A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 17. szám - Néhány szó a fizetési meghagyások iránti eljárásban lerovandó bélyegilletékekröl

JOGESETEK TÁRA FELSÖBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 17. számához. Budapest, 1898. április hó 24. Köztörvényi ügyekben. Az engedélyezett építmény használatával, annak természetes következményeként a hozzátartozó tel^k haszonélvezete is járul; a tulajdonjog megosztásából keletkezett jogviszony pedig a másik hátrányára egyoldalulag egyik fél által sem bontható fel. A marmarosszigeti kir. törvényszék (1896. évi april 4-én 3,423. sz. a.) özv. B. Józsefné felperesnek M. Ferenc és neje Z. Mária, továbbá a m. kir. kincstár.alperesek ellen ingatlanság birtoka és jár. iránti rendes perében következőleg itélt: A felperes keresetének M. Ferenc és neje Z. Mária I-sö és 11-od rendű alperesekkel szemben részben hely adatik és a nevezett alperesek arra köteleztetnek, hogy abocskói 393. sz. tjkvben 579. hrsz. a. felvett kincstári telket és az azon levő azt a kis házat, a mely az 1895. évi június 7-én megtartott helyszíni szemle alkalmával felvett jegyzőkönyvbe foglalt vázlatrajzon 1. sz. alatt van kitüntetve, B. Józsefné felperesnek egy negyedrész arányában 15 nap alatt végrehajtás terhével közös birtokába és használatába bocsássák. Ugyanezen idő és jogkövetkezmény terhe alatt köteleztetnek továbbá I. és II.-rendű alperesek az emiitett ház v4 része után -i frt 50 kr évi elvont hasznot 1887. évi május 31-től a birtokba adásig és a vázlatrajzon 3. számmal jelölt helyen volt ól V4 része után ugvancsak 1887. május 31-től jelzett tkv. B) lapján 6. sorsz. a. Özv. B. Józsefné javára bekebelezett özvegyi jog megszűntéig évenként 12 1 , kr elvont hasznot özv. B. Józsefné felperesnek egyetemleges kötelezettséggel megfizetni. Özv. B. Józsefné felperes a telekhaszonvétel */4 részét s a fent kitüntetett épületek V'4 részének birtokát, illetve elvont hasznát, nemkülönben a vázlatrajzon 2. számmal jelölt helyen volt 75. sz. ház birtokát és elvont hasznát illető részével a keresetnek az I-sö és II. r. alperesekkel szemben, a kir. kincstár irányában pedig egész keresetével elutasittatik. A kiskorú felperesek jogait illetőleg az Ítélethozatal mellőztetik stb. Indokok: A bocskói 393. sz. tjkvben felvett kincstári telekre vonatkozólag az épület tulajdonjoga B 7—11 sorsz. a. íoglalt bevezetésből kitünőleg az eredetileg felvett tulajdonosok közül B. József katonát és nőtlen B. Györgyöt közös V> részben, tehát B. József katonát V4 részben illette meg. Ilykép B. Józsefné felperest a B. Józsefet illetett részre bekebelezett özvegyi joga alapján az épülettulajdonjognak haszonélvezete a telekkönyv szerint szintén V4 részben illeti. Minthogy az épülettulajdon a telken levő összes felülépitmények tulajdonjogát foglalja magában, habár a telekkönyvben csak a 75. sz. ház van mint felülépitmény kitüntetve, nem szenved kétséget, hogy a B. Józsefet illetett épület tulajdonjoga és a B. Józsefnének arra bekebelezett özvegyi joga a fentebb kitüntetett arányban nemcsak a 75. sz. házra, hanem mindazokra az épületekre is kiterjed, a melyeket B. József elhalálozásakor a telken hagyott és a melyek akkor, midőn özv. B. Józsefné a birtokból kimozdittatott, megvoltak. Ebből kiindulva, tekintettel arra, hogy a kihallgatott tanuk vallomásával és a helyszínén tartott birói szemléről felvett jegyzőkönyvvel bizonyítva van az, hogy az emiitett kincstári telken ebben az időben egy-egy szoba és konyhából álló lakóház és egy istálló is állott, kétségtelen, hogy az özv. B. Józsefné bekebelezett özvegyi joga emez épületek ljA részarányban való közös haszonélvezetét is magában foglalja. Az épülettulajdonnak \', részben volt telekkönyvi tulajdonosai Sz. János és neje H. Julianna ellen árverés vezettetvén, az iratokhoz csatolt 13,450/883. tk. sz. a. kibocsájtott árverési hirdetmény és az árverési jegyzőkönyv tanúsága szerint a többször emiitett ingatlanon levő felülépitmények közül az 1884. évi LX. t.-c. 156. §-ának rendelkezése alapján bár egészben, de csakis a 75sz. a. kitüntetett ház adatott el R. Zelignek és pedig az épülettulajdonra bekebelezett haszonélvezeti jogok épségben hagyása mellett. Ez az árverés tehát az özv. B. Józsefné özvegyi jogát nem érintette a 75. sz. házra; még kevésbbé a többi felülépitményeket, a melvek árverés tárgyát nem is képezték. Ennélfogva tekintettel arra, hogy az I.-rendü és Ií.-rendü alperesek az elleniratban beismerték azt, hogy ők minta R. Zélig árverési vevő jogutódai, az összes felülépitményeket a telekkel együtt egészben birtokukba és használatukba vették, anélkül, hogy az özv. B. fózsefné özvegyi jogának fennállását megtagadták volna s bár a be.'ismerést a viszonválasziratban visszavonták, de ez a visszavonás az 1868. évi LIV. t.-c. 164. §-a szerint figyelembe nem jöhet; tekintettel továbbá, hogy h és II. r. alperesek nem bírhatnak több joggal, mint a mennyi jogelődüket R. Zeliget megillette, R. Zelig pedig a kifejtettek szerint az özv. B. Józsefné telekkönyvileg bekebelezett haszonélvezeti jogának gyakorlását a 75. sz. ház V4 részére nézve tűrni tartozott; és a többi el nem árverezett felülépitményekre nézve éppen semmi joggal sem birt: Kétségtelen, hogy az özv. B. Józsefné keresete a felülépitmények 1/4 részének közös birtokáig jogos alappal bir. A 75. sz. ház birtokbaadása és elvont hasznára nézve özv. B. Józsefné felperes mindamellett el volt utasítandó keresetével, miután attól az 1895. évi június 7-én foganatosított helyszíni szemle alkalmával elállott. A vázlatrajzon 1. sz. a. feltüntetett kis ház és 4. sz. a. feltüntetett istállóra nézve pedig a haszonélvezet és illetve elvont hasznok \'4 részét meghaladó keresetével ugyanő azért utasíttatott el, mert jóllehet a tanuk egybehangzólag azt vallották, hogy ezeket az épületeket a felperesnő férje, B. József építette s ebből folyólag az látszik, hogy ezek az épületek egészben a B. József hagyatékához tartoznak, mindamellett figyelemmel arra, hogy a felülépitmények 72 részére a B. Rozália haszonélvezeti joga van bekebelezve és ennek, valamint a B. József hagyatékában érdekelt örökösöknek is a perbenállása nélkül nem dönthető el az, ha vájjon az emiitett alapon illetheti e több jog B. Józsefnét, mint a mennyit javára a telekkv. biztosit, annálfogva ennél több jogot részére ezúttal megitélni nem lehetett. A kis ház és az ól egy negyed része után azért voltak az alperesek az ítélet rendelkező része szerint megállapított elvont hasznokban marasztalandók, mert ők a telek viszonyait mint egy községi lakosok, kétségkívül ösmerték, sőt a miként a D. Mihály tanú vallomásából kitűnik, az épületeket azalatt foglalták el a mig felperesnő és családja dologkeresés végett a községből távol voltak. Ily körülmények között tehát őket jóhiszemű birtokosoknak tekinteni nem lehetett. Az elvont haszon mennyiségét illetőleg a szakértők véleménye, a marasztalás kezdőpontjának megállapítását illetőleg pedig az vétetett alapul, hogy az I. és II. r. alperesek nem tagadták azt, mikép a kérdéses felülépitményeket 1887. évi május havában vették birtokukba. Az istálló birtokbaadása helyett az özvegyi jog megszűntéig az évi haszonban voltak az I. és II. r. alperesek elmarasztalandók, mert a per folyamán kétségtelen bizonyítékot nyert az, hogy az istállót az emiitett alperesek elhányatták s igy eme jogellenes tényöknek szükségszerű folyománya, hogy felperesnőt a lehetetlenné tett haszonélvezetért, a megfelelő érdekmegtéritéssel kötelesek kielégíteni. Eldöntésre vár még a felek közt vitássá tett az a kérdés, hogy vájjon a szintén kereset tárgyát képező telek haszonélvezetét van-e és minő mérvben van joga özv. B. Józsefnének követelni. I-ső és II.-rendű alperesek az erre vonatkozó kereset jogosultságát tagadják azért, mert az özv. B. Józsefné özvegyi joga csak az épülettulajdonra van bekebelezve és mert ők a felek használatát a telektulajdonos kir. kincstártól haszonbérbe vették. A tkvi kivonattal s illetőleg a szintén perben álló kir. kincstár nyilatkozatával mind a két állítás valónak bizonyult. Mindamellett annak, hogy I. és II. r. alperesek az özv. B Józsefné bekebelezett haszonélvezeti jogának gyakorlását a felülépitmény 1jx részére nézve tűrni tartoznak, okszerű és természetes folyománya lévén az, hogy annak a telekhasználatot is tartoznak megfelelő arányban átengedni; amenyiben ugyanis egyébként a felülépitmény haszonélvezete tényleg gyakorolhatlan s mint ilyen lehetetlen volna: ennélfogva I. és II. r. alpereseket a telekhasználat V4 részének közös birtokbaadására is kötelezni kellett. Önként értetik, hogy ez az intézkedés özv. B. Józsefnének a telektulajdonos kincstárral szemben a telek használatáért megfelelő arányban fennállható kötelezettségét semmikép nem érinti. A kir. államkincstár sem a teleknek sem a felülépitménynek nem lévén birtokában, emez alperessel szemben a kereset elutasítandó volt s mivel ily körülmény mellett a kir. kincstár szükségtelenül és alap nélkül vonatott perbe, annak részére özv. B. Józsefné az okozott perköltségben marasztalandó volt. A nevezett felperes és az I. és II. rendű alperesek között a perköltség azért szüntettetett meg kölcsönösen, mert felperes ezekkel az alperesekkel szemben és a kereset nagyobb részére nézve pervesztes lőn. A felperesekként megnevezett kiskorúak részéről a keresetben marasztalásra irányuló kérelem előterjesztve nem lévén, ezeknek a keresetben felvett jogait illetőleg az ítélethozatal mellőzendő volt; s éppen ezért mellőzte a kir. törvényszék a perfolyamán nagykorúvá vált B. Máriának s illetve örököseinek a meghallgatását stb.