A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 19. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

A JOG 149 biró» a «Jog» U>. számának ((Ügyvédek helyzete Magyarországon^ cimü cikkében ő Exellentiáját megtisztelte. Valóban az a világra szóló igazság, hogy Magyarország igazságügyi ministerének fölfogása a magyar ügyvédi kar felöl egy szemernyivel sem áll magasabb színvonalon, minta melyről azt «egy vidéki biró» megitélni akarja, igazság volt attól a perctől kezdve, a midőn a parlamentben kijelentette, hogy a pörök nagy számát az ügyvédek csinálják. Kellő világításba azonban ezt az igazságot csak a t. cikkíró biró ur helyezte, a midőn saját nézeteit is elmondván a magyar ügyvédi kar felől, kijelenti, hogy a mi igazságügyi ministerünknek igaza volt, a mikor epochalis jelentőségű kijelentését tette, mert mint volt bírónak elég alkalma volt tapasztalni, milyen sok bajt okoznak az alaptalan fölebbezések ! Ennyi és nem több indoka volt a m i igazságügyi ministerünknek, a mikor a magyar ügyvédi kait a magyar parlamentben discreditálni akarta és célját íme el is érte, mert a cikkíró biró ur személyében olyan lelkes apostola támadt a nagy eszmének, hogy minden föntartás nélkül hirdeti tovább és indokolja bővebben, kimerítőbben olyan okokkal, milyenekkel a vidéki kaszinókban szokták egymást bírák és ügyvéd ;k, egyegy sommás per izgalmai után kapacitálni. Nem is ezek a kicsinyes argumentumok késztetnek engem arra. hogy a t. biró ur cikkére reflektáljak, mert ennek a lapnak olvasó közönsége tul van azon, hogy a kamatok erejéig kért folytatólagos végrehajtás, semmit nem tudó tanuk kihaligattatása, 70—80 krokért kitűzött ingatlan árverések céltalan védbeszédik. alaptalan felebbezések és ezekhez hasonló vádak ellenében akarja az ügyvédi kart előtte megvédelmezni, akár hasonló megítélés alá eső bírói cselekmények felsorolásával a kölcsönös hibákat, hogy ugy mondjam, le kellene quittelni. Ugy a bírói, mint az ügyvédi kar sokkal magasabban állanak, semhogy ilyen nyelvöltögetésekkel compromittálni szabad lenne. És ez az, a mi ügyvédi önérzetemet provocáita. mert ha akadna «egy másik vidéki ügyvéd», a ki a fegyelmi vétségek egész sorozatát imputálná a magyar bírói karnak vagy csak 10o;0-ának. a mint ezt cikkiró ur velünk szemben teszi és arra a conclusiora jutna, hogy a felügyeleti hatóság mulasztást követ el legalább ezen 10° 0-al szemben, a mely conclusiora a t. cikkiró ur jut, akkor rövid idő alatt olyan bomlás és ökölharc állana be a magyar igazságszolgáltatás rendjében, a melyet a m i igazságügyi ministerünk aligha tudna orvosolni. Igenis, már harmadszor irom aláhúzva a m i igazságügyministerünket, mert cikkiró ur ő nagyméltóságával tevén nyomatékossá érvelését, lehetetlen szó nélkül hagyni, hogy a m i igazságügyministerünkkel harcolnak mi e 1 1 e n ü n k. Kétségtelen, hogy a t. cikkiró ur azt akarta kifejezni, hogy^ő Excellentiája nemcsak a birói, hanem az ügyvédi kar igazságügyi ministere is. És feltűnő igaza van. Az ügyvédi rdts (1874: XXXIV. t.-c.) 64-ik a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1871 : VIII. t.-c. 5-ik, valamint a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891: XVII. t.-c. 1-ső §§-ainak összevetéséből legalább azt lehet kiolvasni, hogy ugy az ügyvédi kamarák és ügyvédek, mint a bíróságok és kir. ügyészségek az igazságügyminister főfelügyelete alatt állanak. A mienk is tehát ő excellentiája. nemcsak a biró uraké. Ebből viszont az következnék, hogy nemcsak a biró urak, hanem mi is az ő gondozása alá helyezett gyermekek vagyunk. És ime Magyarország felelős igazságügyministere, a kinek a magyar alkotmány kötelességévé teszi, hogy az ügyvédek fölött a főfelügyeleti jogot gyakorolja, a tapasztalt hiányok orvoslásáról gondoskodjék, az igazságügy általános érdekében vagy egyes panaszok esetében a visszaélések megvizsgálása és megtorlása iránt intézkedjék, ezen alkotmányos kötelességének azzal vélt eleget tenni, hogy a régi idők előítéleteivel inficiált közvélemény elé ugy állítva oda a magyar ügyvédi kart, mint közönséges pörgyártó éhes tömeget, megfosztván az ügyvédi hivatás bizalmi természetét minden erkölcsi tartalmától és feljogosítván bírót és laikust arra, hogy a magyar ügyvédi kart ezen magpsztos szempontból Ítélje meg. Igaza van a tisztelt cikkiró biró urnák, ha most az a véleménye van felőlem, hogy kifejezését nem értettem meg, mert midőn azt mondotta, hogy a m i igazságügyminiszterünk, akkor csak az Önök igazságügyminiszteréről beszélt; mert az csak lehetetlenség, hogy az ügyvédek legfőbb felügyelő hatósága a helyett, hogy ezt a nagy jogásztestületet, a mely mindenkor a közszabadságnak, liberalizmusnak, alkotmánynak és jognak bevehetetlen védbástyáját képezte, minden elképzelhető támadás ellenében az erkölcsi tekintélyére való féltékeny önérzettel, a reá rótt rendkívüli feladatok iránt érzett aggódó fontossággal és szeretetteljes melegséggel megvédelmezné, letiporja az ország közvéleménye előtt. Ámbátor egy ütés, ha még oly érzékeny is. hála Istennek nem jelenti a halált és valamint tisztelt cikkiró ur csak azért juthatott arra a conclusiora, hogy az ügyvédi kamarák nem elég szigorral gyakorolják fegyelmi hatóságukat, (egész leplezetlenül pajtáskodással gyanúsítván ezeket az igazán független birói hatóságokat,) mert nem méltóztatik tudomásul venni az ügyvédi kamarák évi jelentéseiben rendszeresen kimutatott azon tapasztalatot, hogy az ügyvédi kamarák fegyelmi bíróságainak ítéletében kifejezésre jutó fölfogások a kir. Curiának fölfogásánál rendszerint szigoruabbak, — éppen ugy a mi igazságügyminiszterünk ő exellentiája is csak azért tehette ominózus kijelentését, mert nem méltóztatott tudomásul venni, hogy a magyar ügyvédi kar az államhatalom részéről következetesen alkalmazott rettenetes mostoha bánásmód következtében kifejlődött óriási socialis kűzködése dacára a saját testületi körében olyan purifikáló munkát végzett, hogy az utolsó 10 esztendő alatt kötelességtudás, szakképzettség és általános erkölcsi tartalom tekintetében soha nem remélt magas fokra emelkedett. És ha mégis vannak hibák, a mint hogy minden társadalmi osztály kebelében vannak, akkor a főfelügyelő hatóságnak törvényes kötelessége nem abban áll, hogy ezen hibákat általánosítva az egész kar tekintélyét discreditálja, hanem abban hogy a bajokat orvosolja s ha csakugyan igaza volt az igazságügyminiszter urnák, a mikor a szót kimondotta, akkor ebben az igazmondásban nem az ügyvédi kar, hanem saját magának, mint legfőbb felügyeleti hatóságnak kötelesség teljesítése fölött mondott ítéletet. Ám tessék elképzelni Magyarország honvédelmi ministerét, a ki azt hirdeti a parlamentben, hogy a katonától el kell venni a kardját, mert lekaszabolja vele a békés polgárokat ; a kereskedelmi ministert, a ki azt hirdeti, hogy a kereskedőktől meg kell vonni a hitelt, mert visszaélnek vele és még jobban be fogja látni a t. cikkiró biró ur, hogy mennyire igaza volt a m i igazságügyministerünknek, a ki bizonyára sorra inspiciálta Magyarország összes ügyvédi irodáit, a hol az elébe tartott tényvázlatokból és az ügyfelek által adott Írásbeli utasításokból, szóval valóságos positiv tényekből merítette tudomását, éppen ugy mint a t. cikkiró biró ur, hogy t. i. az ügyvédek ügyfeleik akarata ellenére indítanak pereket, adnak be felebbezéseket, szóval az egész magyar ügyvédkedés a tiltott cselekmények láncolata a jogtalan, mohó meggazdagodás érdekében. És csoda e aztán, ha az igazságügyi kormányban uralkodó szellem beleeszi magát a birói kar szellemébe is, a mely testületnek helyzete sokkal rosszabb, mint az ügyvédeké, a mely rossz helyzetben rejlik tulajdonképeni alapoka annak a már-már tarthatatlan feszültségnek, a mely most az egész vonalon tapasztalható. Bíróságainkban az úgynevezett birói függetlenséget napról-napra feltűnőbben emészti föl a hivatali hierarchia nyomása, a hivatalfőnökök felügyeleti jogának szertelen tulhajtása, az általános jogképzettség elsajátításának ürügye alatt tapasztalatokban és tudásban meggazdagodott érdemes bíráknak ide-oda dobálása; Márkus-féle «elvi határozat gyűjtemények)) hivatalos portálásával az önálló birói judiciumnak ellustitása. birói functiót nem képező óriási physikai munkának birói személyre való zuditása, szóval az egész birói kar agyonhajszolása, mind megannyi ok arra, hogy a birói kar rohamosan elveszítse igazságszolgáltatási hivatása iránt érzett magasztos lelkesültségét és a hivatali hatalom ryomása alatt maga is ne annyira igazságszolgáltatási, mint inkább hatalmi tényezőnek érezze magát és pedig igen természetesen, első sorban az ügyvédséggel szemben, a melynek legfőbb ereje az oly sokak által irigyelt alkotmányos függetlenségében gyökerezik. Adja csak vissza igazságügyi kormányunk a magyar birói kart független igazságszolgáltatási hivatásának; adja meg az ügyvédi karnak a hivatásával járó hivatalos közbizalmat, • vagyis alkottassék meg az ügyvédségolyan független szervezete, a mely nem enged kétséget az iránt, hogy az ügyvéd a jogrend hivatott őre és az igazságszolgáltatásnak a bíróval egyenrangú tényezője, akkor rögtön tapasztalni fogja a t. cikkiró biró ur, hogy a két testület feszültségének hánytorgatott okai túlnyomó részben csak képzelt bajok és első lesz azok között, a kik igazat adnak nekem abban, hogy