A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 17. szám - Néhány szó a fizetési meghagyások iránti eljárásban lerovandó bélyegilletékekröl

66 A J A debreceni kir ítélőtábla. (1896. dec. 21. 4,004. sz. a.) Az elsőfokú bíróság ítélete részben és akként változtattatik meg, hogy az I. és II. r. alperesek arra köteleztetnek, miként az 1895. évi június 7-én megtartott helyszíni szemle alkalmával felvett jegyzőkönyvben foglalt vázlatrajzon 1. sz. a. kitüntetett és a bocskói 393. sz. tlkjvben 579. hr. sz. a. felvett telken épült kis lakóházat 15 nap alatt és végrehajtás terhével egészben a felperes özv. B. Józsefné birtokába átbocsássák, egyszersmind ugyanezen idő alatt és jogkövetkezmények terhe mellett ez után az ingatlan után évi elvont haszonvétel egyenértéke fejében az 1887. május 31-től a birtokba adásig 18 frtot felperesnőnek, a helyszini szemléről felvett jegyzőkönyvben foglalt vázlatrajzon 3. és 4. számmal megjelölt helyen volt egy ól és árnyékszék értéke fejében pedig 11 frtot a néhai B. József örökösei részére Máramarosmegye árvaszékének, egyetemleges kötelezettséggel meg illetve befizessenek; továbbá, hogy B. Józsefné felperes a bocskói 393. sz. tjkvben 579. hrsz. a. felvett kincstári telek haszonélvezetének, valamint a helyszini szemléről felvett jegyzőkönyvben foglalt vázlatrajzon 3. és 4. számmal megjelölt egy ól és árnyékszék birtoka es elvont haszna iránt támasztott keresetével és I. és II. r. alperesekkel szemben is egészben elutasittatik stb. Indokok: Az elsőfokú bíróság Ítélete a jelen ítélet rendelkező részében foglalt módon azért változtattatott meg, mert a per tárgyát képező ingatlan jogi természete a hivatalból beszerzett és az iratokhoz csatolt, hiteles telekkönyvi másolat birtokallási lapján akként van kitüntetve, hogy az 579. hrsz. alatt felvett házhely, illetve telek tulajdonosa a kir. kincstár, az épületnek a tulajdonosai pedig közös és határozatlan részekben özv. B. szül. V. Rozália és gyermekei, névszerint B. Józseí, a felperes elhalt férje és B. György; és mert ebből a telekkönyvi másolatból, valamint a per egyéb adataiból megállapítható az, miként özv. B. V. Rozáliát és nevezett gyermekeit a tulajdonjog a bocskói 393. sz. tjkben 579. hrsz. a. felvett ingatlannak csakis a 75. számmal jelölt házra vonatkozó részére nézve illette meg, ellenben a telek haszonvételi joga az épületre vonatkozó tulajdonjoggal elválaszthatlanul egybekapcsolva és a telekkönyvben kitüntetve nem lévén, V. Rozáliát és fent megnevezett gyermekeit nem minden esetben és feltétlenül, hanem csak addig és annyiban illette, a meddig ezen telek haszonvételét nekik illetve jogelődüknek a kir. kincstár mint tulajdonos haszonbérbe adás utján átengedte, felperes tehát, mint az épület részbeni tulajdonosának B. Józsefnek az özvegye, B. Józsefnél több joggal nem bírhatván, a bocskói 393. sz. tjkben 579. hrsz. a. felvett és a kir. kincstár tulajdonát képező teleknek a birtokba adását nemcsak a kincstártól, de az I. és II. r. alperesektől, minta telek ez időszerinti haszonbérlőitől nem követelheti és pedig annál kevésbbé, mert a per folyamán felperes maga sem állította, bizonyítani pedig meg sem kisérlette azt, hogy néhai férje B.József, illetve jogelődje a kérdéses telket a kir. kincstártól öröklési szerződés alapján használta volna; továbbá mert a beszerzett és az iratokhoz csatolt telekkönyvi ügyiratokból kitűnik az, miként I. és II. r. alperesek jogelőde R. Zelig, mint árverésen vevő a bocskói 393. sz. tjkben felvett ingatlanból csakis a 75. sz. házat vette meg; I. és II. r. alperesek is tehát csak a 75. sz. házra nézve tarthatnak igényt, ellenben a bocskói 393. sz. tjkben 579. hrsz. alatt felvett telken épült arra a házra nézve, a mely ház a helyszini szemléről felvett jegyzőkönyvben foglalt vázlatrajzon 1. számmal van megjelölve és a mely házra nézve a kihallgatott tanuk vallomásával bebizonyíttatott az, hogy ezt a házat a felperes férje és pedig egészben a saját költségén építette, első és II. r. alperesek semmi joggal sem bírnak; mert ez a ház az osztott tulajdon természeténél fogva a telek elválaszthatatlan tartozékát nem képezvén, egészben a B. József, illetve örökösei tulajdonának tekintendő, miből folyólag ennek a háznak a birtoka, valamint az elvont haszonvétel is egészben a B. József örököseit, illetve miután a B. József hagyatékára nézve az életfogytiglani haszonélvezet a beszerzett hagyatéki iratok szerint az özvegy javára fentartatott, ez idő szerint jogosan felperest illeti meg; végre mert a helyszini szemléről felvett jegyzőkönyv szerint az 579. hrszámu telken ugyancsak B. József által épitett és ekként az ő tulajdonát képezett és a vázlatrajzon 3. és 4. számmal jelölt helyen volt egy ól és árnyékszék a kereset beadása óta az I. és II. r. alperesek által szétbontatván, felperes ezeknek az építményeknek a birtoka és elvont haszna helyett az alperesek által nem kifogásolt 11 frt értéknek a megtérítését kívánta; ennekallfrtnak nem ugyan a felperes, hanem a felperes által képviselt kiskorúak mint néhai B. József örökösei részére leendő megfizetésére tehát az I. és II. r. alpereseket szintén kötelezni kellett; mert az a 11 frt a jelzett építményeket helyettesítő kárösszeget képez és mert ezt az összeget I. és II. rendű alperesek a B. József örököseinek megtéríteni tartoznak. Az első fokú bíróság ítéletének itt nem érintett egyéb része a benne felhozott vonatkozó indokok alapján hagyatott helyben stb. A m. kir. Curia (1898. február 25-én 2,432. sz. a.) A kir. ítélőtábla ítéletének részben megváltoztatásával a bocskói 393. sz. tjkvben 579 hrsz. a. felvett telek használatára és ennek elvont hasznára vonatkozóan, az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az alperes kincstár részéről *,'. a. csatolt ítéletből kitűnik, hogy a kereset tárgyául szolgáló ingatlanság a B. családnak nem haszonbér címén időről-időre, hanem hosszabb tartamú használatra engedtetett át; a periratoknál fekvő 20. sz.a. tikvvel pedig bizonyítva van, hogy a telek használata mellett, a bérlelŐknek építési engedély adatott. Minthogy pedig az engedélyezett építmény használatával annak természetes következményeként a hozzátartozó telek haszonélvezete is járul, a tulajdon ily megosztásából keletkezett jogviszony pedig a másik hátrányára egyoldalulag egyik fél által sem bontható fel: Az eisőbirósága telekkönyv állásának megfelelően felperesnek a bocskói 393. számú telekjkönyvben 579. hrajzi sz. alatt felvett telek iránti haszonvételi jogát helyesen állapította meg. S minthogy I-ső és Il-od rendű alperes pervesztes lett, az 1868. évi LIV. t.-cikk 250. §-a alapján a perköltségek viselésére is kötelezendő volt. Egyebekben a királyi ítélőtábla ítélete vonatkozó és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokainál fogva hagyatott helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperes beismervén azt, hogy a biztosítási ajánlatot a felperes szövetkezethez intézte és a szövetkezet ajánlatát vissza nem utasitotta, a kt. 468. §-a értelmében a biztosítási szerződés felek között megköttetett. Alperesnek az a védekezése, hogy ő a felperesi szövetkezettel csakis biztosítási szerződést kötött és csakis biztosítási szerződés megkötésére irányuló szándékkal irta alá az ajánlatot, alaptalan, mert a szövetkezet alapszabályaiból nyilvánvaló hogy a szövetkezet csakis tagjainak vagyonát biztosithatja és hogy az, a ki a szövetkezetnél biztosítást eszközöl, ez által egyidejűleg tagjává is válik a szövetkezetnek. Az ajánlat ezek szerint a kt. 224. §-ában megkívánt írásbeli belépési nyilatkozatot pótolja. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1897. febr. 19.77,354. sz. a.) Az országos magyar kölcsönös biztosító-szövetkezet cég felperesnek K. Tamás alperes ellen 83 írt 34 kr és jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék kötelezi alperest hogy felperesnek 83 frt 34 kr tőkét stb. fizessen stb. Indokok: Felperesi szövetkezet alapszabályainak 6. §-a szerint a szövetkezet tagja minden biztosított fél, mig biztositása a szövetkezetnél érvényben van. Minthogy alperes nem tagadta, hogy az A. és B. alatt csatolt biztosítási ajánlatokat aláirta; minthogy ezek az ajánlatok a k. t. 224. §-ában meghatározott írásbeli belépési nyilatkozatot pótolják; minthogy ezeket az ajánlatokat felperes szövetkezet elfogadta: kétségtelen, hogy alperes a biztosítási szerződés megkötése folytán az alapszabályok már idézett 6. ij-a szerint felperes szövetkezet tagja. Az alapszabályok 6. §-a szerint a tagdijat a biztosítási szerződés után fizetendő biztosítási dij képezi és igy annak a kérdésnek az elbírálásánál, tartozik-e alperes a tagsági dijat megfizetni vagy sem? az annak alapját képező biztosítási jogviszonyból származó kérdések veendők alapul: Felperes által beismerten felperes szövetkezet az általa (alperes által) tett ajánlatokat elfogadta és igy közöttük biztosítási szerződés jött létre, az ennek megkötéséről magára vállalt kötelezettségnek tehát alperes eleget tenni tartozik. Közömbös jelen esetben alperesnek az az érvelése, hogy a biztosítási szerződés a k. t. 471. §-a szerint azért érvénytelen, mert ugyanazon időben a felperesi szövetkezetnél biztosított tárgyak már a <Fonciere» pesti biztosító-intézetnél teljes értékükerejéig biztosítva voltak és igy felperes szövetkezet kockázatot nem viselt, tehát a biztosítási dijat sem követelheti; mert ezzel a k. t. 471. §-nak értelme szerint csak a biztosító a biztosított ellen védekezhetne sikeresen az esetben, ha tényleg tűzkár merült volna fel és az tünt volna ki, hogy a korábban biztosított összeg a^ teljes kárt fedezi. Továbbá, mert ha a szerződés fenti okból tényleg érvénytelennek volna is tekintendő, az az alperes fizetési kötelezettségén mit sem változtat, mert a biztosítási szerződés érvénytelenségét alperesnek az a ténye okozta, hogy a «Fonciere» pesti biztosító-intézetnél érvényben fenálló biztositása dacára a már teljes értékük erejéig biztosítva volt tárgyakat tudva újból biztosította; ily esetben pedig a k. t. 486. §. 2. bekezdésének rendelkezése szerint a lejárt biztosítási dijat megfizetni tartozik. Ez okokból alperest a kereseti tőkének stb. fizetésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1897. okt. 5. 1,030 sz a) Az elsobiróság ítéletét megváltoztatja, felperest kereseti követelésével elutasítja stb. Indokok: A k. t. 224. §. utolsó bekezdésének világos és határozott^ rendelkezése értelmében, a melytől eltérésnek a felek megegyezésével sem lehet helye, egyes tagoknak a szövetkezetbe belépése csak írásbeli nyilatkozat alapján történhetik. Az A. és B. alatt csatolt biztosítási ajánlatokban azonban alperesnek világos, határozott oly nyilatkozata, hogy a felperes szövetkezet tagjai sorába kiván felvétetni, nem foglaltatván, a biztosítási ajánlatok a k. t. 224. §-ának megfelelő nyilatkozatoknak nem tekinthetők s ily nyilatkozatnak hiányát nem pótol-