A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 19. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

1 ÍS II. Az 1840: VIII. t.-cikknek: a) 8. §-a, mely ekként rendelkezik: <A házasság alatti közszerzemények a jobbágyok között mindenik házastársat egyformán illetvén, azokról egyik, ugy mint másik, fele részben szabadon rendelkezhetik, s ezen fele részből a íérj feleségét végrendelet által sem zárhatja ki; ha pedig egyik házastárs mag nélkül hal meg, minden közszerzemény az életben maradott házastársra száll.*b) 16 §-a, mely szerint... «a tartásnak mennyiségét, ha iránta egyezség nem eszközöltetik, az özvegynek sorsára, a vagyonnak mennyiségére és arra is, a mit az özvegy közszerzeménynek és hitvestársi viszonyos örökösödésnek fejében, mint tulajdonát, megtartott, figyelmezve, az illető bíróság határozza meg.» c) 18. §-a, mely rendeli: «Ha pedig a hátrahagyott gyermekek vagy azoknak egy része atyjuknak előbbi házasságából származnak, az özvegy férjének ősi javaiból és azon szerzeményekből, melyek nem az utolsó házasság ideje alatt szereztetvén, közszerzeménynek nem tekintethetnek, özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet.... d) 19. §-a, mely rendeli: «Ezen törvény rendelete mindennemnemesszemélyekre,... sőt az ingatlan jobbágyi javak iránt a nemesekre is egyformán kiterjed. Visszaható ereje azonban nem lévén, az eddig megtörtént osztályok ezen törvény erejével fel nem bontathatnak.* E helyen mindjárt megemlíthetjük, hogy a most idézett 19. §-nak azon kitételéből, hogy a törvénynek nincs visszaható ereje, a 70-es évek elején azon felfogást is lehetett hallani, hogy ezen törvény előtti időből, vagyis az 1840. év előtt kötött házasság tartama alatt szerzett vagyon már nem tekinthető közszerzeménynek. E felfogást azonban még csirájában elfojtotta a m. kir. Curia 1874. évi szeptember 22-én 7,220 sz. a. hozott határozatában (Lsd. Döntvénytár régi íoly. XIII. 2.) tett azon kijelentéssel, hogy: «az 1840: VIII. t.-cikknek a női közkeresményre vonatkozó intézkedése csak a régibb törvények ismétlése, és hogy a jobbágyok nejeiket a Hármaskönyv III. részének 29. címének 2. §. szerint (lásd fentebb) sem foszthatták meg a házasság tartama alatt szerzettekben való részesítéstől.» III. Az 1852. évi november 29-iki nyilt parancs 12. §-a, mely azt rendeli: hogy «a házasfeleknek a házasság alatti közkeresményhezi törvényes közös tulajdoni joga (jus coaquisitionis) a házasság kötésekor létezett törvények szerint Ítélendő meg.» A nyilt parancsnak ezen helye akkor bír fontossággal, midőn a közszerzemény kérdése oly házastársakra nézve döntendő el, a kik a nyilt parancs rendelkezéseinek hatályban léte alatt kötöttek házasságot és a vagyonjogi kérdéseket külön egyezséggel nem rendezték. Jogi elv, hogy minden jogviszony azon törvény szerint bírálandó meg, a mely keletkezése idejében volt érvényben; ebből kifolyólag a házasfelek közti vagyonjogi viszonyok is a házasság kötése idejében volt törvények szerint döntendők el. Úgyde az 1852. évi nyilt parancs hatálya alatt kötött házasságokra nézve a közszerzeményi jog nem érvényesíthető, mert az ausztr. polg. törvénykönyv a feleség közszerzői jogát nem ismeri el. A hazai törvényes intézkedések hatálya pedig azon időtartam alatt felfüggesztve lévén, visszaható erejük visszaállításuk után sem lehet. A m. kir. Curia azonban ellenkező gyakorlatot látszik követni, de csak annyiban, a mennyiben a közszerzeményi jogot érvényesíteni engedi, ha a közös vagyont a házasfelek a visszaállított magyar jog hatálya alatt szerezték. (L. V. pontot.) IV. Azon jogszokás és joggyakorlat, mely szerint 1848 előtt a születésükre nézve nem nemes u. n. honoratiorok a nemesség számos jogaiban részesittettek, és különösen a minket itt érdeklő közszerzeményt illetőleg a honoratiorok a nemesekkél egyenlő jogi tekintet alá esnek. V. Az országbírói értekezlet 13. §-a, mely szerint: «A házasság alatti közszerzeményekre nézve a korábbi magyar törvények határozatai változást nem szenvednek * (Lsd. fentebb a IV. pontot.) VI. Végül mint igen tekintélyes és élő kútfőt meg kell említenünk a magyar bíróságok joggyakorlatát s különösen a m. kir. Curia mint legfőbb itélőszéknek elvi jelentőségű határozatait. Ezek azon kútfők, melyek a közszerzemény jogintézményére nézve némi intézkedéseket tartalmaznak, ugy azonban, hogy azok kimerítő rendelkezést sem egyenként, sem összesen véve nem foglalnak magukban; és ekként a bíróságok s főleg a m. kir. Curia voltak hivatva a minden irányban kimeritő rendelkezéseket a felmerült egyes esetekből felállítani, mely rendelkezéseket, mint a közszerzernény jogintézményére vonatkozó állandó joggyakor latot, az alábbiakban fogunk törekedni egy szerves egészszé összefoglalni. Mielőtt azonban a joggyakorlat által felállított elvekkel foglalkoznám, szükségesnek tartom még megérinteni azon lényeges eltérést, mely a közszerzeményi illetőleg a különböző rendi állásból kifolyólag fennállott és a rendi különbség megszűnte dacára még jelenleg is fennáll. A közszerzemény jogintézménye nem volt sohasem oly általános jogintézmény, mely az ország valamennyi lakosainál egyenlő és egyforma joghatálylyal birt volna. A rövid vázolatban felsorolt kútfőkből első tekintetre feltűnik a különbség a nemesek és nem nemesek közt, mely rendi különbségnek, dacára annak, hogy az rég el van törölve, a közszerzemény jogintézményére nézve még most is lényeges befolyása van. , , A közszerzemény jogintézménye a maga teljességében csak a nem nemeseknél, az úgynevezett parasztoknál (rustici), volt jobbá^yrendüeknél és később a városi polgároknál állott fenn és áll fenn jelenleg is; ellenben a nemes ember felesége, valamint a honoratior felesége szabály szerint nem tekintetett és nem tekintetik jelenleg sem közszerzőnek/) Mig tehát nem nemeseknél és városi polgároknál a feleség szabály szerint közszerző, addig a nemeseknél és honoratiorjlinál a feleség csak kivételesen közszerző; mig amott a feleség a házasság tartama alatt előállott öszszerzeményekre nézve érvényesítheti közszerzői jogosultságát és ez képezi az általános szabályt, addig emitt az ily eset nagyon ritka kivétel és a legtöbb esetben a közszerzemény érvényesítésének vagy egyáltalában nincs helye, vagy pedig, ha ilyen előfordul is, ugy az ritka és kivételes esetként nem az összes szerzeményre, hanem csak egyes vagyonhányadokra, sőt egyes vagyontárgyakra érvényesül, a mely ritka kivétel az általános szabályt nem alterálja. A közszerzemény jogintézményére nézve, annak megérintése mellett, hogy a házastársak szerződésileg tetszésük szerint megállapodhatnak, mi ha meg nem történt, a törvényből folyó jogosultságot képez, az eddigiekből elvül állithatjuk fel, hogy I. nem nemeseknél és a városi polgároknál, ellenkező kikötés hiányában, a közszerzemény, a szerzeményi közösség a szabály; II. nemeseknél és az ezekkel egy tekintet alá eső honoratioroknál a közszerzemény a kivétel; nevezetesen: nemeseknél és honoratioroknál a közszerzeményi jog csak a következő esetekben érvényesíthető: a) ha a férj és feleség közt oly egyezség jött létre, hogy a szerzendő vagyon közszerzeménynek és esetleg mily arányban lesz tekintendő; b) ha a szerzési okiratba vagy a telekkönyvbe a férj felesége nevét is bevezetteti; c) ha a szerzeményről a férj éltében egyáltalában semmi intézkedést sem tesz és az ingó vagy ezeket helyettesíthető javakból áll, végül d) ha a szerzemény tisztán a feleség külön vagyonából szereztetett. (Folyt, köv.) Ügyvédek helyzete Magyarországon.*) I. Kegyetlenebb, lesújtóbb, de egyúttal igazságosabb kritikát Erdély Sándor ő nagyméltósága, Magyarországnak ez idő szerint való igazságügyi ministere nem kapott és al:g fog kapni valaha, mint a milyen kritikával «Egy másik vidéki 4) Felemlitendőnek tartom e helyen azon anomalicus állapotot, mely hazánkat jogszolgáltatási szempontból még most is több tagra szakítja, minek követke zménye, hogy az egész országban még jelenleg sincs meg a jogszolgáltatási egyöntetűség. Egy ily anomalicus állapot tényleg fennáll a volt erdélyi részekben, a hol az osztrák törvény uralma folytán a közszerzemény jogintézménye de lege nincsen meg^ habár azelőtt a földmives osztálynál és a városi polgárságnál ott is érvényben és hatályban volt. Mint partialis jog említendő még e helyen a volt Jászság és Kunság területein jelenleg is érvényben lévő Jász-Kun ötödik Statútum 1. §-a. mely következőleg hangzik: «Az özvegy asszony férjének halála után, ha a kereső fél másképen nem rendelkezett, annak jószágában csak ugy fog maradni, hogy abból éljen, nem pedig mint tulajdonos; ugy, hogy ha ö meghalna, vagy pedig máshoz menne férjhez, a fekvő javak azonnal a fiakra szálljanak. A mi illeti mindazonáltal a földben levő summát és az ingó jószágot, abból az együtt kereső özvegy maga jussához képest, t i. fiaival és leányaival egyenlő egy porcióból szabadon rendelkezhetik, sőt ha a férj minden mag nélkül meghalna s a maga jószágáról másként nem rendelkezett volna, az olyan esetben, a hol tudniillik semmi más maradék nincs, melyet a jószág illetne, mind ez ingó, mind az ingatlan javak az életben maradt özvegyre tulajdonosjussal szálljanak, ugy hogy ő azokról szabadon rendelkezhessék.)) Ezen gyarló szövegezésű Statutumbeli rendelkezést a joggyakorlat ugy magyarázza, hogy a volt Jászság és Kunság területein a közszerzernény jogintézménye nincs hatályban, mert a beruházott pénz és az egy gyermekrész, valamint a hitvestársi öröklés nem esnek a közszerzemény fogalma alá. A joggyakorlat ezen magyarázata több curiai Ítéletben nyert kifejezést. Legújabban : «Minthogy a Jász:Kun Statútum vonatkozó rendelkezései szerint a házasság tartama alatt szerzett ingatlan vagvonról a mennyiben a szerzési okiratban közös szerzőül a nő kitüntetve ' nincs vagy pedig a mennyiben a szerzés nem a nő külön vagyonából történt, a mi a fenforgo esetben nem is állíttatott, kizáróan a férj rendelkezik : annálfogva a jászberényi 869. és 5,598. sz. tjkvekben néh. Cseh Imre alperes jogelőde nevére felvéve volt ingatlan vagyonnak feléhez azon a címen hogy az a házasság tartama alatt szereztetett, ha ez való volna l56™11 ní ra Rozá ,a' sen^ annak jogain az alperes iogos igényt tPt?hí f l^ i -; 32 alpCrfS réSZérÖ1 a fenti ^tlanok felérésze tekinÍSoít r-r • i°uaíer<Zemréuy Cimén támasztott kifogás ez okból mellőz^nSSetf^1 ^ ^ * ~ Közi. 1898. évi táravfewffA^r-^^Í^T"^'^"1^^ ,aP™kban az eszmecserét e tárgy felett. (Az elozo cikkek a«J o g»13. és 16. számaiban.) A szerkesztőség