A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 18. szám - A köszénbányászat jogi szabályozásának reformja [3. r.]

uo A JOG dicséretes intencióját, a melylyel hathatós védelmet nyújt a károsultnak, valósítsa meg Ítéleteivel. Gyökerében, alapjában változzék meg tehát a gyakorlat a kártérítési s egyáltalán a megánjogi igények méltányos megállapítása szempontjából a büntető perekben, mert a mai felfogas ugy a károsult jogos érdekeivel, mint a közérdekkel ellenkezik. A köszénbányászat jogi szabályozásának reformja.*) Irta: WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány. —^.(Folytatás.) A többi bányászati ágazatoknál, különösen a közgazdasági jelentőség tekintetében határozottan felülkerekedett szénás vasbányászat terén manapság már csak a nagy iparjellegével bíró kiterjedtebb vállalkozás mondható okszerűnek és versenyképesnek, minélfogva a bányajog keretébe tartozó intézmények szabályozásánál is az Í854. évi osztrák bányatörvény álláspontjának elhagyásával első sorban a nagy ipar keretében mozgó bányászat szükségleteiből kell kiindulnunk. A kizárólagos kutatás, vagyis a zártkutatmány jogintézményének szabályozásával is az osztrák ált. bányatörvényben a kisbányászat, jelesül a kisipar jellegű ércbányászat érdekei lebegtek szem előtt, de sőt az intézmény jogi szabályozása tökéletesen ezen érdekeket sem elégíti ki és pedig különösen azért nem, mert a zártkutatmánynak az adományozás stádiumában való érvényesülése az ezen rendszer mellett gyakorta szereplő váratlan esélyek következtében igen sokszor bizonytalan, illetőleg problematikusnak tekintendő. De azon körülmény, hogy a zártkutatmány jogi szabályozásánál a kisbányászat lebegett szem előtt s hogy a zártkutatmánynyal járó jogvédelem itt sem egészen kielégítő, nem egymagában képezi ezen intézmény árnyoldalát; ehhez járul ugyanis másrészről s az egyes zárt kutatmánynyal biztosított tér korlátolt voltával szemben az az ellenkező szélsőség, hogy a törvény a zártkutatmányokkal való térfoglalásnál nem ismer határt, nem ismer korlátokat. Messze vezetne tárgyamtól, hogy az osztrák ált. bányatörvény szerinti kizárólagos kutatási jogintézmény tüzetes kritikai ismertetésébe bocsátkoznám ; elég itten annak konstatálása, hogy jelenlegi bányászatunk képe nem az többé s jövendő bányászatunk képe még kevésbé lesz az. mely az ált. bányatörvényben kontemplált kizárólagos kutatási rendszer szervezésekor a törvényalkotók szemei előtt lebegett s igy a revisió ezen a téren nagyon is indokolt; másrészt pedig az is elvitázhatatlan tény, hogy a maholnap talán csak már megvalósuló bányajogi kodifikálásnak sikere első sorban épen a kizárólagos kutatás intézményének, mely az ásványleletre alapított szabad felkérési rendszernél a bányaművelés érdekeinek sokkal inkább megfelelő, minélfogva ezen különben is mélyen meggyökösödött rendszert elvileg az uj bányatörvénybe minden esetre átviendőnek tartom helyes megalkotásától, az ide vonatkozó alapvető kérdések kielégítő megoldásától függ, minél a gyakorlati bányászat követelményeit kell irányadóknak tekintenünk. Ugyanmit használt volna a bányaiparnak a kőszén annyira óhajtott szabaddá tétele a mai elfajult és tarthatatlan zártkutatási rendszer mellett? — Semmit, — de sőt ellenkezőleg, amannál sokkal kedvezőtlenebb helyzetnek lett volna előidézője, mert ez esetben a szénnel való szabad rendelkezés, illetve a szénbányák nyitására vonatkozó kizárólagos jog a konservativ szellemű földbirtokos osztály kezéből üzérkedő zártkutatmányosok kezeibe került volna, a kik azt a komoly vállalkozás elől sokkal inkább elzárva tartanák. A ki bányászati viszonyainkkal közelebbről ismerős, különösen pedig a minden komoly bányászkodási szándék nélkül tiszán spekulációra bejelentett zártkutatmányokkal űzött szertelen szédelgésnek a bányászat fejlődését hátráltató természetszerű következményeit kellő figyelemre méltatja s e mellett fontolóra veszi még azt is, hogy a mai zártkutatmánynak a bányatulajdon-szerzés tekintetében való érvényesülése ezen kizárólagos kutatási jogrendszer bonyodalmak és ellentétek előidézésére alkalmas s ezért több tekintetben méltán kifogásolható sajátságos szerkezete folytán gyakran előre nem is sejthető akadályokba ütközik, s hogy a komoly és költséges feltárási munkák minden eredménye vajmi csekély és vétlen, pl. a bejelentésnél elkövetett alaki hiba folytán, avagy pedig ezen, csak egy évig érvényes jogosítvány meghosszabbítása *) Elözö cikkek a 16. és 17. számban. szorgalmazásának vétlen elmulasztása következteben esetleg egészen veszendőbe megyén s a költséges és fáradságos fe tárási munkálatok minden gyümölcse esetleg olyanoknak hull az ölébe, a kik az ügy érdekében a zártkutatmány egyszerű bejelentésén kívül semmiféle áldozatot sem hoztak : mondom, a ki mindezt meggondolja és fontolóra veszi, az nem találhatja túlzottnak azon állításomat, hogy a kőszén lekötöttsége a mai bányajogrendszer mellett kőszénbányászatunknak határozottan csak javára szolgált. ~ Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha az imént elmondottak beigazolása, különösen pedig a zártkutatmány érvényesülésénél egyes konkrét esetekben szereplő váratlan esélyek illusztrálása végett a különböző prioritású zártkutatmányok egymáshoz való viszonyát egy futó pillantásra méltatjuk. Az általános jogrend egyik alapeszméje, miszerint a jogok találkozásánál az ujabban szerzett jogosítvány a korábbi jogosítványokat nem sértheti. Ezen általános jogelv nyert kifejezést az ált. bányatörvény 31. §-ában is, mely meghatározza, hogy a kutatási jel közül 425 méternyi sugárral vont zártkutatmányi körben idegen kutató vájás nem kezdhető, idegen nem eszközölhető; szóval hogy valamely jogérvényesen fennálló idősb zártkutatmány körében egy idegen fiatalabb zártkutatmány jogérvényesen fenn nem állhat. Minthogy a bányatörvény, jobban mondva a törvényes gyakorlat a zártkutatmányi bejelentéseknél a váj ás pont és a zártkutatmányi középpont (a kutatási jel álláshelye) elkülönítését is megengedi: a bányatörvényhez tartozó végrehajtási szabályoknak a törvény 31. §-át értelmező 25. §-ában foglalt azon intézkedés, hogy ha az ujabb kutató | vájás egészen beleesik a régibb zártkutatmányi körbe, ugy az ujabb zártkutatmány jogosulatlannak nyilatkoztatandó ki s mint ilyen törlendő, ily szövegezéssel most már meg nem állhat, hanem, tekintetbe véve azt, hogy a zátkutatmánynál nem a vájás, hanem a bejelentett középpont a lényeg, hogy a zártkutatmánynyal járó jogoknak és jogvédelemnek voltaképen ez képezi a gócpontját, ugy értelmezendő, hogy ha valamely fiatalabb zártkutatmány középpontja egy idegen idősb zártkutatmány 425 m.-nyi sugárral vont körének a területére esik, akkor a fiatalabb érvénytelennek nyilvánítandó. Az ujabb zártkutatmány tehát a középpontjával elmehet egészen a régibb zártkutatmány kerületéig, vagyis 425 m.-nyire bármely irányban a régibb zártkutatmány középpontjától a nélkül, hogy érvényességéhez kétség férhetne. Ugyanez áll adományozott telkekhez való viszony tekintetében is, a midőn az idegen kutatási jel a bányatelek határvonalában is állhat. A bányatörvény egyes intézményeitől, mivel a bányászat elsősorban a magánérdeknél fensőbb közérdeknek áll szolgálatában, illetőleg minthogy a bányászatnál a közcél, a társadalmi érdek emelkedik túlsúlyra, el nem vitatható a közjogi jelleg, a közjogi vonatkozás. Az ált. bányatörvény 31. §-ának rendelkezése is, melyben, mint láttuk, a kutatási és bányanyitási kizárólagosság, az osztrák ált. bányatörvény szerinti kizárólagos kutatási rendszer egyik alapeszméje nyert kifejezést, inkább közjogi, mint magánjogi jellegű, vagyis a kutatási kizárólagosság határozott és föltétlen, melynek minden körülmények között érvényesülnie kell, mert csak ily módon részesíthető a bányászati kutatás a hozzá fűződő közérdeknek megfelelő hatályos jogvédelemben. Ámde ugy a közigazgatási, mint a birói gyakorlat a 31. §. értelmezésénél egészen más álláspontra helyezkedett, irányelvül fogadván el, miszerint valamely fiatalabb zártkutatmány, melynek középpontja egy idegen régibb zártkutatmányi k ö r b e e s i k, nem «ipso IU re» érvénytelen, hanem mindenkor csak az illető régibb jogosultságu z á r t k u t a t m á n y o s kérelmére törölhető. Es ezzel messzemenő bonyodalmak, többféle vitás jogesetek keletkezésére van megadva a lehetőség, s első tekintetre nyilvánvaló, hogy ezen szabadelvű felfogás a jogbiztonság előmozdítását célzó törekvés megnyilatkozásának korántsem tekinthető. A szóban forgó törvényes rendelkezésnek az ügy természetéből folyó s fennebb már hangsúlyozott közjogi jellege -— s a bányamüvelés terén az itt szereplő közcél s közérdeknél fogva, de a magánérdekek szempontjából is minél hatályosabb védelmet igénylő jogbiztonság parancsoló követelményei mellett meg nem állhat az az érvelés, hogy itt magánjogi viszonyról van i szo s hogy a régibb jogosult a fiatalabbnak bármit is megengedj het és pedig már csak azért sem állhat meg, mert itt nem csak két zártkutatmányos közötti jogviszonyról lehet szó,