy «a szövetkezet a mennyiben annak természete eltérést nem tesz szükségessé, vagy az eltérés a törvényben ki nincs fejezve : a részvénytársaságra vonatkozó rendelkezések alá esik.» Áll e ez a hitelszövetkezetekie vonatkozólag? Kétségtelenül, bái az 1. §. mostani hiányos szövegezéséből ezt legfeljebb ki lehet okoskodni. Ezek szerint a kt. 174. és vele kapcsolatban talán a fentebb mondottak is állanának a hitelszövetkezetekre is, ha usvan a javaslat 29. §-a nem akar «eltérés» lenni Akar-e? A javaslat a kereskedelmi törvénynyel ellenkező hibába esik. megadja a kérvényt, a kereseti és kifogási megdöntést, tehát az incidentalis döntést és azzal a semmisséget, sőt hiszen maga is megsemmisítésről szól és mégis a perben a szövetkezetet állítja, oda alperesnek. Avagy talán ez már a kártérítési perre vonatkozik ? Ha igen, miért lehessen hitelszövetkezetet felelőssé tenni törvényellenes határozatért, más szövetkezetet meg részvénytársaságot pedig nem?*) Ha a 29. §-t ugy értelmezzük, hogy kérvényileg csak 15 napig lehet megsemmisíteni, másképen azonban három évig, akkor az emiitett könnyen kimagyarázható eltéréstől eltekintve, a javaslat is teljesen a mi álláspontunkon áll, mely három tételben foglalható össze : I. Akt. 174. §-a csak egyik, de nem egyedüli érvényesítési módja a törvény vagyalapszabályellenes közgyűlési határozatok megdöntésének, a kérdés incidentaliter is felvethető. II. E megdöntés tulajdonképen semmissé nyilvánítás nem pedig megtámadás. Ha külön perben történik is a megsemmisítés, alperes helyesen a részvényes, de lehet bármely más társaság maga is. érdekelt, igy a Jk. koszén bányászat jogi szabályozásának reformja."*) Irta: WAHLNER ALADÁR, m. Vív. kir. bányakapitány. V g y Ferenc. Keresk. j. III. kiad. 412 és 432. Elismerem, hogy azon esetben, ha a bányatörvénynek a zártkutatmányra vonatkozó minden lényeges intézkedése a gyakorlatban szigorúan végrehajtatnék, illetve végrehajtható volna, különösen ha a folytonos üzembentartásra vonatkozó törvényes kötelezettség (174. §. ált. btörv.) minden zártkutatmányban vagy legalább minden zártkutatmányi összletben teljesíttetnék, illetve a törvény ezen rendelkezésének betartása a bányahatóságok által eredményesen ellenőrizhető volna, ezen magánjogi felfogás kevesebb bonyodalmakra vezetne és kedvezőtlen kihatása a jogbiztonság tekintetében aligha volna érezhető, mert hiszen ez esetben a zártkutatmányok átfödése s a különböző prioritások kollisiója nyomban szembetűnnék s orvosolható volna : csakhogy sajnos, éppen az üzembentartás kötelezettségénél jelentkezik a zárkutatmány jogintézményeinek árnyoldala; a törvény idevonatkozó szigorú rendelkezése a bányaügyi administratio által kényszerűségből s részben opportunitásból türt közfelfogás által minden jelentőségétől megfosztatott, minek következtében az egész rendszer megingott, az intézmény tartalma és szerkezete eredeti mivoltából egészen kiforgattatott s lehetővé lőn, hogy a zártkutatmány a komoly, okszerű s közérdekű bányászati kutatások oltalmazása helyett szertelen szédelgések eszközévé váljon és a föld mélyében létező ásványkincsek felkutatása és uj bányanyitások helyett a minden komoly bányászati vállalkozást megbénító hegyzárlatok keletkezésére vezessen. Nem célom itten a mai zártkutatmányi jogintézménynek fogyatkozásait s a fölötte kívánatos és szükséges reform irányelveit tüzetesen kifejteni, hanem visszatérve a 31. §. közjogi természetű rendelkezéséhez, csak annyit tartok még fölem'itendőnek, hogy a kizárólagos kutatási rendszer észszerű alapelveinek s az e téren kiváló méltatást érdemlő jogbiztonság követelményeinek kielégítő mérvben csak az az eljárás felelne meg, ha a zártkutatmány jogérvényes fennállása már előzőleg szerzett hasonló jogosítványokkal szemben a bányahatóság által a bejelentés alkalmával hivatalból vizsgáltatnék meg s a korábban szerzett jogokkal kollidáló zártkutatmányi bejelentések a kutatási jog kizárólagosságára való utalással hivatalból utasíttatnának vissza. Igaz ugyan, hogy ezen eljárás nemcsak pontos kerületi térképek létezését tételezné fel a bányahatóságnál, hanem azon kötelezettség fennállását is, hogy a zártkutatmányok mértani fixirozására csak a hatósági térképekben kitüntetett vezérpontok legyenek választhatók; az is kétségtelen továbbá, hogy ez a segédszer a kizárólagos kutatási jogosítványok szerzését némileg megnehezítené : mindazonáltal ez a komoly kutatási vállalkozásra deprimáló hatást korántsem gyakorolna, mert azok, a kik a máskülönben is költséges és nagyobb kockázattal járó bányászati kutatáshoz komolyan hozzálátni szándékoznak, a jogbiztonság érdekében, tehát saját jól felfogott érdekükben is szívesen meghoznák még ezt az áldozatot, a mi különben a hites bányamérnöki intézmény létezése esetében a mérési munkálatokban tájékozatlanoknak is nem sok költségébe kerülne. Másrészt pedig ezen némileg megnehezített és költségesebbé tett zárkutatmanyi bejetentési eljárás a zártkutatmányokkal űzött szédelgést es üzérkedést nem kis mértékben csökkentené *) V. Ö. Nagv Ferenc id. **) Előző cikkek a 16, 17. 345. 14 j. 18. számban.