A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 18. szám - A köszénbányászat jogi szabályozásának reformja [3. r.]

A JOG 141 hanem ily felfogás mellett harmadik személyek egymásba folyó jogainak egész láncolata bizonytalanná és k é t s é g e s s é t é t e t i k, amire a gyakorlat tényleg nem egy példát képes felni utat n 1. Ezen magánjogi felfogás következményeként a bányászati kutatás terén olyatén gyakorlat honosodott meg, hogy bányászatilag érdekes területeken a különféle prioritású zártkutatmányok kétszeresen, háromszorosan, sőt néha többszörösen is fedik egymást. Valamely zártkutatmányos kutató munkálatának nemi sikerére legott megjelennek zárt kutatmányi bejelentéseikkel a spekuláló bányaüzérek, a kik mit sem dolgoznak, mit sem kockáztatnak s börze-játékosok módjára véletlen esélyektől várják a szerencsét, arra számítva: hátha az idősb kutató valamelyik zártkutatmánya idő folytán megszűnik, vagy pedig alaki hiányoknál fogva nem érvényesülhet s ők 'ennek következtében valamikor reális jogokhoz s vagyoni értékekhez juthatnak?! Nem áll, mintha az idősb zártkutató ezen szerencsevadászokat önszántából tűrné kutatási körében, hanem csak azért nem tiltakozik betolakodásuk ellen, mert jelenlétükről, minek szemlélhető nyoma nincsen, nem bir tudomással s mert számítva a törvényes jogvédelemre, kutatását, minden körülmények között kizárólagosnak és háborithatlannak tartja. Gyakran pedig ezzel ellenkezőleg az az eset áll be, hogy az idősb zártkutatmányos az, a ki sem tényleges kutatási munkála okat nem végez, sem zártkutatmányát meg nem jelöli; a fiatalabb kutató ellenben, a ki akaratlan il idegen zártkutatmányi körbe lépett, komoly törekvéssel és áldozatkészséggel végzi munkáját, de midőn álláshoz jut s annak alapján bányatulajdon adományozásáért folyamodik, előlép az idősb zártkutatmányos s a feltárást elsőbbségi joga alapján elfoglalja és az ifjabb kutató számára nem marad fenn más, mint legfelebb a bányatörvény 24. ij-ában gyökerező kártérítési jogigény érvényesítésének megkísérlése, a mi a dolog természeténél fogva csakis a végzett munkálatok költségeinek megtérítéséig terjedhet, s az eszközölt ásványfeltárások vagyoni értéke ezen kár megállapításánál teljesen figyelmen kívül marad. (Folytatásá következik.) Belföld. A szövetkezeti törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Április 21. A képviselőház igazságügyi bizottsága Fabinyi Teofil elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a kormány részéről Erdély és Darányi miniszterek, továbbá Popovics pénzügyminiszteri és Lányi igazságügyminiszteri min. tanácsosok voltak jelen, tárgyalás alá vette a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényjavaslatot. Neumann Ármin előadó elő sorban a magyarországi szövetkezetek keletkezését és fejlődésének történetét vázolja. Behatóan foglalkozik ezek után a kereskedelmi törvény idevágó intézkedéseinek fogyatkozásaival és ezek okát főképen abban talá'ja, hogy a törvény a szövetkezeteket a részvénytársaságok módjára szabályozta. Ismerteti továbbá azt a szövetkezeti törvényjavaslatot, melyet Wekerle volt pénzügyminiszter szaktanácskozmány elé terjesztett, amely javaslat teljesen mellőzte az állami segélyt. A gyakorlati élet azonban azt mutatja, hogy nálunk feltétlenül szükséges a szövetkezeti életet külső behatás által fellendíteni. Németországban is, a szövetkezetek hazájában, ahol eddig önerejükből fejlődtek, kénytelen volt az állam segédkezést nyújtani. A Preussische Centralgenossenschafts-Cassa 1895. évben alakult és ma már 50 millió márkával dotáltatik az állam által. Bajor-, Szászország, Hessen, Würtemberg is dotálja a szövetkezeteit. A jelen javaslat kiindulási pontja, hogy mivel olcsó hitel nélkül a szövetkezetek nem prosperálhatnak, ilyent pedig a létező és egészen más célra alakult pénzintézetektől remélni nem lehet, szükséges egy központi intézetet létesíteni, mely hivatva lesz az állam támogatásával a szövetkezeteknek és tagjaiknak hiteligényét kellően kielégíteni. Az állami támogatás feltétlenül szükséges, de csakis támogatás az önsegély elvének fentartásával. A tervezett támogatás tulajdonképen csak impulzus akar lenni, csak hathatós lökés helyesebb fejlődésre. A javaslat csak annyi ingerenciát biztosit az államnak a központi-szövetkezet működésére, amennyi éppen elég arra, hogy felügyelet hathatósan gyakoroltathassák. A szövetkezetek beléletére, akár tagjai a központnak, akár nem, az államnak ingerenciája nincs. Hosszasabban foglalkozik szóló a szövetkezeti intézménynek előnyeivel, a központi szövetkezet részére biztosítani célzott jogokkal és az államnak fentartott felügyelet mérvével. Érdekesen csoportosítja a különböző országokban levő szövetkezetek egymástól való eltéréseit és azoknak fejlődési történetét. Részletesen elemezi végre a javaslatban szabályozott felelősség jogi természetét. Végezetül ama reményének ad kifejezést, hogy a célba vett roform ama kisgazdasági ekszisztenciákat, melyek ma a létért való küzdelemben elpusztulással vannak fenyegetve, meg fogja izmosítani és hogy a társadalom széles körei, áthatva ennek fontosságától, a központba mint alapitó tagok be fognak lépni. Ez sokban hozzá fog járulni az annyira óhajtott társadalmi béke utjának az egyengetéséhez. Üdvözli a kormányt a törvényjavaslat beterjesztése alkalmából és kéri a javaslat elfogadását, fentartván némely módosításnak a részleteknél való megtételét. Hodossy Imre köszönetet mond az előadónak, aki alapos integetéseivel megkönnyítette a törvényjavaslat tárgyalását. Ami a javaslatot magát illeti, az nem az önsegélyre fekteti a súlyt, hanem a kormány segélyére és tevékenységére. A központ, melyen az egész szervezet alapszik, szövetkezeti formában a kormányzati mindenhatóságra van fektetve. A kormány helyesen cselekednék, ha hozzájárulna a javaslat oly módosításához, hogy az állami omnipotencia háttérbe szoruljon, az ellenőrzés szükséges mértékére szorítkozzék s engedje érvényesülni a szövetkezeti eszme alapelvét, az önsegélyt s öntevékenységet. Azon reményben, hogy a törvényjavaslat ily irányban módosíttatni fog, belemegy szóló a részletes tárgyalásba, de kijelenti hogy ha ez nem történik meg s az állami funkció közvetlensége fentartatik, kénytelen lesz a törvényjavaslat ellen szavazni, B art ha Ödön teljes mértékben osztja ugyan előtte szóló aggályait, de a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, mert ezzel az államhatalom részben jóváteszi egy régi bűnét, azt, hogv az önerejükből működő társadalmi tényezőket nem részesítette megfelelő támogatásban. Hiba a központi szövetkezetnél, hogy kötvénykibocsátásra van alapítva a működése, amit szóló elhibázott intézkedésnek tart. M a t u s k a Péter megjegyzi Hodossyval szemben, hogy senki sem örülne annak jobban, mint a kormány, ha nem kellene rendkívüli segélyt és rendkívüli előnyöket nyújtani, de a tapasztalás azt mutatja, hogy enélkül, az öntevékenységre utalva, szövetkezetek nem prosperálhatnak. Ha pedig a támogatást ily nagy mérvben nyújtják, lehetetlen s a közjó szempontjából káros is volna megtagadni a kormánytól a megfelelő befolyást. A kötvénykibocsátás tekintetében szóló is kifejezést adván aggályainak, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Bernáth Béla kéri a kormányt, álljon el a befolyását túlságosan kiterjesztő intézkedésektől. Ebben a reményben hozzájárul általánosságban a törvényjavaslathoz. Erdély miniszter előadja, hogy a törvényjaslat kizárólagos célja az, hogy a kis emberek a modern hitel körébe bevonassanak s eként olcsóbb pénzhez juthassanak. Ezt a célt a kormány külön szövetkezeti intézmény létesitésével akarja elérni s gondoskodással arról, hogy az intézmény hozzájusson a szükséges pénzhez. Bebizonyult, hogy a társadalom maga a szövetkezti intézmény kifejtésére nem bir elég erővel. Ez indította a kormányt arra, hogy a szövetkezeti intézménynek segélyére jöjjön. A hatóságok, mint szövetkezet-alakitó közegek felvétele a törvényjavaslatba az ország egyes vidékeire való tekintettel történt, amely vidékeken hiányoznak az ennek az ügynek felkarolására alkalmas elemek. Az egyeseknek mint szövetkezet-alakitóknak kizárása azért történt, mert a gyakorlati tapasztalás azt mutatja, hogy ez sok visszaélésnek volt a forrása. Arra, hogy a vidéki szövetkezetek alimentáltassanak, nem mutatkozott alkalmasabb mód, mint a szintén szövetkezeti tormában alakítandó központ. A kötvénykibocsátás utján való pénzszerzés módjának elfogadásánál az is lebegett a kormány szemei előtt, amire egyes felszólalók oly nagy súlyt fektettek: hogy a központnak, ha a hitele teljesen megszilárdul, módjában legyen a részére biztosított kiváltságokkal az állami befolyás alól magát teljesen önállósítani. Amidőn az állam anyagilag oly nagy áldozatokat hoz s erkölcsi telelősségével is ott áll a háttérben, kötelességet mulasztana, ha nem tenne meg minden intézkedést arra, hogy felelőssége fedezve legyen s a nyújtott segély valóban rendeltetésére fordittassék. A részletes tárgyalás során fontolóra veendi az esetleg javaslatba hozandó más módozatokat; a maga részéről azonban nem tud a törvényjavaslatban foglaltnál jobb módot. A kormányt semmi hatalmi terjeszkedés vagy politikai célzat nem vezette, csak az, hogy amig az intézmény gyermekkorát éli, szakavatott támogatásban részesüljön. A javaslat szerint a következő intézmény önálló fejlődésre van utalva s csak addig részesül állami istápolásban, amig erre rászorul. Szóló elvárja minden igaz hazafitól, hogy felkarolja ez üdvös intézményt. (Általános helyeslés.) Popovics Sándor miniszteri tanácsos megjegyzi, hogy ha csak a szövetkezetek reorganizálásáról lenne szó, nem lehetne kifogást tenni a teljes autonómia ellen. Viszonyaink közt azonban s a törvényjavaslat által kitűzött cél szem előtt tartásával feltétlenül szükség van oly központi orgánumokra, melyek a külső szövetkezetek alimentására szolgáljanak. A pénzbeszerzés módjai közül kifogással találkozott a kötvénykibocsájtás. Szóló tüzetesen cáfolja a felhozott kifogásokat s kifejti azokat az indokokat, amelyeknél fogva a direkt állami segélyezés ellen azon szolgálati ág nevében, melyet képvisel, állást kell foglalnia. Győri Elek kiemeli, hogy nem pártpolitikai szempontból történik, hogy felvetik, milyen lesz a központban az állami beavatkozás, hanem azért, mert óhajtják, hogy az önállósági tényezők 1 már most benne legyenek a szervezetben. A kötvénykibocsátástól,