A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 18. szám - A köszénbányászat jogi szabályozásának reformja [3. r.]

1 Í2 A JOG tekintettel a korlátolt felelősségre, nem vár sokat, de azért nem járulhat azon nézethez, hogy ez a forrás* kizárassék. Darányi miniszter azt tartja, hogy a törvényjavaslatot több kölcsönös bizalommal kellene tárgyalni s nem kellene utógondolatokat feltételezni annak rendelkezései mögött. Egyetért azzal, amit Hodossy az önsegélyről s öntevékenységről mondott. Megjegyzi azonban, hogy mindenki hangoztatja az önsegélyt s öntevékenységet, de amikor tenni kell, mindent az államtól várnak. Amidőn az állam ily áldozattal uj szervezetet létesít s nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is angazsirozza magát, kell, hogy biztosítsa a sikert is, ami nem lehetséges másként, mint ha az irányításról is gondoskodik addig, amig az intézmény fejlődése lehetővé teszi az ily állami ingerencia mellőzesét. Ha a kis embereket meg akarjuk menteni, mindent meg kell tennünk arra, hogy a kamatláb olcsóságát ők is megérezzék. Ez célja a törvényjavaslatnak, amelynek szeretettel való tárgyalását és elfogadását kéri. (Altalános helyeslés.) Ezek után a tárgyalás folytatását holnap d. u. 5 órára tűzték ki s az ülés véget ért. Ápril 23. A képviselőház igazságügyi bizottsága Fabiny Tcofil elnöklete alatt tartott ülésében folytatta a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényjavaslatnak és pedig a tagok jogviszonyairól rendelkező második fejezetnek a részletes tárgyalását (Előadó Neumann Ármin.) A 8 —10. §§-okat érdemleges módosítás nélkül elfogadta a bizottság. A 11. §., mely szerint az üzletrészek az illető tag nevére állitandók ki s legfeljebb száz korona névértékben állapithatók meg, mily a szövetkezet fennállása alatt le nem szállítható, akként módosíttatott, hogy az üzletrészek megállapított névértéke a szövetkezet fennállása alatt se fel nem emelhető, se le nem szállítható. A 13. §. azon rendelkezése, mely szerint az osztalék csak akkor fizethető ki, ha az üzletrész már teljesen befizettetett, következőkkel toldatott meg: «vagy a veszteségek által csökkent üzletrész kiegészíttetett.- A törvényjavaslat egyik legsarkalatosabb részét magában foglaló 15. §-t, mely szerint a tag a szövetkezet kötelezettségeiért üzletrésze névértékének ötszörös összegéig felelős, Erdély miniszter felvilágosításai után változatlanul fogadtatott el. A 19. §. azon rendelkezésébe, mely szerint a kizárás csak az igazgatósági tagok kétharmadrészenek szavazatával stb. történhetik, felvétetett, hogy a kizárás csak az alapszabályok által megállapított okból történhetik. A 20. §. azon rendelkezésébe, mely szerint a tagsági minőség a szövetkezet irányában a kiválás bejegyzéséről szóló értesítés elküldésével stb. tekinthető megszűntnek, felvétettek e szavak: Haláleset kivételével. Ugyané szakasz utolsó bekezdése pedig a következő szövegezést nyerte: A kivált tag vagy örököse a bíróságnál a kiválás előzetes feljegyzését kérheti, melynek a szövetkezet részéről történt bejelentéssel egyenlő hatálya van; ha ez a bejelentés utólag megtörtént, vagy ha az előzetes feljegyzést kérő a kiválás szabályszerű megtörténtét igazolja. Beható tanácskozás folyt a törvényjavaslat 23-ik §-a fölött, mely szerint az <országos központi hitelszövetkezetbe rendes tagul belépett szövetkezetnek tagjai irányában fcnálló követelései az illető adós tagok összes ingó vagyonára nézve minden más törvényes elsőbbséggel nem bíró követelésekkel szemben végrehajtási elsőbbséggel bírnak.* A bizottság e §. fölött való elhatározását a legközelebbi ülésre halasztotta A 27. §. változatlan elfogadásával a tárgyalás véget ért. Ápril 2ö-cn A képviselőház igazságügyi bizottsága Fabiny Teofil elnöklete alatt m. hó 25-én tartott ülésében folytatta a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényjavaslatnak, illetőleg a közgyűlésről rendelkező harmadik fejezetnek (25—29. §§-ok) részletes tárgyalását. A fejezet szakaszait minden érdemleges módosítás nélkül elfogadta a bizottság s áttért az igazgatóságról s felügyelő bizottságról rendelkező negyedik fejezetre (30—38. §§-ok.)A 30-ik §-nál, mely szerint «a szövetkezet igazgatósága legalább három személyből áll, kik közül legalább egynek a szövetkezet tagjának kell lennie*, hosszabb vitát idézett elő azon indítvány, hogy az igazgatóság tagjai csakis szövetkezeti tagok lehessenek. A bizottság ez indítvány mellőzésével akként állapította meg a szóban forgó rendelkezést, hogy «a szövetkezet igazgatósága legalább három személyből áll. a kik közül legalább egy harmadnak a szövetkezet tagjának kell lennie.* A szakasz azon rendelkezésébe, mely szerint «az igazgatóság tagjai csak oly magyar honpolgárok lehetnek stb.*, beigtattatott az «irnitudó* kifejezés. A 33-ik §. azon rendelkezésében, mely szerint a mérleg felállításánál a szövetkezet vagyona azon összegben veendő fel, mely a mérleg készítésekor az egyes tárgyak értékének megfelel, «a mérleg készítésekor* szavak «az üzleti év utolsó napján> szavakkal cseréltettek fel. A fejezet többi szakaszai érdemleges módosítás nélkül elfogadtatván, tárgyalás alá került a feloszlásra vonatkozó ötödik fejezet (39—44. §§-ok). A 40-ik §. után a bizottság elhatározta egy uj szakaszban oly rendelkezés felvételét, mely szerint az alapszabályokban intézkedni kell az iránt, hogy feloszlás esetén a tartalékalapból mennyi fordittassék a községbeli szegény alap javára, ha pedig az alapszabályok nem intézkednek, a tartalékalap egy negyede a községbeli szegényalap javára fordítandó. A fejezet szakaszait érdemlegesebb módosítás nélkül fogadta el a bizottság, valamint a vegyes intézkedéseket magában foglaló hatodik fejezetet is (45—46. §§.), a 46 3 oly módosításával, hogy azon rendelkezésből, mely szerint '.felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy ama szövetkezetek javára, melyek a központi szövetkezet megalakulásától számított két éven belül a központi szövetkezetbe belépnek, a jelen szakaszban megállapított mentességeket e szövetkezeteknek a jelen törvény életbelépte előtti időből függőben tartott adoés illetéktartozásaira is kiterjeszthesse*, a miniszternek adandó felhatalmazás töröltetett s a mentességek kiterjesztése rendelkező formában mondatott ki. E szakasz tárgyalása alkalmából jelentésébe felveendőnek határozta a bizottság annak kifejezését, hogy a portómentesség a szövetkezeteknek alközponthoz intézendő leveleire és küldeményeire is kiterjesztessék. ' Apnl 26-an. A képviselőház igazságügyi bizottsága folytatta a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényjavaslatnak, illetőleg a központi hitelszövetkezetekről rendelkező második résznek a tárgyalását. A 47-ik §-hál, mely Budapesten országos központi hitelszövetkezet fölállításáról rendelkezik, egyes bizottsági tagoknak az első alakulásra vonatkozó fölszólalásaira Lukács és Erdély miniszterek kijelentették, hogy a midőn az állam oly rendkívüli áldozattal járul ez intézmény létesítéséhez s egész morális reputációját latba veti fejlődése érdekében, lehetetlen a kormányt teljes passzivitásra kárhoztatni és megtagadni tőle minden ingerenciát. Hogy azonban a felmerült aggodalmak eloszlathassanak, nem ellenzik a javaslat megfelelő szakaszának akként való módosítását, hogy a kormány által kinevezendő igazgatósági tagok száma csökkentessék s bizonyos számú igazgatósági hely betöltése a végleges szervező közgyűlésre tartassék fönn. Az alapszabályok minden részének végleges megállapítása is a kormány intenciója szerint akkor fog történni, a midőn már a szövetkezeteknek a központba való belépése megtörtént. A bizottság változtatás nélkül fogadta el a szakaszt. A tárgyalás további során megállapította a bizottság, hogy egy alapítványi üzletrész legalább ezer koronáról áll. A 49-ik §-nál, a mely szerint a központi szövetkezet csak akkor jegyezhető be a kereskedelmi cégjegyzékbe, ha legalább egy millió korona névértékű üzletrész jegyeztetett és befizettetett, több rendbeli indítvány merült föl az iránt, hogy mondassék ki, hogy az első alakuláskor hány alapitónak kell jelen lenni s egy alapító hány szavazatot' gyakorolhat. A bizottság Lukács. Erdély és Darányi miniszterek fölszolalásai után változatlanul fogadta el. Az 58-ik §-ba fölveendőnek határozta a bizottság az iránt való rendelkezést, hogy az alapítványi üzletrészekvisszafizetésének idejét és módozatait az alapszabályok határozzák meg. A polgári törvénykönyv. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő-bizottsága m. hó 2i-én folytatta a családjog alapelveinek tárgyalását. A bizottság a múltkor abban állapodott meg, hogy az anyának már az apa életében is bizonyos jogkört kell adni a gyermekek fölött; ezt a megállapodását most azzal egészítette ki, hogy a törvénykönyvben kiemelendők azok az esetek, amelyekben az apai és anyai akarat konkurrenciája esetén a gyermeket érintő valamely jogcselekmény érvényességét mindkét szülő beleegyezésétől kell függővé tenni. A bizottság megvitatta azt a kérdést is, vájjon az atyai hatalmat viselő atya, vagy a gyámsággal bíró anya számadás nélküli vagyonkezelője, vagy haszonélvezője legyen-e kiskorú gyermeke vagyonának? Dr. Sipőcz László, mint előadó hosszabb előterjesztésben ismertelte e kérdés hazai történetét és mai gyámi törvényünk álláspontját. A előadó viszonélvezeti jogot kiván az apának gyermeke vagyonára adni, mert a számadás nélküli vagyonkezelés eredményében ezzel úgyis megegyezik, másrészt, mert a haszonélvezet fogalmával való operálás, tekintve a legális tartalmát, a szabályozást egyszerűbbé teszi. Ha a gyermek atyai hatalom alatt nincs, előadó ezt a haszonélvezeti jogot megadná az anyának, mindazonáltal csak ujabb férjhezmeneteléig, amely időponttól fogva a kiskorú vagyonáról számolni tartozik. Az apának ellenben meghagyná a haszonélvezeti jogot ujabb házassságra lépése esetén is. A bizottság az előadó álláspontját magáévá tette. Ausztria és külföld. A feltételes elitélés eredményei Angliában.*) Legutóbb megjelent a «Report of the commissioners of prisons and the directors of convict prisonj for the year 1896 -97* (London, 1897. 7. s kóv. 1.), a melyben a következő bennünket közelebbről érdeklő közleményt találjuk. A következő táblázat mutatja azon terjedelmet, a melyet a felteteles elítélés a sommás bíráskodás keretén belül vett (Courts of Summary Junsd.ction.) Tudvalevőleg az 1887-diki «Probation of íirst Offenders Act* és az 1879-diki «Summary Jurisdiction Act* (section 16) arra hatalmazza fel a bírót, hogy a vádlottat bizonyos feltetelek bekövetkezte esetében a feltételes elitélés jótétemenyeben részesítse. Azon egyének száma, a kik ezen kedvez^e"Vlfn/eszesültek az 1893-diki évben 33,862-re rúgott és az 1895-.k, évben már 3o,085-re emelkedett. A felsőbb biróságok*) Lsd. «A Jog» 1897. évi 43. számában a hasonfeliratu cikket.